Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘pécsi sajtó’ Category

Ebben a bejegyzésben magyar fordításban közlöm a Fünfkirchner Zeitung tiszaeszlári gyilkossággal kapcsolatos vezércikkének második és egyben befejező részét.
Az 1882. Június 4-én megjelent írás első része itt olvasható.

“Amit itt mondunk, azt minden művelt ember belátja, és mégis sokan annyira elfogultak, és teleszívódtak a régi előítélettel, hogy nem riadnak vissza a gyilkosban megjelölni a zsidóságát, azt a vallást, amely különösképpen szigorúan tiltja a vér fogyasztását, és amely tilalmat épp az  igazhitűek, az úgy nevezett „orthodox” zsidók, sokkal szívósabban és állhatatosabban betartanak, mint az úgy nevezett liberális zsidók, akiknél a zsidóságból a legtöbb esetben semmi más nem maradt, mint a származásuk. Erre bizonyítékul szolgálhat, hogy ők, azaz az orthodox zsidók, csak teljesen vérmentes és kiáztatott húst fogyasztanak. Az emberek szellemének és szívének tulajdonságait, az erényeit és bűneit többé azonban már ne tekintsük a vallásuk következményének. Hiszen, ha az emberek ama tanítások szerint cselekednének, amelyeket nekik Krisztus, vagy Mózes, vagy Mohammed, vagy Konfuciusz az életük zsinórmértékéül előírták, akkor már nem lenne semmilyen bűntény. De mivel a bűnözők nem a vallásalapítók tanítása, hanem az ösztöneik és szenvedélyeik sugalmazása szerint cselekszenek, és csupán ezek révén válnak tolvajokká és gyilkosokká, valamint ezek révén oltják el galád kézzel Isten fényét, melyet számukra minden vallás meggyújt, ostobaság vagy aljasság az összes létező vallásból valamelyiket felelőssé tenni egy bűncselekmény, vagy egy erény megvalósításáért, amelyet egyes követőik visznek végbe, vagy akár egy őrült ember tettét valamelyik vallásnak tulajdonítani. Ezt a magyar zsidófaló Istóczy úr épp olyan jól tudja, mint Stöcker, a német Hámán, és mégis számára egy zsidó bűnöző az egész közösség megvádolásának kiemelésére szolgál, amely közösség nagy része undorodik a bűnözőktől, bármely vallásfelekezethez tartozónak vallják is magukat. Szerencsére a magyar országgyűlés szellemileg kiváló férfiakból áll, akiket Istóczy őrültsége szórakoztat, és képesek őt az értékén kezelni. De a magyar lakosság egészséges értelme is berzenkedik az ellen, hogy egy embert gyanúsítással üldözzenek, mert a véletlen úgy hozta, hogy ehhez, vagy ahhoz a valláshoz tartozik. A lakosság tudja, hogy minden vallás hívei között vannak gazfickók és tisztességes emberek. Az előzőek a társadalom szégyenfoltjai, az utóbbiak a díszei. Ezen a tiszaeszlári gyilkosság mit sem fog változtatni. Ebben egészen bizonyosak vagyunk.”

Reklámok

Read Full Post »

A 130 évvel ezelőtti tiszaeszlári vérvádra és az ebből fakadó – immár az országos sajtó által is gerjesztett –  zsidóellenes hisztériára a Fünfkirchner Zeitung 1882. június 4-én vezércikkben reagált. Az alábbiakban e cikk fordítását közlöm.
Mivel az írás terjedelme jelentősen meghaladja a blogbejegyzéseim átlagos hosszát, Joachim Gutmann szerkesztőnek az üggyel kapcsolatos véleményét két részletben teszem közzé. A tulajdonnevek írásánál a ma használatos formákat követem.
A fordítókat sokszor foglalkoztató dilemmában – a lehető legnagyobb szöveghűség kontra gördülékeny olvashatóság – a szöveghűség mellett döntöttem.
Megjegyzés: A szövegben említett “Hoßter” és véres tette a korabeli olvasók számára bizonyára ismert volt.

A tiszaeszlári rejtély

A hirtelen híressé vált Ónody képviselőnek a magyar képviselőházban tett interpellációja óta a tiszaeszlári Solymosi Eszter állítólagos szörnyű lemészárlásának hátborzongató titka az ország egész sajtójában állandó és eltúlzott terjedelmű rovatot képez. A legnagyobb napilapok serény munkatársai és a különleges ügyekben illetékes buzgó tudósítói a helyszínről könyökhossznyi és borzongtató részleteket küldenek a szegény Eszternek egy metsző-konzorcium által történt lemészárlásáról, melynek élén a tiszaeszlári metsző, Schwarz, áll; de mindezek ellenére az eltűnt lány titkát nem szellőztették meg. Még ha az egész szörnyű rémtörténetet a lakosság túlizgatott fantáziának számlájára írnánk is, mégis egyre inkább az a látszat keletkezik, mintha a tett maga, amely a hihetetlensége okán kezdetben mesének tűnt, lényegében valamennyi valóságot tartalmazna, azaz egy utálatra méltó emberszörny egy lányt magához csalt és végzett vele. Ha az esetet önmagában nézzük, azaz egy ember, aki hivatásánál fogva csak libákat, tyúkokat és legfeljebb jámbor négylábúakat szokott levágni, a böllérkésével embert öl, amely a legkínosabb és legjogosabb feltűnést kelti, azt teljesen természetesnek vesszük; de hogy ezzel az esetből nagyobb felhajtást csinálnak, mint Hoßter véres tettéből, vagy az emberi társadalom másik száz szörnyetegéből, az az Isten által az emberi szívbe plántált szent jog megsértése. E jelenség oka nyilvánvalóan abban a körülményben található, hogy akinek Eszter gyilkosának kellene lennie, az ahhoz a valláshoz tartozik, amelyik az őrült Istóczynak az útjában van. E férfi számára, aki bosszúból azért, mert egyszer egy zsidó becsapta, minden zsidó ellen, a szemita törzs ellen üldözőháborút prédikál, a szegény Eszter á-propos eltűnt. Ez az ő malmára hajtja a vizet; de az érthetetlen marad, hogy más józan emberek egy gyilkosnak, mivel ő „véletlenül” a zsidó valláshoz tartozik, a zsidóságát említésre méltónak tartják, és a gyilkosságát a húsvéti kenyérbe fűszerként használt keresztény vérről szóló épp oly régi, mint amilyen ostoba mesével kapcsolatba hozzák. Még nincs bebizonyítva, bár lehetséges, hogy az eszlári metsző ölte meg a lányt, azonban a vallásának eme aljas tettéhez épp oly kevés köze van, mint más száz gyilkos és méregkeverő vallásának az ő tetteikhez. Ugyanis ha Schwarz ölt, akkor nem csak a polgári törvény szerint, hanem a mózesi szerint is, amely a „Ne ölj!” elvet az alapvető parancsolatai közé állította, eljátszotta az életet, és rászolgált a halálbüntetésre.”

Read Full Post »

Pécs német nyelvű újságja, a Fünfkirchner Zeitung, 1870 és 1906 között jelent meg, heti két alkalommal: vasárnap és csütörtökön.
A lapalapítók közé tartozott Joachim Schapringer, 1848 és 1872 között a pécsi Izraelita Hitközség elnöke, aki időnként cikkeket is írt az újság számára.
Az 1870. május 1-én első számával jelentkező Fünfkirchner Zeitung a második pécsi lap ezzel a címmel. Szerkesztősége az Obere Müllergasse – ma Felsőmalom utca – 14. szám alatt, a Weidinger-házban volt. Első szerkesztője Wilhelm Gerlai, őt hamarosan Jochaim Gutmann követte 1886-ig. Ő Csehországból származott Pécsre, az 1860-as években a francia nyelv és irodalom tanára volt a Pécsi Izrealita Hitközség iskolájában. Az újságszerkesztést párhuzamosan végezte akkori másik foglalkozásával: zálogházi igazgató volt.
A Fünfkirchner Zeitung világnézeti beállítottsága liberális, a Deák Ferenc nevével fémjelzett kiegyezést elfogadva a kormánypárti politikát támogatta.
A lap az alábbi állandó rovatokból állt: a szerkesztő által jegyzett vezércikk, bel- és külpolitikai, valamint gazdasági hírek, tárca, bőséges terjedelemben a helyi ügyek és események bemutatása, továbbá hirdetések. 1883-tól a vasárnapi szám illusztrált irodalmi melléklettel jelent meg.
Gutmann így jellemezte a lapot a 1882 végén:  „A »Fünfkirchner Zeitung«, amely Délnyugat-Magyarországon az egyetlen német nyelven írott magyar újság, politikai, kulturális, szociális és népgazdasági érdeklődésű orgánum.
A »Fünfkirchner Zeitung« politikai lap, mivel nem mondhat le arról a törvényes jogáról, hogy  minden állami rendelkezést kritizáljon, továbbá hogy a városi és megyei ügyek intézéséről véleményt mondjon.
A »Fünfkirchner Zeitung« a kultúra orgánuma, mivel a kultúra az egészséges fejlődés, a szabadság és a polgárság fejlődésének feltétele.
A »Fünfkirchner Zeitung« népgazdasági érdeklődésű orgánum, mivel az ilyen ügyek támogatása a sajtó kötelessége. És hogy még micsoda a »Fünfkirchner Zeitung«, azt minden művelt pécsi tudja, aki kellően elfogulatlan ahhoz, hogy a lapot más vidéki újsággal összehasonlítsa.”

Forrás: Juliane Brandt: Die Fünfkirchner Zeitung
In: Spiegelungen. Zeitschrift für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas.
5. évf. (2010) 2. szám 141. pp.

Read Full Post »

Pécs első újságja Pressfreie Flugblätter címmel 1848. április 5-én jelent meg először. Tulajdonosa és szerkesztője az eszéki származású zsidó, Ernst Adolf Neuwirth. A heti két, később három alkalommal megjelenő lap május 12-én már a Fünfkirchner Zeitung (Pécsi Újság) címet viselte, a hónap végétől Magyar Tárogató címen magyar nyelvű melléklete is volt. Kezdetben hetenként kétszer, július 1-től háromszor jelent meg. Jellasics horvát bán seregének Roth tábornok vezette hadteste szeptember végén bevonult Pécsre, Neuwirth előlük Pestre menekült, így a lap megszűnt.
1849. elején Pest első megszállásánál Windischgrätz elfogatta. A haditörvényszék előbb halálra, majd tizenöt évi várfogságra ítélte. Tíz esztendőt töltött az olmüci vár kazamata börtönében, és ebből négyet magánzárkában, ahol megtébolyodott. Szabadulása után a Verőcén élő bátyja vette magához és gondoskodott róla az 1890-es években bekövetkező haláláig.

Forrás: Szinnyei József: A magyar írók élete.
Online verzió: http://mek.oszk.hu/03600/03630/html – Neuwirth E. Adolf címszó

Az újság megtalálható: Pécsi Egyetemi Könyvtár Történeti Gyűjtemények Osztálya, KJH Sz.Y.I. 15


Read Full Post »