Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. február

jánosi

Meglenne a helye…

A blogot pusztán a pécsi zsidóság történetéről összegereblyézett információim közzétételére indítottam, kifejezetten politikamentes, ismeretterjesztő céllal. Ebben a bejegyzésben azonban kivételesen mégis átlépem a magam által kicövekelt határvonalat.
Pécs közgyűlése Nendtvich Andor polgármester vezetésével 1910-ben úgy döntött, hogy a zsinagóga-izraelita népiskola-hitközségi bérház telkei mögött megnyitott utcát a város neves iparvállalkozójáról és nagyvonalú jótevőjéről  jánosi Engel Adolfról (1820-1903) nevezi el.
Az utca névtábláját Dr. Esztergár Lajos polgármester 1944. május végén eltávolíttatta. Mint a “keresztény átállítás” országos programjának pécsi levezénylője nyilván nem tartotta helyénvalónak, ha az általa vezetett városban egy zsidóról utca van elnevezve. Az utcanévtábla levételével mondhatni megelőlegezte Vajna Gábor nyilas belügyminiszter  960/1944. B. M. számú rendeletét, mely szerint „mindazok az utak, utcák és terek, amelyek ezidőszerint zsidó személy családi nevével vannak megjelölve, megfelelő új elnevezést nyerjenek és általában haladéktalanul változtattassék meg minden olyan út- (utca-, tér-) elnevezés, amelynek bármilyen zsidó vonatkozása van.” (Budapesti Közlöny, 1944. december 6. 5.)
Engel Adolf dédunokája, a deportációból 1945 tavaszán visszatért Dr. Stein Marcellné Engel Rózsa, kérésére az utcanévtáblát csaknem olyan gyorsan, ahogy leszedték, vissza is helyezték  – merthogy az utca neve valójában nem változott meg 1944-ben.
1958-ban  azonban a városi tanács egyik illetékes elvtársa utánanézethetett, ki is volt ez az Engel Adolf, ha nem a munkásmozgalom mártírja. Az eredmény: az utca Goldmark Károly (1830-1915) zeneszerzőről, hegedűművészről kapott új nevet. Az elvtárs talán félrehallhatott valamit, ugyanis Goldmark élete és művészetének kiteljesedése nem Péccsel, hanem Béccsel fonódott össze. Bár igaz,  nem is volt “kapitalista, kizsákmányoló, osztályidegen elem”, mint Engel az akkori politikai kurzus értékrendjében.
Aztán eljött a rendszerváltoztatás ideje, melynek következtében több hullámban is sor került pécsi utcák átnevezésére. Legutóbb 2012 június végén döntött úgy a városi közgyűlés, hogy hét utcanevet megváltoztat. Aztán végül hat lett átkeresztelve, mert valaki szólt a fiúknak, hogy a Sarló utca nem a szovjet zászló egyik szimbólumáról kapta a nevét, hanem az utca alakjáról az 1920-as években. Szerencsére különben minden rendben megy  Pécsett, és a közgyűlés a nagy munka után végre foglalkozhatott  ilyen kisebb horderejű kérdésekkel, e téren is ledolgozva végre az adósságát. Így lett pl. a Marx Károly utcából  gróf Wass Albert utca.
Csak mellékesen jegyzem meg: az NSZK-ban a mai napig számos (nagy)városban létezik Karl-Marx-Straße. Ott megvan annak a kultúrája, hogyan kell intelligensen a helyén kezelni Karl Marxot, hol az ő helye az európai gondolkodás történelmében.  Természetesen nem meglepő, hogy a jelenlegi politikai kurzusban egy erdélyi, jobboldali beállítódottságú  – vitatott kvalitású, és értékrendszerű – író, aki “noch dazu” nemesi származék, méltóbb utcanévadó, mint egy 19. századi német közgazdász, akit az 1990-ig fennálló rezsim az egyik ideológiai ősatyjának tekintett. Számomra inkább az a meglepő, hogy csak 22 év után tűnt fel a városvezetésnek, hogy itt kérem szépen egy megbukott eszmerendszer által szinte szentként tisztelt személyről van szó, és a nemzeti-keresztény élettérben ilyennek helye nem lehet.
Ennyit röviden az 55 évvel ezelőtti, és a 2012-es pécsi utcanévadási gyakorlatról. A lokálpatriotizmusnak még csak a halvány fuvallata sem ismerhető fel bennük. Ez jól minősíti a jelenlegi önkormányzat azon tagjait, akik ehhez asszisztáltak.
A Pécsi Zsidó Hitközség egyrészt talán jóhiszemű volt, mert azt gondolhatta, hogy a kitörő demokráciában ez az utca is – sok tucat másikéhoz hasonlóan – “automatikusan” visszakapja az MSZMP által elvett eredeti nevét. Amikor ez nem történt meg, akkor pedig talán kishitű volt, mert nem jelezte hivatalos levélben az egyik városvezető garnitúrának sem, hogy Pécs kiemelkedő érdemekkel rendelkező polgáráról, jánosi Engel Adolfról, “elfeledkeztek”. Ezt a “restitúciót” szerintem minden eddigi önkormányzattól határozottan kérni lehetett/kellett volna, mert nem várható el az egyszeri városanyáktól és városatyáktól, akik szakadatlanul Pécs felvirágoztatásáért, lakói boldogulásáért fáradoznak, hogy tudjanak bármit is a város történetéről, az itt élt bármilyen szempontból kiemelkedő személyiségekről. Őket tehát fel kell világosítani, és talán szívesen is veszik, ha bővülnek ismereteik Pécsről. Egy ilyen “részletkérdésben” való tájékozottság ugyancsak nem várható el a mindenkori polgármestertől sem, aki első sorban a saját kenyéradó pártközpontjának helyi marionettfigurája, és csak utána minden más.
Annak bemutatására, hogy jánosi Engel Adolf milyen – ma újra nagyra értékelt – polgári és vállalkozói erényekkel rendelkezett, milyen értékeket hozott létre, s mit adott Pécsnek, és nem csak Pécsnek, a következő hónapok bejegyzéseiben vállalkozom.
A Nendtvich-féle városvezetés még pontosan tudta, mit köszönhet Pécs közönsége jánosi Engel Adolfnak. A jelenlegi képviselőtestület  példát vehetne 103 évvel ezelőtti elődjétől abban a kérdésben, hogy nevezettnek van-e elegendő érdeme a ahhoz, hogy utca viselje a nevét Pécsett. Nem tudom, mi hiányzik ennek belátásához inkább: a műveltség, a politikai intelligencia, a “pécsiség”? Netán a citoyen kurázsi? Ha ez, akkor gond van. Mert ezzel valóban csak egy citoyen rendelkezik, pártkatona nem.

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben a hitközség szervezeteivel, intézményeivel, és azok vezetőségével ismerkedünk meg. A pécsi zsidó közösség az 1868-as nagy kongresszus után 1923-ig hivatalosan nem csatlakozott sem a neológ, sem az ortodox szervezetekhez. Így megmaradt a szakadás előtti jogi állapotában – tehát status quo ante közösségnek. Hitéleti gyakorlatában azonban a neológiát követte. Erre szinte predesztinálta, hogy a zsinagóga is újított elvek szerint épült: a tóraolvasó emelvény (bima) a tóraolvasó asztallal  a korábbi centrális elhelyezés helyett bekerült a szentély terébe. Ezen persze nem csodálkozunk, hiszen olyan “reformerek” álltak akkor a hitközség élén, mint jánosi Engel Adolf.
Az alábbiakban olvasható testületek névsorai azt bizonyítják, hogy a városi gazdasági elit és a hitközségi elit között nagy átfedés volt. Csak néhány illusztris név a vállalkozók, kereskedők és a magánbankárok közül: jánosi Engelek, Justus, Schapringer, Deutsch, Tausz, Hirschfeld. De természetesen az ügyvédek és orvosok is képviseltették magukat: Fürst, Greiner, Lóránt, stb.
Ez azt jelentette, hogy az akkor mintegy 4000 fős pécsi hitközségben a vagyonosabb zsidók, akik közül sokan több éven át a város virilistái – legnagyobb adófizetői – között szerepeltek, a hitközség szervezeteiben is meghatározó tényezők voltak.
Az Izraelita Jótékony Nőegylet  nem hitéleti szervezet volt, hanem “civil”, azért nem itt szerepel. Korábbi bejegyzésekben már ismertettem tevékenységét. De a nőegylet választmányában is főként az alább olvasható urak feleségei foglaltak helyet. A nagy adományozók így itt is “az ütőereken” tartották a kezüket…

Forrás: Pécs szabad királyi város és Baranyavármegye címtára, Pécs, 1909, 54-56. oldal

hitk1

hitk2

hitk3

Read Full Post »

Ezzel a bejegyzéssel zárom a pécsi zsidó kereskedők és vállalkozások hirdetésének bemutatását 1909-ből. A “Pécs szab. kir. város és Baranyavármegye címtára” vizsgált kiadásában a hirdetések mintegy 75%-a származik izraelita vezetésű cégtől. Ez egyben jelzi, hogy milyen jelentős szerepet játszottak Pécs kereskedelmi és gazdasági életében.
Elnézést kérek azoktól a hirdetőktől, akik izraeliták voltak, de más róluk való forrás híján, pusztán a nevük alapján, ezt nem tudtam eldönteni, és ezért kimaradtak.
Elnézést kérek azoktól is, akiknek a puszta  neve alapján úgy gondoltam, hogy valószínűleg izraeliták voltak, de valójában a hirdetés megjelenésekor vagy már kitértek, és kikérnék maguknak, hogy őket e körben szerepeltessem, vagy pedig életük egyetlen pillanatában sem  tartoztak Izrael népéhez.

szabó

rozsa

mitzky

drogeria

rozsa2

naplo

weisz

schwarz

lehr-izidor

bútor

mandl

gyenes

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben folytatom az 1919-ben kiadott Pécs és Baranyavármegye címtárában található pécsi zsidó vállalkozások hirdetéseinek közlését. A tulajdonosok bizonyára tudták, hogy a hirdetésre szánt összeg egy része ablakon kidobott pénz, csak azt nem tudták, pontosan melyik is az a rész. Így inkább hirdettek, hogy a nagyra becsült közönségnek hírt adjanak szolgáltatásaikról, üzletükről.  Nem lehetett tudni, kinek a kezébe kerül majd ez a címtár, aki akár potenciális ügyféllé is válhat. A remélt bevételek növelése érdekében tehát először kiadásokat kellett vállalni. Lássuk, kik gondolták ezt így:

fleischner

irod

kovács

kozma

laska

sperl

weisz

Read Full Post »