Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. január

Az orgonaház festett és elfordítható lamelláival a hangerőt lehet szabályozni.

Az oszmán hódoltság után az első Pécsett megtelepedő orgonaépí- tő a sziléziai Herzogen- waldból származó Franz Focht (1779-1852).
A szakmát Ignaz Kober (1756-1813) bécsi udvari orgonaépítőnél sajátí- totta el. 1806-ban elkí- sérte mesterét a pécsi dóm számára készített orgona felépítésére. Felismerte számára itt kínálkozó “piaci rést”, így letelepedett a városban és műhelyt nyitott. Mind az öt fia orgonaépítő lett. Focht készítette el 1845-ben a nagykanizsai zsinagóga első orgonáját. Fiai fiatalon hunytak el, ezért jelentőset nem alkothattak a szakmájukban.
Már egyetlen Focht sem élt, amikor 1867-ben Pécsre érkezett a korábbi bejegyzésekben bemutatott Josef Angster, akinek első műve a pécsi zsidó hitközség megrendelésére készített orgona.
Angster életében (1918-ig) a következő nagyobb orgonák készültek zsidó községek számára:
Pécs – 1869, Varasd (Varasdin, Horvátország) – 1873, Nagykanizsa – 1875, Graz (Ausztria) – 1892, Nagybecskerek (Zrenjanin, Szerbia) – 1894, Budapest (Dohány u.) – 1902, Zalaegerszeg – 1903, Fiume (Rijeka, Horvátország) – 1907, Kassa – 1911, Szekszárd – 1911, Kecskemét – 1913.
A kecskeméti zsinagógából később kibontották az Angster-orgonát, melyet az újpesti Berzeviczi utcai zsinagógában állítottak fel ismét.

Forrás: Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák – Pécs, Zeneműkiadó 1979, 40. old. és kk.
Franz Metz (kiadó): Josef Angster
. Das Tagebuch eines Orgelbauers, München, 2004.,  304. old. és kk.

Read Full Post »

Ebből a bejegyzésből meg- tudjuk Josef Angster naplója alapján, hogy miként zajlott a zsinagóga orgonájának átvé- tele és milyen fogadtatásra talált.

“Az orgona elkészült, és 1869. március 21-én, vasárnap, történt az átadása. Megvizsgálására több szak- embert hívtak meg, Hölzl karnagyot is Székesfehérvár- ról, aki nagyon elismerően nyilatkozott. Neki mindenek előtt a “Vox humana”, az “Oboa”, a “Varázshegedű”, valamint a “Flaute traverse” tetszett, olyan nevek és regiszterek, amelyeket itt még nem hallottak. A telt, és igen hatásos “Crescendo” különösen tetszett neki. Mindnyájan elégedetten és dicsérő szavakkal távoztak. Az átvizsgálás már négy órakor elkezdődött és csak hat után fejeződött be.
“A művem sikerült, bizalommal tele pillantottam a jövőbe. Jó  hírnevet szereztem magamnak, és nem sajnáltam a kis vállalkozást. A Hitközség kötött velem egy megállapodást az orgona karbantartásáról is, évi 100 Ft-ért. (Ennek felét a felhasznált anyagok miatt keletkezett tartozásomra fizettem ki.) Megígérték ezt is: “Angster Úr! csináljon nekünk egy jó orgonát, és mi itt 200 zsidó (férfi) az ön élő reklámjaivá leszünk.” Megtartották szavukat, az orgona a napi beszélgetések témája lett. sok idegen jött a városba, részt vettek az istentiszteleteiken, hogy a vélemé- nyük szerint csodálatos orgonát hallhassák. Még katolikus papok is jöttek. Majláthné, Prandau báró leánya, testvérhúgával és rokonaival érkezett.”

Megjegyzés: Franz Seraphin Hölzl (1808-1884) pécsi székesegyház karnagya és zenekarvezetője volt. Jelentős számú egyházzenei művet írt. 1844-től Pécsett működött. Érthetetlen, miért írja Angster székesfehérvárinak, amikor sohasem élt ott.

Forrás: Franz Metz (kiadó): Josef Angster. Das Tagebuch eines Orgelbauers, München, 2004.,  221-222. oldal

Az orgonakarzat az északi női karzat felől.


Read Full Post »

Az orgonabelső részlete.

Ebben a bejegyzésben folytatom Josef  Angster naplójának közlését, amelyből további részletek tudhatók meg a pécsi zsinagóga orgonájának történetéről.
“Ezt követően (Justus) látni akarta a bizonyítványaimat, erre átadtam neki a vándorkönyvemet. A fiának fel kellett olvasnia a Cavaillé-Coll által kiállított bizonyítványt. Ezután az elnök azt mondta, hogy menjek el Löwinger épületfelügyelőhöz, aki megmutatja nekem az orgona helyét. Csináljak egy vázlatot és készítsek árajánlatot. Miután ezt megtettem, haza utaztam.”  …
“(1867) Július 7-én ismét Pécsre mentem, ahová vasárnap a zsidó hitközség gyűlésére hívtak. Azt mondták, hogy csak 3.000.- Forintot akarnak nekem adni azzal a feltétellel, hogy letelepszem itt. Rövid gondolkodás után elfogadtam az ajánlatot és hétfőn elindultam lakást keresni A Felsőmalom utca 11. szám alatti Trixier-házban béreltem egy két szoba-konyhás udvari lakást.” …
“A zsidó hitközség végre megkötötte velem a szerződést és (1868) február 19-én kifizetett első részletként 200.- Ft-ot. Először az orgonabelső tervét dolgoztam ki, és megmutattam az elöljáróságnak, melyet az csodálattal szemlélt és jóváhagyott. Beszereztem minden szükségeset, egy harmadik gyalupadot is és teljesen új szerszámokat. … Március 27-én megkaptam a zsidó közösségtől a második 200.- Ft-ot. … Májusban, júniusban és júliusban továbbra is rendesen kifizettek, de legközelebb megint csak októberben kétszer.”  …

Fa- és cinsípok.

Az orgona egyes részei elkészültek, megkezdtük a felállítását. A cinsípokat Párizsból hozattam, a hitközség kifizette ezeket és ezzel az orgonára szánt pénz elfogyott. Egy következő ülésen arról tanácskoztak, mit lehetne és kellene tenni, mivel azt mondtam nekik, hogy nem tudom a megállapodott árért a munkát befejezni. Az urak készek voltak még 600.- Ft-ot fizetni, de többet nem, heti 30.- Ft-os részletekben.”

Megjegyzés: Angster utolsó külföldi vándoréveit Aristide Cavaillé-Coll (1811-1899) párizsi műhelyében töltötte, aki orgonaépítő, akusztikus és feltaláló volt. Ő a francia romantikus orgonaépítés mestere, minden idők legjelentősebb orgona- építői között tartják számon.

Forrás: Franz Metz (kiadó): Josef Angster. Das Tagebuch eines Orgelbauers, München, 2004.,  217-221. oldal, kivonatosan.

Read Full Post »

Josef Angster

A pécsi zsinagóga szentélyének déli oldalán alakították ki az orgonakarzatot, ahová hazai viszonylatban kora legmodernebb orgonája került (1868). Ennek tervezője és kivitelezője Josef Angster.
Angster a dualizmus idejének legjelentősebb orgona- manufaktúrájává fejlődő cége megalapítását a pécsi zsidó közösségnek köszönheti. Hogy ki volt ő, és miként kapta a megbízását, azt ebben és a következő bejegyzésben  ismertetem.
Mesterünk 1834-ben született a Baranya vármegyei Kácsfaluban (németül: Katschfeld, horvátul és szerbül: Jagodnjak, ma ÉK-Horvátország), egy németajkú hatgyermekes parasztcsaládban. A szülei egy eszéki asztalosmesterhez adták inasnak, majd a kor szokása szerint vándorútra kelt, hogy elsajátítsa a mesterség megannyi csínját-bínját. Ennek főbb szakaszai és állomásai: 1854-1856 Temesi Bánság, 1856-1861 Bécs, 1861-1862 német nagyvárosok, 1862-1963 Svájc, 1863-1866 Párizs. 1866 októberében érkezett haza az atyai házba. Kisebb hangszerjavításokat és asztalosmunkákat végzett, de komoly munkája nem volt.
Angster anyanyelvén – németül – rendszeresen naplót írt, ebből idézzük alább a témánk számára fontos részeket. 1867 tavaszán kapcsolódunk be az életébe:

Az orgonista padja a lábpedálokkal.

“A településen a társaságom az alacsonyabb rangú értelmiség: a jegyző, a tanár, és a zsidók. Egy májusi délután az országúton a Weiß-féle ház irányába sétáltam. A boltot nyitva találtam, Weiß egy széken ült a háza előtt. Az üdvözlés után ezt mondta nekem: ‘Angster úr, Pécsett egy zsidó templomot építenek és ott szükség van egy orgonára. Menjen oda, mutatkozzon be, és meg fogja kapni a munkát.’ Mivel nem tudta megnyerni a bizalmamat, a dolog nem ragadta meg figyelmemet. Három héttel később ismét találkoztam Weiß-szel, aki megkérdezte, voltam-e már Pécsett. Hogy zavaromat leplezzem, megkérdeztem, kihez forduljak, mivel nem ismerek senkit. Azt mondta, ad egy levelet nekem, melyet sógorának, Blaunak, ír, aki majd bemutat az elnöknek.”
1867. június 14-én kelt útra: egész napos utazással lovaskocsival, gyalog, vonattal és omnibusszal érte el Pécset.
“Mivel este felé érkeztem meg, csak vasárnap mehettem Blauval az elnökhöz. Tíz óra körül mutatott be a zsidó hitközség elnökének, Justusnak, akinek a 16 éves fia is jelen volt. Kikérdezett, hogy voltam-e Párizsban és beszélek-e franciául. A fiával ezt utóbbit meg is tettem.”
Két megjegyzés: A hitközség elnöke ebben az időben nem Justus, hanem Joachim Schapringer. Justus alelnök lehetett. A zsidó iskolában volt francia nyelvoktatás, a nyelvtanár a Csehországból származó Joachim Guttmann, aki később Pécs újságjának, a Fünfkirchner Zeitungnak lett a szerkesztője. Róla és a lapról még szót ejtünk a jövőben.

Forrás: Franz Metz (kiadó): Josef Angster. Das Tagebuch eines Orgelbauers, München, 2004., V. és 217. old.

Read Full Post »