Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013 06 13

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását. Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.

Engel Adolf fakereskedésének számlafejléce. (Nagyítható.)

Engel Adolf fakereskedésének számlafejléce 1872-ből. (Nagyítható.)

1848/49-es forradalmi esztendőben rövid ideig a Nemzeti Gárdában[1] kellett szolgáljak, a néhai Rosinger volt a parancsnokunk. 1848 márciusában jó Édesanyátok a megboldogult Lajos testvéretekkel elmenekült a városból, mivel egy nyárspolgár banda a zsidók általános elüldözését kezdeményezte.

A zavargások leverése után nemsokára visszatérhetett, hogy a következő évben a város bombázásától és a szerb inváziótól való félelem miatt Lajossal és a csak néhány hónapos Helénnel újból elhagyja a várost; ez a menekülés is szerencsés hazatéréssel végződött. Ebben az időben gubaccsal is kereskedtem, ami bár fáradalmas, de nyereséget hozott, és 1853-ban a Lyceum-utcában egy házat tudtam venni, amit felújíttattam, és  fakereskedést nyitottam benne. Ezzel megtettem az első lépést azon a területen, amelyen később tartós sikereket tudtam elérni. A fa-üzlet itt akkoriban nagyon szűk körben mozgott; a helyi fakereskedők csupán deszkát és léceket árusítottak, ezeket a Dráva drávaszabolcsi vidékéről biztosítottak. Épületfát Mohácsról kellett beszerezni, mégpedig kocsifuvarral, mivel még vasút nem létezett, úgyhogy a költségek és az idővesztesség gyakran elérték a megvásárolt fa értékét. Tölgyfát a falusiak hoztak a hetivásárokra, ha azonban ezek a szállítások a mezőgazdasági munkák idején elmaradtak, tölgyfa hiányában az építkezéseket szüneteltetni kellett. A kiterjedt szőlőművelés ellenére nem lehetett itt dongának való fát kapni, és a kádároknak távoli vidékekre kellett utazni, hogy beszerezzék. Az asztalosok kénytelenek voltak furnérlemezeket kézimunkával maguk készíteni; ez a rendkívül nehéz munka a legerősebb alkatúakat is tönkre tette, és ismételten előfordult, hogy fiatal asztalosok sorozás előtt azt kérték, hogy furnért vágassanak velük, mert ez a munka legyengítette őket, és így a katonai szolgálatra alkalmatlannak találták őket.  Másrészt Hoffmann C. asztalosmester arról panaszkodott, hogy a  jó segédek e munka miatt nem akartak nála dolgozni. Saját érdememnek nevezhetem, hogy fakereskedésem megalapításával az összes említett nehézségeket megoldottam, mivel ezentúl  minden fajta puha- és keményfát tartottam raktáron, beszereztem kádárfát, furnért Hamburgból és Steiermarkból hoztam, később magam is felállítottam egy furnérfűrészt.”


[1] Engel Adolf a Nemzetőrséget nevezi emlékiratában Nemzeti Gárdának. [2] Lajos Engel Adolf első gyermeke volt.

Read Full Post »