Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. április

tálisz

Tálisz részlete szemlélőrojtokkal (cicesz). Kattintással nagyítható.

Csaknem két évvel a pécsi zsidó közösség történetét bemutató blogom indítása után elérkeztem a századik bejegyzéshez. Ez a kerek szám alkalmat kínál egy rövid visszatekintésre és a következő időszak terveinek bemutatására.
Amikor hozzáfogtam ehhez a bloghoz, nem gondoltam arra, hogy ez számomra tanulás lesz, meglepetésekkel, “aha”-élményekkel, sok örömmel. Azért vágtam bele ebbe a “vállalkozásba”, mert az interneten csak a zsinagógáról találtam fényképeket és rövidebb leírásokat, de magáról a zsinagógát felépítő és használó vallási közösségről, annak életéről, egyéb intézményeiről mondhatni semmit.
Az “admin” oldalamon látom azokat a keresőszavakat, amelyek révén az internetezők e blogra találtak. Ezek megerősítettek abban, hogy a pécsi zsidóság története érdekel még néhány embert rajtam kívül is. De ha nem így lenne, akkor is folytatnám, a téma sokkal izgalmasabb számomra, mint azt a kezdetekkor hittem.
Időben a blog körülbelül az I. világháborúig jutott. Bemutattam a közösség addigi főrabbijait, a hitközség fontosabb elnökeit, és további, kulturális, vagy gazdasági téren kimagasló személyiségeit. Részletes leírást adtam a zsinagóga külső és belső látnivalóiról, foglalkoztam az iskolaüggyel, a sajtóval, az Izraelita Jótékony Nőegylettel, a temetővel.  Az időrendben való haladást csak időnként szakította meg egy-egy fontosnak ítélt aktuális eseményről szóló írás.
A közelmúlt posztjaiban jánosi Engel Adolf vállalkozó sokrétű tevékenységét mutattam be kordokumentumok segítségével, és rendszeresen megemlítettem, hogy az ő 1958-ban elvett utcanevét 1990 óta egyetlen helyi politikai garnitúra sem kívánta visszaadni. Dr. Páva Zsolt polgármester 2010-ben az egyik Engel-leszármazottnak erre ugyan ígéretet tett, de 2012 nyarán, amikor a városi közgyűlés legutóbb utcaátnevezésekben serénykedett, nem hozta javaslatba. Ez nem csak egy szokványos magyar polgármesteri gentlemen’s agreement volt – azaz semmire sem kötelező -, hanem “írás” is van róla. Sajnálatos, de ez nem jánosi Engel Adolfot minősíti, az ő ettől nem lett kisebb.
A következő héten megkezdem jánosi Engel Adolf “Aus meinem Leben” (“Életemből”) című, leszármazottai okulására lejegyzett önéletírása magyar fordításának közlését. Talán érdekes lehet ma is, mit gondolt az életről, a hitről, a gondviselésről, a tisztességről, a munkáról egy szociális tekintetben nagyon mélyről indult és magasra jutott izraelita vallású ember. Ezt követően a pécsi zsidók I. világháborús részvételéről kívánok írni, majd folytatom a hitközség történetének bemutatását a két háború közötti időszakban. Ismét lesznek kiemelkedő személyiségek, nőegyleti és egyéb jótékonysági, ill. kulturális aktivitások.
Úgy gondolom, ezek a témák talán kitartanak 2013-ban – csak én is tartsak ki.

Köszönöm mindenkinek megtisztelő érdeklődését, jobbító szándékú megjegyzését, kérdését, bátorítását a folytatásra. Hálásan köszönöm a Pécsi Zsidó Hitközség vezetőségének, hogy mindenben segíti “kutakodásomat”.

jerusalem

Jeruzsálem virágai – 1910 óta Pécsett is.

Read Full Post »

emlekko“A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából tartottak megemlékezéseket kedden Pécsett. Páva Zsolt polgármester mondott ünnepi beszédet, a programban emlékséta, a zsidó emlékhelyek koszorúzása és kiállításmegnyitó is szerepelt.

A megemlékezések délután a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermében kezdődtek. Az emlékműsorra érkezőket a Széchenyi István Iskola diákjainak Holokauszt a művészetben című prezentációja és a Zsidók Magyarországon a 20. században, a Centropa Hungary kisfilmje fogadta. A gimnázium dísztermében kiállítottak egy Emlékfalat is, amely a holokauszt pécsi és Pécs környéki áldozatainak állított emléket.
A program elején Gál Károly atya celebrálásában keresztény ima hangzott el az áldozatok emlékéért; ezt követően Szenczy Sándor baptista lelkipásztor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke mondta el a Szeretet imáját.

Páva Zsolt polgármester ünnepi beszédében utalt rá: a két világháború közötti évtizedek ellenségessé váló politikai légköre, az antiszemitizmus felerősödése, majd a zsidótörvények korszaka fokozatosan megnehezítették a pécsi zsidóság életkörülményeit is.
Emlékeztetett arra, hogy az első két zsidótörvény hatásaként 1939-re az állásvesztések miatt a zsidóság nagy része segélyekre szorult, a fiatal értelmiségiek pedig a kamarák zártsága miatt nem tudtak végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni. A harmadik zsidótörvény befejezte a vagyon és megkezdte a személyi szabadság korlátozását. Az ország német megszállását követően, 1944 májusában Pécsett gettóba terelték a helyi és környékbeli zsidó lakosságot. (“Terelték” – Kik? A betlehemi pásztorok? A zsidók maguk vonultak a gettóba, mert nem kívánták, hogy a helyi karhatalom puskatussal verje be őket. Dr. Esztergár Lajos polgármester vezényelte le közigazgatási apparátusával a gettósítást, de a zsidó vagyon széthordásában is van  felelőssége. A gettót a pécsi rendőrkapitányság közegei őrizték. – schniedesch)
A pécsi gettóban 2711-en laktak – mondta. (Biztos volt nap, amikor Pécsett pont ennyi zsidó volt a gettóba zárva, de a létszám több okból is 2.700 és 2.750 között ingadozott. – schniedesch) A pécsi zsidók deportálása 1944. június 23-án kezdődött, amikor a gettó lakóit az egykori Lakits laktanyába szállították. (Ez a mondat sehogy sem jó. A deportálás az az elhurcolás. Június 23-án nem kezdődött semmi Pécsett. Helyesen: 29-én és 30-án számolták fel a hatóságok a gettót, és gyalog, 100-as csoportokban hajtották át az embereket a “koncentrációs pontra” a Lakits építészről elnevezett huszárlaktanyába. – schniedesch) Július 4-én vagonírozták be őket a pécsi pályaudvaron. (Helyesen: az iparvágányok rámpáján, a pályaudvar közelébe sem mehettek. – schniedesch) A polgármester azt mondta, az elhurcoltakat a helyi sajtó cinizmusa, a jóérzésű lakosság megdöbbenése kísérte útjukon. (Valójában senki sem kísér(het)te őket, mert nem kötötték a lakosság orrára, mikor ürítik ki a Lakits laktanyát. A kíséret m. kir. csendőrökből és a Waffen-SS tagjaiból állt. A helyi “nemzeti és keresztény” sajtó cinizmusa úgy általában véve sajnos igaz. – schniedesch)
Páva Zsolt felidézte: a pécsi zsidóságról a legkorábbi írásos emlékek a török hódoltság korából származnak. A városban letelepedő, javarészt a kereskedelem különböző ágaiban tevékenykedő zsidók a 19. század első felében szervezték meg hitközségüket, illetve vallási-rituális intézményeiket. A pécsi zsidók létszáma az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején már megközelítette a 300-at, az igazi fellendülés azonban a dualizmus időszakában következett be. A kiegyezés és az emancipáció ehhez megfelelő politikai és társadalmi hátteret biztosított.
A pécsi zsidóság gyarapodását szimbolizálja az 1869-ben felavatott – és ma is működő – zsinagóga. A 19-20. század fordulóján a zsidóság lélekszáma elérte a négyezret, ami a városi összlakosság nyolc százalékát jelentette. A zsidótörvények kora, a munkaszolgálat, majd a soá tragikus következményekkel járt. A nácik és csatlósaik 1944. július 4-én mintegy négyezer pécsi és környékbeli zsidót hurcoltak el Auschwitzba – mondta. (Helyesen: 4-én kb. max. 3.000 embert. 6-án is kb. max. 3.000 embert, a Mohács- és Bonyhád-környéki zsidókat – schniedesch)

A polgármester felidézte: a pécsi zsidóság olyan neves embereket adott a városnak, mint Schapringer Joachim, aki a legnagyobb városi adófizetők egyike volt; szót ejtett Jánosi Engel Adolfról, Baranya egyik legsikeresebb 19. századi üzletemberéről és Forbát Alfréd pécsi születésű építészről, aki Weimarban részt vett a Bauhaus megvalósításában (Ebből a mondatból az is kiderül, hogy aki írta, nem tudja mi is volt ez a  BAUHAUS. – schniedesch) és kitért Klein Árminnak, a Zsolnay-gyár első jelentős tervezőjének és mérnökének a munkásságára is.
A műsor végén diákok vezetésével indult emlékséta, amely a pécsi zsidóság elhurcolásának fontosabb helyszíneit érintette. A tömeg tagjai az emlékhelyeken koszorút helyeztek el az elhunytak tiszteletére. Többek között érintették a Gyermekek Emlékművét, a Lánc utcai Botlatókövet, a Holokauszt Roma Áldozatainak Emlékművét, a Mártírok útját, a vasútállomást és a pécsi izraelita temetőt is. A holokauszt-emléknap zárásaként a Zsolnay Kulturális Negyed E78-as kiállítóterében Szenczy Sándor nyitotta meg a Fények a sötétben – Wallenberg és a zsidó Wallenbergek című, a holokauszt témáját feldolgozó kiállítást.
Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapját. 1944-ben április 16-án kezdődött meg az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján a zsidó emberek gettókba zárása. Ezt követte ausztriai, németországi és lengyelországi haláltáborokba hurcolásuk. Néhány hónap alatt több százezer vidéki magyarországi zsidó embert gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban.”

Az eseményről a Pecsiujság.hu internetes hírportál tudósítását vettem át. Sajnos van a cikkben pár tárgyi tévedés is, amit részben fent pontosítottam. De ez tűnik a legsúlyosabbnak: “A harmadik zsidótörvény befejezte a vagyon és megkezdte a személyi szabadság korlátozását.”  Lehet, hogy ez a sajtónak juttatott polgármesteri anyagban állt, a helyszínen nem tűnt fel, hogy ez elhangzott volna. Röviden itt csak annyit, hogy ez az állítás nem igaz, az 1941. IV. törvénycikk –  “harmadik zsidótörvény” – egyéb rendelkezések mellett a keresztények és zsidók közötti házasságot, ill. zsidó férfi és keresztény nő házasságon kívüli nemi kapcsolatát tiltotta – vö. “fajgyalázás”. A zsidó vagyonnal kapcsolatban 1944-ben számos rendelet született, a magyar zsidók alapvető állampolgári szabadságjogai is ekkor illantak a semmibe.
Schönberger András pécsi főrabbi mindkét helyszínen jelen volt, a gimnáziumban imát, a kiállításmegnyitón bevezetőt mondott. A tudósításból az ő személyének említése sajnálatosan kimaradt.
Biztos voltam benne, hogy az online-újság letiltja a tudósítás kommentelési lehetőségét, mivel a hozzászólások egy része sem tartalmába, sem stílusában nem ütötte meg azt a minimumot, amit a szerkesztőség is elvárhatónak tart. (Pedig igen alacsony a mérce…)
Annyi kellemes meglepetés ért azon a délutánon, hogy a polgármesteri PowerPoint-előadás diáinak mintegy 50%-a e blog bejegyzésein alapult, a képek kb. 80%-ában a saját fotóimat ismertem fel. Tudom, szerénytelenség, de jól esett, hogy nem csak nekem okoz örömet e blog folyamatos írása, hanem más is némi hasznát látta. Például a polgármester egyik munkatársa.

(A képek kattintással nagyíthatóak.)

diaksag

iskola1

iskola2

mav1

"Megölte őket a gyűlölet. Megőrzi őket az emlékezet."

“Megölte őket a gyűlölet. Megőrzi őket az emlékezet.”

wesley

mav3

getto

temeto

roma

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben tovább folytatom jánosi Engel Adolf sokoldalú tevékenységét megörökítő dokumentumok bemutatását. Ő az, aki Pécsett nem méltó arra, hogy visszakapja az 1958-ban megváltoztatott utcanevét – függetlenül attól, hogy 1990-től melyik pártzászló alatt tömörülnek többen a Pécs történetéről mondhatni nulla tudással rendelkező önkormányzati képviselők.
Az előző bejegyzésben közöltem annak a veretes szövegű oklevélnek az első részét, amelyben I. Ferenc József 1886. március 29-én Engel Adolfnak és leszármazottainak magyar nemesi címet adományozott. Alább a nemesi címer és annak leírása ismerhető meg.

Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a nemesi oklevél fotóit.

A képek kattintással nagyíthatók.

wappen

urk1

urk2

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben tovább folytatom jánosi Engel Adolf sokoldalú tevékenységét megörökítő dokumentumok bemutatását. Ő az, aki Pécsett nem méltó arra, hogy visszakapja az 1958-ban megváltoztatott utcanevét – függetlenül attól, hogy 1990-től melyik pártzászló alatt tömörülnek többen a Pécs történetéről mondhatni nulla tudással rendelkező önkormányzati képviselők.
Az előző bejegyzésekben ismertettem jánosi Engel Adolf legjelentősebb kezdeményezéseit, amelyek a köz javát szolgálták, kiváltva a városvezetés, a püspök, a magyar és a közös minisztériumok elismerését, írásbeli köszönetét.
Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy I. Ferenc József 1886. március 29-én Engel Adolfnak és leszármazottainak nemesi címet adományozott. Alább olvasható az igen veretes szövegű nemesi oklevél első fele, amely összefoglalja azokat a kimagasló érdemeket, amelyek Engel Adolfot méltóvá tették erre a kitüntetésre. Az oklevél második felét a családi címer leírásával a következő bejegyzésben közlöm – ha kitart addig az időm.

Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta az itt közölt dokumentumot.

A képek kattintással nagyíthatók.

nemesi1

 

nemesi2

 

nemesi3

Read Full Post »