Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Blau’

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását.
Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.

E-A-vorsitzender“Sok fáradozás után sikerült a Hertelendy-féle házat és kertet, amely a hadialap tulajdona volt és bérlete csupán évi 200 forint bevételt hozott, nyilvános árverésen 14500 forintért Schapringer, Justus Lipót, Grün S., Justus Jakab, Trentschiner és az időközben megboldogult Reinfeld és Blau urakkal közösen megvennünk. Az eladás révén a hadialapnak évi 600 Forint többletbevétele volt. A fent nevezett hét úr és én a kert egy részét a hitközségnek ajándékoztuk a felépítendő új templom telkéül, a házban pedig kereskedőkaszinót létesítettünk olvasóteremmel. Az e helyiségekben tartott összejövetelek nagymértékben támogatták a zsinagóga építését, és a kaszinó révén még sok közhasznú dolgot lehetett volna megvalósítani, ám ez az egyetértés hiánya miatt a kaszinó fel lett oszlatva, és – nem a közjó előnyére – lassan egy klikk jött létre, amelyet az itt általánosan elfogadott „beduinok” elnevezéssel illetnek.
A már említett okokból 1874-ben újra szakadás fenyegette a hitközséget. Engem választottak meg elnöknek, de a tisztség elfogadását ahhoz kötöttem, hogy a megbékélés jeléül a hitközség költségére életnagyságú kép készül Joachim Schapringer úrról, és az a tanácsteremben lesz elhelyezve, ami meg is történt. Az intézkedésemre hívták meg ide Dr. Kohut Sándor főrabbit. – Amikor helyreállt a hitközség békéje, önként visszaléptem, másnak hagyva e hálátlan hivatalt.
Néhány hitközségi rendzavarót e vétkekért utolért a sorsuk. Egyikük, 1860-ban hitközségi elnök és az egyik legnagyobb itteni üzlet társtulajdonosa, csalárd csődeljárás miatt Amerikába volt kénytelen menekülni, ahol családjától távol szegény emberként halt meg. Egy másik az akkori elöljárók közül, aki némelyik évben könnyedén többet keresett, mint amennyi az én vagyonom volt és itt a legszebb házat birtokolta, vagyonát ahogy szerezte, úgy el is vesztette, jelenleg szegény emberként él a fővárosban.”

Bejegyzés Eng(e)l Adolf helyéről az első zsinagógában (1842. január 30.)

Bejegyzés Eng(e)l Adolf helyéről az első zsinagógában (1842. január 30.)

Reklámok

Read Full Post »

Josef Angster

A pécsi zsinagóga szentélyének déli oldalán alakították ki az orgonakarzatot, ahová hazai viszonylatban kora legmodernebb orgonája került (1868). Ennek tervezője és kivitelezője Josef Angster.
Angster a dualizmus idejének legjelentősebb orgona- manufaktúrájává fejlődő cége megalapítását a pécsi zsidó közösségnek köszönheti. Hogy ki volt ő, és miként kapta a megbízását, azt ebben és a következő bejegyzésben  ismertetem.
Mesterünk 1834-ben született a Baranya vármegyei Kácsfaluban (németül: Katschfeld, horvátul és szerbül: Jagodnjak, ma ÉK-Horvátország), egy németajkú hatgyermekes parasztcsaládban. A szülei egy eszéki asztalosmesterhez adták inasnak, majd a kor szokása szerint vándorútra kelt, hogy elsajátítsa a mesterség megannyi csínját-bínját. Ennek főbb szakaszai és állomásai: 1854-1856 Temesi Bánság, 1856-1861 Bécs, 1861-1862 német nagyvárosok, 1862-1963 Svájc, 1863-1866 Párizs. 1866 októberében érkezett haza az atyai házba. Kisebb hangszerjavításokat és asztalosmunkákat végzett, de komoly munkája nem volt.
Angster anyanyelvén – németül – rendszeresen naplót írt, ebből idézzük alább a témánk számára fontos részeket. 1867 tavaszán kapcsolódunk be az életébe:

Az orgonista padja a lábpedálokkal.

“A településen a társaságom az alacsonyabb rangú értelmiség: a jegyző, a tanár, és a zsidók. Egy májusi délután az országúton a Weiß-féle ház irányába sétáltam. A boltot nyitva találtam, Weiß egy széken ült a háza előtt. Az üdvözlés után ezt mondta nekem: ‘Angster úr, Pécsett egy zsidó templomot építenek és ott szükség van egy orgonára. Menjen oda, mutatkozzon be, és meg fogja kapni a munkát.’ Mivel nem tudta megnyerni a bizalmamat, a dolog nem ragadta meg figyelmemet. Három héttel később ismét találkoztam Weiß-szel, aki megkérdezte, voltam-e már Pécsett. Hogy zavaromat leplezzem, megkérdeztem, kihez forduljak, mivel nem ismerek senkit. Azt mondta, ad egy levelet nekem, melyet sógorának, Blaunak, ír, aki majd bemutat az elnöknek.”
1867. június 14-én kelt útra: egész napos utazással lovaskocsival, gyalog, vonattal és omnibusszal érte el Pécset.
“Mivel este felé érkeztem meg, csak vasárnap mehettem Blauval az elnökhöz. Tíz óra körül mutatott be a zsidó hitközség elnökének, Justusnak, akinek a 16 éves fia is jelen volt. Kikérdezett, hogy voltam-e Párizsban és beszélek-e franciául. A fiával ezt utóbbit meg is tettem.”
Két megjegyzés: A hitközség elnöke ebben az időben nem Justus, hanem Joachim Schapringer. Justus alelnök lehetett. A zsidó iskolában volt francia nyelvoktatás, a nyelvtanár a Csehországból származó Joachim Guttmann, aki később Pécs újságjának, a Fünfkirchner Zeitungnak lett a szerkesztője. Róla és a lapról még szót ejtünk a jövőben.

Forrás: Franz Metz (kiadó): Josef Angster. Das Tagebuch eines Orgelbauers, München, 2004., V. és 217. old.

Read Full Post »