Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2014. június

dcssz-1Mivel az első pécsi zsidók Bonyhádról és a környékbeli Tolna megyei falvakból érkeztek Mecsekaljára, a 19. század első felében a pécsi zsidó közösség némi túlzással mint a tolnai zsidók “fiókhitközsége” is felfogható. Egyrészt ezért, másrészt pedig azért, mivel a bonyhádi és Bonyhád környéki zsidókat a helyi gettó felszámolása után 1944. július 1-jén Pécsre hozták a Lakits laktanyába, majd július 6-án innen deportálták, közzéteszem a Bonyhádi holokauszt-emlékmű felavatásának programját. A meghívó alatt néhány 2011-ben készített fotómat is feltöltöm a bonyhádi zsidó emlékekről. (A képek kattintással nagyíthatók.)
Ha eljön egyszer az az idő, amikor már nem tudok mit írni a pécsi zsidó közösség történetéről, akkor megkezdem a “szomszéd” hitközségek részletesebb bemutatását – anyag van hozzá, ill. folyamatosan gyűlik.

bonyhád-1

bonyhád-2

Bonyhád-137

A neológ zsinagóga déli homlokzata.

Bonyhád-125

A déli (férfi) bejárat feletti félköríves orommező felirata. A maradék 2011-ben.

A déli homlokzat egyik ablaka. Ennyi maradt belőle.

A déli homlokzat egykor női karzatot megvilágító ablaka. 

A neológ temető részlete.

A neológ temető részlete.

Az ortodox zsinagóga déli irányból.

Az ortodox zsinagóga déli irányból.  2011-ben használt bútorokat árultak benne.

Bonyhád-112

Az ortodox zsinagóga nyugati homlokzata.

Az ortodox temető részlete. Brick Ernő úr adományából új kőkerítést kapott 200-ben, 2001-ben pedig az összes síkövét felújították ugyancsak Brick Ernő adományából.

Az ortodox temető részlete. Brick Ernő úr adományából új kőkerítést kapott 2000-ben, 2001-ben pedig az összes sírkövét felújították ugyancsak Brick Ernő úr adományából.

 

Read Full Post »

dcssz-1A Pécsi Zsidó Hitközség 2014. július 4-én, 5-én és 6-án tarja azokat az rendezvényeit, amelyekkel a pécsi és Pécs környéki zsidóság 70 évvel ezelőtti deportálására emlékezik. A részletes program alább olvasható. A hagyományos temetői megemlékezést és a zsinagógában tartandó istentiszteletet, többek között hangverseny, tudományos tanácskozás és képzőművészeti kiállítás gazdagítja. (A képek kattintással nagyíthatók.)

1944-2014-meghívó-1

1944-2014meghívó-2

Read Full Post »

dcssz1944. június 29-én hajnal öt órakor megkezdődött a pécsi gettó felszámolása. A folyamat 30-án is tartott. A végrehajtók pécsi rendőrség, a pénzügyigazgatóság és a polgármesteri hivatal közegei voltak. A zsidókat százas csoportokban a kb. 1 km-re lévő ún. Lakits laktanyába hajtották. A gettó egykori területének elhagyása után a rendőröktől csendőrök vették át a zsidók kísérését és a szakzsargonban “koncentrációs pontnak” nevezett egykori huszárlaktanyában az őrzésüket. A zsidókat a csendőrségnek történt átadás előtt módszeresen kifosztották: elvették személyi irataikat, a különböző helyeken (bankok, múzeum, zeneiskola, rendőrség) leadott értékeikről kapott átvételi elismervényeket, a házasoktól ekkor vették el a gyűrűiket, mindenkitől a maradék készpénzt, és egyéb értékeket. A férfiaknak le kellett vetkőzniük a csendőrök előtt, hogy azok lássák, nem csempésznek-e valamit magukkal, de csak “szemrevételezés” történt. A nők sokkal rosszabbul jártak:  a szülészeti klinikából kirendelt bábák “testüregi motozásnak” vetették alá őket. A túlélők elmondása szerint csak kettőnek volt gumikesztyűje, de azokat sem mosták le, mert a “motozószobában” víz nem állt rendelkezésre. A bábák több nagylányt “feltéptek”. A zsidók kifosztásában részt vevő hatósági és karhatalmi közegeknek valamint a bábáknak dr. Esztergár Lajos polgármester  kiemelt napidíjat utalványozott – a zsidó vagyon terhére.
A rendőrkapitány nem engedte meg, hogy a zsidók élelmiszert vigyenek magukkal a gettóból, mert úgy gondolta, hogy abban sok értéket eldughatnak és magukkal vihetnek. Inkább éhezzenek, semmint hogy bármivel is “megkárosítsák” a magyar “nemzeti vagyont”.
A Lakits laktanyában a férfiakat a lovarda lótrágyás homokjára terelték, a nőket és a gyerekeket ötösével-nyolcasával az istálló lóállásaiba. Ezek szolgáltak a napközbeni tartózkodási helyül, este pedig a “hálótermként.” A hygiénés körülmények katasztrofálisak voltak. Június 30-án ugyanide nyomorították a mohácsi gettó mintegy 1200 lakóját, július elsején pedig a felszámolt bonyhádi gettó mintegy 1100 foglyát. Összességében tehát mintegy ötezer ember töltötte itt utolsó magyarországi napjait.
A pécsi gettó felszámolásáról és a Lakits laktanyában töltött napokról számos részlet ismerhető meg a “Könyvek” menüpontban László Károly, Garai András Júda és Krassó Sándor visszaemlékezéseiből.

(Alább a pécsi  gettólista utolsó részletét közlöm. A képek kattintással nagyíthatók.)

Gettó-könyv-gépelt-másolata-32

Gettó-könyv-gépelt-másolata-33

Gettó-könyv-gépelt-másolata-34

Gettó-könyv-gépelt-másolata-35

Gettó-könyv-gépelt-másolata-36

 

Gettó-könyv-gépelt-másolata-37

 

Gettó-könyv-gépelt-másolata-38

Gettó-könyv-gépelt-másolata-39

 

Read Full Post »

dcsszEbben a bejegyzésben a pécsi gettóból történt egyetlen szökés részleteit ismertetem. A történetet Wiesenberg Klára zongoratanárnő pécsi népbírósági vallomása alapján mutatom be. Ő tanúként lett beidézve 1947-ben az egykori gettóparancsnok, dr. Németh László perében. A per anyaga megtalálható a Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.
A gettó felszámolásáig a városi kertészetben, vagy “kiigénylés” alapján a pécsi bolgárkertészetekben zsidó nőket dolgoztattak. Köztük volt Wiesenberg Klára is. Vőlegénye, Martyn Ferenc festőművész, júniusban egy alkalommal a kertészet kapujában azt mondta, hogy a gettó hamarosan “el fog költözni”, ezért vele kell mennie, hogy biztos rejtekhelyre vihesse. A megbeszélt napon a vőlegény a kertészet kapujában várta és magával vitte a Mecsekre. Onnan csak este jöttek le a férje egyedül élő ismerősének, Szücsi Gézának az Ágoston téri lakására.
Idejárt Szűcsi egyik ismerőse, egy Domonkos nevű férfi, aki Szücsi szerint kommunista volt és teljesen megbízható, nem kellett előle elbújnia. (Utólag kiderült, Domonkos jelentette fel Szűcsit.) Itt három napig tartózkodott, amikor a vőlegénye Zrínyi utcai házából egy nő azzal a hírrel jött Szücsihez, hogy Martyn lakását feltörték a rendőrök, sőt, az egész Zrínyi utcát is átkutatták. Azt tanácsolta, Wiesenbergnek,  menjen el innen, mert “kellemetlensége” lehet még. A vőlegénye ekkor Budapesten tartózkodott, így ő nem tudta, mit tegyen. A házhoz este érkező detektívek elől a padláson bújt el, akik bár jártak a padláson, nem vették észre. Szücsi Gézát letartóztatták és internálták. Wiesenberg Klára még aznap éjjel a Zobák – Kárász – Magyaregregy vonalon átment a Mecseken és Magyarköblénynél vonatra szállva Kaposvárra utazott, vőlegénye nővéréhez. Innen táviratot küldött Martynnak a fővárosba, hogy a dombóvári állomáson várja. Amikor ő Kaposvárról Dombóvárra ért és leült a váróban, odajött hozzá egy csendőr és az iratait kérte. “Én mondottam, hogy nincs nálam semmiféle igazoló irat, és kértem, hogy hagyjon békén, azonban mondotta, hogy nem teheti, mert valaki azt közölte vele, hogy egy menekülő zsidó nő vagyok, és magával vitt a csendőrőrsre.” A csendőrőrsön rendesen bántak vele, akár meg is szökhetett volna, de a bolyongásban már nagyon elfáradt, nem akart már tovább szökni, örült, hogy visszakerülhet a szülei mellé a gettóba. Másnap két csendőr a pécsi rendőrkapitányságra kísérte. Itt a szökése részleteiről faggatta egy rendőrtiszt. “Én azonban semmit sem voltam hajlandó mondani, csupán annyit, hogy a szabadságomat védtem, amihez mindenkinek joga van.” Három napig tartották a fogdában, itt találkozott az édesapjával is, akit a szökése után azonnal behoztak a kapitányságra, hogy megtudják, hová ment a lánya. Az édesapja is örült annak, hogy látja őt, és megint együtt vannak, mert “most már nincs semmi baj.” Együtt vitték őket vissza a gettóba néhány vidéken elfogott zsidóval, akiket addig szintén a rendőrségi fogdában őriztek.

martyn-sírja

Martyn Ferenc síremléke a pécsi zsidó temetőben.

Emléktábla a pécsi toldi utcában a Martyn-házaspár egykori lakásának falán.

Emléktábla a pécsi Toldi utcában a Martyn-házaspár egykori lakásának falán.

Read Full Post »

dcsszA pécsi gettót a városi rendőr-főkapitányság tíz fegyveres közege őrizte. Ennek ellenére a fonott sövénykerítésen való észrevétlen átjutás nem volt lehetetlen. Egy zsidó testvérpár azt nyilakozta 1945-ben egy igazolóbizottság előtt, hogy az egyik férfi szomszédjuk többször is beszökött hozzájuk a gettóba és élelmet hozott nekik. Ehhez valóban nagy kurázsi kellett, mert ha egy ilyen akciója közben elfogják, azonnal internálják.
Kiszökni is lehetett volna, de… hová is, kihez is? A zsidóknak a lakáskulcsaikat a gettóba vonuláskor le kellett adni, és a városi Lakásügyosztály már május közepén megkezdte a zsidó tulajdonú lakások kiutalását az “őskeresztény” igénylőknek. Külső segítség nélkül tehát nem volt hová szökni, kinél elbújni. Egy valaki megpróbálta: Wiesenberg Klára zongoratanárnő. Vőlegénye, lovag Martyn Ferenc festőművész, a város művésztársadalmának közismert nem zsidó tagja. Köztudomású volt, hogy jegyesek. Tehát hozzá nem mehetett, mert a rendőrség ott  fogja keresni először. (Kereste is.)
A szökés részleteiről a következő bejegyzés fog szólni. Az üggyel 1944. július 2-án a helyi napilap, a Dunántúl, is foglalkozott röviden. A Wiesenberg Klára  ellen indított rendőrségi eljárásnak sok értelme nem volt, mivel július 4-én deportálták.

w-k-szokese

Wiesenberg Klára visszatért a deportálásból, Martyn Ferenc 1945-ben feleségül vette. Házasságukból gyermek nem született, később elváltak. A Pécsi Zsidó Hitközség elöljárósága úgy döntött, hogy Martyn Ferencnek, mivel a legádázabb zsidóüldözés korában is rendíthetetlenül kitartott menyasszonya mellett, sírhelyet biztosít egykori felesége mellett a zsidó temetőben. Ahogy ő megvárta az elhurcolt menyasszonyát, úgy Klára asszony is “megvárta” őt. 1986-tól egymás mellett pihennek…

Wiesenberg Klára sírja a pécsi zsidó temetőben.

Wiesenberg Klára sírja a pécsi zsidó temetőben.

Read Full Post »

dcsszA pécsi gettó rendőrparancsnoka, Dr. Németh László rendőrfogalmazó, rendkívül fontos részfeladatának tekintette a gettóba szorított zsidók házaséletének megoldását. Erről az 1944-es pécsi Zsidó Központi Tanács egyik tagja, Hárnik István, így emlékezett a Népbíróság előtt Németh perének egyik tanújaként: “Az előzetes tárgyalások során Németh Lászlónak az volt a legnagyobb problémája, hogy a házastársak gettóbeli együttélését miként oldja meg, miután erkölcsrendészeti okokból  különös súlyt helyezett arra, hogy a gyermekek meg ne botránkozzanak a házas együttélésen. Először egy külön szobát akart kijelölni, s hiába mondottuk, hogy erre ne legyen gondja, folyton a magasabb közerkölcsiséget emlegette, mire megmondottuk, hogy az még feltűnőbb, hogy a kijelölt szoba előtt ácsorogjanak az emberek. Ekkor az az ideája támadt, hogy az udvaron lévő bokrokban intézzék el a házastársak, és lebeszéltük végül azzal, hogy nekünk most egészen más gondjaink vannak, s majd ez meg fog magától oldódni. Erre abbahagyta ennek a témának a feszegetését.”

A népbírósági per anyaga megtekinthető mikrofilmen a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. (Pécs, Király u. 11.)

Alább folytatom a pécsi “gettólista” közzétételét.  (A képek kattintással nagyíthatók)

Gettó-könyv-gépelt-másolata-28

Gettó-könyv-gépelt-másolata-29

Gettó-könyv-gépelt-másolata-30

Gettó-könyv-gépelt-másolata-31

 

 

 

 

 

 

Read Full Post »

dcsszA gettóbeli életről több túlélő is beszámolt. E blog “Könyvek” menüjében az ajánlott kötetekben részletes leírások találhatóak ezzel kapcsolatban. De hogyan látta mindezt egy pécsi rendőr? Az alábbiak Dr. Németh László gettóparancsnok népbírósági peranyagából valók, Máthé Ferenc (a per idején már nyugalmazott) rendőrőrnagy tanúvallomásának részletei.
“Az őrszolgálatot Gyánó (János) és az én felváltott parancsnokságom alatt és ellenőrzésem mellett 10 ember látta el. (…) annál is inkább ellenőriztük az őrséget, mert minden órában szigorú ellenőrzés volt, amelyet a Gestapóval együtt rendőrtisztek láttak el. (…) Gettózáskor mi azt a parancsot kaptuk, hogy a gettó területét a (Pécsi Központi Zsidó) Tanács tagjain kívül csak azok hagyhatják el, akiknek erre kilépési engedélyük van, ezen felül azok, akik csoportosan kertészeti munkálatokra mentek, és akiket két zsidó rendőr a menet elején és a végén, valamint a munkahelyre való kísérés alkalmából egy rendőr kísért. Ezek zárt rendben meneteltek a kocsiúton, a sorból nem volt szabad kilépniök, s a munkahelyen is tilos volt bárkivel beszélni. (…) A gettó területén bent emlékeztem szerint este 9 óra után már csak a gettóban felállított zsidó botos őrség közlekedhetett az utcán. Nekünk meg volt tiltva a velük való beszélgetés és a gettóban lévőknek sem volt szabad a gettó kerítéséhez egészen közel menni. (…) Arról tudok, és magam is tapasztaltam, hogy a gettóban elviselhetetlen zsúfoltság volt, még a szuterénokban és a folyosókon is emberek szállásai voltak (…)”

A népbírósági per anyaga megtekinthető mikrofilmen a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. (Pécs, Király u. 11.)

Alább folytatom a pécsi “gettólista” közzétételét.  (A képek kattintással nagyíthatók)

Gettó-könyv-gépelt-másolata-21

Gettó-könyv-gépelt-másolata-22

Gettó-könyv-gépelt-másolata-23

Gettó-könyv-gépelt-másolata-24

Gettó-könyv-gépelt-másolata-25

Gettó-könyv-gépelt-másolata-26

Gettó-könyv-gépelt-másolata-27

Read Full Post »

Older Posts »