A pécsi zsinagóga – eredetileg csak a férfiaknak szánt – bejáratának küszöbét átlépve a szélfogó által lezárt előcsarnokba érünk. E kis tér északi és déli oldalát fekete gránitlapok borítják, melyeken aranyozott betűkkel a (hit)község életében egykor fontos szerepet játszó személyek nevei és haláluk időpontjai olvashatók.
Az elnökök listájának élén csepregi Schapringer Joachim olvasható. Ezt akár tudomásul is vehetnénk, abból kiindulva, hogy a táblák egykori megrendelői bizonyára alaposan utánanéztek a dolgoknak. Azonban a község jegyzőkönyvei és egyéb korabeli dokumentumai ezt az elsőséget megkérdőjelezik.
A kérdésünk is így hangozhatna: mióta beszélhetünk zsidó községről Pécsett? Mióta kívántak / tudtak az itt élő izraeliták immár közösségként, vagy jogi személyként megjelenni? Mert elnökről beszélni csak egy választott elöljáróság megléte esetén lehet, amely egyrészt a közösség belső életének irányító szerve, másrészt harmadik fél felé képviseli a pécsi zsidókat, mint községet.
A hitközségi levéltár legrégebbi dokumentuma egy 1837-ből fennmaradt szerződés a Pécsi Zsidó Község és Kovatsits Jacob mészárosmester között a kóser hús biztosításának részleteiről.
1837. március 2-án, a szerződés keltének napján, a helyi izraeliták magukat tehát már mint községet határozták meg szerződő félként. A dokumentumon részükről sajnos nincs aláírás. Pedig ebből megtudhatnánk, ki volt ekkor a pécsi izraelita elöljáróság elnöke. Schapringer csak később költözött Pécsre, tehát ő nem lehetett.
A következő témánkba illő dokumentum egy birtoklevél 1841-ből. A Pécsi Zsidó Község ebben ez évben vette meg Vitéz Ferenc Citrom utcában lévő lakóházát, hogy ott kialakíthassa a zsinagógáját. Ebben már olvashatjuk azok neveit is, akik a pécsi zsidó közösség részéről aláírták szerződést.
Az, hogy Moses Weissmayer mióta volt elnök, a kutatás jelen állása alapján pontosan nem tudható. Elvileg lehetett már 1837-ben is, hiszen ez a család kapott elsőként letelepedési engedélyt Pécsett a 18. század végén, és azóta itt éltek. Egy későbbi jegyzőkönyvi bejegyzés szerint ellenőrizték Weissmayer 1835 és 1841 közötti elszámolásait, amiket rendben találtak. Ez alapján vélelmezhető, hogy a pécsi zsidók 1835-től már rábízták a közös pénztár kezelését, és ekkor már ő lehetett az akkor 12-15 családfőt számláló helyi zsidó közösség vezetője.
A Pécsi Izraelita Hitközség 1944-ben még használt hivatalos körpecsétje alsó ívének közepén az 1841-es évszám szerepel. Mintha ezt tekintették volna pécsi zsidók a községgé alakulás “hivatalos” évének. Vajon mi történt ekkor a helyi zsidó történelem szempontjából? Talán kiderül ez is egyszer. A község jegyzőkönyvei 1842. november 1-től maradtak fenn, így ezekből nem tudhatjuk meg, miért volt 1841 döntően fontos év a község számára.
Az 1843. január 1-jén kelt bejegyzés szerint a szavazásra jogosult községi tagok egy évre új elöljáróságot választottak, melynek elnöke Moritz Fuchs lett. Fuchs 1846 augusztus végén – Pesten – kelt lemondóleveléből kiderül, hogy négy éven és nyolc hónapon át volt a pécsi község elnöke. Ez azt jelenti, hogy 1842. január 1-től látta el az elnöki teendőket.
1847. január 1-től Salloman Kaufert választották elnöknek, akit egy év múlva megerősítettek hivatalában. 1849-ről nincs jegyzőkönyvi bejegyzés, kik alkották az elöljáróságot. Nem kizárt, hogy a régiek lettek megerősítve a funkciójukban, amint erre több példa is van ezekből az évekből.
Eközben a vallási reformot kívánók és a szigorúan hagyománytisztelők között erősen megnövekedett a feszültség, szinte patthelyzet alakult ki a két irányzat képviselői között. Emiatt 1850. január 1-jén nem tudták a polgári év elején szokásos elöljáróságválasztást eredményesen megejteni, hanem – kényszermegoldásként – a két gabe, a pénztáros és a pénzügyi ellenőr intézte a szükséges adminisztrációt.
Mivel a zsidó község elöljáróság nélkül bizonyára csak korlátozottan tudott működni, az 1851-es esztendőre a helyi hatóságot kérték meg az elöljáróság kinevezésére. Ennek döntése eredményeképpen lett Joachim Schapringer az elnök. Eltérően a hivatali elődeitől: kinevezett, és nem a teljes jogú pécsi izraeliták többsége által megválasztott elnök.
Ebből a kis visszapillantásból látható, hogy a kőbe vésés ténye és az aranyozás, valamint az “igazság” között nem mindig található összefüggés.
Nagyon érdekes, jó elemzés!