Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2014 09 12

ZS1Ebben a bejegyzésben folytatom az 1944-es pécsi levelek közlését. A zsidók “elhagyott” ingóságaiból a város szegényei és nincstelenjei is részesedni kívántak. Az ő leveleikre az jellemző, hogy kézzel írottak – nem volt pénzük ügyvédre bízni a kérelem megfogalmazását és legépelését -, és sok esetben a Szegénységi Bizonyítványukat is csatolták, így mentesültek a 3 Pengős illetékbélyeg költsége alól. Az alábbiakban ilyen személyektől közlök három levelet. A források eredetije megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

──────────

“Tekintetes lakáshivatal.

Alulírott tisztelettel kérem, hogy részemre Szigeti országút 47/1. sz. alatt levő istálló és kocsi fészer bérbeadást megengedni szíveskedjék.
Kérésem indoklására felhozom, hogy az orosz harctéren 1942. június 19-tól 1943. július 20-ig, tehát 13 hónapot töltöttem, más foglalkozásom nincs, így mint családfenntartásra feltétlenül szükségem van.
Kérésemet ismételve vagyok

mély tisztelettel
Kósa József”

Várnagy tanácsnok 1944. július 11-én hozott határozatában az áll, hogy rövid úton eljárt az ügyben, a kérelmező istállóhoz jutott, hatósági intézkedésre szükség nincs.

──────────

“Nagyságos Főispán Úr!

Alulírott azon alázatteljes kéréssel fordulok Nagyságos főispán Úr elé, szíveskedjen kérésemet meghallgatni.
Én egy száz százalékos hadirokkant vagyok, egy lában sincs. Kilenc gyermek atyja, melyek közül 5 fiú és 4 lány. A fiúk közül 3 a harctéren van, 1 pedig kiképzés alatt van. Ez is már három hónapja katona, 2 hónapig munkaszolgálaton volt, az ötödik még tanuló. 2 leányom férjnél van, 2 pedig még otthon. Nyugdíjam 130 Pengő, ebből 30 Pengő a lakbért fizetek, marad 130 Pengőm. Ebből élni, ruházkodni, tüzelőt venni ugye lehetetlen. Mindenből ki vagyunk teljesen szakadva, úgyhogy semmiféle ruhánk, kabátunk, vagy lábbelink nincs, sem alsó, sem felső.
Leányom most férjhez megy és nem tudok adni néki sem egy törülközőt, sem konyharuhát, vagy fehérneműt, nincs rendes ruhája, cipője, kabátja, semmije egyáltalán, ezért a házasságot is ellenzik.
Igen nagyon szépen kérem a Nagyságos Főispán Urat, amennyiben lehet a zsidó holmiból ruha és lábbelivel a segítségünkre lenni, és díjtalanul kiutalni.

Szíves válaszát várva előre is nagy köszönettel
maradok alázattal
Kalotai Kleisz Ádám
100%-os hadirokkant”

Ivándy Péter nyilas főispán a hivatalában 1944. november 17-én érkeztetett levelet kivizsgálás és intézkedés végett a pécsi polgármesteri hivatalba továbbította. Oda azonban csak december 12-én, két héttel a Vörös Hadsereg bevonulása után érkezett meg. Dr. Katics Antal nyugalmazott főjegyző arra hivatkozva, hogy a zsidó ingóságok kiadása megszűnt, a kérelmet 1945. január 17-én tárgytalannak nyilvánította és az irattárba tetette.

kalotai

──────────

“Nagys. Főispán Úrnak

Pécs

Alulírott Bór Józsefné Pécsi lakos alázatos kéréssel fordulok Főispán Úrhoz tekintettel arra, hogy férjem hadba vonult okt. 6. megsebesült. Ezidáig férjem szüleimnél laktunk most a város kiutalt részemre egy kis szobát amelyben tűzhely nincs, anyagi helyzetem nem engedi meg, hogy most azonnal tudjak venni. Tehát így bátorkodom alázatosan kérni Főispán urat szíveskedne részemre zsidó holmi tűzhelyet kiutalni, gyermekem részére egy fekvőhelyet esetleg, gyermekem 14 éves fiú és egy ágyam van sebesült férjemnek szeretnék kényelmes és meleg otthont nyújtani. Kérésemet ismételve

Maradok alázatos tisztelettel
Bór Józsefné”

Ivándy főispán a levél hátoldalára 1944. november 23-án Szabados polgármesternek ezt írta: „Kivizsgálás és a lehetőségekhez képest való teljesítés céljából eredetben kiadom.” A front vészes közeledtével a levél továbbítására csak a szovjet megszállás után, december 11-én került sor. Az ügyet Dr. Katics Antal ny. főjegyző az 1945. január 17-én hozott alábbi határozatával zárta le: „Miután a segélyezések ezidőszerint szünetelnek és egyébként is a zsidó ingóságok kiadása megszűnt, az ügydarab tárgytalan lévén irattárba teendő.”

borjozsefne

──────────

Reklámok

Read Full Post »