Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011 07 31

A 19. század közepén több hazai hitközségben “a kor kívánalmainak megfelelő” istentisztelet bevezetésére került sor. Ezek a törekvések Pécsett is érvényre jutottak:
A hagyományos berendezésű zsinagógában a tóraolvasó asztal a templom közepére épített  emelvényen (bima) áll.  A modern berendezésű templomokban a bima a frigyszekrény elé kerül. Pécsett ezt az átalakítást 1851-ben végzik el. Ezt követően megállapítják megállapítják a templomi magaviselet követelményeit. Ennek megszegői első esetben pénzbüntetéssel sújthatók, a legszigorúbb esetben pedig akár el is tilthatók a templom látogatásától.
1852-ben 23 tag azt kívánja, hogy kísérje kórus a kántor énekét és a prédikáció németül hangozzék el. Így kerül még abban évben Csáktornyáról (Cakovec, Horvátország) Pécsre mint német nyelvű hitszónok és iskolaigazgató Mannheimer Frigyes, aki rabbidiplomával is rendelkezik. A rabbi tisztséggel járó összes funkciók – a német hitszónoklat kivételével – továbbra is Lőw Izraelt illették.
A modern istentiszteleti formák kialakításán Kornitzer főkántor buzgólkodott. A kórus a hitközségi iskola növendékeiből állt, és egyenruhát viseltek, amit “Chor-Garderobe”-nak hívtak.
1853-tól az esketéseket már kizárólag a templomban tartják, és nem mint régebben, a szabad ég alatt.
Míg korábban csak a bekebelezett tagokat illette meg a Tóra elé járulás és  egyéb hitéleti funkciók ellátása, 1856-ban ezeket a jogokat valamennyi hitközségi tagra, még  a nőtlenekre is kiterjesztették.
Ezek az újító kívánalmak, ill. változások igen megterhelhették a mai fogalmaink szerint ortodox Lőw rabbi és a gyülekezete közti viszonyt. Mint a arról korábban már szót ejtettünk, vélhetőleg ezek vihették a rabbit arra a döntésre, hogy 1857-ben önként nyugalomba vonul és elhagyja Pécsett.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története,
Budapest, 1996, 50-51. oldal

Read Full Post »