Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását.
Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.
…………………………..
Az 1844-es esztendő számotokra emlékezetes év, mert ennek május havában Justus Anna kisasszonyt, derék Édesanyátokat, feleségül hoztam házamba. Jó házias nevelésben volt része, és mindazon tulajdonságokkal rendelkezett, melyeket Salamon király bölcsességei dicsőítenek. Egy megfelelő kelengye mellett 500 Forint hozományt is hozott a házhoz; vagyonom értéke ebben az időben 1800 Forintra rúgott. Habár szegénységben, de boldogságban éltünk együtt jó feleségemmel. Minden szeretet mellett már fiatal férjként volt elég energiám ahhoz, hogy az anyósomnak a háztartásom vezetésébe való jogtalan beavatkozásaival szemben ki tudjam fejteni a szükséges ellenállást, amit a következő történet szemléltet: Boldogult anyósom azt kívánta, hogy vegyek a feleségemnek egy kalapot, amit azzal utasítottam vissza, hogy ezt a fényűzést anyagi lehetőségeim nem engedik meg, a feleségem fejkötőben is tetszik. Erre anyósom a saját pénzén akarta megvenni a kalapot, ezt nem engedtem meg, és azzal fenyegettem, ha ez mégis megtörténne, az ablakon keresztül távolítom azt el. Ez hatott, a kalapvásárlás elmaradt, és később mindig számolt azzal a körülménnyel, hogy az anyósdiktatúra nálam nem vezethető be.
Már abban az időben is, amikor a keresményem csak a legfontosabb életszükségleteinket fedezte, volt már hely az asztalunknál szegény diákok számára, és ezt boldog házasságunk 44 évén keresztül mindig megtartottuk. Számtalan szegény tanulónak, akik ma orvosként vagy ügyvédként működnek, tanulmányaik egész ideje alatt hetente megvolt a „napjuk” az asztalunknál. – A jó Édesanyátok mindig takarékos háziasszony volt, és később is az maradt, amikor körülményeink már több kényelmet és nagyobb kiadásokat is megengedtek volna. Ezt szokta mondani: ha régebben férjhez ment egy lány, mindenek előtt a saját családja ügyeivel törődött; a mai lányok ellenben nászutakra és fürdőkbe való utazásokra, bálokra, színházra, fényűzésre és költséges háztartásra gondolnak, nem törődve azzal, hogy férjeik képesek-e tisztességes úton annyit megkeresni, amennyit ők elköltenek, és ennek következtében gyakran anyagi csődöt is okoznak. – Édesanyátok sosem olvasott regényeket, eképp lányait is arra nevelte, amivé a világon tulajdonképpen válniuk kell: derék háziasszonyokká. – Joggal mondja Lamartine, hogy a regények a nyugati világ ópiuma, és mint ahogy az ópium élvezete a Kelet népeit teszi tönkre, úgy Európa népeinél a regények révén egy hamis becsületérzés alakul ki, amely párbajmániára és öngyilkosságokra bír.
Prágában 1854-ben kiadott pécsi zsidó imakönyv illusztrációja.
Vélemény, hozzászólás?