Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2012 06 22

A pécsi zsinagóga északi falán lévő egyik emléktábla bemutatásakor jeleztem, hogy utána szeretnék nézni, mi az igazság az emléktábla szövegével kapcsolatban. Időközben átnéztem a levéltári anyagokat és más korabeli forrásanyagot is és az alábbiakra jutottam:
A “Dunántúl” napilap 1944. április 23-i számának 5. oldalán “A Pécsi Kereskedők Testülete a pécsi-baranyai kereskedelem szolgálatában” című terjedelmesebb írásban az áll, hogy “már korábban is biztosították itt a keresztény kereskedők maguknak a majoritást.” Majd az “új idők” változásaival kapcsolatban megtudható, hogy “a testületnek zsidó tagja nem lehet.
E lapszám 4. oldalán egész oldalas riport olvasható Kunder Antal kereskedelem és közlekedésügyi miniszterrel, aki kommentálta az április 21-én megjelent 1600/1944.M.E. számú rendeletet a zsidó üzletek bezárásáról: “A honvédelemre és a közgazdaságra egyaránt veszélyes zsidó  üzérkedés miatt kellett bezárni a zsidó üzleteket.” Majd: “Mert kell, hogy a keresztény magyar kereskedőtársadalom a helyzet magaslatára emelkedjék.”  A miniszter rendelettel kapcsolatos záró gondolata pedig ez volt: “Ez a munka, amire vállalkoztunk, a kereskedelem teljes megtisztítása a zsidóktól, elsőrendű nemzeti feladat, a szó szoros értelemben vett harc az ország jobb jövőjéért.”
A Pécsi Kereskedők Testületéről szóló cikk helyi szintű rímelő válasz Kunder miniszter interjújára, amelyből kiderül, hogy e szervezet kész Pécsett és Baranyában a kormány célkitűzéseinek megvalósításához a maga hazafias munkáját és elkötelezett hozzájárulását biztosítani.
A Baranya Megyei Levéltárban mintegy 700 dokumentum található a zsidó üzletek kiigénylésével kapcsolatban. A kérelmek kb. 2/3-a pécsi  kereskedőktől származik. (A többi iparosoktól, közületektől, nincstelenektől, stb.) Remélem, eljutok a pécsi zsidóság történetének kronológikus bemutatásában 1944-ig, amikor több ilyen levelet is közlök teljes terjedelemben. Ezek egyértelműen bizonyítják, hogy a maguk “őskeresztényi” mivoltát erősen kihangsúlyozó kereskedők egyáltalán nem sajnálták a zsidó szaktársaik eltávolítását az üzleteikből és a “zsidókérdés radikális megoldását”. Sőt, megelégedéssel nyugtázták azt, hiszen az üzlethelyiségek és az árukészletek várományosai első sorban ők voltak.
Ezek alapján megállapítható, hogy az emléktábla készíttetői vagy súlyos amnéziában szenvedtek a maguk 1944-es magatartását illetően, vagy felállították a képmutatás emlékművét.

Reklámok

Read Full Post »