Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘hitéleti újítások’ Category

A Rófé Cholim adománygyűjtője a zsinagógában.

A Rófé Cholim adománygyűjtője a zsinagógában (1869)

A 19. századi hazai zsidó közösségeket megosztó kérdések egyike a “népek nyelvén” való tanulás és szólás volt. Pécsett a század közepéig tartotta magát a jiddis használata a hivatalos dokumentumokban. A község elöljárósága 1851-ben úgy döntött, hogy ezentúl a jegyzőkönyveket és a község minden egyéb könyvét, valamint a levelezést németül kell folytatni, ehhez pedig egy erre alkalmas írnokot kell alkalmazni. A héber betűkkel írt jiddis nyelvű határozatok kora ezzel véglegesen leáldozott. Löw Izrael, “a Baranya vármegye kebelében létező héber vallásúak főrabbija”, biztos nem örült ennek, mint ahogy a többi rítusbeli újításnak sem, amit az elöljárósági tagok bécsi, pesti, vagy épp nagykanizsai példák alapján bevezettek. Az ő jiddis nyelvű dróséit (Tóra-magyarázatait) már nem találták a “kor szellemének” megfelelőnek. Így 1852-ben megjelent a kiírás a pécsi német nyelvű hitszónoki állásra. Ezt be is töltöttek a csáktornyai Friedrich Mannheimerrel, aki egyben az akkor induló községi iskola igazgatói feladatait is ellátta. Az iskola héber, német és magyar nyelvet tanító tanárokat alkalmazott. Ezt a törekvést – a “népek nyelvének” megismertetését a zsidó gyerekekkel – az ortodox tábor képviselői országszerte határozattan ellenezték és elítélték.
A pécsi izraeliták korántsem voltak egységesek az újítások kérdésében, de a század derekán a község működésének fenntartásában oroszlánrészt vállaló vagyonos tagok alkották az elöljáróságot, akik a “haladás” szükségességét képviselték és a maguk eszközeivel erőteljesen szorgalmazták.  Akinek ez nem tetszett, elmehetett egy olyan községbe, ahol egy ortodox rabbi ellenőrizte a vallási előírások maradéktalan betartását, ahol tehát még nem nyíltak tátongó rések az ősi hagyomány bástyáin. Ez volt a kiút a nyomasztó lelkiismereti kényszer alól, amibe az általában szerény, vagy kifejezetten szegény körülmények közt élő hagyományhű kebelbéli tagok ilyen esetben kerültek.
A Pécsi Zsidó Község legrégibb jótékony egyesülete – a Chevra Kadisa mellett – a Rófé Cholim, a Beteggondozó Egyesület volt. Alább ennek jegyzőkönyvén keresztül szemléltetem a század közepén bekövetkező nyelvváltást a hivatalos dokumentumokban: a lap tetején még jiddis a jegyzőkönyv nyelve. Az egyesület elnöke ekkor Wiener Mayer kereskedő volt, a másik “gabe” Wolf Kellert. Figyelemre méltó, hogy ők nem héber, hanem latin betűkkel írták alá a nevüket. Volt tehát “világi” műveltségük is. Az alatta lévő, 1848 januárjában kelt és egy évre szóló megállapodás dr. Marcus Waiszmair pécsi zsidó orvossal immár német nyelven és német folyóírással készült, évekkel megelőzve az erről szóló elöljárósági döntést.
Ez a jótékony szervezet –  megszakításokkal – 1944 tavaszáig működött.

Nyelvváltás a Rófé Cholim jegyzőkönyvében.

Jiddis-német nyelvváltás a Rófé Cholim jegyzőkönyvében.

Read Full Post »