Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Auschwitz’

KK-gerinc70 éve július 25-én a deportált pécsi zsidók egy része már nem élt. Az auschwitzi első szelektáláskor vagy túl idősnek, vagy túl fiatalnak bizonyultak, vagy annyira legyengültek és kimerültek a gettólét, de főként a három napos vagon-nyomor következtében, hogy rögtön az “Endlösung” lett az osztályrészük. Akik ekkor ezt elkerülték, azok  közül idővel különböző okokból ugyancsak sokan meghaltak.
A pécsi zsidó közösség a Soá után fontosnak tartotta az áldozatok emlékének a megőrzését, neveinek megörökítését. Ennek a törekvésnek az eredménye a fekete bőrkötéses, kézzel írt, azaz inkább festett és rajzolt “Könnyek Könyve.” Ez betűrend szerint tartalmazza a Pécsi Zsidó Hitközség áldozatainak neveit. Vélhetően nem csak pécsiek kerültek be a listába, hanem a pécsi megmaradt zsidók más illetékességű rokonai közül is többen. Összesen 3022 nevet tartalmaz a könyv, amelynek adatgyűjtését 1949-ben végezték, a könyv pedig 1950-ben készült el.
Ettől az évtől a megemlékező gyászistentiszteleteken a megmaradtak ebből olvasták fel az “elveszett” hozzátartozók és hittestvérek neveit. Korunkban csak a bevezető szöveget olvassák fel a zsinagógában a július eleji évfordulós rendezvényen. A pécsi és baranyai zsidó áldozatok neveit egy tavaszi megemlékezésen olvassák fel a hitközség mai tagjai, így évente minden ismert áldozat neve egyszer elhangzik a közösség előtt.
A könyv borítóját művészi igénnyel domborított vékony fémlapok teszi egyedivé, és a könyv gerincét  (lásd balra) ugyancsak egy ilyen alkotás díszíti. Minden oldalon a zsidósággal kapcsolatos szimbólumok rajzai láthatók. Minden oldal első szavának kezdőbetűje iniciálészerűen nagyobb, mint a többi betű és vagy kék, vagy piros színű.
A pécsi  Jelenkor Kiadó 2004-ben megjelentette a Könnyek Könyve nyomdai változatának facsimile kiadást, amely megjelenésében már nem olyan reprezentatív, mint a kézzel rajzolt-festett első változat. De nem is ez volt a cél, hanem a nevek megőrzése…

kkborító

kk-belso

IMG_2171

IMG_2172

IMG_2173

IMG_2174

IMG_2175

Read Full Post »

68 éve e napon már Auschwitzban voltak a Pécsről elhurcolt zsidók, és a faji törvény szerint zsidónak minősülő keresztények.
Július 12-én  a gyerekek és idősek  már nem éltek, mivel a megérkezésük után megtörtént az első szelekció, amit idővel a többi követett.
A túlélők a krematóriumokból sok esetben hamut hoztak magukkal haza és “RIF” feliratú szappanokat, amelyekről még a háború alatt elterjedt, hogy a “RIF” jelentése “Reines Jüdisches Fett“, azaz: “Tiszta Zsidó Zsír”. Ezek jelképezték a túlélők számára az elpusztított és megsemmisített rokonaikat, barátaikat, így az 1940-es évek második felében állított mártíremlékművek némelyikét az auschwitzi hamut és “RIF”-szappanokat tartalmazó szimbolikus sírok fölé emelték.
A pécsi zsidó temetőben is van egy ilyen szimbolikus sír, amely az 1948-ban felavatott mártíremlék közelében létesült, és a kegyelet és megemlékezés iránti igény kielégítését szolgálta, szolgálja.
A “RIF” helyes feloldása azonban nem az elterjedt “Reines Jüdisches Fett” (annak rövidítése egyébként is RJF lenne), hanem “Reichsstelle für Industrielle Fettversorgung“, azaz kb. “Ipari Zsír Ellátó Birodalmi Hivatal”. A háborús viszonyok közepette  – mint általában mindenhol – szigorúan porciózták az élelmiszert és a közszükségleti cikkeket,  így pl. a szappant és mosószert is.  A hivatal egyebek között ezek birodalmi szintű szétosztásával foglalkozott.  A  hivatal rövidített nevének téves feloldása azonban egy világszerte gyorsan elterjedt mítoszhoz vezetett:  a nácik a megölt zsidók testéből szappant főztek. A koncentrációs táborokban rengeteg borzalom történt, de emberi zsiradékból ipari méretekben történő szappanfőzés nem, erre  a megállapításra jutott több zsidó kutató is.
Tény: a danzigi Anatómiai Intézetben történtek ilyen jellegű  kísérletek, de a termékeket “házi használatra” szánták és nem került rájuk a “RIF” felirat.
A RIF-ügy napjainkban leginkább a holokauszt-tagadók számára szolgáltat “megcáfolhatatlan bizonyítékot” arra, hogy a zsidók semmilyen hazugságtól sem riadnak vissza, hogy a világ többi részével sajnáltassák magukat, és szerintük ezért nyilvánvaló, hogy Auschwitz, a tömeggyilkosságok és a krematóriumok ugyanebbe a kategóriába tartozó “holokamuk”.

A RIF-szappanok sírja a pécsi zsidó temetőben. Balra fent a temetői mártíremlék (1948) részlete látható.

Read Full Post »

A zsinagóga kertjének térszintjéről 11 lépcső vezet fel az előcsarnok három, egymástól féloszlopokkal elválasztott bejáratához. Ezeket egykor csak a férfiak használhatták. A nők az előcsarnokot északról és délről közrefogó, külön bejárattal rendelkező lépcsőházakon át juthattak fel a karzatokra.
Az előcsarnok északi és déli falát teljes szélességben két azonos méretű  szekrény foglalja el. Ezeket a lábazati rész felett négy sima felületű, karcsú oszlop három részre tagolja. Az így létrejött szerkezeti egységek fekete gránitlapokat kerteznek, melyeken aranyozott, latin betűvel írt nevek sorakoznak. A nevek mögött héber pontozott betűk a felsorolt személyek halálozási évszámát adják meg.
Az északi fal szekrényének bal traktusában a Hitközség eddigi elöljáróinak nevei olvashatók. A középső, kétszer ilyen széles gránitlapon két oszlopban  a Chevra Kadisa (Szent Egylet) alapítványozóinak, míg a jobb oldali táblán a Hitközség főrabbijainak , ill. elnökeinek neve áll. (A második főrabbi neve mellett nincs évszám, valószínűleg, mivel a pécsi közösség az idővel megszakadt kapcsolat miatt nem tudta, hol és mikor halt meg a tőlük Augsburgba távozott lelki vezetőjük. – Bécsben, 1906-ban.)
A középső emléktábla felett, a szekrényépítmény felső záró sávjában két egymást fogó kéz látható, felette körívben arany színű héber felirat: ez azoknak a fala, akik már a túlvilágon – ahogy a héber mondja, a “következő világban” – vannak. A szekrény felső párkányát pártázat és a zsinagóga külső főpárkányán látható kis hagymakupolákra emlékeztető négy kisebb fagömb  díszíti.

Azoknak a fala, akik már a következő világban vannak.

A déli fal szekrényének két szélső gránittábláján nincs egyetlen név sem. A középsőn itt is a Chevra Kadisa elhunyt tagjai szerepelnek, akiknek a lelke később köttetett be az élet kötelékébe, és így neveik már nem fértek az északi emléktáblára. E tábla közepén a nagybetűs “Auschwitz 1944” felirat alatt ezek a nevek olvashatóak: Dr. Krémer Móric, rabbi; Dr. Greiner József, hitközségi elnök; Danziger Zsigmond, iskolaigazgató; Firnberg Salamon, Chewra alelnök; Kárpáti Sámuel, tanító; Róth Sándorné, nőegyleti elnök; Ernster Géza, főkántor; Breiner Mór, Chewra elnök; Fehér Emil, hitközségi alelnök; Kaszirer Fülöp, templomgondnok; Mermelstein Mihály, kántor; Schwarcz Sámuel, hittanár. Főrabbink Dr. Wallenstein Zoltán, elhunyt Budapesten

Köszönöm Mihály Amichay Évának a héber szöveg fordításához nyújtott segítségét.

Read Full Post »