Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2013 01 11

eiznerA pécsi hitközség nyugalmazott főtitkára, Weisz Gábor, 83 éves korában a Chevra Kadisa kiadásában jelentette meg utolsó publikációját “Látogatás a pécsi zsidó sírkertben” címmel.  A munka bár csak 17 oldalas, de fontos forrása a pécsi zsidók társadalmi integrációjának, és a hitközség belső életéhez is tartalmaz adatokat.
A kiadványban nem szerepel a megjelenés évszáma, de a Chevra Kadisa elnökségét 1940-es évszámmal mutatja be, és okkal feltételezhető, hogy ezzel az akkori jelen állapotát rögzítette.
Weisz Gábor virtuális sétája időben 1800-ban kezdődik, amikor csupán egy-két zsidó család élt  a Mecsek alján. “Még meghalni sem volt tanácsos Pécsett. Nem volt temetőhelyük sem, ennek hiányában vagy Baksára, vagy Bonyhádra voltak kénytel- enek halottaikat szállítani.” – írja.
A dolgozat első része – mintegy a témába való bevezetésként – a pécsi zsidó temető létrejöttét és területének folyamatos gyarapodását, valamint a Szentegylet megalakítását mutatja be. Ezt követően pedig “belépünk az örök élet házába, valóságos csodakert, a kertészet remekeivel díszített virágok, gyönyörűen gondozott utak, művészi kivitelű emlékkövek tárulnak a szemünk elé. A levegő is hűvösebb, a napsugár is fátyolosabb a melankólia átérzésében.”
Ebben a második részben, a téma tulajdonképpeni kifejtésében, sorra olvashatók mindazon zsidó férfiak nevei, a városban az első letelepedési engedélyt megszerző Weiszmayer Márktól kezdve, akik fontos feladatokat láttak el a helyi  közösség életében: a hitközségi elnökök és titkárok, a Chevra elnökök és gondnokok, a főrabbik, a tanárok, sikeres vállalkozók, kiemelkedő adományozók, stb.
A befejező szakaszban átérződnek az 1938-as első, és 1939-es második zsidóellenes törvény, az egyre erősödő zsidóellenes közhangulat, valamint a zajló háború okozta mindennapi nyomasztó gondok, az aggódás a jövőért:
“A sírlátogatást befejeztük. Az élők mélységes kegyelettel búcsúznak az örökpihenőktől. Oh hányan irigylik azokat, akik már édesen nyugszanak, és nem éreznek semmit a ma tobzódó emberi gyűlölködésből, mely megcsúfolja az Isten képmására teremtett embert, az isteni lelket, melyet égi kéz oltott beléje.
Járjátok a temetőt, ápoljátok az Ősök iránti kegyeletet!
Az elmúlás gondolata megnyugvást ad, meggyógyítja a vérző sebeket. Ott fenn nincs fájdalom, nincs szenvedés, hanem csak a tiszta fénylő igazság szemléletének boldogsága.”
Weisz Gábor abban a kegyelemben részesült, hogy még időben – 1943. november 5-én – meghalhatott.

cimlap

Reklámok

Read Full Post »