Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2015. február

Az 2014-es esztendő utolsó bejegyzésében visszatekintettem a holokauszt-emlékév pécsi rendezvényeire. Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata (PMJVÖ) saját szervezésű emlékező rendezvényekre 11 millió Forint céltámogatást kapott a Civil Alapból a “Programsorozat, kiállítás, oktatási füzet létrehozása, megvalósítása, könyvkiadás a helyi zsidóság történetéről” címen beadott/elfogadott pályázatára. Ezek a rendezvények valamiképp elkerülték a figyelmemet, így a blogban nem tudtam róluk beszámolni. Most azonban Erb József nemzetiségi tanácsnok segítségével kaptam egy tájékoztatót a céltámogatás felhasználásáról, melyet alább közlök:

“Összefoglaló PMJVÖ „Pécsiek emlékeznek a Holokausztra” c. pályázatáról

PMJVÖ 2014-ben 11 000 000 Ft támogatást nyert a Miniszterelnökség által meghirdetett Civil Alap – 2014 pályázati programon.

A nyertes pályázat tartalmi elemei

A pályázati alapcél egy, a roma holocaustot bemutató című kiállítás, ezzel együtt pedig egy állandó, a zsidókat és romákat ért megpróbáltatásokat korhűen bemutató kiállítás, egyben kiállítótér megvalósítása.

Tudvalevő, hogy a zsidósághoz hasonlóan tömeges volt a cigányság üldözetése, deportálása, kínzása, megsemmisítése. Magyarországon 1944 márciusa után vált intenzívvé mindez, amikor a megszálló német csapatok átvették hazánkban a hatalmat. Ekkor következett be a több, mint 30 ezer romát érintő genocídium, amelyet csak kevesen éltek túl.
Igaz ugyan, hogy a nürnbergi perben nem foglalkoztak kiemelten a cigányságot ért veszteségekkel, de a későbbi tanúvallomások alapján nyilvánvalóvá lettek úgy a kínzások, mint a kivégzések. Kovács József Hontalan költőt idézve: „Hogy az embertelen kísérleteknek hány magyarországi cigány áldozata volt? Ez ma már kideríthetetlen. De talán a dolgok végső lényegében nem is csak erről van szó, hanem ennél többről. A magyar cigányság sorsa része az európai cigányság történetének. És „a cigányság évszázados szenvedésének történetében egyetlen korszak, vagy fejezet sem volt olyan véres és könyörtelen, mint sorsuk a német fasizmus idején egész Európában.”

Az elnyert támogatás felhasználása:
A projektet PMJVÖ a megítélt 11 000 000 Ft támogatással, önrész bevonása nélkül valósította meg.

Időben az első megvalósított tevékenység a roma származású művészek alkotásaiból összeállított gyűjtemény megvásárlása volt a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesülettől. A gyűjtemény – amely a képzőművészet több ágán és a különböző alkotók egyedi látásmódján keresztül interpretálja a roma holokausztot – összesen 38 db alkotásból áll. Az alkotásokat PMJVÖ bruttó 3 000 000 Ft-ért vásárolta meg a CKKE-től, majd adta a Janus Pannonius Múzeum kezelésébe. Az alkotások közül több is bemutatásra kerül a lentiekben ismertetett – szintén a pályázat keretében létrehozott – állandó kiállításon.

Ugyancsak fontos projektelemet jelent „A lágerek népe” c. kiadvány: a Pécsett 2014-ben megtartott Holokauszt konferencia előadásai alapján, ill. további tanulmányok, írások felhasználásával készült kötet 285 oldalban, a rezüméket angol, német és cigány nyelven tartalmazva, számos aspektusból mutatja be a hazai cigányságot ért megpróbáltatásokat. PMJVÖ a kötet teljes elkészítésével (tanulmánykészítés, szerkesztés, lektorálás, grafikai munkák, kapcsolódó történeti kutatómunka, fordítás, kiadványszerkesztés és nyomdaköltség) a Janus Pannonius Múzeumot bízta meg. Az 500 példányban készülő kiadványkötet teljes költsége bruttó 3 738 460 Ft volt.

A projekt leginkább látványos és színvonalas eleme az ún. Vasváry-házban létrehozott állandó kiállítás. Az eredetileg üres, 5 teremből álló ingatlanrészben tematikusan került berendezésre az a kiállítás, mely a romákat ért megpróbáltatásokat egyre naturálisabban mutatja be a termekben történő előrehaladással, mígnem az utolsó stáció már a nácik legborzalmasabb tetteit is prezentálja. A kiállítótér kialakítását és a kiállítás berendezését a Janus Pannonius Múzeum végezte, amely korhű alkotások mellett multimédiás anyagokkal is informálja a látogatóközönséget. A kapcsolódó szerződésben rögzített feladatok: kiállítási forgatókönyv és látványterv készítése, 4 db LED TV a multimédiás prezentációhoz és kapcsolódó lejátszási app, továbbá 1 db projektor, 1 db multimédia szerver és értelemszerűen a kapcsolódó belsőépítészeti munkák. A szerződés összértéke bruttó 3 677 340 Ft volt.

A teljes projekt kor- és tudományhű kontrollját, a kapcsolódó kutatómunkát és a folyamatos kontrollt 2 fő szakmai vezető biztosították, részükre a kapcsolódó megbízási díj és járulékaik 584 200 Ft-ot jelentettek.”

Reklámok

Read Full Post »

A pécsi zsidó község kezdeteivel foglalkozó írásokban – Cserkúti Adolf levéltáros 1914-es dolgozatára hivatkozva – azt olvashatjuk, hogy a helyi zsidók első elöljárója – 1842-től – Moritz Fuchs / Fuchs Móric. Ha azonban figyelmesen megnézzük a pécsi zsidó község és Vitéz Ferenc kebelbéli polgár között létrejött adásvételi szerződést, amely 1841. július 4-én kelt, és amelyben Vitéz házát a zsidók megveszik zsinagóga céljára, azt látjuk, hogy az első aláíró nem Fuchs, hanem Moses Waiszmair. Az ő neve alatt áll:  Juden gemeinde vorsteher, azaz:  a zsidó község elöljárója. Moritz Fuchs a második név, amely mellett, mint ahogy Salamon Kaufer és Sigmund Grün neve mellett / alatt sem áll funkció. Ők a kebelbéli pécsi zsidók képviselői, titulus nélkül. szerzalairasA fentiekből az derül ki, hogy ekkor informálisan Moses Waiszmair töltötte be zsidó elöljáró szerepét. A község létszáma az 1840. évi XXIX. törvénycikk megjelenése óta azonban erősen megnőtt, és így egy vezetőnek már szüksége volt a helyhatóság legitimációjára is. Pécs Város Tanácsa 1842. évi jegyzőkönyvében április 9-én ezzel kapcsolatban ez olvasható: “Az e’ városban tűrt Zsidó Község, mivel a’ száma szaporodott; a’ tűrtek és nem tűrtek közt a’ jó rendnek fenntartása és ezen Tanáts Rendeléseinek foganatosítása végett engedelmet magoknak adatni kérnek, hogy egy elöljárót /: Zsidó Bírót :/ magoknak választhassanak.” A tanács úgy határozott, hogy a városban “lakhatási jussal” rendelkező zsidók a Kapitányi Hivatal hozzájárulásával válasszanak maguk közül egy elöljárót, és a személyt helybenhagyás végett jelentsék be. A május 7-i jegyzőkönyvben rögzítették a Kapitányi Hivatal jelentését, miszerint a városban lévő zsidók az ő jelenlétében “Fux Móritzot” választották meg elöljárónak.

fuxm

Read Full Post »

talisz
Pécs Szabad Királyi Város Tanácsa 1840. évi május 5-én tartott ülésének jegyzőkönyvében egyebek mellett ez olvasható:

“f. Eszt. Mártius 10-én 8116. sz. alatt, hogy Ő Sz Felsége a Zsidó Rabinusoknak szükséges és gyapjúbul készített fejére imádságbéli Köpönyegeknek /: pallii oratorii :/ a Külföldről leendő behozatását kegy. megengedni méltóztatott, kihirdetés végett megírni méltóztatik.”

A városi tanács intézkedése:

“Ami a’ kebelbéli Zsidóknak tudtokra rendeltetik.”
A pécsi zsidók bizonyára megköszönték a tájékoztatást, de ekkor még nem volt rabbijuk.

A leirat eredeti szövege:
betm1
betm2

Read Full Post »

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében 2014-ben létrejött “Imák Auschwitz után” című vándorkiállítást Pécsett az Evangélikus Egyházközség fogadta be 2015. január 18 és február 15 között. (Dischka Győző utca 4-6.) Az imákat és képzőművészeti alkotásokat együttesen bemutató tárlat következő állomása Kecskemét lesz.

Haraszty István: Sors-sorok, 2014

Haraszty István: Sors-sorok, 2014

Bevezető gondolatok a kiállításhoz: “Megosztott társadalmunkban, a magyar Soá hetvenedik évfordulóján úgy látjuk, hogy szükségszerű megfogalmaznunk: a Soá tragédiája nem zsidó ügy, hanem keresztény és össztársadalmi trauma egyaránt. Ennek kifejezéseként rabbik, püspökök és egyházi gondolkodók írtak Ima Auschwitz után címmel imádságokat, melyeket kortárs képzőművészek kaptak meg és a művészet eszközeivel vizuális tartalommá formálva tettek egyetemes üzenetté.
Az imádság meggyőződésünk szerint nem állásfoglalás, nem embereknek való megfelelési kényszer, hanem az Isten felé fohászkodó bocsánatkérés és megbocsátás hangja tud lenni. Az, hogy ebben több felekezet és művész is képviselteti magát egyúttal kifejezi, hogy összefogásra van szükség a megbékéléshez és az őszinte szóhoz. Bízunk abban, hogy a bocsánatkérés és a fohász eme halk, de reménység szerint őszinte hangja a szétszakadás és megosztottság helyett az összefogás jele – mintegy kiáltvány –, az alázat kifejezője lehet.”

Szűts Miklós: ideje van a hallgatásnak és ideje van a beszédnek című művének részlete (2014)

Szűts Miklós: Ideje van a hallgatásnak és ideje van a beszédnek című művének részlete (2014)

Felekezeti résztvevők:
Fabiny Tamás – evangélikus püspök
Fichl Vilmos – a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára
Frőhlich Róbert – főrabbi
Gáncs Péter – evangélikus elnök-püspök
Papp János – baptista elnök
Róna Tamás – rabbi
Steinbach József – református püspök
Szabó István – református püspök
Varga Mátyás – bencés szerzetes
Várszegi Asztrik – pannonhalmi főapát
Verő Tamás – rabbi

Képzőművészek:
Benczúr Emese – Munkácsy-díjas képzőművész
Haász István – Munkácsy-díjas festőművész
Haraszty István – Kossuth-díjas szobrász, kinetikus művész
Klimó Károly – Munkácsy-díjas festőművész
Konok Tamás – Kossuth-díjas festőművész
Krajcsovics Éva – Munkácsy-díjas festőművész
Lovas Ilona – Munkácsy-díjas képzőművész
Matzon Ákos – Munkácsy-díjas festőművész
Nádler István – Kossuth-díjas festőművész
Szüts Miklós – Munkácsy-díjas festőművész
Tölg-Molnár Zoltán – Munkácsy-díjas festőművész
Vojnich Erzsébet – Munkácsy-díjas festőművész

Kurátor:
Galambos Ádám – evangélikus teológus

Nádler istván: A kettő mégis egy (2014)

Nádler István: Kettő mégis egy (2014)

Read Full Post »

sok-kevesHogy éppen mi a kevés, és mi a sok, azt általában a konkrét helyzet határozza meg. Pécs szab. kir. Város Tanácsa 1841-dik évi jegyzőkönyveiből kiderül, hogy ezt a kebelbéli izraeliták is pontosan tudták. Idézzünk előbb egy példát a kevésre:

“Az e’ városban tűrtt zsidók, az ujjoncz katona állítás végett fel írott Engl Adolfot, mivel az ő számok tsekély, ez alkalommal a katona állításra rendelt sorshúzástól felmenteni kérik.
Az érintett zsidók jelen ujjoncz katona állítástól olly feltétel mellett felmentetnek: hogy a’ jövő első alkalommal magok közül egy ujjoncz katonát állítani okvetlenül tartozzanak.”

Egy példa a sokra:
“A kebelbéli Zsidó Közönség az istenszolgálat tartása végett egy templomnak felépítésére szükséges fundus megvehetését megengedni kéri.
A Zsidóknak száma e’ Városban megszaporodván nékik megengedtetik, hogy egy Zsinagóga felépítésre, de egyedül e’ végre fundust vehessenek.”

jkv1841

Ekkoriban tehát sorshúzással döntötték el, hogy a katonaköteles korosztályból Pécs városa kiket soroztat be a seregbe. Úgy tűnik, Engel Adolfot korábban a pécsi zsidó község nevesítette, mint aki részükről – ha a sorshúzásnak ez az eredménye – a pécsi kontingenssel katonának vonul. Engel kihagyásának kérését a küszöbön álló sorshúzásból valószínűleg maga az érintett kérte az zsidó község elöljáróságtól. Hogy miért? Az  1841-es  városi jegyzőkönyvek erre is sejtetik a  választ. Engel Adolf városi pénzintézet hiányában – miként annyi más helyi zsidó és keresztény – hiteleket nyújtott más pécsieknek, akiknek egy része azonban nem volt képes azt időre visszafizetni. Ilyenkor a magisztrátus engedélyével az adósok ingóságainak elárverezésére került a sor, amiből a hitelező a pénzéhez juthatott. Ha Engel Adolfot több évre bevonultatják, a hitelbe adott pénze jó részét már nehezen látta volna viszont, vagy ha ő a szolgálat során netán meghal, akkor meg már semmit sem. Ezt a veszélyét kellett elhárítani azzal, hogy a felmentését kérik.
A jegyzőkönyvekből kiderül az is, hogy nemcsak Engel Adolf, hanem a felesége, Justus Anna, is magánhitelező volt. Ő színészeknek kölcsönzött előszeretettel pénzt, majd ő is  – mint mindenki ilyen esetben – futott a pénze után. Engel önéletírásában nem említette, hogy a felesége önállóan üzletelt volna (a magánvagyonából?), de a városi jegyzőkönyvekből ez kiderül. Ezzel kapcsolatban mint érdekességet említem, hogy a jegyzőkönyvek Eng(e)l Adolfot több esetben egyszerűen csak “Engl Zsidó” néven említik. Így nem teljesen meglepő, hogy a felesége nem csupán “Engliné”-ként, hanem “Englin Israelitáné” vagy magyarosítva “Engl Zsidóné” néven is feltűnik a peres bejegyzésekben. A jegyzőkönyvíró logikája szerint tehát a “Zsidó” ez esetben “keresztnév”.
Köszönöm Baiersdorf Kristóf úrnak, blogom hűséges olvasójának, hogy felhívta a figyelmemet a fenti állításom téves voltára, ugyanis Justus Anna 1841-ben még nem volt Engel (Engl) Adolf felesége, tehát őrá nem vonatkozhat az “Engl Zsidóné” megnevezés. Az, hogy a “Zsidó” ez esetben “keresztnév” lenne, természetesen ironikusnak szántam, szó sincs erről.

1841JA

Read Full Post »

jadBár e blogban alapvetően időben visszatekintve lehet valamit megtudni a pécsi izraelitákról, azonban időnként a jelen kulturális kínálatáról is beszámolok. Így most is: a Pécsi Zsidó Hitközség a tavalyi rendezvénysorozat sikere alapján idén is megszervezi a Pécsi Zsidó Szabadegyetemet.
Alább olvasható a februári program. A két februári előadás történelmi témájú. Az első az általános országos, a második a pécsi eseményeket és körülményeket mutatja be a 19. században.

A meghívó kattintással nagyítható.

A meghívó kattintással nagyítható.

Read Full Post »

lelkelegyenbekotveMa kora délután tudtam meg, hogy Dr. Schweitzer József, a pécsi zsidó közösség 1947 és 1981 közötti főrabbija, elhunyt és a temetésére is ma került sor. Személyéről és életművéről sokan szóltak és nyilván sokan szólnak még – olyanok, akik évtizedeken át barátai, vagy közeli munkatársai voltak, akik jól ismerték. Magam nem tartozom e körbe, így a méltatását is az avatottabbakra hagyom. Nekem ő pécsiként marad meg emlékezetemben, hiszen amikor csak módjában állt, Budapestre költözése után is szívesen elfogadta a Pécsi Zsidó Hitközség meghívásait és felkéréseit. Legutóbb 2014. július elején járt Pécsett a deportálás 70. évfordulója alkalmával rendezett megemlékező rendezvényeken. Július 5-én a városháza dísztermében előadást is tartott Élet a romokon. A pécsi zsidóság újjáéledése a holokauszt utáni években” címmel. Személyesen ekkor ismerkedhettem meg Vele. A találkozás felelevenítése helyett az alábbi két fotóval emlékezem Rá: Így nézett ki temetése délutánján a pécsi zsinagóga, ahol 35 éven át szolgálata azokat, akik 1944 tragédiája után és ellenére is zsidóként mertek és akartak élni. Emléke legyen áldott! zsinagoga-februar-6

homlokzat

Read Full Post »

Older Posts »