A temető halottasháza és szertartásterme 1927-ben nyerte el mai nagyságát és kialakítást. A keleti – utca felőli – homlokzatának építészeti megoldása egyszerű. A két sarkán lévő lizénák között egy enyhén vissza süllyesztett vékony falsáv látható, melynek felső, tetőpárkány alatti részén héber betűkkel ez olvasható: “Minden a porból lett és visszatér a porhoz”. E falsáv keretezi a homlokzat legmélyebb falsíkját. Ezt töri át középen a bejárat, melyet vakolatból húzott keret hangsúlyoz. E keret körül a tetőpárkány alatti héber szöveg magyarul olvasható. A két ajtószárny feletti félköríves orommezőben egyszerű, világoskék Dávid-csillag.
Az ajtótól jobbra és balra egy-egy nyújtott arányú, keskeny félköríves ablaknyílás enyhíti a homlokzat zárt hatását. A járdától a ravatalozó terem három lépcsőnyire emelkedik. A szertartásterem kelet-nyugati tájolású, hozzá jobbról és balról alacsonyabb tetőzettel a temetőgondnoki lakás, ill. gazdasági épületek csatlakoznak.
A ravatalozó keleti homlokzata.
A halottasház nyugati, temetőre néző homlokzata, tagoltabb, díszesebb, mint a keleti, és 11 lécsőnyivel emelkedik a környező térszint fölé.
Ezt az oldalt három ajtónyílás töri át: a középső, félkörívesen záródó szélesebb és magasabb mint a tőle jobbra és balra lévő szögletes ajtók. Ez utóbbiak felett a faltükörben egy-egy vakolatba rajzolt Dávid-csillag látható, és ugyanilyen díszíti a homlokzat timpanonját is, melyben a 116. zsoltár 7. verse olvasható: “Térj vissza, lelkem, a nyugalmadhoz, mert az Örökkévaló jót tett veled.”
A szöveg fordítását Dr. Bíró Tamásnak köszönöm.
A ravatalozó nyugati homlokzata
Vélemény, hozzászólás?