Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. július

A 19. század közepén több hazai hitközségben “a kor kívánalmainak megfelelő” istentisztelet bevezetésére került sor. Ezek a törekvések Pécsett is érvényre jutottak:
A hagyományos berendezésű zsinagógában a tóraolvasó asztal a templom közepére épített  emelvényen (bima) áll.  A modern berendezésű templomokban a bima a frigyszekrény elé kerül. Pécsett ezt az átalakítást 1851-ben végzik el. Ezt követően megállapítják megállapítják a templomi magaviselet követelményeit. Ennek megszegői első esetben pénzbüntetéssel sújthatók, a legszigorúbb esetben pedig akár el is tilthatók a templom látogatásától.
1852-ben 23 tag azt kívánja, hogy kísérje kórus a kántor énekét és a prédikáció németül hangozzék el. Így kerül még abban évben Csáktornyáról (Cakovec, Horvátország) Pécsre mint német nyelvű hitszónok és iskolaigazgató Mannheimer Frigyes, aki rabbidiplomával is rendelkezik. A rabbi tisztséggel járó összes funkciók – a német hitszónoklat kivételével – továbbra is Lőw Izraelt illették.
A modern istentiszteleti formák kialakításán Kornitzer főkántor buzgólkodott. A kórus a hitközségi iskola növendékeiből állt, és egyenruhát viseltek, amit “Chor-Garderobe”-nak hívtak.
1853-tól az esketéseket már kizárólag a templomban tartják, és nem mint régebben, a szabad ég alatt.
Míg korábban csak a bekebelezett tagokat illette meg a Tóra elé járulás és  egyéb hitéleti funkciók ellátása, 1856-ban ezeket a jogokat valamennyi hitközségi tagra, még  a nőtlenekre is kiterjesztették.
Ezek az újító kívánalmak, ill. változások igen megterhelhették a mai fogalmaink szerint ortodox Lőw rabbi és a gyülekezete közti viszonyt. Mint a arról korábban már szót ejtettünk, vélhetőleg ezek vihették a rabbit arra a döntésre, hogy 1857-ben önként nyugalomba vonul és elhagyja Pécsett.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története,
Budapest, 1996, 50-51. oldal

Read Full Post »

Weiszmayer Márk 1804-ben saját házában berendezendő zsinagóga létesítésre kért engedélyt a városi tanácstól. A kérelmét elutasították. Közben elhunyt Pécs ugyancsak a 18. sz. végén türelmi jogot kapott másik zsidó lakosa, Fuchs Salamon. Az árvák felnevelése érdekében Pécsre telepedett a bonyhádi származású Engel Péter, és elvette Fuchs özvegyét. (Ezzel azonban maga nem nyert türelmi jogot.)  Engel megszerezte a mai Zrínyi u. 12.  sz. alatti telken lévő házat, és 1825-től ennek egyik szobájában gyűltek össze a pécsi zsidók istentisztelet tartására. A lakás eme hitéleti funkciója egészen 1843-ig, az első zsinagóga felavatásáig fennállt.
1820 és 1840 között a magát vicerabbinak nevező Szommer József a zsidó közösség egyetlen vallási funkcionáriusa. A rituális és liturgikus feladatok ellátása mellett ő vezette a születési és halálozási bejegyzéseket. A rendezett hitközég megalapítására 1840-ben került sor. Ebből az évből származik az első Chevra  Kadisa alapszabály, és ekkor kezdi meg pécsi  működését a korábban már bemutatott Lőw Izrael, Baranya Vármegye főrabbija.
A hitközség tagjainak buzgóságát jól jellemzi, hogy három év működés után már saját zsinagógával rendelkeztek. A közösség 1841. júliusában megvette Vitéz Ferenc Citrom utcai telkét és a rajta lévő házat zsinagóga céljára átalakították. Az avatási ünnepségre 5603. év Elul havának 20. napján (1843. szeptember 15-én), a szokásos péntek esti istentisztelet előtt került sor.
Az avatási ünnepségre Lőw főrabbi alkalmi imádságos könyvet  jelentett meg, amely 9 oldalon német, 6 oldalon héber szöveget tartalmazott. Ez a pécsi Lyceum Nyomdának az első és talán egyetlen héber nyelvű terméke.
A Zrínyi utcai imaházból baldachin alatt átvitték a Tórákat az új templom kapuja elé, közben a 122., 127., 132. és 134. zsoltárt énekelték. Az új templom kapujához érve a 24. zsoltárt énekelték el. Ezután körmenet alakult a rabbival, a kántorral és a hitközség vezetőivel, akik kezükben a tórákkal háromszor körbejárták a tórafelolvasó emelvényt, miközben a 30., 90. és 91 zsoltárból énekelték a kiválasztott részleteket. A reggeli imádság hálaadó részének elimádkozása után a szokásos liturgia mellett elhelyezték a Tórákat a frigyszekrényben, majd megtartották a délutáni imádságot. Ennek végeztével mondta el Löw rabbi a templom avatására biblikus héberséggel szerkesztett imádságát, melynek befejező szakasza magyar fordításban így szól:
“Jákob ivadéka pedig találjon tetszést és jóakaratot az emberek szemében, Királyunknak, hatalmasainak és tanácsosainak szíve legyen irgalmas irántuk, hogy jót cselekedjenek még továbbra is az olyannyira megtiport Izraellel, hadd lássák mind a népek, hogy néped iránti szeretetedből igazságos embereket engedsz felettük uralkodni s tégy jót azokkal, akik velünk jót tesznek. Izrael pedig hadd éljen biztonságban és nyugalomban lakozásának földjén, a Messiásnak még napjainkban való eljöveteléig, Ámen.”

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története,
Budapest, 1996, 23-37. oldal

Read Full Post »

Bár már röviden bemutattam alább az 1848-as történéseket, most ismét visszatérek egy forrásközlés erejéig erre az időszakra. A több nagy városhoz hasonlóan a Pécsett is markánsan jelentkező zsidóellenes hangulat miatt a hitközség március 28-án magyar és német nyelvű felhívást adott ki, melyben oltalmat kér a keresztény polgároktól.  Tudjuk, hogy ennek nem sok hatása volt, a városi tanács a zsidókat a közhangulat nyomásának engedve a város  három napon belüli elhagyására szólította fel. A kiáltvány Pécsi Egyetemi Könyvtárban őrzött példánya alján az alábbi együttérző kézírásos megjegyzés olvasható, valószínűleg egy korabeli szemtanútól: “nagy mozgás volt a szegény Zsidókat mind ki akarták hajtani”. A dokumentum korabeli veretes magyar nyelvezete  és  mondhatni máig érvényes gondolati íve számomra igen figyelemre méltó. A szöveg eredeti helyesírását és központozását megtartottam.

Forrás: Schweitzer József –  A Pécsi Izraelita Hitközség története, Budapest, 1996, Függelék

Polgárok – Hazafiak!

A szabadság korát magyarország azon korának hiszszük, mi mellett az annyi meg annyi tiszta kebelből hangosan nyilatkozott közvélemény oda kíván minden erényes, és az édes magyar haza boldogságáért lángoló polgárok felhevült kedélyét irányozni, miszerint eme már jelszókint felkarolt békés átalakuláskor a szabadság renddel és keresztényi szeretettel legyen párosulva, és ne engedjétek meg, hogy a szabadság országában, a szabadságért embertársaitok eddig tűrt törvényes jogai  áldozatul essenek akkor, midőn a hon újjászületett alkotmánya e tizenkileczedik században nem rabszolgákat, hanem csak szabad embereket siet teremteni!

Lelkes polgárok! tiszta keblű hazafiak! ne kivánjátok, hogy a hitsorsosink ellen felizgatott kedélyek hullámaiba sodortatva tűzhelyeinket illy rögtön elhagyni kéntelenítessünk – engedjetek egy kis  derüt is azon borura, melly szomorú sorsunkra e két nap óta nehezedett, – higyétek el, – hogy Izrael istene rég megkérlette az Üdvözítőt, ki a legszentebbet véste a szívetekbe ezen isteni szabályával  “szeresd felebarátodat mint önmagadat!” – hidjétek el, hogy csak így működhettek a haza boldogságán leginkább, és felelhettek meg annak, mit e hon minister-elnöke is nem rég az általános rend és béke fentartása iránt körötökbe bocsájtott – gondoljátok meg, mikép a magyarföld hitfefeleink közt is csak magyarfiakat szülhet, kik a honért és e szeretett városért teendő bár minő áldozattól vissza nem ijednek. – Várjátok azért be a nem sokára következő azon összeolvadási  boldogabb perczet, mellyben minket többé idegeneknek nem fogtok tekinteni! – szóval lelkes polgárok s hazafiak! vegyétek keresztényi szeretet és oltalom alá!!!

a pécsi izraelitákat.
1848-hazafiak

A plakát részlete.

Read Full Post »

Haas Mihály (1810-1862) a 19. század közepén a pécsi belvárosi római katolikus templom plébánosa, a pécsi Lyceum hittudományi és történelem professzora volt. Ő két fontos könyvvel írta be nevét Pécs helytörténeti irodalmába. A “Baranya. Földirati, statisticai és történeti tekintetben” 1845-ben jelent meg a magyar orvosok és természetvizsgálók hatodik, pécsi kongresszusa alkalmából. Ezt Scitovszky János pécsi püspök, a nagygyűlés elnöke, saját költségén adta ki és emlékkönyvnek szánta a résztvevők számára.
Haas másik jelentős helytörténeti műve, a “Gedenkbuch der k. freien Stadt Fünfkirchen” a Miasszonyunk Női Kanonokrend 1851-ben történt pécsi ünnepélyes beiktatásához fűződik. A kiadás költségét szintén Scitovszky János viselte, aki ekkor már hercegprímás, esztergomi érsek, de még pécsi püspökként szorgalmazta a női tanítórend Pécsre hívását és jelentős összeggel támogatta kolostoruk felépítését.
Most a „Baranya” című műből a pécsi-baranyai zsidókra vonatkozó információkat adom közre az eredeti helyesírás és központozás megtartásával.

 „ … a’ zsidóknak ugyan azon évben kikellett városunkból takarodniok, valamint azon ráczoknak is, kik semikép sem akartak egyesülni a’ katholikusokkal…” (1693-ról van szó.)

„ Vallásra nézve találtatott Pécsett az említett összeírás’ alkalmával 14.244 kath. 65 ágost. 65 helvet és 55 nemegyesült görög vallásu lélek, zsidó pedig 187 számíttatott.” (Haas itt egy 1842-es összeírásra hivatkozik.)

 „Megemlíteni valók itt még a’ pióczák, azaz nadályok, mellyek mocsarainkban nagy mennyiségben tenyésznek. Zsidók bírják haszonbérben ezek foghatását, többnyire két vkrajczárt  fizetvén egyért az azt fogó parasztoknak.” (vkrajczár – váltókrajcár)

„…Baranyában a’ szőlőhegyeken igen számos a’ csinos pinczeház. Ide addig jár a’ baranyai ember, mig bor van benne. … Csak az a’ baj, hogy a’ magyar és rácznak igen korán megürül többnyire pinczéje: de ezen is segít a’ nálunk egy idő óta igen elszaporodó zsidó.”

(Baranyában) „Vallásra nézve van: 163,399 katholikus, 37,483 reformatus; 16,456 nem egyesült görög; 5349 ágostai vall. 1761 zsidó.

„… a zsidók ugyan tudnak magyarul; de magok közt mégis rossz német nyelven beszélnek.” (Haas a jiddist mondja itt „rossz német” nyelvnek.)

„A’ zsidók és czigányok nálunk is ollyanok, mint hazánkbani egyéb testvéreik.” (a viseletükről van szó)

„Synagoga van 4. A’ főrabbinus három év óta Pécsett lakik. Türelempénzt évenként 1489 pfor. 50 kr. fizetnek.”

„Mihálovics’ gépeivel pedig zsidó ohajtana szerencsét próbálni.” (Nevezett Mihálovics korábban posztógyártásba kezdett Pécsett, „de ügyekezetének sikerét nem tapasztalván, hamar megint fölhagyott vele.”)

„A’ szilvapálinkafőzés nem rég még nevezetes ágát tette lakosaink’ jövedelmének, de az utóbbi időben többnyire csak zsidók kezelik azt.”

„A’ falukbani kereskedelmet zsidókon kivül az ugynevezett vásznas tótok, kosarasok és krániczok űzik.”

„Pécs’ keresztény és zsidó kereskedői napról napra szaporodnak…”

„A’ zsidók, valamint másutt, ugy nálunk is kitünő gondot fordítanak arra, hogy gyermekeik irni, olvasni és számolni megtanuljanak. A’ szegényebb sorsu zsidó is tart házitanitót. Fájdalom e’ népbeli iskolások’ számát sem tudhatni meg; mit megtudni teljesen lehetetlen is, miután a’ főrabbinus’ vallomása szerint a’ megyénkben lakó 250-260 családból álló zsidóságnak nincsenek könyvei, melyekben szülötteik, halottaik vagy házasultaik stb. följegyeztetnének. Melly körülmény több tekintetben komoly figyelmet érdemel.” (A hivatkozott „főrabbinus” Lőw Izrael.)

Forrás:  Haas Mihály “Baranya. Földirati, statisticai és történeti tekintetben” Pécsett, 1845. Nyomatott a’ lyceum’ könyvnyomó-intézetben.

Read Full Post »

Az első rabbi, Lőw Izrael, 1851 júniusában zárta le az 1850-ben kezdett  “Conscriptioját”, amely fontos adatokat szolgáltat az akkori létszámviszonyokról. A pécsi zsidóság születési helyét tekintve ebből az összeírásból  az alábbi kép tárul elénk: A 385 lelkes pécsi zsidó közösségből Baranya megye területén született 165 személy (közülük 126 Pécsett); Tolna megye területén született 119 személy; egyéb magyarországi településen született 90 személy; külföldön született 11 személy. Ez utóbbiak vélhetően leginkább házasságkötés révén kerültek Pécsre.
Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 46. oldal

A kép kattintással felnagyítható.

Conscriptionsprotokoll vonsämtélichen israelit. Einwohnern der Freistadt Fünfkirchen. Auf Befehl des gnadigen Herrn Regierungs-Commissars von Eckstein. Aufgenommen und ein....irt durch Herrn Israel Löw Oberrabbiner des Baranyaer Comitats. Im Jahre 1850

Conscriptionsprotokoll von sämtlichen israelit. Einwohnern der Freistadt Fünfkirchen. Auf Befehl des Gnädigen Herrn Regierungs-Comissars von Eckstein aufgenommen und einprokollirt durch Herrn Israel Löw Oberrabbiner des Baranyaer Comitats. Im Jahre 1850.

Read Full Post »

A hitközség első rabbija, Lőw Izrael, 1788-ban Bonyhádon született, ahol atyja dáján (a hitközség bírója) volt. Abonyban kötött házasságot. Széleskörű ismeretei a rabbinikus irodalomban általános megbecsülést szereztek számára az akkor népes abonyi gyülekezetben, ahol valószínűleg kereskedőként működött és tiszteletbeli megbízásban látta el a hitközségi pénztárnoki teendőit. Egy forrás szerint itt éri őt a boldogasszonyi hitközség meghívása rabbiszékébe. Életrajzi írásában ő erről nem tesz említést, magát dárdai és pécsi rabbiként, ill. Baranya megye főrabbijaként említi.
1826-ban kerül a dél-baranyai Dárdára (a Duna-Dráva három- szögbe, Eszéktől Északra. Ma Horvátországban van). Innen talmudtudományi levelezést folytat Szófér Mózes pozsonyi főrabbival, aki korának legnagyobb magyarországi rabbitekintélye volt. 1842-ben foglalja el a pécsi rabbiszéket.  Vallásilag a szigorúan tradicionális, ma ortodoxnak mondott, felfogás híve. Mikor Pécsre érkezik, még teljesen az ő gondolatvilágának megfelelő hitközségbe jön, de itt a világi műveltség gyors fejlődésével együtt mindinkább túlsúlyba jutnak azok a hívek, akik a liberálisabb vallásos szemlélet és gyakorlat elismerését várják a rabbitól. Így pl. ellenzi az énekkar bevezetését az istentiszteleteken, mivel ezt a hagyományokkal ellentétesnek ítéli.

Israel Löw főrabbi aláírás 1848. december  8-án

Israel Löw főrabbi aláírása 1848. december 8-án.: “Israel Löw Oberrabiner des Löb. Barany Comitat

1857-ben – a hitközség belső békéjét megőrzendő – önként nyugalomba vonul, mivel nem kívánt azoknak a kedvében járni, akik “az idők szellemének megfelelő” rabbit akartak. Búcsúbeszédében ismertette  az okokat, amik erre a lépésre késztették. “Nem vagyok – mondotta – sem filozófus, sem doktor, sem hitszónok, hanem a régi értelemben vett rabbi vagyok, s nem is akarok más lenni.” Pécsről a Nagyváradon élő fiához költözik.
50 évnyi folyamatos irodalmi munkásság után 1867-ben Lembergben jelent meg a Széfer Bét Jehuda ve- Jiszráel című kötete, amely zömében talmudtudományi értekezéseket tartalmaz és néhány prédikációt. Lőw Izrael 1869-ben hunyt el Nagyváradon.

A Pécsi Izraelita Hitközség elöljárósága Löw érdemei elismeréseképpen 1894-ben elkészítette az arcképét és a hitközségi tanácsteremben kifüggesztette.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 44-45. oldal

Read Full Post »