Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2015. december

Pécsi jád.

Folytatom a Lőw Lipót szegedi rabbi által jegyzett, és a magyarországi zsidó községek számára irányadónak szánt alapszabály-tervezet fordítását. E szakaszban a hitközségi tagságról van szó. Ha az alább közölt szakaszt összehasonlítjuk a pécsi zsidó közösségnek az 1840-es években alkalmazott gyakorlatával, akkor láthatjuk, hogy Lőw jelentős változásokat javasolt. A Pécsi Zsidó Hitközség az 1850-es évek elején jegyzőkönyvben is dokumentáltan ennek szellemében változtatott az addigi helyi gyakorlaton.

“Minden izraelita a lakóhelye szerinti hitközség tagja kell legyen. Ha nincs helyben hitközség, úgy a legközelebbi hitközségbe kell magát bekebeleztetnie.

Mihelyt egy izraelita egy helységben tartósan letelepszik, be kell kebeleztetnie magát a hitközségbe. A hitközség kötelékébe történő bekebelezést nem szabad tőle megtagadni, mihelyt igazolja, hogy hatósági hozzájárulással telepedett le. Ennek igazolása hiányában senkit sem szabad bekebelezni.

A bekebelezési díjat a speciális községi alapszabály határozza meg, azonban e címen nem szabad 100 Forintnál többet megállapítani. E bevásárlási díj egyik fele a községi pénztárt, a másik az iskolapénztárt illeti.

Egy családfő felvétele a hitközség kötelékébe az önállótlan gyermekei bekebelezését is maga után vonja, anélkül, hogy ezért külön díjat kellene fizetni.

Egy olyan helységben, ahol hitközség létezik, az ott élő, de be nem kebelezett izraelitáknak (hucimok) közvetlenül e jelen alapszabály kihirdetése után a fenti rendelkezéseknek megfelelően be kell kebeleztetniük magukat, és őket haladéktalanul fel kell venni a hitközség kötelékébe.

A hitközség tagjairól az elöljáróságnak nyilvántartást kell vezetnie.”

Az idézett mű: Leopold Lőw “Zur neueren Geschichte der Juden in Ungarn. Beitrag zur allgemeinen Rechts-, Religions- und Kulturgeschichte”, Budapest, Ludwig Aigner, 1874. (2.)

Az idézett szakasz részlete.

Az idézett szakasz részlete.

Reklámok

Read Full Post »

Lipot_Loew

Lőw Lipót (1811-1875)

Az előző bejegyzésben megkezdtem a Lőw Lipót szegedi főrabbi által jegyzett, és a “budai tanácskozás” által 1851 novemberében jóváhagyott keret-alapszabály tervezet kiválasztott fejezeteinek fordítását és közzétételét. Imol az újabb részlet a hitközségek felosztásáról és kötelezően fenntartandó intézményeikről.
A fordításomból a paragrafusszámokat kihagytam: a laikus olvasónak felesleges információ, a történész meg bármikor könnyedén utána tud járni, ha ilyen mélységig érdekli a szóban forgó dokumentum.
Az idézett szakasz megtalálható: Leopold Lőw “Zur neueren Geschichte der Juden in Ungarn. Beitrag zur allgemeinen Rechts-, Religions- und Kulturgeschichte”, Budapest, Ludwig Aigner, 1874. (2.)
A kép forrása: Wikimedia Commons

“Az izraelita hitközségek  ö n á l l ó   és  f i ó k-községekre oszlanak.
Egy önálló községnek az alábbi intézményekkel kell rendelkeznie:

1. zsinagóga
2. eme alapszabály szerint működő iskola
3. előírásszerű anyakönyvek
4. temető
5. eme jelen alapszabály előírásai szerint működő rabbinátus
6. előimádkozó
7. sakter
8. női fürdő (mikve, alámerülő hely)

A fiókközségeknek a közösségi istentisztelet számára egy imádkozó helyiséget és egy előimádkozót kell kapniuk.
Ha a közös istentiszteletet bérelt helyiségben tartják, ezáltal a hitközség önállósága nem szakad meg.
A 600, vagy a feletti lélekszámú községeknek a politikai hatóság előírja, hogy alakuljanak önálló hitközséggé, és hozzák létre az intézményeiket.
Azokban a helységekben, ahol az izraelita lakosság létszáma kevesebb, mint 600, de több mint 100, és nem alakítanak önálló hitközséget, ott fiókközséget kell létrehozni, amelynek a vármegye legközelebbi önálló hitközségéhez kell csatlakoznia, és a szükségletek, valamint a taglétszám arányában hozzá kell járulnia azoknak az intézmények fenntartásához, amelyekkel maga nem rendelkezik. A hozzájárulás mértékét a speciális községi alapszabály határozza meg.
Ahol a lakosság kevesebb, mint 100 lélek, és nem alakítanak önálló hitközséget, ott a családoknak a legközelebbi hitközségbe kell magukat bekebeleztetni.
Minden izraelita hitközségnek joga és kötelessége, hogy hivatali pecséttel rendelkezzen, amellyel a község minden hivatalos iratát el kell látni. A pecsét felirata: Az N-i Izraelita Hitközség / Fiókközség pecsétje. A pecséten alkalmazható az izraelita vallás egyik jelképe.
A község pecsétjét a községi irodában kell őrizni.”

Az keret-alapszabály tervezetének egy részlete.

Az keret-alapszabály tervezetének egy részlete.

Read Full Post »

Zur-neueren

Szerző: Leopold Lőw, Kiadó: Ludwig Aigner

E blogban már többször esett szó a pécsi zsidó község tagjai között a 19. század közepén pattanásig feszült helyzetről, amely az ortodox főrabbi és támogatói, valamint  főként ceremoniális kérdésekben változtatani szándékozó, főként fiatalabb, és/vagy bécsi-pesti tapasztalatokkal rendelkező kebelbéli tagok között támadt. Ez az éveken át húzódó elszánt egymásnak feszülés a zsidóságot jellemző országos helyzet pécsi leképződése volt.
A kormányzat 1851. őszén Budára egy izraelitákból álló tanácskozást hívott össze, hogy az a hazai zsidóságot érintő megoldandó feladatokról javaslatokat tegyen. A hét fős vegyes bizottság tagja volt Schwab Lőb pesti, Lőw Lipót szegedi, Freyer S. Jakab győri és Zipser Mayer székesfehérvári rabbi, továbbá három “laikus”: Kassowitz J. H. az iskolaalap bizottságának elnöke, dr. Löblin Ignác budai orvos és dr. Schwimmer Dávid pesti orvos. Hozzájuk csatlakozott később Barnay Ignác, a pesti hitközség titkára is. Ők 1851. november 17. és 23. között megtárgyalták a Lőw által összeállított és a magyarországi zsidó hitközségek számára iránymutatónak szánt, 285 §-ból álló alapszabály-tervezetet. Ez reményeik szerint királyi pátensként lépett volna életbe.
Lőw Lipót, aki a 2. pécsi zsinagóga felavatásán magyar nyelvű ünnepi beszédet tartott, ezt a tervezetet teljes egészében közli a “Zur neueren Geschichte der Juden in Ungarn. Beitrag zur allgemeinen Rechts-, Religions- und Kulturgeschichte” című művében. Az első kiadás 1870-ben (?) jelent meg, a második 1874-ben.
Bár királyi pátens nem lett az elkészített “keret-alapszabályból”, de hatott a később neológnak (vagy kongresszusinak) nevezett zsidó hitközségek belső rendjére, működésére.
A következőkben azt mutatom be saját fordításomban (a paragrafusszámok elhagyásával), hogy a fenti bizottság tagjai mit gondoltak fontosnak a hitközségekről és működésükről rögzíteni.

“A Magyar Királyság izraelita hitközségei olyan testületek, amelyeknek tagjai mint izraeliták egyesülnek, hogy a törvény védelme és a kormányzat felügyelete alatt vallási szükségleteiket kielégítsék. 
Minden egyes izraelita hitközség  megkapja a jogi személyeket illető testületi jogot.
Minden már fennálló, vagy a következőkben megalapítandó izraelita hitközség köteles az összes szavazati joggal rendelkező tag részvételével tartott közgyűlésen egy bizottságot választani, amely megalkotja e jelen alapszabály általános előírásainak megfelelő speciális hitközségi alapszabályt, és azt a kerületi kormányzatnak engedélyezés céljából benyújtja. Amennyiben ez e jelen alapszabály megjelenését követő hat hónapon belül nem történik meg, úgy a vármegye vezetése, vagy a polgármester jelöl ki egy bizottságot a speciális alapszabály kidolgozására.
E jelen alapszabály előírásainak figyelembevételével minden helység izraelita lakosaink – lélekszámuktól függetlenül – megengedett, hogy megalakítsák saját önálló hitközségüket, vagy fiók-hitközségüket.

A tervezet szövegének részlete a hitközségekről.

Az alapszabály-tervezet szövegének részlete a hitközségi alapszabály megalkotásáról.

A tervezett megalakulást a vármegye vezetésének, a közvetlenül a főispán alá rendelt szabad királyi városokban pedig a polgármesternek előzetesen írásban kell bejelenteni. A megalakulás a vármegye vezetője, vagy a polgármester, vagy az általuk kiküldött hivatalnok elnöklete alatt történik.
A megalakulásról és az ennek során elfogadandó alapszabályról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyet a jelenlévő tagok és az elnöklő kormányhivatalnok aláírnak. A jegyzőkönyv pontos másolatát csatolni kell az alapszabályhoz, amelyet megerősítés céljából fel kell terjeszteni a körzeti kormányzathoz.
A községi tagok többségének akarata a hitközség megalakításáról, valamint az általuk megalkotott és a körzeti kormányzat által megerősített alapszabály a kisebbségre is kötelező érvényű.
E g y  helységben csak  e g y  izraelita hitközség létezhet.”

(folytatása következik)

Forrás: Újvári Péter (szerk.): Magyar Zsidó Lexikon, 1929, Budapest, 150. o.

Read Full Post »

mikve-1843

Az 1843-as bérleti szerződés címoldala.

A mikve, a “zsidó fürdő”, rituális célokat szolgál: a fedetlen testnek élő vízben történő teljes alámerülésével (tevila) a zsidó ember vallási szempontból megtisztul. A házas nők a menstruáció, vagy a szülés után keresték fel, a menyasszonyok  – életükben először – rendszerint a házasságkötésük előtti napon. A fürdőt a vallási előírásoknak megfelelően a férfiak is használták pl. a nagy ünnepek előtt, vagy akár a szombat bejövetele előtt is. Halott, sír, vagy elhullott állat érintése révén is tisztátalanná vált a zsidó, és a kultikus tisztaságot a mikvében való alámerüléssel érte el újra. A prozeliták is alámerítkeztek a betérési rítus részeként. A Tórát író szófér is így megtisztult meg, mielőtt nekiállt munkájának, melynek során leírta volna az Úr nevét. Egy különálló kisebb medence a konyhai edények kóserolására szolgált.
A téma a fentiekkel koránt sincs kimerítve, a példákkal csupán a mikve rendkívüli jelentőségét szerettem volna kiemelni a vallásos zsidók életében. Mondhatni, a mindennapokban a hagyományhű élethez a mikvére nagyobb szükség volt, mint a zsinagógára, ezért ezt az intézményt hamarabb is hozták létre a zsidó közösségek.
Kapcsolódva az előző bejegyzéshez, melyben egy új – időlegesnek szánt – mikve kialakításához szükséges lépéseket tartalmazó jegyzőkönyvet közöltem, most az 1843-as bérleti szerződés fordításával egy korábbi pécsi mikve nyomába eredek.
Az eredeti dokumentum megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

Szerződés

amely az alul írt évben és napon jött létre és köttetett meg egyrészt Joseph Bauer úr, másrészt a Pécsi Zsidó Község között.

1-ször: J. Bauer úr évi 60 váltóforintért átadja a helyi Zsidó Községnek három egymást követő évre, mégpedig 1843. április 24-től az 1846-as év György napjáig, a Griser-féle vendéglőben lévő egyik szobát és konyhát, mely a malompatakkal határos.

2-szor: A község köteles a bérleti díjat félévente előre megfizetni.

3-szor: A Zsidó Község mindent jó állapotban vesz át, következőleg köteles lesz a lakás állapotát visszaállítani.

mikve-contract

A német nyelvű szerződés részlete.

4-szer: A község abból a célból veszi át ezt a lakást, hogy fürdőt alakítson ki belőle, azaz: a község saját költségén a malompatak mellett faházikót emel a Grieser-féle telken.

5-ször: Ha valami előre nem látható dolog történne, úgy a bérletet fél évre felmondják.

Ezt megerősítendő a szerződésből két azonos tartalmú példány készült, melyet mindkét fél aláírt.

Joseph Bauer 
a Griser-féle ház bérlője

 Moritz Fuchs
a Zsidó Község elöljárója, bérlő

A zsidó közösségnek már korábban is itt lehetett a mikvéje, ugyanis a szerződés másik oldalán Joseph Bauer egy 1843. januári dátummal elismerte, hogy Moritz Fuchstól átvett 30 Forintot, mint fél évre szóló bérleti díjat. Az itt közölt szerződés tehát egy korábbi meghosszabbításának tekinthető – azzal az új elemmel kiegészítve, hogy a telken átfolyó Tettye-patak mellett egy kis faház (Hütte) épül.

Az alábbi kép jobb szélén látható kék vonal a Tettye-patak medrét jelöli a 19. század végén a belváros keleti szakaszán. A pataknak ekkor már jelentős része lefedett mederben folyt, a városmag közelében csak rövid szakaszok maradtak szabadon egyes házak udvarán. Ezeket a vékonyabb, halványkék vonalak jelzik.

tettye

Read Full Post »