Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. március

A Mecsek alján szokatlan az az időjárás, ami március idusától váratlanul ránk tört. De ha már így alakult, hogy hólepel takar mindent, barangoltam egyet a pécsi zsidó temetőben, melynek tavaszi, nyári és őszi hangulatát jól ismerem, ellenben a téli varázsát napsütésben eddig még nem élvezhettem.

A mai bejegyzésben a tavaszi télre hivatkozva megszakítom jánosi Engel Adolf áldásos tevékenységének folytatólagos bemutatását, és a temetői sétám néhány képét teszem közzé. Ezek sajnos nem nyújtják azt az élményt, amelyben részem volt. A sírkert kőkerítése mintha elnyelte volna a város zaját, a csendet csak a hó halk ropogása törte meg a talpam alatt. Néha egy-egy rigó rebbent fel a környező fákról, amikor úgy ítélték, hogy túl közel értem hozzájuk. Egyedül voltam a pécsi zsidó közösség elhunyt tagjaival az “Élet Házában”. A mindennapok sietségéről és feladatairól megfeledkezve jót tett a lelkemnek az itt áradó nyugalom és béke.
Levéltári olvasmányaimnak köszönhetően egyre több család neve ismerős a síremlékekről, sokukról tudom, mi lett a sorsa felmenőiknek 1944-ben, és utána, ha ugyan visszatértek. A mai délelőtt együtt voltam tehát az általam soha nem ismert, de mégis részben ismerős pécsi családok elporladt tagjaival, akik sokszor olvashatták a ravatalozó utcai homlokzatának intő feliratát: “Minden porból lett és minden visszatér a porhoz.” Ők már visszatértek. Kicsit irigylem őket, mert már tudják, mi történik az emberrel, ha elfogy a földi ideje. Valahol vigasztaló, hogy én is meg fogom tudni. Az életben végül is minden csak idő kérdése. Lehet, hogy mégis csak az idő a fontosabbik dimenziónk, nem a tér?
A pécsi zsidó sírok között szemlélődve eszembe ötlött, hogy egy éve ilyenkor Baranyát jártam. Egykori kolléganőm, Radnóti Ilona, posztumusz tanulmánykötetéhez készítettem fényképeket a megye zsidóságának megmaradt emlékeiről. Az egyik utamon találkoztam valakivel, aki kalauzom volt a helyi zsidó temetőben. Megmutatta édesapja sírját is. Ő maga a háború után született és a katolikus vallásban nevelkedett – akkor ez látszott biztonságosnak. Most már nagyon bánta, hogy nem a zsidóban. Nincs senkije. Haló poraiban szeretne az édesapjával lenni. Reménykedett, ha meghal, lesz egy rabbi, aki zsidó szertartás szerint az édesapjához temeti. Meglett korára visszhangozni kezdett lelkében, hogy amikor az apja először vette kézbe csecsemőként az atyák ősi szokása szerint a fülébe súgta: S’má Jiszraél…
Holtában mindenki haza talál.

tel2

tel3

tel8

tel4

tel5

tel1

tel7

tel9

tel10

tel6

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben tovább folytatom jánosi Engel Adolf sokoldalú tevékenységének részletes bemutatását. Ő az, aki Pécsett nem méltó arra, hogy visszakapja az 1958-ban megváltoztatott utcanevét – függetlenül attól, hogy 1990-től melyik pártzászló alatt tömörülnek többen a Pécs történetéről mondhatni nulla tudással rendelkező önkormányzati képviselők.

Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta az itt közölt dokumentumot.

A kép kattintással kinagyítható.

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben tovább folytatom jánosi Engel Adolf sokoldalú tevékenységének részletes bemutatását. Ő az, aki Pécsett nem méltó arra, hogy visszakapja az 1958-ban megváltoztatott utcanevét – függetlenül attól, hogy 1990-től melyik pártzászló alatt tömörülnek többen a Pécs történetéről mondhatni nulla tudással rendelkező önkormányzati képviselők.

Párizs 1878-ban immár harmadszor rendezett világkiállítást, melyen 35 ország 52 835 kiállítója vett részt. A rendezvény május elejétől november 10-ig 15,6 millió érdeklődőt fogadott. A 9 osztály 90 csoportjában szereplő alkotók között 29 810 kitüntetést osztottak ki, s most vezették be először azt a később is alkalmazott díjazási rendszert, mely szerint a kiemelkedő termékek vagy alkotások számára Grand Prix-t (nagydíjat) adományoznak, s ezek mellett a szakzsűrik által kisebb jelentőségűnek ítélt tárgyak még öt különféle fokozatú kitüntetésben részesülhettek.
A kiállítás óriási sikert aratott méreteivel, a kiállítók és a látogatók számának növekedésével és az egyre szakszerűbb rendezéssel. Magyarország az 1873-as nagy bécsi sikeren felbuzdulva, továbbá a philadelphiai kiállítástól való hivatalos állami távolmaradás után nagy energiával, magas szakmai színvonalon készült fel az 1878-as párizsi tárlatra. Magyarország újra a Monarchia keretei között, de Ausztriától különválasztott bemutatóval jelentkezett. A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz tartozó Országos Központi Bizottság gróf Szapáry Gyula elnökletével fejtette ki tevékenységét. Az Osztrák-Magyar Monarchia kiállítási területe 70:30 arányban oszlott meg az osztrákok és a magyarok között. Magyarország kiállítási terének installációját, berendezését a párizsi École des Beaux-Arton pallérozódott Kauser József építész tervezte.

Forrrás: http://www.vilagkiallitas.hu

Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta az itt közölt dokumentumot.

A kép egy klikkel felnagyitható.

A kép egy klikkel felnagyitható.

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf sokoldalú tevékenységének részletes bemutatását. Ő az, aki Pécsett nem méltó arra, hogy visszakapja az 1958-ban megváltoztatott utcanevét – függetlenül attól, hogy 1990-től melyik pártzászló alatt tömörülnek többen a Pécs történetéről mondhatni nulla tudással rendelkező önkormányzati képviselők.
Ma jánosi Engel Adolf uszodájával és a városi tömegsporttal kapcsolatos érdemeivel ismerkedünk meg, de előbb álljon itt  a helyszín történetéről pár adat:

A várostól kb. 1 km-re keleti irányban egy ingovány jött lére, mivel e mély fekvésű területen több forrás is fakadt.
1746-ban egy polgár szerződést köt a várossal, hogy ha ezt a “Ballukanya” nevű határrészt nyolc évre adómentesen megkapja, rétté alakítja.
1758-ban a város csaknem 900 öl  hosszú árkot ásat, hogy a rét vizét elvezesse a Basamalom felé.
1789-ből arről értesülünk, hogy az itt lévő halastó bérlője nem kívánja a várossal meghosszabbítani  a szerződést.
1822-ben egy vizsgálóbizottság jár utána, miért iszaposodott el a Balokány-tó, melynek vize ekkor marhaitatásra és lóúsztatásra szolgál, de tűz esetén oltóvízként is hasznosulhatott.
1838-ban a város a kimélyített tavat hat évre halastónak italmérési joggal bérbe adta.
A bérlő 1839-ben – felismerve a hely lehetőségeit – a tó közepén emelt szigeten tánctermet és billiárdszobát épít, két év múlva már úszómestert is tart.
1857-ben Engel Adolf a tavat a szigettel évi 110 Ft-ét bérli.
1858. január 1-től 1972 . december végéig Engel Adolf bérli a “Balokanya” tavat évi 90 Ft-ért. Nyárra köteles ott tölgyfából egy uszodát létesíteni, a víz feletti részeket öt évente olajfestékkel bemázolni és a szerződés lejártával mindent jó állapotban a város tulajdonába adni. Köteles továbbá a lóúsztatót is karban tartani és a tavat az eliszaposodástól megóvni. Nemkülönben a lakosságnak megengedni hogy edényeibe ott vizet vegyen és a kútnál mosson. A környezet parkosítására 150 köbméter sárga földet hordat a Balokányhoz és beülteti növényekkel. Engel a szigeten egy jól felszerelt tornaintézetet emel és tornatanárt alkalmaz. 14 év múlva minden tornafelszerelést ellenszolgáltatás nélkül átad a városnak.
Az alább közölt dokumentum a város hálás köszönetét tolmácsolja mindezért “Engel Adolf fakereskedő úrnak”.

Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta az itt közölt dokumentumot, és Árvai Tündének a Balokánnyal kapcsolatos információkat.

Forrás: Madas József: A pécsi Budai Külváros telkei, házai és utcái, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 1985., 213-214. old.

jEA-3

A kép kattintással nagyobbítható.

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben megkezdem jánosi Engel Adolf sokoldalú tevékenységének részletes bemutatását. Ő az, aki Pécsett nem méltó arra, hogy visszakapja az 1958-ban megváltoztatott utcanevét – függetlenül attól, hogy 1990-től melyik pártzászló alatt tömörülnek többen az önkormányzati képviselők.
Elsőként egy bécsi hadügyminisztériumi elismerést közlök 1868-ból saját fordításomban. Alatta az eredeti dokumentum képe látható, és egy 1870-ből származó megbízás a Magyar Királyi Honvédség főparancsnokától.
Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta az itt közölt dokumentumokat.

Cs. k. Birodalmi Hadügyminisztérium
        5. Ügyosztály, 2417. szám. 

A Birodalmi Hadügyminisztérium a f. év május 25-én az ő császári fenségének, Albrecht főherceg tábornagy úrnak küldött beadványából, és az ehhez mellékelt bizonyítványokból tudomást szerzett az Ön úszásoktató módszeréről.
Ennek célszerűségét elismerve megbíztuk a Pécsi Katonai Állomásparancsnokságot, hogy próbálja ki ezt az oktatási módszert, és tegyen nekünk erről jelentést.
A Birodalmi Hadügyminisztérium úgy látja e jelentésből, hogy az Ön oktatási módszere lényegében megegyezik d’ Argy kapitánynak a hadseregnél már bevezetett oktatási módszerével, és ettől főként csak a járómedencében[1]végzett gyakorlatokban különbözik.
Abból a célból, hogy az Ön oktatási módszerének előnyeit általánosan közzé tehessük, arra kérjük, szíveskedjen a járómedencében való gyakorlás pontos leírását számunkra megküldeni, valamint arról nyilatkozni, hogy ezt a járómedencét olyan vizeknél, amelyek adottságai ezt egyáltalán megengedik, minden költség nélkül ki lehet-e alakítani.
Végül a Birodalmi Hadügyminisztérium kellemesen indíttatva érzi magát, hogy Önnek a Pécsi Helyőrség jelentékeny számú katonájának tartott ingyenes úszásoktatásáért, valamint a jelen tárgyban mutatott igyekezetéért és hazafias érzelmeiért kifejezze a jól megérdemelt elismerését .

Bécs, 1868. December 30-án.

                        A Birodalmi Hadügyminisztérium nevében

Roßbacher altábornagy  s.k.

Tekintetes
Engel Adolf
kereskedő úrnak, az Albrecht főhercegről nevezett
pécsi Úszó- és Tornaintézmény tulajdonosának és vezetőjének


[1] A „járómedence” alatt olyan medencét kell érteni, amelynek a vízmélysége lehetővé teszi a lábon való állást, ill. az azzal való biztonságos haladást.
kkk-engel
kir-honv

Read Full Post »