Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. augusztus

Ebben a bejegyzésben folytatom a pécsi Ullmann-bankház történetét. A család 19. század végi gazdasági és társadalmi felemelkedését jól mutatja a Fő (ma: Széchenyi) téri házuk és a pécsi polgárcsaládok – a “tükék” – esetében kötelező presztízsbirtok, egy Mecsek-oldalon fekvő szőlőskert megvásárlása.
A bank élén 1898-tól Pataki Viktor állt, aki cégvezetőként a sikeres működéshez a szakértelmet biztosította.
Ulmann M Károly 1900-ban elhunyt, ezt követően jelentkeztek az első nehézségek, melyekhez hozzájárult a szőlőtermesztéshez és borkereskedelemhez kapcsolódó ügyfélkör filoxéra-járványt követő elszegényedése.
Trosztler-Telegdi Kálmán személyében 1901-ben új cégvezető került Pataki mellé, aki 1906-ben elhagyta a bankházat. Helyét a szakmai tapasztalatokkal nem rendelkező fiatal Ullmann Móric foglalta el.
A bank csődbe jutása 1911-ben egy rossz tőkekihelyezéssel kezdődött.  A bankot 1913. november 28-án bezárták, és megindult a csődeljárás. A bankban ekkor már főként csak pécsi magánszemélyek pénzei voltak lekötve. A tulajdonosok hirdetményben értesítették az üzletfeleiket a nehézségekről, megértést kérve tőlük, és azt ígérték, hogy a problémák rendeződni fognak.
Telegdi Kálmán írt egy teljesen más tartalmú levelet a család tagjainak, amelyben arról tájékoztatta őket, hogy a bank bukása elkerülhetetlen, és emiatt nem kíván már visszatérni Pécsre.
A pécsi városvezetés és a pénzügyi elit  célja az volt, hogy csődeljárás helyett felszámolást eszközöljenek ki. A bank ügyeinek intézésére bizottságot hoztak létre, melynek elnöke Visy László főispán lett. A bizottság megpróbálta lebeszélni a befektetőket a cég elleni per, vagy csődeljárás indításáról. 1914. január 2-án Wolf Jenő Dr. Mosonyi Géza ügyvéd révén azonban mégis csődeljárást kezdeményezett özv. Ullmann M. Károlyné, Ullmann Móric – ekkor már Bécsben tartózkodó pécsi lakosok – és Telegdi Kálmán ismeretlen helyen tartózkodó (valószínűleg Svájcba menekült) ingó- és ingatlan vagyonára vonatkozóan.
Az eljárás nagyon elhúzódott, a bank hivatalosan csak 1930-ban szűnt meg.  Ez a csőd – akárcsak a magánbankok általában előbb-utóbb bekövetkező csődje – nem volt erős hatással Pécs pénzügyi életére, de a károsult kisbetéteseket a megtakarításuk elvesztése érzékenyen érintette.

Forrás: Gál Zoltán: A pécsi magánbankárok felemelkedése és bukása. In: Mozaikok Pécs és Baranya gazdaságtörténetéből. Pécs, 2005, 42-44. oldal.

Reklámok

Read Full Post »

100 Korona. A kép forrása: wikipedia.org

Pécs másik ismert magánbankháza – az előző bejegyzésben bemutatott Schapringer Joachimé mellett – az 1876-ban alapított Ullman M. Károly Bank- és Váltóüzlete volt. A dinasztia megalapítója a tolna megyei Tevelről Pécsett házasság révén 1811-ben ideiglenes tartózkodási engedélyt szerző id. Ullmann M. Károly, aki olajütőt üzemeltetett.
Gyermekei közül Károly az országos elitbe “Erényi” előnévvel bekerülő Ullmann-ág tagja, aki a Pesti Magyar Kereskedelmi bank alelnöki posztjáig vitte.
A második fiú, “baranyavári” előnévvel Ullmann Mór György,  nagykereskedő számára a pécsi gazdasági keretek szűknek bizonyultak, és ezért szintén a fővárosba költözött. Ő később a tőzsde elnöke lett. A fia – Adolf – a Magyar Általános Hitelbank ügyvezető igazgatója volt.
A harmadik fiú, Ullmann Mór, orvosként működött Pécsett. Ő az 1852-ben született fiával, ifj. Ullmann M. Károllyal, 1876-ban megalapította a pécsi Ullmann-bankházat. Károly a pécsi gazdasági élet közismert alakjaként a Pécsi Kereskedelmi  és Iparkamara alelnöki posztját is betöltötte, 1885-től a városi törvényhatóság virilis tagja, a Pécsi Törvényszék kereskedelmi ülnöke és a Trieszti Általános Biztosító társaság főügynöke. 1897-ben érdemei elismeréseként kereskedelmi tanácsossá nevezték ki. Bankján kívül ipari érdekeltségei is voltak, részt vett a Pécsi Sertéshizlaló Rt. megalapításában, melynek igazgatósági tagja is lett.
Házassága az enyingi  Trosztler (Telegdi) Irmával jelentős hozománnyal járt, amelyet szintén bekapcsolt a banküzlet működésébe, és amely az üzlet fellendülését eredményezte.

Forrás: Gál Zoltán: A pécsi magánbankárok felemelkedése és bukása. In: Mozaikok Pécs és Baranya gazdaságtörténetéből. Pécs, 2005, 41-42. oldal.

 

Az Ullmann-bankház hirdetése (1909)

Read Full Post »

Pécsett a takarékpénztárak mellett néhány zsidó kézben lévő magánbankház – Schapringer, Ullmann, Krausz, Grün, Tausz – próbálta finanszírozni a létszámában nem túl jelentős vállalkozói réteget. A következő bejegyzésekben ezekkel ismerkedünk meg röviden.
Csepregi Schapringer Joachim életpályáját e blogban korábban már vázoltam. Ő 1840-ben Nagykanizsáról települt Pécsre mint termény- és sertészsír kereskedő. 1862-ben Grün Zsigmonddal társulva nyitotta meg “Bank és Váltóüzletét”, majd 1869-ben önállósult. 1876-ban Móric és Ignác fiát társul fogadta az üzletbe. 1896-ban bekövetkezett halála után legkisebbik fia, Gusztáv, vette át a banküzlet irányítását. Csepregi Schapringer Gusztáv tagja volt a Pécsi Törvényhatósági Bizottságnak, de a pécsi Kereskedelmi és Iparkamara és a OMB pécsi fiókja alelnöki, továbbá az 1907-es pécsi országos kiállítás főszervezői posztját is betöltötte. A bankház 1903-ban Kaposvárott is fiókot nyitott, amit négy év múlva bezárt.
A cégtulajdonos 1907-ben bekövetkezett halála előtt üzlettársává fogadta Fürst Gyula cégvezetőt. Ezzel az volt a célja, hogy a cég fennmaradásához szükséges szakértelmet biztosítsa. Fürst tehát 1907-től tulajdonosként vitte tovább a bankházat, amelynek minden bizonnyal nem tett jót a Schapringer családdal való évtizedes huzavona. A cég helyzete csak az első háború és a szerb megszállás (1918-1921) után konszolidálódott ismét, immár Fürst Gyula leszármazottainak tulajdonában.
A gazdasági világválság okozta nehézségek hatására a Schapringer-bankház 1929-ben szűnt meg, mivel Fürst Ervin akkori cégtulajdonosnak nem sikerült csődön kívüli egyezséget  kötnie az ügyfeleivel. A cég ellen a betétesek még 1931 után is “csalárd bukás”  bűntette miatt tettek feljelentést.
Forrás: Gál Zoltán: A pécsi magánbankárok felemelkedése és bukása. In: Mozaikok Pécs és Baranya gazdaságtörténetéből. Pécs, 2005, 39-41. oldal.

Forrás: Pécs szab. kir. város és Baranya vármegye Címtára, Pécs, 1909.

Read Full Post »

50 Gulden 1810-ből.
Forrás: http://hu.wikipedia.org

A pécsi magánbankházakat bemutató bejegyzések előtt, mintegy bevezetésként a témába, álljon itt néhány általános információ. A magánbankár réteg kialakulása Magyarországon a 19. sz. elejére datálható, amikor a reformkori gazdasági fellendülés egyre növekvő tőkeigényt generált, amelyet azonban csak a jelentősebb mobil tőkével rendelkező személyek tudtak folyósítani. A magánbakár nem csak a bank tulajdonos vezetőjét jelentette, hanem egyszerre a céget is, amely üzleti kapcsolatban állt a betétesekkel és más cégekkel is. A magánbankárok esetében a családi, rokoni kapcsolatoknak meghatározó szerepük volt a cég irányításában, amely többnyire családi vállalkozásként működött.
Magyarországon a meggazdago- dásra az ország agrárjellegéből fakadóan elsősorban a gabona- és terménykereskedőknek nyílott lehetőségük. Ezt a tevékenységet az akkori rendi társadalmi rétegek nem voltak képesek ellátni, így ezt a szerepkört jellemzően zsidók töltötték be.
A zsidó kereskedőknek a 18. sz.-ban több csoportja alakult ki. Az első csoport a mercatoroké, amely a boltos kereskedőket és a kalmárokat foglalja magában. A quaestor a terménykereskedőket, nagykereskedőket, tőzséreket jelöli. A zsidók nagy része mercator, főként házaló volt, és ha terménykereskedelemmel is foglalkozott, azt kis mértékben űzte.
A szegény házalók tömege és a jómódú városi mercator között a falusi árendás volt, aki eredetileg kocsma, vagy mészárszék, esetleg malom bérlője. A kocsmához általában egy kezdetleges bolt, vegyeskereskedés is kapcsolódott. A helyi hiteléletben egyeduralkodó volt a kocsmáros, aki idővel földbérlethez jutva elindulhatott a társadalmi és gazdasági felemelkedés útján is.
Az izraelita kereskedők városi szerepvállalását sokáig akadályozta az emancipáció hiánya és a konkurenciától tartó városi polgárság ellenállása.
Forrás: Gál Zoltán: A pécsi magánbankárok felemelkedése és bukása. In: Mozaikok Pécs és Baranya gazdaságtörténetéből. Pécs, 2005, 35-37. oldal.

Read Full Post »