Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2015. július

Pécsett a múlt hét végén kezdődött az XIX. Europa Cantat Fesztivál. 27 éve ugyancsak itt volt a nyugat- és kelet-európai kórusok találkozóhelye, az X. Europa Cantat Fesztivál. De hová sorolanadó Izrael? Távoldélkelet-Európába? Ez se, az se, meg ez is, az is? Hálás vitatéma. A nemzetközi kórustalálkozó német és francia szervezői e fesztiválra a kezdetektől tudatosan meghívtak egy-egy izraeli vendégkórust is. 1985-ben, amikor Pécs, mint az 1988. évi vendéglátó-rendező, átvette a stafétát Strassburgban, sok kérdés merült fel. Szocialista ország ilyent még nem csinált soha. A nyugati szervezők természetesen kérték, hogy megint legyen egy izraeli kórus is a vendégegyüttesek között, a szocialista országokat képviselő kórusok mellett. Kormányzati szintén az volt a reakció, hogy a rendezetlen diplomáciai kapcsolat miatt “ezt nem kellene erőltetni”. De az “idők” ekkor már igen gyorsan változtak. 1987-ben pedig az volt a válasz e kérésre, hogy ez nem kérdés, persze, jöhet izraeli kórus is. Jött is. Mint ahogy most is.
Július 28-án 15 órakor a pécsi zsinagógában a Mevasseret Zion Choir lépett fel egy kínai egyetemi kórussal megosztozva a programra rendelkezésre álló időn. Sajnos – a többi kórussal ellentétben – semmilyen közelebbi információ nem szerepel róluk a programkönyvben. (Talán kifutottak a bemutatkozó szövegükkel a lapzárta határidejéből?) A mintegy 60 tagú kórus alapvetően izraeli szerzők műveit adta elő, és egy “Halleluját”. A zenei teljesítmény értékelése nem tisztem, mert tényleg nem értek hozzá. Ellenben az feltűnt, hogy a Szentélyben, a tóraszekrény előtt felálló kórus 16 férfi tagja közül csak négynek volt kipája, a többi fedetlen fejjel énekelt méltóságteljesen Cionról.
Rajtam, egyszerű gójon, természetesen volt kipa. Ennek köszönehetően helyi zsidónak néztek, és a koncert után az egyik izraeli vendég megkérdezte, hogy a közeli belvárosi boltok melyikében lehet kóser élelmiszert venni.
Hát ott, ahol kipát is…

Kórus1

A kezdés előtti pillanatok. Várakozás a kórus “felkonferálására”.

 

A karvezető.

Az egyik karvezető. 

kórus2

A kórus egy kisebb része a déli női karzat alatt. Ők csak az első műsorszám után vonultak  a Szentélybe.

A közönség. balra az első két sorban az izraeli kórus harmadik, később az éneklésbe csatlakozó része.

A közönség. Az első két sorban az izraeli kórus harmadik, az éneklésbe később becsatlakozó része. A bal szélen az első helyen a másik karvezető ül.

 

Read Full Post »

A kép kattintással nagyítható.

A kép kattintással nagyítható.

A pécsi zsinagóga – eredetileg csak a férfiaknak szánt – bejáratának küszöbét átlépve a szélfogó által lezárt előcsarnokba érünk. E kis tér északi és déli oldalát fekete gránitlapok borítják, melyeken aranyozott betűkkel a (hit)község életében egykor fontos szerepet játszó személyek nevei és haláluk időpontjai olvashatók.
Az elnökök listájának élén csepregi Schapringer Joachim olvasható. Ezt akár tudomásul is vehetnénk, abból kiindulva, hogy a táblák egykori megrendelői bizonyára alaposan utánanéztek a dolgoknak. Azonban a község jegyzőkönyvei és egyéb korabeli dokumentumai ezt az elsőséget megkérdőjelezik.
A kérdésünk is így hangozhatna: mióta beszélhetünk zsidó községről Pécsett? Mióta kívántak / tudtak az itt élő izraeliták immár közösségként, vagy jogi személyként megjelenni? Mert elnökről beszélni csak egy választott elöljáróság megléte esetén lehet, amely egyrészt a közösség belső életének irányító szerve, másrészt harmadik fél felé képviseli a pécsi zsidókat, mint községet.

A hitközségi levéltár legrégebbi dokumentuma egy 1837-ből fennmaradt szerződés a Pécsi Zsidó Község és Kovatsits Jacob mészárosmester között a kóser hús biztosításának részleteiről.

Az Pécsi Zsidó Község első fennmaradt említése.

A Pécsi Zsidó Község első fennmaradt említése.

1837. március 2-án, a szerződés keltének napján, a helyi izraeliták magukat tehát már mint községet határozták meg szerződő félként. A dokumentumon részükről sajnos nincs aláírás. Pedig ebből megtudhatnánk, ki volt ekkor a pécsi izraelita elöljáróság elnöke. Schapringer csak később költözött Pécsre, tehát ő nem lehetett.
A következő témánkba illő dokumentum egy birtoklevél 1841-ből. A Pécsi Zsidó Község ebben ez évben vette meg Vitéz Ferenc Citrom utcában lévő lakóházát, hogy ott kialakíthassa a zsinagógáját. Ebben már olvashatjuk azok neveit is, akik a pécsi zsidó közösség részéről aláírták szerződést.

az első aláíró: Moses Weissmayer, a Pécsi Zsidó Község elnöke.

M. Weissmayer sk., a Zsidó Község elnöke.

Az, hogy Moses Weissmayer mióta volt elnök, a kutatás jelen állása alapján pontosan nem tudható. Elvileg lehetett már 1837-ben is, hiszen ez a család kapott elsőként letelepedési engedélyt Pécsett a 18. század végén, és azóta itt éltek. Egy későbbi jegyzőkönyvi bejegyzés szerint ellenőrizték Weissmayer 1835 és 1841 közötti elszámolásait, amiket rendben találtak. Ez alapján vélelmezhető, hogy a pécsi zsidók 1835-től már rábízták a közös pénztár kezelését, és ekkor már ő lehetett az akkor 12-15 családfőt számláló helyi zsidó közösség vezetője.

Alul középen: 1841

Alul középen: 1841

A Pécsi Izraelita Hitközség 1944-ben még használt hivatalos körpecsétje alsó ívének közepén az 1841-es évszám szerepel. Mintha ezt tekintették volna pécsi zsidók a községgé alakulás “hivatalos” évének. Vajon mi történt ekkor a helyi zsidó történelem szempontjából? Talán kiderül ez is egyszer. A község jegyzőkönyvei 1842. november 1-től maradtak fenn, így ezekből  nem tudhatjuk meg, miért volt 1841 döntően fontos év a község számára.

Moritz Fuchs aláírása 1846. augusztus végén.

Moritz Fuchs aláírása 1846. augusztus végén.

Az 1843. január 1-jén kelt bejegyzés szerint a szavazásra jogosult községi tagok egy évre új elöljáróságot választottak, melynek elnöke Moritz Fuchs lett. Fuchs 1846 augusztus végén – Pesten – kelt lemondóleveléből kiderül, hogy négy éven és nyolc hónapon át volt a pécsi község elnöke. Ez azt jelenti, hogy 1842. január 1-től látta el az elnöki teendőket.
1847. január 1-től Salloman Kaufert választották elnöknek, akit egy év múlva megerősítettek hivatalában. 1849-ről nincs jegyzőkönyvi bejegyzés, kik alkották az elöljáróságot. Nem kizárt, hogy a régiek lettek megerősítve a funkciójukban, amint erre több példa is van ezekből az évekből.
Eközben a vallási reformot kívánók és a szigorúan hagyománytisztelők között erősen megnövekedett a feszültség, szinte patthelyzet alakult ki a két irányzat képviselői között. Emiatt 1850. január 1-jén nem tudták a polgári év elején szokásos elöljáróságválasztást eredményesen megejteni, hanem – kényszermegoldásként – a két gabe, a pénztáros és a pénzügyi ellenőr intézte a szükséges adminisztrációt.

Joachim Schapringer aláírása 1850. március 4-én.

Joachim Schapringer aláírása 1850. március 4-én.

Mivel a zsidó község elöljáróság nélkül bizonyára csak korlátozottan tudott működni, az 1851-es esztendőre a helyi hatóságot kérték meg az elöljáróság kinevezésére. Ennek döntése eredményeképpen lett Joachim Schapringer az elnök. Eltérően a hivatali elődeitől: kinevezett, és nem a teljes jogú pécsi izraeliták többsége által megválasztott elnök.
Ebből a kis visszapillantásból látható, hogy a kőbe vésés ténye és az aranyozás, valamint az “igazság” között nem mindig található összefüggés.

Read Full Post »

Az egykori esküvő baldachin (hüpe) részlete.

Az egykori pécsi esküvő baldachin (hüpe) részlete.

A Pécs Zsidó Község elöljárósága 1845-ben az alábbi jegyzőkönyvet vette fel:

1845. január 19-én a község elöljáróságának ülésére behívatták Samuel Steinert, és a következő kérdéseket intézték hozzá: Hol született? Melyik évben házasodott meg? És milyen okból nem él együtt nőjével, Rosalie Steinerrel, született Schwarz-cal. Válaszai: Samuel Steiner veszprémi születésű, kilenc évig a Tek. Baranya Vármegye-beli Hídvégen élt. A Baksából való feleségével, Rosalie Schwarz-cal, 1832-ben kötött házasságot, és mivel a felesége 1844-ben felvette a római katolikus vallást, ezért Samuel Steiner azt nyilatkozza a község elöljárósága előtt, hogy ő őt mostantól nem ismeri el többé feleségének és soha nem egyezik már bele, hogy vele együtt éljen. Történt 1845. január 19-én.

Hídvég település ma Baranyahídvég, Pécstől dél-délnyugati irányban 35 km-re. Baksa település Pécstől délnyugati irányban 18 km-re fekszik, egykor a Baksa-görcsönyi uradalom része volt. Az 1785-87-es összeírás a településen 24 zsidót említ. Az egyik korai izraelita temető is itt volt Baranyában.
Az eredeti jegyzőkönyv megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

Az első áttérés dokumentálása.

Az első áttérés dokumentálása.

Read Full Post »

tóraEgy korábbi bejegyzésben bemutattam a pécsi zsidó közösség működésének néhány alapelvét. Most konkrét példán szemléltetem, milyen közvetlen adót róttak ki az egyes tagokra az intézmények és alkalmazotti fizetések biztosítása érdekében. Emellett voltak közvetett adók is, ezekről később írok részletesebben. A kebelbéli tagokra mindenképp jelentős anyagi terhek hárultak, hiszen várostól iparűzési engedélyt kellett kérniük, és a foglalkozásból – ekkor jelentős hányadban még házaló kereskedés, vagy használt cikkek árusítása – származó bevételek alapján a helyi hatóság állapította meg városi adót.

Az alábbi jegyzőkönyv német nyelvű, saját fordításomban közlöm. Egyéb iratokból tudjuk, hogy az ekkor 32 hitközségi adófizetőből 7 nem értett egyet a saját besorolásával és ők nem írták alá a jegyzőkönyvet. Közülük hárman később megtámadták az épp ülésező elöljáróságot. (Részletek itt.)

Az alább idézett irat eredetije megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. A benne szereplő neveket meghagytam az eredeti írásmód szerint, a rövidítéseket szögletes zárójelben kiegészítettem.

„A tegnapi dátummal alulírottak kijelentjük, hogy a szerződéses kiadások költségeinek – úgymint: rabbinátus vezetése, fürdő, templomvilágítás, aszogim, lámpagyújtók, könyvelő, fűtés, templomkarbantartás, szegények támogatása, sakter – fedezésére létrehozott 5 fizetési osztállyal teljesen elégedettek vagyunk, és ezeket havonta előre meg fogjuk fizetni. Ha valaki ezeket a befizetéseket nem pontosan teljesítené, úgy ez a személy minden további tiltakozás nélkül aláveti magát a közösség által választandó bírónak, és tudja, hogy úgy az adóterhet, mint az emiatt okozott költségeket behajtják.

Az 1848. november 1-től 1849. október 31-ig fizetendő adó szétosztása az alulírott személyek között:

1. osztály
havonta 2 Forint
Salloman Kaufer úr
J.[oachim] Schapringer úr
Andreas Schwartz úr
Maÿer Wiener úr
Sigmund Grün úr
Adolph Engel úr
Ph.[ilipp] Trebitscher úr
Gabor Reich úr

2. osztály
havonta 1 Forint 20 Krajcár
Mos.[es] Weismaÿer úr
Roth özvegye
Simon Engel úr
Salla.[mon] Sax úr
Joseph Preusz úr
Herr.[mann] Breÿer úr
Max Fuchs úr
Leopold Fürst úr

3. osztály
havonta 1 Forint
Rafeiel Schwartz úr
Joachim Rothmüller úr
Jacob Stark úr
Aron Menzel úr
David Marcus úr
Kall.[man] Becker úr
David Hönig úr
Joachim Trenschiner úr

4. osztály
havonta 45 Krajcár
Maÿer Reich úr
Samuel Krausz úr
A.[ron] S.[amuel] Fuchs úr
Maÿ.[er] Sommer úr
[A]Vigdor Grabman úr
Herr.[mann] Klein úr
Mos.[es] Fuchs úr
S.[amuel] Rothmiller úr

5. osztály
havonta 32 Krajcár
An.[selm] Steiner úr
Herr.[mann] Becker úr
Jacob Stern úr
Ig.[natz] Kaufer úr
A. Weig úr
Jacob Deitsch úr
Wolf Kellerth úr
Lasz.[ar] Fuchs úr
M.[oses] W. Fischer úr
Weiszmeÿer özvegye”

Ezt követik az aláírások, amelyek megtekinthetők ennek az oldalnak az alján.

Read Full Post »

71 éve e napon deportálták Pécsről a Mohácsi Járás és a Tolna megyei Bonyhádi Járás zsidóit, mintegy 2.300 személyt.

Elkésett búcsúintegetés.

Elkésett búcsúintegetés.

Read Full Post »

A pécsi temetői mártíremlékmű déli oldalának felirata.

A pécsi temetői mártíremlékmű déli oldalának felirata.

koszorú

Az első koszorút mindig a pécsi hitközség képviselői  helyezik el.

Az első koszorút mindig a pécsi hitközség képviselői helyezik el.

 

Read Full Post »

71 évvel elkésett búcsúintegetés.

búcsú-2015

Read Full Post »

Older Posts »