Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. december

weisz-GáborA Pécsi Izraelita Hitközség előző bejegyzésben bemutatott titkára, Weisz Gábor, az adminisztratív  és oktatási teendői mellett a pécsi zsidó közösség történetével is foglalkozott. Ennek  eredménye A Pécsi Izr. Hitközség monográfiája, amely Pécsett jelent meg 1929-ben 72 oldalon. Ebben 19 fejezetre bontva bemutatta a pécsi zsidóság történelmét és jelenét, főrabbijait, az iskoláját, a nőegyletet, a Chevra Kadisát, az elöljáróság tagjait 1848-tól és az alapítványokat.
A hitközség elöljárósága a szerző tudtán kívül egy külön oldalt beköttetett a publikáció elejére, amelyen egy fényképet közölt róla és egyebek között így méltatta a személyét:
“Szerénysége kitért az ünneplés elől. Történetünkben is mindenkiről van elismerő szava. Csak a saját munkásságáról hallgat.
Beszéljünk hát helyette most mi. Negyven esztendő elegendő távlat emberek, eszmék, gondolatok megértékelésére. És ha azt kérdeznénk tőlünk, milyen legyen a zsidó egyházi élet funkcionáriusa, azt válaszolnánk: legyen ilyen kötelességtudó, legyen ilyen hűséges, legyen ilyen megbízható, mint Ő. Ha művészi palettát adnának a kezünkbe, hogy fessük meg a zsidó hitfelekezeti élet munkásának kívánatos portréját, akkor visszaadnánk az ecsetet. Kár az időért. Minek a fáradság?  Egyszerűen rámutatnánk – WEISZ GÁBOR-ra. Legyen ilyen etikás, legyen ilyen jellemes, legyen ilyen puritán. Egyenes. Őszinte. Készséges. Békeszerető. Higgadt. Ne szaporítsuk a szót: – legyen ilyen weiszgábori!”

Forrás:  A Pécsi Izr. Hitközség monográfiája,, Pécs, 1929, 3-4. old.

monografie

Reklámok

Read Full Post »

weiszgA pécsi zsidó hitközség életében fontos szerepet játszó személyiségek közül a blogban a főrabbikon kívül már bemutattam röviden Stern Jakab, jánosi Engel Adolf és JózsefSchapringer Joachim és Lóránt (Lőwy) Lipót tevékenységét. Ebben a bejegyzésben Weisz Gábor (1857. Albertirsa – 1943. 11. 5. Pécs) életével ismerkedünk meg. Ő mint tanító és mint az ifjúsági istentiszteletek hitszónoka, a Chevra Kadisa titkára és rabbihelyettes (1888–1889, 1914–1920) szolgálta közösségét. Pécsre településétől a hitközség titkára (1888–1943). Rabbinikus tanulmányait a hőgyészi (Tolna m.) jesivában végezte, Pécsett Dr. Perls Ármin főrabbi mellett képezte tovább magát a teológiai tudományok terén. Ráchel címen imádságos könyvet jelentetett meg a nők számára (1883), és A zsidó nép története címen tankönyvet írt a nép- és polgári iskolai izraelita diákoknak. Tagja volt a Zsidó Lexikon szerkesztőbizottságának. Összeállította és megjelentette mestere irodalmi munkásságának jegyzékét (Perls Ármin Emlékezete), megírta a pécsi hitközség történetét: A pécsi izraelita hitközség monográfiája (Pécs, 1929). A Látogatás a pécsi zsidó sírkertben (Pécs, év nélkül) című munkájában a zsidó temetőben nyugvó jeles személyiségekről emlékezett meg.
Weisz Gábor az “időben meghalás” kegyelmében részesült, így nem látta már az általa élete végéig híven szolgált izraelita közösség 1944-es lelki és testi gyötrelmeit, majd pusztulását.

Köszönöm Vörös István Károlynak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta Pécs neves zsidó személyiségeiről készített adatbázisát.

Read Full Post »

cimItt olvasható Hartmánn Lipót úr elmélkedésének második és befejező része 1848-ból arról, hogy miért is nem akarják  a zsidókat befogadni a magyar hazában. Bár csak töredékesen maradt fenn, nem minden tanulság nélküli így sem. A társadalmi közbeszéd a kérdést továbbra is  melegen tartja: kik a magyarországi zsidók? magyarok? nem magyarok? hazafiak? nemzetárulók? stb.
Mi változott a 160 évvel ezelőtti többségi hozzáállásban? Ha valaki megküldené az irat befejezését közzététel céljából, úgy azt hálásan fogadnám.

10

11

12

13

14

1516

Read Full Post »

cimA “Ki vagy te?” néha kemény, mi több, igen kellemetlen kérdés is lehet. Főként akkor, ha a többségi környezet nem fogadja el a személy szabad önmegha- tározását, és idegennek, “nem közülünk való”-nak tartja, aki emiatt megbízhatat- lannak, vagy akár veszélyesnek is tűnhet az őt definiáló csoport számára. Ennek következménye a kiszorítás, a kirekesztés és a megvetés. Szélsőséges esetben az “idegenek” elűzése, vagy meggyilkolása.
Ilyen ellenséges reakcióval szembesültek a hazai zsidó közösségek 1848 tavaszán országszerte. Több nagyvárosban (Pest, Pozsony, Nagyvárad, stb.) pogromokra is sor került, és a magisztrátusok a közhangulat lecsillapítása érdekében több helyen a zsidók kiutasításáról döntöttek.
A városvezetés Pécsett is engedett a zsidók ellen felhergelt tömeg követelésének. A nemzetőrségbe önként jelentkező izraeliták szolgálatát az “igazi magyarok” általában elutasították.
Ezek az események  arra késztették a nagykanizsai Hartmán Lipótot, hogy megossza gondolatait a zsidóságról és a magyarságról  a honfitársaival. Noha a szerző nem pécsi, de mivel a pécsi Lyceum nyomdában jelent meg Hartmán füzetecskéje, és Pécsett is forgalomba került, úgy vélem, helye van a pécsi zsidóságról szóló blogomban.
Bár bejegyzéseimmel már túljutottam 1848-on, de a kiadványra csak a közelmúltban bukkantam, így most teszem közzé e zsidó magyar és magyar zsidó gondolatmenetét. Aki szereti a régi magyar nyelv fordulatait, annak  ez a poszt emiatt is csemege, nem csak a  tartalma miatt. A folytatást a következő bejegyzésben adom közre.

BORITO

eloeszoo

szozat

elsooldal

masodik

harmadik

negyedik

otodik

Read Full Post »