Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2012 06 15

Ebben a bejegyzésben néhány új adalék olvasható jánosi Engel József életéről, aki a 19. század végén Baranya legtekintélyesebb zsidó  személyisége, a feltörekvő, vagyonos zsidó nagypolgárság képviselője volt.
Dulánszky Nándor pécsi püspök 1889. júliusában a nála vendégeskedő Luigi Galiamberti pápai nuncius (= követ)  tiszteletére fogadást adott, amelyen vendégének jánosi Engel Józsefet, mint a pécsi zsidóság legszámottevőbb tagját mutatta be. Erre a diplomata igen meleg hangú nyilatkozatot tett a zsidóság mellett, hangoztatva, hogy a római egyház nem táplál ellenséges érzületet, hanem megbecsüléssel és szeretettel tekint Isten választott népére.
Jánosi Engel József társadalmi helyzeténél és műveltségénél fogva Pécs zsidóságának a századfordulóidején legnagyobb tisztelettel övezett tagja volt. 1902-1914 között ő a hitközség elnöke, később a községkerület elnöke.
Magyarságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Cap Martinban (francia Riviéra) az Erzsébet királyné (“Sisi”) tiszteletére felállított emlékmű avatásakor közbenjárt azért, hogy a zenekar az osztrák mellett a magyar himnuszt is eljátssza. Az ünnepi megemlékezésre a magyarság képviseletében koszorút készíttetett, és azt magyar nyelvű beszéde után maga helyezte el a lábazaton.
(A rendezvény részleteit az érdeklődők a kép alatt elolvashatják.)

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 62. oldal

Jánosi Engel József Erzsébet királyné emlékművénél beszédet mond.

“ERZSÉBET KIRÁLYNÉ EMLÉKE CAP MARTINBAN.
Erzsébet királyné élete utolsó idejében tudvalevőleg egymás után négy nyáron 11894 1897) ellátogatott a Mentone melletti Cap Martinba, a franczia Rivierának e bájos, a nagyvilág zajától elkerült pontjára, a hol háborítatlanul élvezhette az annyira szeretett magánosságot. A királyné váratlan halála fölötti részvét és a boldogult Nagyasszony iránti kegyelet arra indította Mentone lakosságát s az ott időző ausztriai és magyarországi alattvalókat, hogy maradandó jelt állítsanak a nagy királyné itt időzéseinek emlékezetére. Az emlékjel leleplezése, mint már mi is hirűl adtuk, ez évi április 6-án történt.
Mai számunkban képben is bemutatjuk az emlékművet, melyet egyúttal a következőkben ismertetünk.
E. Tersling György nevű, Mentoneban élő norvég származású épitész tervezte emlékmű a “La Tourbie” hegység kövéből készült, melyet még a márványnál is szilárdabbnak tartanak.  Az egész egy 7 méter magas egyszerű obeliszk, mely három lépcsőzetű széles alapzaton áll. A fölirat rajta a következő: “En souvenir du séjour au Cap Martin de Sa Majesté Elisabeth, impératrice d’Austriche et reine de Hongrie”  (“Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné Cap Martinban való tartózkodásának emlékére.”)
E felirat alatt Montgomery grófnénak ez alkalomra irt két versszakú költeménye van bevésve. A fölírat fölött érczkoszorútól övezve a koronás kétfejű sas van bronzból öntve; ettől két felől az obeliszk jobboldalán az osztrák, baloldalán pedig a magyar czímer, szintén bronzból.
A kegyeletes emlék a Hotel Cap Martin átalellenében fekvő kis fenyvesben áll, körülötte kiirtották a fákat, hogy egy kis tisztás övezze.
Lelátni mellőle a tenger kék hullámaira, melyeknek nézésén annyiszor elmélázott a boldogult királyné.
A leleplezéskor az emlékmű talapzatát egészen elborították a koszorúk, melyek között a legszebbek egyike volt az angol királynő ibolya és kamélia-koszorúja. Nagy közönség gyűlt egybe a leleplezésre, közte királyunk képviselője, gróf Esterházy Pál párisi nagykövetségi attasé, azután az angol királyné képviseletében Pontonby kapitány, a köztársasági elnök, a franczia külügyminisztérium és a monakói herczeg hivatalos képviselői, sok főkonzul, konzul, számos angol, franczia, osztrák és magyar főnemes, ezek sorában Berchtold gróf, Colloredo Caristie-Marselné, s erre a franczia himnusz, a «Marseillaise» zendült föl, a mivel aztán az ünnepély véget ért.
A koszorúk elhelyezése után gr. Esterházy Pál mondott királyunk nevében köszönetet a bizottságnak, az érseknek, valamint a közönségnek is. Királyunk főhadsegéde útján táviratilag is kifejezte köszönetét. ”

Forrás: Vasárnapi Újság, 1899. április 23., 46. évf. 17. szám. 275-276. oldal.

Reklámok

Read Full Post »