Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘1848’

Pécs szabad kir. város tekintetes Tanácsának

A pécsi izraeliták és keresztények 1848-as tavaszi feszült viszonyát egy korábbi bejegyzésben már bemutattam, és közzétettem annak a plakátnak a szövegét is, amelyben a helyi zsidók a keresztény lakosokhoz irgalomért könyörögtek. Ebben a bejegyzésben saját fordításomban közlöm az izraelita elöljáróságnak a Városi Tanácshoz írt levelét, miután az két napos határidővel kiutasított minden zsidót Pécsről.
Némi magyarázat a levél három pontjához:
b) Helyi hitelintézetek híján a polgárok “keresztül-kasul” kölcsönöztek pénzt egymásnak. Pl. a hitközség is egy keresztény nőtől felvett hitelből fizette ki a zsinagógának szánt lakóház vételárát, de az Árvapénztár is nyújtott kölcsönt – zsidóknak is. A hitközség figyelmeztetése: gyors kiutasításunk esetén ezeket a hiteleket nem tudjuk már visszafizetni, így ezeket az összegeket a hitelnyújtók elvesztik.
c) Többen a hitel fedezetéül valamilyen ingóságukat adták át a kölcsönt nyújtónak. Így zsidóknál is voltak keresztény  tulajdont képző zálogtárgyak. Ha a közösen megállapított határidőig az adós nem fizette vissza a pénzt, a hitelező a nála lévő zálogot a városi hatóság útján elárvereztethette, és így jutott a pénzéhez. A hitközség figyelmeztetése gyors kiutasításunk esetén a nálunk zálogban lévő ingóságokat a keresztény tulajdonosok már nem kaphatják vissza.
f) A kiutasítás hírére többen, akik zsidóknak tartoztak,  fizetésképtelenséget jelentettek, így akarták elkerülni a kölcsön visszafizetését. Tudták, hogy 48 óra alatt a hatóság nem tudja lefolytatni a nem fizető adósok esetén szokásos eljárást, és így megszabadulhattak volna ettől a terhüktől.
Az eredeti német nyelvű dokumentum megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

 “Tekintetes Tanács! Mélyen tisztelt Választmány! Nemes lelkű keresztény Polgárok!

Miközben az e hó 15-én Pest fővárosból Magyarország hazafiaihoz intézett kiáltvány a Szabadság, az Egység és az Egyenlőség jelszavaival az ország minden lakosát lelkesedéssel és szeretettel örvendeztette meg, a helyi izraelita lakosok annál váratlanabbnak, fájdalmasabbnak és szomorúbbnak érzik a polgárságnak a Tekintetes Tanács által ma kimondott kárhoztató ítéletét, mely szerint az helyi izraelitáknak minden vagyonukkal két! napon belül e várost el kell hagyniuk.
Az ártatlanul porba taposott hittestvéreinek ez a több mint nyomasztó helyzete minden emberi módon érző polgárnak, és még sokkal inkább a keresztényi módon érző és keresztényi módon hívő polgárnak meg kell érintse a szívét, és erre támaszkodva újra bátorkodunk kérni, hogy a Tekintetes Tanács és a nemes lelkű Polgárság a legalázatosabb kéréseinkre legyen tekintettel:
a) hogy az árukban és terményekben lévő vagyonunkat ilyen rövid határidővel nem lehet elszállítani.
b) hogy itt jelentős aktív adósságunk van, amely ezzel a határidővel nehezen behajtható.
c) hogy idegen javakkal is rendelkezünk, amelyek keresztény tulajdont képeznek.
d) hogy családjaink közül néhányban ártatlan gyermekek betegágyban fekszenek, akik számára az utazás igazolhatatlan módon a halálukat jelentené.
e) hogy még nincs menedékünk, ahol magunkat és javainkat biztonságba helyezhetnénk.
f) Sajnos már ma, a szomorú határozat nyilvánosságra hozása után, az utca népétől fizetésképtelen személyekről értesültünk.
Kérjük ezért a nemes lelkű Hatóságot és Polgárságot, hogy a város elhagyásának határidejét hosszabbítsa meg számunkra, és személyünket, valamint javainkat annál is inkább biztosabban védje és óvja meg, mert otthonainkat nem törvénytelen módon, hanem a fő- és legfelsőbb hatóságok révén kaptuk és szereztük meg.

Bizalommal eltelve várjuk jóindulatú válaszukat és maradunk legalázatosabban

Minden helyi izraelita nevében
a helyi izr. Előljáróság

Pécs, 1848. március 27-én.”

A kérelem utolsó sorai.

A kérelem utolsó sorai.

Read Full Post »

cimA “Ki vagy te?” néha kemény, mi több, igen kellemetlen kérdés is lehet. Főként akkor, ha a többségi környezet nem fogadja el a személy szabad önmegha- tározását, és idegennek, “nem közülünk való”-nak tartja, aki emiatt megbízhatat- lannak, vagy akár veszélyesnek is tűnhet az őt definiáló csoport számára. Ennek következménye a kiszorítás, a kirekesztés és a megvetés. Szélsőséges esetben az “idegenek” elűzése, vagy meggyilkolása.
Ilyen ellenséges reakcióval szembesültek a hazai zsidó közösségek 1848 tavaszán országszerte. Több nagyvárosban (Pest, Pozsony, Nagyvárad, stb.) pogromokra is sor került, és a magisztrátusok a közhangulat lecsillapítása érdekében több helyen a zsidók kiutasításáról döntöttek.
A városvezetés Pécsett is engedett a zsidók ellen felhergelt tömeg követelésének. A nemzetőrségbe önként jelentkező izraeliták szolgálatát az “igazi magyarok” általában elutasították.
Ezek az események  arra késztették a nagykanizsai Hartmán Lipótot, hogy megossza gondolatait a zsidóságról és a magyarságról  a honfitársaival. Noha a szerző nem pécsi, de mivel a pécsi Lyceum nyomdában jelent meg Hartmán füzetecskéje, és Pécsett is forgalomba került, úgy vélem, helye van a pécsi zsidóságról szóló blogomban.
Bár bejegyzéseimmel már túljutottam 1848-on, de a kiadványra csak a közelmúltban bukkantam, így most teszem közzé e zsidó magyar és magyar zsidó gondolatmenetét. Aki szereti a régi magyar nyelv fordulatait, annak  ez a poszt emiatt is csemege, nem csak a  tartalma miatt. A folytatást a következő bejegyzésben adom közre.

BORITO

eloeszoo

szozat

elsooldal

masodik

harmadik

negyedik

otodik

Read Full Post »