Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Árvai Ignátz’

szinesablakAz 1840-es években a munkátlan, bevétel nélküli kóbor egyének – jellemzően férfiak – veszélyt jelentettek Pécs közbiztonságára. A városi tanács többször utasította a Kapitányi Hivatalt, hogy az idegen illetékességű kóborlókat távolítsa el a Pécsről. Pécs alatt nem csak a fallal övezett belvárost, és a három, akkor még szerény méretű külvárost értették, hanem a város teljes közigazgatási területét. Így például a központtól kb. 4 km-re lévő Rácváros (leánykori nevén Németürög) is Pécshez tartozott.
A „kujtorgók” több esetben lopásokból próbálták meg fenntartani magukat. Az elkövetők között zsidók is akadtak.
Ők nem lehetettek közömbösek a helyi megtűrt státuszú izraelita családoknak, hiszen a tolvaj hitsorsosoknak is „híre ment” a városban. Ez pedig a kebelbéli zsidók megítélésére is kihathatott, ami a katolikus lakosság részéről valójában soha sem volt pozitív. A község elöljárósága – mondhatni egyfajta önvédelemből – jegyzőkönyvi határozatokat is hozott az idegen zsidókra vonatkozó miheztartás végett. Ezekről egyszer talán még írok.
Az alábbiakban két zsidó tolvaj ügyét mutatom be, melyekből kiderül, hogyan folyt le egy ilyen eljárás. A könnyebb olvashatóság éredekében a helyesírást részben a mai szabályokhoz igazítottam, a saját kiegészítéseimet szögletes zárójelbe tettem. E változtatások ellenére is jól érzékelhető, hogy az alábbi dokumentumokat megfogalmazó városi hivatalnokok mennyire derekasan küzdöttek a magyar nyelvvel. Latinul biztos gördülékenyebben ment volna mindezek  megfogalmazása.

Az eredeti iratok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Polák Sámuel koborló Zsidónak, ki egyszersmind tolvajságot követett el, kivett önn vallása [vallomása].

1840-ik esztendei Július hó 23-án Szabad Királyi Pécs Városában következő önn vallás vétetett ki

1-ször: Mi a neved, hány esztendős, minő hitű, férfi állapota, és hová való vagy?
Az 1-re: Polák Sándor a’ nevem, 23 esztendős Izraelita, házas, Balássa Gyarmat, Nógrád vmgyei [vármegyei] lakos vagyok.

2-szor: Mi oka e’ befogatásodnak?
A’ 2-ikra: Én tegnapi nap délfelé a Nemzeti Cassino épületében jött-mentem kéregetés végett, ott egyik szobábul a’ másikba betekintgetvén senkit sem vettem észre, végtére [végül] egy hátul lévő szobába békerülvén. A tárva nyitva volt szoba, és az abban lévő láda, melly hasonlóan nyitva volt, alkalmat adott arra, hogy a ládábúl e’ ruhaszemeket [ruhadarabokat] kivévén azt eltolvajlottam, melly ruhaszemeknek feljegyzése Fiskális Úrnál vagyon – az ./. alatt ide csatoltatik.

3-szor: Ki volt tolvaj társad ’s mit akartál azon ellopott javakkal?
A’ 3-ikra: Én tsak egyedül magam voltam ’s azon javakat ell-adogattam volna, élelemre fordítani kívánván az abból béjövő pénzt.

4-szer: Mit keresel te itt Pétset, nem de mint kóborló tolvajlások ’s rablások elkövetése végett nem de jöttél ide?
A 4-ikre: Az édes anyám Nagy Szigethbe [Szigetváron] meg holt, e’ végett jöttem ide, haza tértemben erre vévén utamat.

5-ször: Minő jószágod vagyon?
Az 5-re: Egy üres pénztartóm, egyebem nints.

A jegyzőkönyv részlete.

A jegyzőkönyv részlete.

 6-szor: Voltál fogva?
A’ 6-ikra: Soha.

Költ mint fellebb Árvai alügyész által.

Sz.[abad]  K.[irályi]  Péts városának 1840. eszt. Július 23-án tartott ülésében Polák Sámuel ezen nékie felolvastatott szabad vallását megerősítette.

Pintér Mihály főjegyző”

A vallomásban hivatkozott becsatolt lista a következő ellopott javakat tartalmazza:
„3 pár asszonyi harisnya, 2 selyem keszkenyő, 1 pár(…) keszkenyő, 1 sál keszkenyő, 1 új vörös keszkenyő, 7 különbféle keszkenyő, 2 asszonyi laibli [mellény], 1 varró ládácska üvegbül, 2 törülköző kendő, 1 konyha kötény, 6 asszonyi üng (sic!), 1 pár új czipő, 1 sárga keszkenyő, melybe a’ lopott javakat bé pakolta.” A ruhaneműk becsült értéke 43 Ezüstforint 56 Krajcár volt. Az is kiderül, hogy a láda nem lehetett nyitva, mivel a lista utolsó tétele: „A láda lakat elrontása 30 Krajcár”. Tehát Polák a lakatot erőszakkal távolította el.

Az ellopott javak listájának fejléce.

Az ellopott javak listájának fejléce. (Kattintással nagyítható.)

A tolvajt a „város rendes sebésze”, Genderits András, megvizsgálta, és bár épnek, egészségesnek találta, „de melinek gyenge álapotya miat sullosabb testi büntetés terhe alá vonni” nem javasolta. A magisztrátus – tekintettel arra, hogy az ellopott értékek hiánytalanul megkerültek –  Polák Sámuelt 19 korbácsütésre ítélte és kiutasította a városból. Az ítélet végrahajtását a Kapitányi Hivatal írásban jelentette.
A másik bemutatandó történet kuszább: a lopás Pécsett történt, de a tettest az akkor Somogy megyéhez tartozó Szigetváron fogták el, majd Kaposvárott a vármegye börtönében tartották fogva. Onnan kísérték vissza Pécsre, ahol az ügyében ítélet született. Az, hogy az első és e második bűncselekmény elkövetője rokoni kapcsolatban állt-e egymással, nem zárható ki.

Polák Fülöp Somogy Vármegyébül ált kísértetett rab személynek Önn vallása

1840-ik Esztendő Octóber 28-án Szabad Királyi Pécs Városában következő Önn vallás vétetett ki

1-ször: Mi a neved, hány esztendős, minő hitű, sorsú életű (sic!), és hová való születés vagy?
Az 1-re: Polák Fülöp a nevem, 19 esztendős, nőtlen, izraelita, szolgálatbúl élek, Baláss Gyarmathi Ttts [Tekintetes] Neográd Vgyei [vármegyei] születés vagyok.

2-szor: Mikor és mi véget fogadtattál ell?
A 2-ra: Somogy Vármegyében fogadtattam ell Július hónap egyik napján, s mint rab a vármegye fogságába levén egész September 2-ig, a melly napon tudniillik ide Pétsre két pandúr által kísértettem.- Oka az elfogadtatásomnak volt az általam eltolvajlott hét ezüst kalány (sic!), mellyet Ttts Jeszenszkÿ [János] Feő Szolga Bíró Úr quartellyáról itt [Pécsett] elvittem.

3-szor?: Hogy fértél azon ezüstt kalanokhoz (sic!), beszéld ell környülállásosan [részletesen]?
A 3-ra: Én Bonyhádon az ispotályban feküdtem betegen, onéd kijövén éhes voltam, házrul házra kéregettem, a többi közt Ttts Jeszenszkÿ Úr quártéllyára is jöttem kéregetés végett, ott bemenvén a szobába senkit se találtam, egy almáriomnak a fiókja pedig nyitva állott, mellyben legalább 60, vagy 70 ezüst kalány volt, abul kivettem hét darabot, azokat Szigetben [Szigetváron] ellakarván adni, nyakon ragadtattam, s úgy a fogságba kerültem.

4-szer: Vagyon-e valami jószágod, vagy nyerendő örökséged?
A 4-re: Semim sints.

5-ször: Voltál-e valamikor fogva, vagy bűntetve?
Az 5-re: Soha sem.

Költ Pétset mint fellebb Árvai Ignátz alügyész.

Sz.[abad]  K.[irályi]  Péts városának 1840. E. Nov. 17-én tartott Tanács Ülésében Polák Fülöp rabszemély ezen nékie felolvastatott szabad vallását helyben hagyta, és meghitelesítette.

Pintér Mihály főjegyző”

Polák Bonyhádon vélhetően a helyi izraelita község kebelében működő Rofé Cholim (Beteggondozó Egylet) ispotályába került. Nem kutattam, hogy vajon volt-e ekkor ennek a kis tolnai mezővárosnak saját ispotálya, de ha volt is, akkor sem valószínű, hogy egy nincstelen kóbor izraelitát felvettek volna, mivel a felmerülő költségeket – orvos, gyógyszer, ellátás – a gondozottnak, vagy a családjának állnia kellett.
A pécsi vallomás előzménye: Somogy vármegye – ígérte ellenére – hetek múlva sem küldte el a Polák nyári kihallgatásával kapcsolatos nála lévő iratokat, csak magát a tettest „teleportálta” Pécsre, és kanalakat a jogos  tulajdonosának. Azért, hogy a rabtartás költségei a város pénztárát tovább ne terheljék, és az ügy előrébb jusson, a pécsi hatóság maga vett fel jegyzőkönyvet a tolvaj vallomásáról – a fentit.
Genderits doktor október 27-én Polák Fülöpöt is megvizsgálta, és „testi alkotására nézve épnek s’ egészségesnek lenni” találta. De mivel a „musculusok még tökitesten [? – tökéletesen?]  ki nem fejlőttek, inkább könnyebb vaggy vesző büntetés terhe alá vonni” javasolta. Úgy látszik, hogy Polák a városháza börtönében megbetegedett, mivel a magisztrátus három hét múlva az ítéletében a tolvaj beteges voltára, és arra is tekintettel, hogy az ellopott kanalak megkerültek, a három és fél hónap börtönben töltött idejét büntetésnek beszámította. Ezért szabadon engedte, és arra utasította, hogy térjen vissza a „szülött helyére”.

Read Full Post »