1848. március elején a pécsi zsidók az alábbi tárgyú kérelemmel fordultak a városi tanácshoz: “Alázatos folyamodása / A Pétsi Héber Közönségnek / Zsinagogájoknak adó allól felmentése / végett.” Ez alatt más írással: “Nyers által.” Nyers János volt a város tiszti főügyésze. Talán ő fordította magyarra a hitközség kérelmét és továbbította a tanácsülésre? Pár héttel később, amikor az elöljáróság immár azért könyörgött a tanácsnál, hogy ne utasítsák ki őket Pécsről, ill. júniusban, amikor felajánlotta, hogy zsidók is beállnának önkéntesnek a nemzetőrségbe, németül írt. A német nem csak az ő nyelvük volt, a német ajkú polgárság száma a 15 ezres lakosságon belül ekkor még jelentős.
A belvárosi plébános, Haász Mihály, azt írta a Pécsről 1852-ben német nyelven megjelent könyvében, hogy a Kálvária dombon, a városban, és a Siklósi külvárosban a német nyelv az uralkodó, de a műveltebb lakosok csaknem mind beszélnek magyarul és németül is. A zsidókról azt írja ugyanitt, hogy noha tudnak németül, maguk között csak a “rossz németet” (azaz a jiddist) használják.
“Tekintetes Tanáts!
Minek utána ország szerte a’ Szent-Egyházak adó mentesek lennének, továbbá: mivelhogy jelen ország Ülés alatt a’ Királyi Városok rendezésével már az alsó táblán is megállapíttatott volna az, hogy jövendőre is a’ Szent-Egyházak adó allól kivétessenek.
Minthogy pedig Közönségünk Zsinagógájoknak megszerezése óta adót fizetett, melly fizetés azonban tölünk meg nem járhatván, meg azért is; mivelhogy mi minden némű keresett ágazatunkból adót fizetnénk, és így kiváltságosak mivel sem lennénk. Ugyan azért
Legmélyebb alázatossággal esedezünk a Tettes Tanáts elött, méltóztatna Zsinagógánkat mind az Isteni tiszteletre megrendelt helyünket adó allól felmenteni, és annak kihagyásárul a’ számvevői hivatalt tudatni. Kik is egyéb aránt tellyes tisztelettel maradunk
A Tekintetes Tanátsnak
alázatos szolgái
A Pécsi Héber Közönség.”
A magisztrátus döntése:
“Adó alatt volt telket a’ nevezett község Imaháznak a’ rajta volt teherrel nehány évvel előtt szerezvén, és így a’ mentességük sem a’ vétel alkalmával, sem későbben ki nem eszközöltetvén, sőt fennálló törvényeink míg e’ tárgy iránt világosan nem is rendelkezvén, e’ kérés nem tellyesíttetik.”
A dokumentum eredetije megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.
