Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2016. január

szinesablakA zsidó községek autonómiája a 18. század végétől – II. József rendeleteitől – folyamatosan csökkent, az államigazgatás egyre több területen kívánta szabályozni és befolyásolni az izraeliták életét. Ilyen volt pl. a katonaállítás, a házasságkötés közigazgatási hatóságok által történő engedélyeztetése, a kötelező anyakönyvvezetés, vagy az általános tankötelezettség bevezetése. A 19. század közepére a zsidó elöljáróságok illetékessége a vallási ügyek – a “kultusz” – területére és a közösség életének igazgatására korlátozódott. Így vált az izraelita község (kehilá) hitközséggé.
A pécsi község jegyzőkönyvi határozataiban 1851 augusztusában jelenik meg először a “Kultusgemeinde” (= hitközség) szó, majd egyre többször. Ezzel párhuzamosan és szembeszökő módon szorul vissza a “Gemeinde“(= község) szó használata.
Az elöljáróságok egyik  feladata maradt tehát a közösség belső rendjének és fegyelmének a fenntartása. Erre több eszköz is rendelkezésükre állt: a renitens tag szóbeli, vagy írásbeli figyelmeztetése, a nyilvános (zsinagógában történő) megrovás, megszégyenítés, a pénzbüntetés, a vallási élet szolgáltatásaiból való ideiglenes kizárás, a község alkalmazottai esetén a hivatalukból való azonnali felfüggesztés, a távozásukkor ajánló bizonyítvány kiadásának megtagadása. A legerőteljesebb fegyelmezési eszköz e korban az időleges, vagy végleges herem – a kiátkozás – volt.
A testi fenyítés, a börtön, vagy végletes esetben a halálos ítélet kiszabása és végrehajtása immár a polgári büntetőbíróság kizárólagos hatáskörébe tartozott. Ezeket természetesen csak a világi törvények, nem pedig a zsidó vallási törvények, vagy a közösségi élet rendjének megsértése miatt szabták ki.
Az alábbiakban Lőw Izrael főrabbi megsértésével kapcsolatos fegyelmi ügyeket mutatok be a község jegyzőkönyvéből. Az elöljáróság kemény büntetéssel próbálta elejét venni az ilyen esetek megismétlődésének. Az első forrásban lévő zárójeles szavak az eredeti német nyelvű szövegben is zárójelben szerepelnek, mint az előttük álló héber kifejezések német megfelelői.

“1844. január 24-én a teljes község ülésén szavazattöbbséggel a következő ítéletet hozták Moses Abraham Herman ellen, mivel Moses Abraham Herman 1844. január 23-án községünk főrabbi urát a község elöljárósága jelenlétében nyilvánosan megsértette. Ezért őt az alábbi büntetésekkel sújtják: 1.) A mai naptól egy évre megvonják tőle a B. B.-t[1] (szavazási jogosultságot), azaz a Beth HaKneszetben (zsinagógában) nem szabad őt felhívni a Tórahoz és a Beth HaKneszetben (zsinagógában) nem szabad számára MiSeberahot[2] sem mondani, továbbá a Beth HaKneszetben (zsinagógában) az ülőhelyén sem tartózkodhat, hanem csak a közös padban. 2.) Eltiltják a Khile Sauchettől (a községi saktertól), sem húst, sem vágott állatot nem kaphat, és őt idegennek tekintik, azaz a mai naptól nem fizethet hozzájárulást a Koholnak (a községnek).”

A büntetőhatározat részlete. A kép kattintással nagyítható.

A büntetőhatározat részlete. A kép kattintással nagyítható.

“Rendkívüli elöljárósági ülés 1853. február 15-én.

Jos. [sic!] Löw rabbi úr az alábbi panaszt teszi a Philipp Trebitsch és Mayer Stern urak részéről őt ért becsületsértések miatt:

Szombaton, e hó 12-én, miután ugyanezen rabbi írásos megkeresésére a Nagyságos Kormánybiztos úr megtiltotta az itteni és a környéken lakó zsidóknak, hogy Szombaton és más zsidó ünnepnapokon kinyissák boltjaikat, vagy más zajt keltő tevékenységet folytassanak, és a rabbi úr ennek be nem tartása miatt segítségért fordult a Tekintetes Városkapitánysághoz, Trebitsch úr őt a következő szavakkal merészelte inzultálni:
T.: Ön aztán egy különös ember!
R.: Miért? Indokolja meg!
T: Mivel Ön  Schapringer urat nem panaszolta be a Sabbat megszentségtelenítői között.
R: Először is a [kormánybiztosi] utasítás inkább magát az elöljáróságot szólítja fel ennek közzétételére, másodszor őt nem lehet a Sabbat nyilvános megszentségtelenítőjének bélyegezni. Trebitsch úr azonban megismételte az első sértő szavait azzal a kiegészítéssel: Én éppen olyan tisztességes zsidó vagyok, mint Ön.
Stern úr épp abban a pillanatban, amikor a rabbi e beszélgetés után innen továbbindult – hogy szemléltesse a Szombat megszentségtelenítést – a szivarfüstjét tudatosan a rabbi arcába fújta.
Határozat: A két bepanaszoltnak holnap, e hó 16-án, délután 15½ órakor az elöljáróság előtt kell viselkedéséről számot adnia.”

A főrabbi panaszára felvett jegyzőkönyv részlete.

A főrabbi panaszára felvett jegyzőkönyv részlete. Kattintással nagyítható.

“Rendkívüli elöljárósági ülés 1853. február 16-án.

Mindkét tegnap bepanaszolt, Ph. Trebitsch és Mayer Stern úr, az elnökség idézésére megjelenik. Az utóbbi a vád valódiságát teljes mértékben tagadja, előadva, hogy nem volt szándékában a személyes sértés, és bizonyára dohányzott a boltjában úgy a rabbi úr elhaladása előtt, mint az után, de semmi esetre sem kihívó módon inzultálva őt, tudatosan, ahogy mondják.
Ph. Trebitsch úr elismerve a panaszt előadja, hogy a rabbi úr őt e szavakkal: „egy eleve rossz ember” már több ízben megsértette.
A bepanaszoltak eltávoznak.
Határozat: Mivel ennek az ügynek az elintézése az elöljáróságra lett bízva, mindkét bepanaszolt személynek az az ítélet kézbesítendő, hogy nekik három napon belül a rabbit a lakásán személyesen meg kell követniük, ellenkező esetben ennek szombaton a zsinagógában nyilvánosan kell megtörténnie. – Erről a rabbi úr is értesítendő.”

És az utolsó adalék ehhez az ügyhöz:

“Az elnök úr arról tájékoztat, hogy Mayer Stern úr az elöljáróság rá vonatkozó 282. jegyzőkönyvi szám alatt hozott ítéletének nem tett eleget. Erre azt a határozatot hozták, hogy neki az alábbi szigorított utasítást küldik:

Ön az e hónap 17-én kézbesített, a vonatkozó ügyben az elöljáróságnak magasabb helyről adott felhatalmazás alapján hozott ítéletnek ismeretlen okból nem tett eleget. Időközben azonban e hó 18-án a Rabbi úrtól levelet kaptunk, amelyben nem csak azt jelenti ki, hogy a panasza valós, hanem az ítélettel kapcsolatban kifejezte még az elégedetlenségét[3] is. Ennek következtében az alulírott Elöljáróság egy szigorított intézkedés meghozatalára kényszerül. Önnek most már a község három tekintélyes tagja jelenlétében kell a panaszostól bocsánatot kérnie és ezen felül 18 Forint, tizennyolc Forint, pénzbüntetést kap, melyet a község iskolaalapjának javára kell befizetnie, mint a tiszteletlen viselkedésének következményét. Megjegyzés: ha a bocsánatkérésre e hét péntek estig a panaszos úr házában a fent leírt módon nem kerül sor, úgy azt Szombaton a zsinagógában nyilvánosság előtt kell megtennie.

Kelt, 1853. február 28-án.                                                               

az Elöljáróság
J. Schapringer sk.”

A szigorított ítélet részlete. Kattintással nagyítható.

A szigorított ítélet részlete. Kattintással nagyítható.

[1] B. B. = Bal Batim, azaz a bekebelezett tag jogosítványait

[2] „Aki megáldotta” – Ezek az első szavai annak az áldásnak, melyet Sabbatkor a szent gyülekezetre, a közösség ügyeivel önzetlenül foglalkozókra mondanak. A Tórához felhívottat is ezzel az imával áldják meg Sabbatkor és az ünnepnapokon a neki felolvasott szakasz befejezése után. Jólesz Károly: Zsidó hitéleti lexikon, Bp., 1987, 135.

[3] Israel Löw nyilván jól emlékezett arra, hogy kilenc évvel korábban az őt megsértő kebelbéli tagot az akkori elöljáróság egy évre mondhatni kiközösítette (nidduj). Az aktuális ügy érintettjeit csak bocsánatkérésére kötelezték.

Reklámok

Read Full Post »

A szombathelyi zsinagóga

A szombathelyi zsinagóga 

2004-ben volt a zalaegerszegi zsinagóga felszentelésének 100. évfordulója. Siklósi Vilmosné innen kapta az ihletett, hogy a zsinagógát gobelinben örökítse meg. Ezt a munkát további zsinagógák gobleinbe varrása követte. Így jött létre a “Tűvarázs” című kiállítás magja, amely első alkalommal 2008 júniusában a zalaegerszegi egykori zsinagógában volt látható a holocaust-megemlékezés keretében. Siklósi Vilmosné azóta több más zsinagógát is gobelinbe álmodott. A kiállítás jelenleg a Pécsi Zsidó Hitközség székházában a dr. Wallenstein Zoltán (1898-1944) főrabbi nevét viselő díszteremben látható. A ma is álló zsinagógákat színes, míg az elpusztultakat fekete és szürke árnyalatokkal készített művek mutatják be. Az alkotó a zsidó vallás szimbólumait (Tóratekercs, törvénytáblák, menóra) ábrázoló gobelint tartja fő művének, amely 130 x 160 cm méretű és elkészítése 1700 munkaórát igényelt. Ez is megtekinthető a pécsi kiállításban.
E bejegyzésben – pars pro toto – öt alkotás látható. A képek kattintással nagyíthatóak.  

tuvarazs2

tuvarazs5

tuvarazs4

tuvarazs5

Read Full Post »

Dr. Schweitzer József 2010. július 4-én, a pécsi pályaudvar "nulladik" vágányánál álló mártíremlékmű avatásán.

Dr. Schweitzer József 2010. 7. 4-én Pécsett.

Közeledik Svát hónap 17. napja, dr. Schweitzer József egykori pécsi főrabbi első jorcájtja. Így ezt a bejegyzést az ő emlékének ajánlom.
Leopold Lőw szegedi főrabbi 1851 őszén foglalta írásba az országos bevezetésre szánt alapszabály-tervezetét, amely az akkor már igen csak erősen formálódó magyarországi “neológ” izraelita irányzat első dokumentumai közé tartozik. Schweitzer József közelgő jorcájtja alkalmából most a rabbik képzettségére, megválasztására és feladataira vonatkozó szakaszokat fordítottam le Lőw művéből. Miként a korábbi részletek közlésénél, a szövegben nem közlöm a §-számokat.
Forrás: Zur neueren Geschichte der Juden in Ungarn. Beitrag zur allgemeinen Rechts-, Religions- und Kulturgeschichte”, Budapest, Ludwig Aigner, 1874. (2.)

A rabbiról

a) A rabbi képzettségéről

A jelen alapszabály kihirdetése előtt alkalmazott rabbik, akik az alkalmazásukról írásos okmánnyal rendelkeznek, hivatalukban maradnak, anélkül hogy képzettségüket bármilyen tekintetben igazolniuk kellene.
E jelen alapszabály kihirdetése után csak olyan rabbit szabad alkalmazni, akinek
1., bizonyítványa van a négy főtanodai osztály tantárgyaiból,
2., bizonyítványa van az izraelita teológia alkotóelemeiből, nevezetesen
a) héber nyelvtanból,
b) bibliafordításból és bibliamagyarázatból,
c) a populáris hit- és erkölcstanból,
d) az izraelita nép történetéből,
e) írásos dolgozatok megfogalmazásának képességéből, különösen vallási és erkölcsi témakörben,
3., hatósági bizonyítványa van arról, hogy politikai és erkölcsi vonatkozásban feddhetetlen életű,
4., az Osztrák Monarchiában alkalmazott három rabbi által aláírt bizonyítványa van arról, hogy képes zsidó vallásjogi kérdésekben dönteni (Hattora).
1860. január 1-től fogva önálló hitközségben nem lehet olyan rabbit alkalmazni, aki nem végezte el a főgimnáziumot és nem rendelkezik érettségi bizonyítvánnyal.
Az izraelita teológia számára megalapítandó oktatási intézmény fennállása után hat évvel az önálló hitközségekben csak az ebben az intézményben elismert jelöltek alkalmazhatók rabbiként.
A rabbinikus kauzisztikáról (Hattora) szóló alkalmassági bizonyítványt csak önálló hitközség rabbija állíthat ki, azonban megmarad a községeknek az a hagyományos joga, hogy megnevezzék azokat a rabbikat, akiknek az alkalmassági bizonyítványával a kiválasztandó rabbijelölteknek rendelkezniük kell.

b) A rabbi megválasztásáról

A rabbiválasztást csak egy előírásszerűen megtartott közgyűlés keretében szabad megtartani.
Az elöljáróság joga eldönteni, hogy a megüresedett rabbinátusi hivatal pályázati kiírás, vagy meghívás útján legyen-e betöltve.
Az elöljáróságnak mindkét esetben joga van arra, hogy a választmánnyal együtt javaslatot tegyen három személyre, a közgyűlés azonban nem köteles ehhez tartani magát.
Ha a közgyűlés hajlandó elfogadni a három személyre tett javaslatot, úgy mindegyik jelöltről szavazni kell. A relatív szavazattöbbség dönt. A sorsolással történő döntés nem megengedett.
A szavazás titkos módon golyózással (ballotage) történik.
Minden egyes a közgyűlésen személyesen megjelenő szavazásra jogosult hitközségi tagnak a választásnál egy szavazata van.
Ha a közgyűlés egy része egy vagy több hitszónoklat megtartását kéri egy pályázati úton alkalmazásra jelentkező rabbitól, vagy rabbinátusi jelölttől, úgy az elöljáróságnak ezt a kérést teljesítenie kell.
A közgyűlés határoz arról, hogy a megválasztandó rabbi időlegesen, vagy véglegesen alkalmazandó-e. Három évnyi ideiglenes státuszban végzett kifogástalan hivatali ténykedés után azonban a rabbi véglegesen alkalmazottnak tekintendő.
A rabbi éves fizetését, valamint az esetleges fizetésemelését a … §-ban szereplő rendelkezés figyelembe vételével az elöljáróság és a választmány állapítja meg.
A rabbi alkalmazásának egy írásos felvételi oklevéllel kell megtörténnie.
Az alkalmazásról az országban használatos egyik nyelven megfogalmazandó oklevelet az elöljáróság és a választmány írja alá. A rabbi megválasztást a vármegye vezetésének, vagy a polgármesternek meg kell erősítenie. 


c) A rabbi kötelességeiről és jogairól

A rabbi hivatali teendői
a) a zsinagógai istentisztelet felügyelete és az izraelita hit- és erkölcstan tárgyairól tartott hitszónoklat,
b) a szombatokon és az ünnepnapokon Őfelségéért való imádkozás
c) a születési-, a házassági- és a halotti anyakönyvek vezetése az előírt formai szempontok szerint,
d) az esketések végzése,
e) a hímnemű újszülöttek névadása, alkalmasint körülmetélés végzése, névadás a nőnemű újszülötteknél,
f) a születésről történt bejelentés igazolása az elvégzendő körülmetélés, vagy névadás céljából, ott, ahol a névadás nem történhet meg a rabbi által,
g) a tervezett házasságkötések háromszori kihirdetése,
h) házassági perek, válások és halica[1] intézése a … §-okban meghatározott korlátozásokkal,
i) döntés a vallási előírások alkalmazásával kapcsolatban hozzá intézett kérdésekben, a hatóságoktól és a hitközség elöljáróságától kért írásos szakvélemény elkészítése,
j) részvétel a vallásügyi bizottság ülésein és munkájában,
k) a községében alkalmazandó sakter vizsgáztatása és felügyelete,
l) születési-, házassági-, halotti- és szegénységi bizonyítványok kiállítása,
m) az e célból neki megküldött kormányzati utasítások kihirdetése,
n) megjelenés azokon az üléseken, amelyekre a hitközség elöljárósága meghívja,
o) a rabbinátus jegyzőkönyvének vezetése az országban használatos egyik nyelven és írással.
A rabbinak az esetleges távozásakor a rabbinátus jegyzőkönyvét, valamint a nála lévő összes dokumentumot, iratot és letétet át kell adnia a hitközség elöljáróságának, és a következő rabbi ennek kezéből veszi át ezeket egy saját kezűleg aláírandó leltár szerint.
Akadályoztatása esetén a rabbi megbízhatja a községének egy másik hivatalnokát a zsinagógai feladatok ellátásával.
Az istentisztelet során felmerülő speciális rituális és liturgikus kérdésekben egyedül a rabbi dönthet és tilos a zsinagógában ellene tiltakozni.
Hivatalából fakadóan csak az a rabbi tagja az iskolabizottságnak, aki elvégezte a főgimnáziumot, vagy jó eredménnyel alávetette magát a … §-ban megnevezett vizsgának. Azonban olyan rabbik is beválaszthatók az iskolabizottságba, akik nem rendelkeznek ezekkel a végzettségekkel.
Ha a rabbi nem tagja az iskolabizottságnak, nincs joga az iskolával kapcsolatos ügyekben dönteni, a tanárok felett felügyeletet gyakorolni és a tanárok felvételekor szavazni. Az iskolabizottság tagjaként a többi bizottsági taggal azonos jogai és kötelességei vannak.
Az iskolai vallásoktatás biztosítása egyelőre nem tartozik a rabbi hivatali feladatai közé. Amennyiben ezt számára a meghívásakor kötelességévé teszik, vagy önként akarja magára vállalni a vallásoktatást, úgy – amennyiben nem végezte el a főgimnáziumot – a … § alapján az erre való képességét a tanfelügyelőségnél be kell bizonyítania, és attól vallástanári igazolást kell kapnia.
Azok a rabbik, akik az izraelita teológia elemeiből nem tettek vizsgát, nincs joguk a közoktatási intézmények tanulóinak vallási bizonyítvány kiállítására, az általuk kiállított ilyen bizonyítványok érvénytelenek.
A rabbinak joga és kötelessége, hogy a községét és annak tagjait erkölcsös és vallásos életvitelre figyelmeztesse, de neki is, és a községi elöljáróságnak is szigorúan tilos a község tagját, vagy egyáltalán egy izraelitát kiközösítenie, vagy bármilyen büntetéssel sújtania, vagy vallási szokások megszegői ellen a politikai hatóságnál fellépni.
A hatóságok arra vannak utasítva, hogy e vonatkozásban ne nyújtsanak segítséget.
A rabbinak szigorúan tilos a fennálló rendelkezések ellenére helységről helységre vándorló koldusoknak ajánlást, vagy igazolást kiállítani, vagy ilyent másokkal együtt aláírni.
A rabbinak kötelessége az általa kiállított, vagy az általa is aláírt igazolást a jegyzőkönyvébe bevezetni és a kiadott eredeti igazolásra rá kell írnia a jegyzőkönyv folyó iktatószámát.
A rabbinak a neki kihirdetésre megküldött kormányzati utasításokat be kell vezetnie a jegyzőkönyvébe és meg kell adnia azt a napot, amikor ezeket közhírré tette.
A rabbinátusi testület hivatali tevékenységét ugyancsak vezetni kell a rabbinátus jegyzőkönyvében.
 A … § szerinti képzettséggel rendelkező rabbi éves minimális fix bére 500 Forint. A mellékjövedelmeit szerződésben kell rögzíteni.
A hóver[2] és a morenu[3] cím adásáról a részleteket a speciális községi alapszabályban kell rögzíteni.
Minden hitközség köteles pecsétet készíttetni a rabbinátus számára, amellyel a rabbinátus minden hivatalos iratát el kell látni. A rabbi nevét a pecséten nem szabad megjeleníteni.

d) A rabbik egymás közötti viszonyáról

 Az önálló hitközségekben alkalmazott rabbik nem alárendeltjei egymásnak.
Az egyes vidékeken fennálló vármegyei rabbinátusok ennek az alapszabálynak a megjelenése után megszűnnek.”

 [1] A halica az a szertartás, amely feloldja a zsidó nőt abból a kötelességéből, hogy a sógorával összeházasodjon.
[2] A zsidó tudományokban a középszintű tudást elérők címe.
[3] Jelentése: „mesterünk”. A zsidó tudományokban kiváló személyek – többnyire rabbik – címe.

 

Read Full Post »

vormund-1

A “Vormund” a Ballagi-szótárban.

Mi volt a szerepe a pécsi zsidó község szószólóinak a 19. század közepén? – erre kerestem a választ az előző bejegyzésben. A kérdésre megnyugtató választ nem tudtam adni, mivel a fennmaradt korabeli dokumentumok erről nem szólnak. Így két elismert zsidó tudós írása alapján latolgattam, miért is volt a szószólónak kitüntetett szerepe a község elöljáróságában? Prof. Dr. Schweitzer József megfogalmazása szerint ő a tagokat képviselő bizalmi volt. Prof. Dr. Jakov Katz „Hagyomány és válság” (2005) című művében említette a stádlánokat (szószólókat), és ez alapján a keresztények és a zsidók közötti közvetítői feladatkört tulajdonítottam a pécsi szószólóknak is.

S.(igmund) Grün vor mund

S.(igmund) Grün Vormund

Nem vettem kellően figyelembe azonban, hogy Katz a középkor végén és az újkor elején vizsgálta az askenáz zsidó községek működését, és így megállapításai nem emelhetőek át automatikusan egy 300-400 évvel későbbi társadalmi, gazdasági, politikai, jogi, stb. környezetbe. (És akkor a haszkalát, a zsidó felvilágosodást, még nem is említettem, mint a zsidóságon belül komoly változásokat megindító szellemi hatást.)

(Kattintással nagyítható.)

(Kattintással nagyítható.)

Szükség volt egyáltalán ilyen közvetítő személyre a 19. század közepi Pécsen? Most már úgy vélem, hogy nem. A községi és a városi tanács jegyzőkönyveiben legalább is nincs szó róla. Pedig a zsidók és a nem zsidók között gazdasági és jogi természetű kapcsolat ezekben az évtizedekben már bőven akadt. A pécsi izraeliták hivatalos és peres dolgaikkal közvetlenül a magisztrátushoz fordultak, ill. a városi hatóság is közvetlenül lépett velük kapcsolatba, nem a „közvetítőn”, a „szószólón” keresztül.
Úgy gondolom, hogy most az vezethet a helyes megoldáshoz, ha a jegyzőkönyvekben használt szóból indulunk ki, ez pedig a Vormund. Ennek jelentése gyám, árvagyám, szószóló. Tehát az elöljáróság tagjai között volt a „községi gyám”, aki az esetlegesen árván maradt kiskorúak érdekeit képviselte.

„Perdöntő” bizonyítékom jelenleg nincs erre az értelmezésemre, csak az időközben olvasott alábbi két forrásban lévő párhuzamok:
1.) Leopold Löw szegedi főrabbi a korábbiakban itt, itt, és itt idézett művének 23. fejezetében egy olyan 1838-as dokumentumot közöl, melynek aláírója a Pesti Izraelita Község teljes elöljárósága. Számunkra itt az a figyelemre méltó, hogy az elnök után a második aláíró a Waisenvater – az árvaatya. A többi elöljárósági tag funkciója meg sincs adva. A pécsi jegyzőkönyvekből is kiderül e feladatkört ellátó személy kiemelkedő tekintélye.
2.) Martha Keil a „Geschichte der Juden in Österreich” (2006) című könyvben a középkori izraelita községekről szólva az elöljáróság által kinevezett személyként említi a Vormundot, az árvák gyámját. Mivel a Baranyába települő izraeliták ősei cseh-, morva és osztrák területekről érkeztek a Magyar Királyságba, nem lehet meglepő, hogy az ottani zsidó községek sok évszázados hagyományait (minhag) folytatták az új hazájukban.

Read Full Post »

szinesablakA Pécsi Zsidó Község  1840-es évekből fennmaradt német nyelvű jegyzőkönyveiben többször szerepel a „Vormund”, azaz a „szószóló”, mint az elöljáróság egyik választott tisztségviselője. Dr. Schweitzer József főrabbi a pécsi zsidó közösségről írt monográfiájában (Lásd e blog „könyvek” oldalán) a tagok érdekeit képviselő bizalmi személyként határozta meg a szerepét. A “tagok” alatt csak a községbe bekebelezett izraelitákat kell érteni, azonban a pécsi lakhatási joggal bár rendelkező, de a belépési díjat még meg nem fizető „kívülállókat” (hucim) nem.

A községi jegyzőkönyvekben elsőként szereplő szószóló Salomon Kaufer textilkereskedő volt, aki 1843-ban látta el e feladatkört, majd 1844-ban újra megválasztották.

Az 1843-ra választott pécsi izr. elöljáróság tagjai. Sallomon Kaufer szószóló. a kép kattintással nagyítható.

Az 1843-ra választott pécsi izraelita elöljáróság tagjai. Sallomon Kaufer szószóló. (A kép kattintással nagyítható.)

Kaufer az 1845-ös választáson nem került be az elöljáróságba, Sigmund Grün lett a szószóló, és egy év múlva ebben a funkcióban újra az ő neve szerepel a jegyzőkönyvben. Egy határozat őt nevezi meg a Moses Hermann községi tagot sújtó pénzbüntetés behajtása kapcsán, mint a városi hatóságnak szükség esetén küldendő „asszisztenciát”. Az 1847. január elsején tartott közgyűlés a hagyományoknak megfelelően új elöljáróságot választott, de a funkcionáriusok között nincs nevesített szószóló. 1848. január 1-től azonban újra van: Eduard Schwarz. (Ő gyaníthatóan azonos Raphael Schwarz-cal, a jegyzőkönyvi határozatok egyik rendszeres aláírójával. „Eduard” névvel többet nem említtetik a dokumentumokban.)
Jelenleg nem ismert egyetlen e korból fennmaradt pécsi községi alapszabály sem, de a jegyzőkönyvekben néha rövid utalások történnek rá.  Főként az, hogy már sürgető „a kor kívánalmaihoz” való igazítása. De az is, hogy a már megválasztott elöljárónak joga volt megválasztani az első ülnököt, vagy a szószólót. Ez azt jelzi, hogy a szószóló presztízse az elöljáró első helyettesével azonos volt.

Az 1848-ra választott elöljáróság és választmány tagjainak nevei a jegyzőkönyvben. Az utolsó szószóló Edurad (Raphael?) Schwarz. (A kép nagyítható.)

Az 1848-ra választott elöljáróság és választmány tagjai a jegyzőkönyvben. Az utolsó szószóló Edurad – Raphael? – Schwarz. (A kép kattintással nagyítható.)

1849 januárjában a zsinagógai ceremónián és a vallási szokásokon „jobbítani” szándékozó, valamint a „hittörvényhű” kebelbéli tagok között már olyan nagy volt a feszültség, hogy az egyik tábor sem tudta a szükséges szavazattöbbséget biztosítani az elöljáróság megválasztásához. Emiatt az ügyek intézését kénytelenségből az egyébként is megválasztandó két templomgondnokra (gaboim), továbbá a pénztárosra és a pénzügyi ellenőrre bízták. Ebben az évben tehát nem tudunk „hivatalos” szószólóról.
1850 február elején a zsidó község a városkapitány jelenlétében és elnökletével tartotta a elöljáróságválasztást. A hat főből álló elöljáróságot a jegyzőkönyv sajátos módon a „kimutatások revizorának“ nevezi, akinek a „kedélyek megnyugtatása, a kimutatások megőrzése és rendbetétele“ lesz a feladata. Nevesített szószóló így újra nem volt köztük. Az elöljáróság formálisan ugyan létezett, de nem a korábbi évek hatásköreivel működött. Ez ugyancsak a „haladók“ és a „hagyományhűek“ között megmerevedett frontvonalra utal. A jegyzőkönyvi határozatokat ebben az évben többnyire Wiener Mayer kereskedő, a község pénzügyi ellenőre írta alá elsőként. Távollétében Sigmund Kellerth, vagy Leopold Bloch hitközségi szolga (meschubed) volt az aláíró.
A szószóló 1849-től többet már nem fordul elő a Pécsi Zsidó Község jegyzőkönyveiben.
Leopold Löw /Lőw Lipót szegedi főrabbi által jegyzett, és a “budai tanácskozáson” 1851 novemberében jóváhagyott keret-alapszabály-tervezet nem tesz említést a hitközségek elöljáróságáról írt fejezetben a szószólóról, mint megválasztandó tisztségről. Úgy tűnik, ez a feladatkör a politikai és társadalmi környezet változásai folytán okafogyottá vált.

Jakov Katz „Hagyomány és válság” című könyvében (Múlt és Jövő Kiadó, 2005) ír az askenáz zsidó közösségek életében kiemelt szerepet játszó funkcionáriusról, a stádlánról, azaz a közvetítőről, vagy másképp a szószólóról. Neki épp úgy feladata volt a keresztény világgal fenntartott kapcsolatok ápolása, mint az újak teremtése, továbbá a világi hatóságoknál a zsidó közösség, vagy akár az egyes községi tagok képviselete is. Vélhetően a pécsi izraelita szószólók is hasonló funkciókat voltak hivatottak ellátni, azonban a tényleges működésükre sem a községi, sem pedig a városi tanács iratanyagából nem ismert eddig konkrét példa.

Read Full Post »

dominicani

A “dömés” templom és kolostor.

A 19. század közepén a Pécsi Izraelita Hitközség elöljárósága többször foglakozott az időközben “kinőtt” zsinagóga jelentette gondokkal. Miként e blog több bejegyzésében is olvasható, az első pécsi zsinagógát egy 1841-ben vásárolt lakóházból alakította át a Pécsi Zsidó Község és 1843-ban szentelték fel. Erről a zsinagógáról sajnos nem maradt fenn rajz, de – tekintettel az akkori zsidó közösség létszámára és anyagi erejére – külső megjelenésében vélhetően nem tartozott a város építészetileg figyelemre méltó, méreteiben pedig kiemelkedő közösségi imahelyei közé. Az izraeliták már a lakóház megvásárlásához is egy helyi keresztény nőtől vettek fel jelentős hitelt.
Ezekben az évtizedekben Pécs lakóinak száma – és ezen belül a zsidó község létszáma is – erőteljesen emelkedett: 1850-ben 15.000 1900-ban 50.000 lelket számláltak a városban.
A zsidó közösség vezetői a helyszűkén első körben úgy tudtak segíteni, hogy a “férfi- és a női zsinagógába” több új ülőhelyet készíttettek. Így 109 férfi és 72 női ülőhely állt rendelkezésre. 1850 táján már ez a megoldás is kevésnek bizonyult.
Az elöljáróság számára e “szorító” helyzetből két kiút kínálkozott: 1) A fennálló zsinagóga bővítése a tőle nyugatra álló szomszédos ház megvásárlása révén. 2) A város más pontján eladásra szánt nagyméretű épület megvásárlása. 2A) A fennálló épület átalakítása zsinagógává. 2B) Ha az épület állaga nem megfelelő, akkor annak lebontása után egy új zsinagóga felépítése.
Az előző mellett az szólt, hogy a költségek tekintetében ez lett volna a legkedvezőbb, a második mellett pedig az, hogy kellő méretű telek esetén a zsinagóga mellett lehetett volna felépíteni a hitközségi székházat a rabbinátussal, és az izraelita elemi iskolát is.
Az elöljáróságot több éven át foglalkoztatta ez a kérdés, és a fentiek szempontok szerint több lehetőséget is mérlegelt.
A jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy az ülőhelyek tovább már nem bővíthető száma konfliktusokhoz vezetett a tényleges bérlők, ill. tulajdonosok, és a helyeket jogtalanul elfoglaló hitközségi tagok között.

Az alább közölt forráshoz pár háttér-információ és megjegyzés:

1.) A Domonkos Rend a 17. század végén, közvetlenül az oszmán hódoltság után települt vissza Pécsre. A keleti („budai”) városkapu és a piactér közötti Ofener Gasse déli oldalán kapott telket az akkori városkapitánytól. A 18. század közepéig itt épült fel a templomuk és az egy emeletes kolostoruk. (Erre emlékeztet a Zsolnay-féle pirogránit dombormű az ún. “Dominikánus-ház” oromzatán. A fenti kép – kattintással nagyítható.) II. József (1780-1790) feloszlatta ezt a rendet is. A város szívében álló kolostor így vált elhagyottá, majd katonai kórházzá. Ez a helyzet azonban sem a városnak, sem a katonaságnak nem volt ideális. Mindkét félnek az volt az érdeke, hogy ez a kórház a város falain kívül működjön. A 19. század végén a város épített egy új csapatkórházat, amiért cserébe megkapta a hadügyi tárcától az egykori kolostorépületet. Ezt lebontották, ennek helyén jött létre a jelenlegi Színház tér, az udvara pedig a “Magyar Nemzeti Színház” építési telkéül szolgált.
2.) Szokatlan, de most mégis erre van itt ritka példa, hogy a közgyűlésen jelen lenni nem tudó szavazásra jogosult tagok másokat bíztak meg képviseletükkel.
3.) Meglehetősen kevés kebelbéli tag jelent meg e fontos témát tárgyaló gyűlésen. Ennek az lehetett az oka, hogy az elöljáróság nem akarta az időt vesztegetni, és a vélhetően váratlanul meghirdetett gyűlés időpontja sokaknak egyszerűen nem felelt meg.
4.) A bejegyzés egyben azt is hivatott példázni, hogy az elöljáróság a nagy horderejű kérdésekben kikérte a választmány és a tagság véleményét, és azok felhatalmazásával cselekedett.

A forrásként szolgáló 1857-ből való eredeti jegyzőkönyvi határozat megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában. A saját fordításomban közlöm.

A 18. századi domonkos kolostor, a 19. századi katonai kórház helye Pécs belvárosában. Mint az új zsinagógának alkalmas hely ez is szóba jött.

A 18. századi domonkos kolostor, a 19. századi katonai kórház helye Pécs belvárosában. Mint az új zsinagógának alkalmas hely ez is szóba jött.

 

“Mivel köztudomásúvá vált, hogy a Magas Államkincstár hajlandó lenne az itteni Fő utcában álló cs. k. helyőrségi kórházról a hozzá tartozó telekkel együtt lemondani, és egy másik telken újan felépítendő katonai kórházért ezt – miután a két épület között fennálló és bizottsági becsléssel megállapított értékkülönbözetet kiegyenlítették -, elcserélni, ezért a Hitközség Elöljárósága a község egyetemének azt a javaslatot teszi, hogy a község pénztára terhére tegyenek ajánlatot a Kincstárnak.

Határozat

A teljes elöljáróság, a választmány tagjai és a község összes megjelent tagja egyöntetűen e háznak a fentiek szerint történő cseréje mellett nyilatkozott és egyúttal felhatalmazta a Hitközség Elöljáróságát, hogy a község nevében erre ajánlatot tehet.

Gab. Reich elöljáró sk., J. Schapringer sk., Sigm. Grün sk., L. Justus sk., A. Reinfeld sk., Schwartz képviseletében Justus sk., Jos. Engel képviseletében Justus sk., Jakob Spirer sk., Jos. Rothmüller sk., J. Trenschiner sk., Wiener Mayer képviseletében J. Trenschiner sk., M. Goldstein sk., Dr. Weissmeyer sk., S. Kraus sk., J. Berger sk., Eduard Bu(…)rger sk., Dr. Fux sk., Rubin sk., P. Fuchs sk., J. Rothmüller sk., Gab. Lederer sk., Victor Grabman sk., W. Fuchs sk., A. S. Fuchs sk.

A jegyzőkönyvi határozat részlete.

A jegyzőkönyvi határozat részlete.

Read Full Post »