Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. január

Ebben a bejegyzésben tovább szemelgetek a  pécsi zsidó üzletek és vállalkozások 104 évvel ezelőtt megjelent hirdetéseiből.
Forrás: “Pécs szab. kir. város és Baranyavármegye címtára” (Pécs, 1909)

fischer

engel

krausz

kohn

fürdő

wiesenberg

Reklámok

Read Full Post »

A magyarországi zsidóság történetében a kiegyezés és az első világháború közötti időszakot tartják a fénykornak. Bár az Istóczi-féle Antiszemita Párt működése is ebbe a korszakba esik, az emancipáció (1867) és a zsidó vallás államilag bevett vallásként történő elismerése (“recepciója” – 1895) megteremtették, ill. erősítették az izraelita vallású magyar állampolgárok társadalmi integrációjának és felemelkedésének lehetőségét.
Ebben az időszakban a közösség lélekszáma tovább emelkedett: 1867-ben 1.623, 1910-ben 4.026 tagot számlált a hitközség. A pécsi zsidók vállalkozásaikkal a város  polgárosodásának és gazdasági fejlődésének támogatóivá váltak.
Ebben a bejegyzésben a “Pécs szab. kir. város és Baranyavármegye címtára” (Pécs, 1909) című kiadvány hirdetéseiből szemelgetek,  szemléltetve a zsidók aktív részvételét Pécs gazdasági és kereskedelmi életében. A pénzügyi szektorban játszott szerepükről több korábbi bejegyzésben már szóltam.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története. Budapest, 1966, 69. oldal

friedmann

hirschfeld

löwenfeld

mandl

sugár

szigeti

Read Full Post »

fatörzsEbben a bejegyzésben rövid időre újra a pécsi zsidó temetőbe látogatunk. De beszéljen inkább Weisz Gábor (1857 – 1943), a pécsi hitközség egykori titkára: “Egyformán pihennek a hazatértek, jól megférnek egymással, nincs harag és versengés, megbékélt valamennyi. (…) Az emberi mulandóságról való megszomorító tudat és hangulat fog el bennünket, elgondolva mennyi lelki nagyság, családi boldogság, de egyben mennyi szenvedés és bánat rejlik ezen besüppedt hantok alatt. Itt nyugszanak a férfiak, akik a város első lakói voltak. A kegyelet mélységes átérzésével említjük nevüket, akik kénytelenek voltak a helyi hatóságokkal kiharcolni letelepedési lehetőségüket.”
Az első pécsi zsidók érték el a magisztrátusnál, hogy messze az akkori várostól, egy legelőnek használt területen temetőt létesíthessenek és azt bekeríthessék. Körülbelül ebben az időben indult növekedésnek az a nyárfa, melynek hatalmas tönkje ma a sírokhoz vivő út szélén fogadja a látogatókat. A törzs terméskövekkel és virágokkal díszített csonkján réz emléktábla reflektál a fa és a pécsi zsidó közösség pusztulására.
Forrás: Weisz Gábor: Látogatás a pécsi zsidó sírkertben, Pécs, 1940, 7-8. oldal.

text

A kép kattintással felnagyítható.

A nyárfa csonkja 2013. március 28-án, a tavaszi télben.

 

Read Full Post »

eiznerA pécsi hitközség nyugalmazott főtitkára, Weisz Gábor, 83 éves korában a Chevra Kadisa kiadásában jelentette meg utolsó publikációját “Látogatás a pécsi zsidó sírkertben” címmel.  A munka bár csak 17 oldalas, de fontos forrása a pécsi zsidók társadalmi integrációjának, és a hitközség belső életéhez is tartalmaz adatokat.
A kiadványban nem szerepel a megjelenés évszáma, de a Chevra Kadisa elnökségét 1940-es évszámmal mutatja be, és okkal feltételezhető, hogy ezzel az akkori jelen állapotát rögzítette.
Weisz Gábor virtuális sétája időben 1800-ban kezdődik, amikor csupán egy-két zsidó család élt  a Mecsek alján. “Még meghalni sem volt tanácsos Pécsett. Nem volt temetőhelyük sem, ennek hiányában vagy Baksára, vagy Bonyhádra voltak kénytel- enek halottaikat szállítani.” – írja.
A dolgozat első része – mintegy a témába való bevezetésként – a pécsi zsidó temető létrejöttét és területének folyamatos gyarapodását, valamint a Szentegylet megalakítását mutatja be. Ezt követően pedig “belépünk az örök élet házába, valóságos csodakert, a kertészet remekeivel díszített virágok, gyönyörűen gondozott utak, művészi kivitelű emlékkövek tárulnak a szemünk elé. A levegő is hűvösebb, a napsugár is fátyolosabb a melankólia átérzésében.”
Ebben a második részben, a téma tulajdonképpeni kifejtésében, sorra olvashatók mindazon zsidó férfiak nevei, a városban az első letelepedési engedélyt megszerző Weiszmayer Márktól kezdve, akik fontos feladatokat láttak el a helyi  közösség életében: a hitközségi elnökök és titkárok, a Chevra elnökök és gondnokok, a főrabbik, a tanárok, sikeres vállalkozók, kiemelkedő adományozók, stb.
A befejező szakaszban átérződnek az 1938-as első, és 1939-es második zsidóellenes törvény, az egyre erősödő zsidóellenes közhangulat, valamint a zajló háború okozta mindennapi nyomasztó gondok, az aggódás a jövőért:
“A sírlátogatást befejeztük. Az élők mélységes kegyelettel búcsúznak az örökpihenőktől. Oh hányan irigylik azokat, akik már édesen nyugszanak, és nem éreznek semmit a ma tobzódó emberi gyűlölködésből, mely megcsúfolja az Isten képmására teremtett embert, az isteni lelket, melyet égi kéz oltott beléje.
Járjátok a temetőt, ápoljátok az Ősök iránti kegyeletet!
Az elmúlás gondolata megnyugvást ad, meggyógyítja a vérző sebeket. Ott fenn nincs fájdalom, nincs szenvedés, hanem csak a tiszta fénylő igazság szemléletének boldogsága.”
Weisz Gábor abban a kegyelemben részesült, hogy még időben – 1943. november 5-én – meghalhatott.

cimlap

Read Full Post »

Békés, örömteli és sikeres új esztendőt kívánok blogom olvasóinak. Köszönöm, hogy az elmúlt évben érdeklődésükkel és figyelmükkel megtisztelték a pécsi zsidó közösségről szóló írásaimat. Kérem, maradjanak 2013-ban is követői a témának, amely első pillantásra pécsi történet. Ez egyrészt természetesen igaz, másrészt  pedig – remélem – annál időnként egy kicsit több, és a legújabb kori magyar történelem iránt érdeklődők számára is szolgál kevésbé ismert részletekkel.

A WordPress.com elkészítette blogom első teljes évének statisztikáját, amely a kép alatti linkre kattintva  megtekinthető.

Üdvözlettel:

Johann Schniedesch

Click here to see the complete report.

Read Full Post »