Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. június

Ráhel

A szeretet és irgalom gyakorlása, beleértve a szegényekről való gondoskodást, tórai parancs. Ezért a zsidó közösségekben kialakultak azok az intézmények, amelyek feladatai között megtalálható a jótékonykodás, a szegényeken és elesetteken való segítés. A pécsi izraelita nőegylet 1869-ben alakult meg. Ebben bizonyára szerepet játszott a kor divatja is, a nőegyletek tömeges megalakulása. Az egylet alapszabálya hangsúlyozta a felekezeti jelleget: az izraelita felekezethez tartozók támogatást tűzte ki célul, rendes tag csak zsidó nő lehetett és az esetleges feloszlás esetén a vagyon a hitközségre szállt. Az alapszabály a támogatandó szegények köréből külön kiemelte a nőket, az özvegyeket, a gyermekágyasokat, a keresőképteleneket és a szegény sorsú lányok kiházasítását.

Sára

A férfiak csak pártoló tagok lehettek, nem folyhattak bele az egylet tevékenységét érintő döntésekbe.
A taglétszám a 19. század végére elérte a 300 főt.
A bevételek a tagdíjból, saját szer- vezésű rendezvények bevételeiből, és különböző alkalmak kapcsán szervezett adománygyűjtésből tevődtek össze. A befolyt összegnek csak egy részét fordították közvetlenül segélyre, a kisebb hányadot az alaptőkéhez tették, és szükség esetén felhasználták a kamatokat.
A nőegylet 1917-ben már 32 egyéni alapítványt kezelt, melyek kedvezményezetti körét az alapítványtevők írásban rögzítették.
A nőegylet lehetőséget teremtett arra, hogy a zsidó nők kiléphessenek a családból a közélet terére. Rendezvényei és társadalmi kapcsolatai révén pedig egyfajta közvetítő szerepet vállalhatott fel a helyi zsidó és nem zsidó városlakók között.

A bejegyzés forrása: Radnóti Ilona: A pécsi Izraelita Jótékonysági Nőegylet a dualizmus korában, In: Pécsi Szemle 2005. tavasz, 57-69. oldal

Forrás: Pécs szab. kir. város és Baranya megye címtára, Pécs, 1909

Reklámok

Read Full Post »

A pécsi zsinagóga északi falán lévő egyik emléktábla bemutatásakor jeleztem, hogy utána szeretnék nézni, mi az igazság az emléktábla szövegével kapcsolatban. Időközben átnéztem a levéltári anyagokat és más korabeli forrásanyagot is és az alábbiakra jutottam:
A “Dunántúl” napilap 1944. április 23-i számának 5. oldalán “A Pécsi Kereskedők Testülete a pécsi-baranyai kereskedelem szolgálatában” című terjedelmesebb írásban az áll, hogy “már korábban is biztosították itt a keresztény kereskedők maguknak a majoritást.” Majd az “új idők” változásaival kapcsolatban megtudható, hogy “a testületnek zsidó tagja nem lehet.
E lapszám 4. oldalán egész oldalas riport olvasható Kunder Antal kereskedelem és közlekedésügyi miniszterrel, aki kommentálta az április 21-én megjelent 1600/1944.M.E. számú rendeletet a zsidó üzletek bezárásáról: “A honvédelemre és a közgazdaságra egyaránt veszélyes zsidó  üzérkedés miatt kellett bezárni a zsidó üzleteket.” Majd: “Mert kell, hogy a keresztény magyar kereskedőtársadalom a helyzet magaslatára emelkedjék.”  A miniszter rendelettel kapcsolatos záró gondolata pedig ez volt: “Ez a munka, amire vállalkoztunk, a kereskedelem teljes megtisztítása a zsidóktól, elsőrendű nemzeti feladat, a szó szoros értelemben vett harc az ország jobb jövőjéért.”
A Pécsi Kereskedők Testületéről szóló cikk helyi szintű rímelő válasz Kunder miniszter interjújára, amelyből kiderül, hogy e szervezet kész Pécsett és Baranyában a kormány célkitűzéseinek megvalósításához a maga hazafias munkáját és elkötelezett hozzájárulását biztosítani.
A Baranya Megyei Levéltárban mintegy 700 dokumentum található a zsidó üzletek kiigénylésével kapcsolatban. A kérelmek kb. 2/3-a pécsi  kereskedőktől származik. (A többi iparosoktól, közületektől, nincstelenektől, stb.) Remélem, eljutok a pécsi zsidóság történetének kronológikus bemutatásában 1944-ig, amikor több ilyen levelet is közlök teljes terjedelemben. Ezek egyértelműen bizonyítják, hogy a maguk “őskeresztényi” mivoltát erősen kihangsúlyozó kereskedők egyáltalán nem sajnálták a zsidó szaktársaik eltávolítását az üzleteikből és a “zsidókérdés radikális megoldását”. Sőt, megelégedéssel nyugtázták azt, hiszen az üzlethelyiségek és az árukészletek várományosai első sorban ők voltak.
Ezek alapján megállapítható, hogy az emléktábla készíttetői vagy súlyos amnéziában szenvedtek a maguk 1944-es magatartását illetően, vagy felállították a képmutatás emlékművét.

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben néhány új adalék olvasható jánosi Engel József életéről, aki a 19. század végén Baranya legtekintélyesebb zsidó  személyisége, a feltörekvő, vagyonos zsidó nagypolgárság képviselője volt.
Dulánszky Nándor pécsi püspök 1889. júliusában a nála vendégeskedő Luigi Galiamberti pápai nuncius (= követ)  tiszteletére fogadást adott, amelyen vendégének jánosi Engel Józsefet, mint a pécsi zsidóság legszámottevőbb tagját mutatta be. Erre a diplomata igen meleg hangú nyilatkozatot tett a zsidóság mellett, hangoztatva, hogy a római egyház nem táplál ellenséges érzületet, hanem megbecsüléssel és szeretettel tekint Isten választott népére.
Jánosi Engel József társadalmi helyzeténél és műveltségénél fogva Pécs zsidóságának a századfordulóidején legnagyobb tisztelettel övezett tagja volt. 1902-1914 között ő a hitközség elnöke, később a községkerület elnöke.
Magyarságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Cap Martinban (francia Riviéra) az Erzsébet királyné (“Sisi”) tiszteletére felállított emlékmű avatásakor közbenjárt azért, hogy a zenekar az osztrák mellett a magyar himnuszt is eljátssza. Az ünnepi megemlékezésre a magyarság képviseletében koszorút készíttetett, és azt magyar nyelvű beszéde után maga helyezte el a lábazaton.
(A rendezvény részleteit az érdeklődők a kép alatt elolvashatják.)

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 62. oldal

Jánosi Engel József Erzsébet királyné emlékművénél beszédet mond.

“ERZSÉBET KIRÁLYNÉ EMLÉKE CAP MARTINBAN.
Erzsébet királyné élete utolsó idejében tudvalevőleg egymás után négy nyáron 11894 1897) ellátogatott a Mentone melletti Cap Martinba, a franczia Rivierának e bájos, a nagyvilág zajától elkerült pontjára, a hol háborítatlanul élvezhette az annyira szeretett magánosságot. A királyné váratlan halála fölötti részvét és a boldogult Nagyasszony iránti kegyelet arra indította Mentone lakosságát s az ott időző ausztriai és magyarországi alattvalókat, hogy maradandó jelt állítsanak a nagy királyné itt időzéseinek emlékezetére. Az emlékjel leleplezése, mint már mi is hirűl adtuk, ez évi április 6-án történt.
Mai számunkban képben is bemutatjuk az emlékművet, melyet egyúttal a következőkben ismertetünk.
E. Tersling György nevű, Mentoneban élő norvég származású épitész tervezte emlékmű a “La Tourbie” hegység kövéből készült, melyet még a márványnál is szilárdabbnak tartanak.  Az egész egy 7 méter magas egyszerű obeliszk, mely három lépcsőzetű széles alapzaton áll. A fölirat rajta a következő: “En souvenir du séjour au Cap Martin de Sa Majesté Elisabeth, impératrice d’Austriche et reine de Hongrie”  (“Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné Cap Martinban való tartózkodásának emlékére.”)
E felirat alatt Montgomery grófnénak ez alkalomra irt két versszakú költeménye van bevésve. A fölírat fölött érczkoszorútól övezve a koronás kétfejű sas van bronzból öntve; ettől két felől az obeliszk jobboldalán az osztrák, baloldalán pedig a magyar czímer, szintén bronzból.
A kegyeletes emlék a Hotel Cap Martin átalellenében fekvő kis fenyvesben áll, körülötte kiirtották a fákat, hogy egy kis tisztás övezze.
Lelátni mellőle a tenger kék hullámaira, melyeknek nézésén annyiszor elmélázott a boldogult királyné.
A leleplezéskor az emlékmű talapzatát egészen elborították a koszorúk, melyek között a legszebbek egyike volt az angol királynő ibolya és kamélia-koszorúja. Nagy közönség gyűlt egybe a leleplezésre, közte királyunk képviselője, gróf Esterházy Pál párisi nagykövetségi attasé, azután az angol királyné képviseletében Pontonby kapitány, a köztársasági elnök, a franczia külügyminisztérium és a monakói herczeg hivatalos képviselői, sok főkonzul, konzul, számos angol, franczia, osztrák és magyar főnemes, ezek sorában Berchtold gróf, Colloredo Caristie-Marselné, s erre a franczia himnusz, a «Marseillaise» zendült föl, a mivel aztán az ünnepély véget ért.
A koszorúk elhelyezése után gr. Esterházy Pál mondott királyunk nevében köszönetet a bizottságnak, az érseknek, valamint a közönségnek is. Királyunk főhadsegéde útján táviratilag is kifejezte köszönetét. ”

Forrás: Vasárnapi Újság, 1899. április 23., 46. évf. 17. szám. 275-276. oldal.

Read Full Post »

A Lipcsében elégetett “zsidó” könyv.

Engel József 1851. november 21-én született Pécsett. Édesatyja Engel Adolf, akinek küzdelmes, de sikeres életútját egy korábbi bejegyzésben már bemutattam.
Adolf I. Ferenc Józseftől ipar- fejlesztő érdemeiért 1885- ben nemesi rangot kapott “jánosi” előnévvel, amelyet a leszárma- zottai is viselhettek.
Engel József rendkívüli érdeklő- dést és fogékonyságot muta- tott a zeneművészet iránt, szinte zenei csodagyereknek számított.
De szigorú atyja nem zenei virtuóznak szánta, hanem segítőjének s vállalkozásai majdani továbbvivőjének.
József első jelentős zenekritikai művét 18 évesen írta “Richard Wagners ‘Das Judentum in der Musik’. Eine Abwehr” címmel, amely 1869-ben Lipcsében jelent meg.  1870-től évtizedeken át a lipcsei “Musikalisches Wochenblatt” és a Robert Schumann által alapított ugyancsak lipcsei “Neue Zeitschrift für Musik” pécsi tudósítója.

A neue “Zeitschrift für Musik” címoldalának fejléce.

A “Meyerbeer és a zsidóság” című tanulmánya a “Múlt és Jövő”-ben jelent meg.
Zenekritikai és zenetörténeti írásai mellett német nyelvű irodalmi munkásságot is kifejtett: négy zsidó témájú drámája jelent meg Drezdában a Pierson Verlagnál. Ezek: “Die Marranen” (1900), “Im Beichtstuhl” (1902) “Der Kabbalist” (1909) és “Der Kaufmann von Rom oder: Shylock’s Urgestalt” (1925). Ez utóbbit a náci érában Lipcsében nyilvánosan elégették. Művei “J.E. de Sinoja” írói álnév alatt jelentek meg. Ez a “Josef Engel de Jánosi” nevet takarta, a nemesi előnév betűit  megkeverve.
Jánosi Engel József
A “Die Ehre der Zeitung” című műve 1904-ben látott napvilágot. Ebben a sajtómorál és a “hírlapi igazmondás” kérdéseivel foglalkozott.
Zenekritikai munkásságának összefoglalása és betetőzése a “Das Antisemitentum in der Musik” című 300 oldalas könyve, amely ugyancsak külföldön, az Amalthea Verlagnál jelent meg 1933-ban.
Első fiának Richard Wagner iránti tiszteletbeől a Richárd, a második fiának Robert Schuman iránt tiszteletből a Róbert nevet adta.
Jánosi Engel József, aki tehetségével és szorgalmával a k.u.k.- Hofrat (udvari tanácsos) címet is elnyerte, 1939. november 25-én mecsekjánosi birtokán hunyt el. Sírja a pécsi zsidó temetőben van.

Források: Hajzer Lajos: “150 évvel ezelőtt született jánosi  Engekl József” – in: Pécsi Szemle, 2001. ősz, 52-54. oldal., és
és http://de.wikipedia.org/wiki/Josef_Engel_de_J%C3%A1nosi

Read Full Post »