Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2014. július

ZS1A Sztójay-kormány nem elégedett meg a zsidó tulajdonban lévő vállalkozások és magánvagyonok zár alá vételével, hanem azt is szerette volna megtudni, hogy 1944. március 22. óta milyen vagyontárgyak kerültek keresztényekhez.  Az 1944. április 16-án életbe lépő 1600/1944 M. E. sz. rendelet 1. § 4. bekezdése alapján bejelentési kötelesség terhelte azokat a nem zsidó személyeket is, akik zsidó tulajdonában lévő vagyontárgyat bármilyen címen „őrizetükben” tartottak. Ezzel kötelezték a lakosságot, hogy 1944. április 30-ig a náluk lévő zsidóktól átvett ingóságok jelentsék be. A helyi lap, a Dunántúl, május végéig sokat foglalkozott az üggyel, folyamatosan figyelmeztetve az olvasókat eme hazafias kötelességükre. A lapban ez a bejelentési minta jelent meg azoknak segítségül, akik esetleg nem tudták volna, hogyan is írják meg a helyi hatóságnak, mit vettek át a zsidó tulajdonos gettóba vonulása előtt:

Tekintetes

Polgármesteri Hivatalnak

P é c s

Felhívásra bejelentem, hogy …………………………………… zsidó pécsi (itt a zsidó régi lakcímét kell közölni utca és házszám megjelölésével) lakosnak az alábbi ingóságai vannak nálam (vagy máshol).

(Ebben a bekezdésben az ingóságokat részletesen fel kell sorolni.)

 Az ingóságok megőrzés, tárolás, ajándékozás, vétel, stb. címén (a valóságnak megfelelő adatok szerint) kerültek hozzám.

            (Azután esetleges megjegyzéseit írhatja a bejelentő.)

            Pécs, 1944. május hó …. n.

         ………………………………..
keresztény neve
pécsi (…………. u. …. sz.) lakos”

A napilap felhívta „az érdekelt keresztény közönség figyelmét arra, hogy a zsidók ingóságai a magyar nemzeti vagyonnak részei, amelyek bárminő formában történő eltulajdonítása, megszerzése vagy elrejtése rendkívül súlyos következményeket von maga után.”

Alább három levelet közlök, amelyek bepillantást adnak a lakossági bejelentések tartalmába.  A levelek eredetije megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

──────────

 

 

Tekintetes Polgármesteri Hivatalnak

P é c s

             Felhívásra bejelentem, hogy L á n g   N.[1]  zsidó pécsi lakos lakott Rákóczi út 22. szám alatt, kinek lakását átvettem, az alábbi ingóságai vannak nálam:

            1 (egy) drb. faállványra szerelt villanylámpa vászon ernyővel,

            4 (négy) drb. kis zsúrasztalkák.

            Nevezett zsidó ezen ingóságokat a „Gettóba” akarta magával vinni, de ott nem tudta elhelyezni, azzal hozta vissza, hogy később fogja elszállítani.

             P é c s, 1944. május hó 24-én.

 Hazafias tisztelettel:

  Ravasz Jakab, Rákóczi út 22.

 ──────────

Pécs szabad királyi város Polgármestere

Pécs, 1944. évi június hó 24-én. P é c s

Jelentem, hogy Eisner Dócziné tulajdonát képző 1 drb. gyermekmérlege kölcsönben tulajdonomban van.
A mérleget feleségem még 1944. évi február havában kérte kölcsön.
A mérleget még jelenleg is használom, és szeretném, ha ez év végéig a lakásomon maradhatna, mivel kis gyermekem csak az 5. hónapjában van és az állandó mérés kívánatos.
A mérleget használat után rendelkezésre bocsátanám.

Birinyi Zoltán
m. kir. százados
Lakásom: Pécs-Gyárváros, Gyár utca 15.

──────────

Tekintetes Polgármesteri Hivatalnak

P é c s.

Felhívásra bejelentem, hogy dr. Steiner László zsidó pécsi Ferencziek u. 20. szám alatti lakosnak az alábbi ingóságai vannak nálam:
1 drb. iratszekrény az ügyvédi irodára vonatkozó periratokkal és jogi könyvekkel.
Az ingóságok úgy kerültek hozzám, hogy nevezett ügyvéd irodájának gondnokául ki lettem rendelve és az iratok megőrzése kötelességem. Miután nem volt szekrényem a gondnokolt iroda elhelyezésére, az iratokat iratszekrénnyel együtt hozták át hozzám.
Pécs, 1944. május 24.

Dr. Kertész Endre
ügyvéd
pécsi, Hunyadi u. 14. sz. alatti lakos

steiner
──────────

[1] Az „N” itt nem a zsidó utónevének kezdőbetűje, hanem azt jelenti, hogy nem ismert. A lakásban Lang Adolf élt.

Read Full Post »

KK-gerinc70 éve július 25-én a deportált pécsi zsidók egy része már nem élt. Az auschwitzi első szelektáláskor vagy túl idősnek, vagy túl fiatalnak bizonyultak, vagy annyira legyengültek és kimerültek a gettólét, de főként a három napos vagon-nyomor következtében, hogy rögtön az “Endlösung” lett az osztályrészük. Akik ekkor ezt elkerülték, azok  közül idővel különböző okokból ugyancsak sokan meghaltak.
A pécsi zsidó közösség a Soá után fontosnak tartotta az áldozatok emlékének a megőrzését, neveinek megörökítését. Ennek a törekvésnek az eredménye a fekete bőrkötéses, kézzel írt, azaz inkább festett és rajzolt “Könnyek Könyve.” Ez betűrend szerint tartalmazza a Pécsi Zsidó Hitközség áldozatainak neveit. Vélhetően nem csak pécsiek kerültek be a listába, hanem a pécsi megmaradt zsidók más illetékességű rokonai közül is többen. Összesen 3022 nevet tartalmaz a könyv, amelynek adatgyűjtését 1949-ben végezték, a könyv pedig 1950-ben készült el.
Ettől az évtől a megemlékező gyászistentiszteleteken a megmaradtak ebből olvasták fel az “elveszett” hozzátartozók és hittestvérek neveit. Korunkban csak a bevezető szöveget olvassák fel a zsinagógában a július eleji évfordulós rendezvényen. A pécsi és baranyai zsidó áldozatok neveit egy tavaszi megemlékezésen olvassák fel a hitközség mai tagjai, így évente minden ismert áldozat neve egyszer elhangzik a közösség előtt.
A könyv borítóját művészi igénnyel domborított vékony fémlapok teszi egyedivé, és a könyv gerincét  (lásd balra) ugyancsak egy ilyen alkotás díszíti. Minden oldalon a zsidósággal kapcsolatos szimbólumok rajzai láthatók. Minden oldal első szavának kezdőbetűje iniciálészerűen nagyobb, mint a többi betű és vagy kék, vagy piros színű.
A pécsi  Jelenkor Kiadó 2004-ben megjelentette a Könnyek Könyve nyomdai változatának facsimile kiadást, amely megjelenésében már nem olyan reprezentatív, mint a kézzel rajzolt-festett első változat. De nem is ez volt a cél, hanem a nevek megőrzése…

kkborító

kk-belso

IMG_2171

IMG_2172

IMG_2173

IMG_2174

IMG_2175

Read Full Post »

dcsszA Pécsi Zsidó Hitközség az állami támogatás igénybe vétele nélkül is méltóságteljes és magas színvonalú rendezvénysorozattal emlékezett meg a pécsi és Pécs környéki zsidóság deportálásának 70. évfordulójáról. A részletes programot korábban már bemutattam, és az egyik rendezvényről is beszámoltam. Most a július 6-i programokról írok röviden, ill. közlök három fotót.

A temetői megemlékezés a  hagyományoknak megfelelően zajlott. A zsidó részről megnyilatkozók után a városban élő más felekezetek közül a római katolikus, a református, az evangélikus egyház, a Hit Gyülezete és a városi önkormányzat képviselője mondott rövid emlékbeszédet. (Neveket azért nem írok itt, mert nem sikerült megszereznem a program részletes forgatókönyvét és nem mindenkit ismertem a beszélők közül.) A jeruzsálemi siratófal egy szakaszára emlékeztető emlékműnél a következő szervezetek és egyházak képviselői koszorúztak: Pécsi Zsidó Hitközség, Kaposvári Zsidó Hitközség, Pécsi Püspökség, Magyar Reformártus Egyház, Evangélikus Egyház, Hit Gyülekezete, Pécs M.J.V. Önkormányzata, a FIDESZ pécsi szervezete, az MSZP pécsi szervezete, a DK pécsi szervezete, Ausztria és az NSZK tiszteletbeli pécsi konzuljai. Talán még a Baptista Szeretetszolgálat is… Szükség esetén javítom, ill. kiegészítem a felsorolást. Nem jegyzeteltem a koszorúzók sorrendjét, mert reménykedtem a rendezvény részletes forgatókönyvének másolatában. (A kép kattintással nagyítható.)

emlékezés-2014

A koszorúzás után az emlékezők a RIF-szappanok sírjához vonultak, és ott is sor került egy rövid megemlékezésre. Mint már korábban írtam róla, a RIF-szappanok nem a koncentrációs táborokban meggyilkoltak testéből készültek. Ez a hiedelem 1945-től terjedt el, amikor a visszatérők a RIF feliratú szappanokat hoztak magukkal abban a hitben, hogy ezzel valamicskét hazahoznak elvesztett családtagjaikból, vagy hittestvéreikből is. Az, hogy a RIF szappanok meggyilkolt zsidókból főzött zsiradékból készültek, a tévedésen alapuló legendák közé tartozik.
A temetőből a megemlékezők az egykori gettó főépületéhez, a Mártírok útja 42-höz mentek, ahol a Pécs Zsidó Hitközség mellett szintén több szervezet és egyház koszorúzott  és hajtott fejet az 1944 májusában ide zsúfolt mintegy 2700 ember szenvedései előtt. Itt nem hangzottak el beszédek.

gettótábla-2014

Miután innen mindenki elindult a zsinagógához a délelőtti programot záró gyászistentiszteletre, én meg arra vártam, hogy jövő-menő emberek nélkül lefényképezhessem a volt gettó koszorúkkal borított falát, egy középkorú hölgy odament a koszorúkhoz és egy nagy kavicsot helyezett el mögéjük. Szép megnyilatkozása volt ez az egyéni megemlékezésnek. Talán hetven éve itt a gettóban halt meg a családja valamelyik felmenője…
kavics-2014

Read Full Post »

dcsszA pécsi Pro Pannonia Kiadói Alapítvány könyvei között négy pécsi zsidó vonatkozású is található. Ezek részben történelmi, részben szépirodalmi alkotások. A kötetekről további részletek az alábbi képen találhatók, amely kattintással nagyítható. A kiadó még az idén megjelentet egy forrásközlő kötetet, amely a pécsi zsidó (hit)község működésébe ad betekintést a 19. század 30-as évei és 1950 között válogatott hitközségi  iratok segítségével. A kötetet annak idején részletesen bemutatom.

proPannonia

Read Full Post »

Az iskola emléktáblája.

Az iskola emléktáblája.

A pécsi és Pécs környéki zsidóság deportálásának 70. évfordulójára gazdag programmal emlékezett a Pécsi Zsidó Hitközség. Ennek keretében emléktáblát avattak az izraelita hitközség elemi iskolájának falán. Avatóbeszédet dr. Krassó Sándor, az iskola egykori tanulója mondott. Ő mondhatni “csodával határos módon” a elkerülte deportálást.  A közönség soraiban iskola diákjai közül még hárman voltak jelen.
A Gellér B. István Munkácsy-díjas pécsi szobrászművész által tervezett fekete gránit emléktábla figurális dísze egy jobb kéz, amely egy jádot tart. (Az emléktábla fotója kattintással nagyítható.)

Az iskola mintegy 110 diákja és tanárai Auschwitz áldozatai lettek. Köztük volt Kárpáti Sámuel, az iskola nyugdíjas igazgatója, Danziger Zsigmond igazgató, Schwarcz Samu hittantanár, Mangold Rezső énektanár és özv. Feszlerné Székely Mária tanítónő. A tantestület két fiatal tanárát munkaszolgálatra hívták be, így őket nem deportálták, túlélték a háborút. Az egyikük Pataki (Pahmer) Miklós volt.

Dr. Krassó Sándor interjú közben.

Dr. Krassó Sándor interjú közben.

A deportált diákok közül ketten tértek csak vissza:  Somogyi Izsó autóalkatrész-kereskedő két fia, Péter, és Tamás. Úgy kerülték el a többi pécsi gyermek gyorsan bevégződő sorsát, hogy mivel ikrek voltak, “félre tették” őket Mengele kísérletei számára. A két fiúról  a Pécsre történt visszaérkezésükkor fénykép készült, amely az egyik hitközségi irodában látható.
Az iskola 1945-1947 között 30 diákkal ismét működött, a tanulók budapesti árva zsidó gyerekek voltak. Az egyházi fenntartású iskolák 1948-as államosítása végképp megpecsételte az intézmény sorsát.

Somogyi Tamás és Somogyi László - 1945

Somogyi Tamás és Somogyi Péter fényképe Pécsre érkezésük után (1945)

Read Full Post »