Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘bonyhádi zsidók’

Bonyhád-1

A zsidó múlt egyik emléke Bonyhádon.

Az 1840. évi XXIX. törvénycikk egyebek közt kimondta, hogy a zsidók, “ha ellenök erkölcsi magaviseletök tekintetéből bebizonyított alapos kifogás nincsen, az egész Országban és kapcsolt Részekben akárhol szabadon lakhatnak, – kivévén egyedül (…) a bányavárosokat”. Pécs szabad királyi város tanácsa ez ideig meglehetős hatékonysággal védekezett a zsidók beköltözése ellen: ekkor a mintegy 13 ezer lakosból kb. 70 volt izraelita.
A törvényi engedély alapján a szomszédos Tolna vármegyéből, jelesül Bonyádról, is több zsidó szeretett volna a régió legnagyobb városába bejutni. A pécsi magisztrátus a törvénnyel ugyan nem mehetett nyíltan szembe, de igyekezett bürokratikus eszközökkel fékezni az itteni letelepedésüket.
A pécsi városi tanács 1840. évi jegyzőkönyve az alábbi sorokat tartalmazza e “migráns” jelenséggel kapcsolatban:

Deutsch Jakab, Fürst Löbl és Heimann Mózes Bonyhádi Zsidók az esztendőnek nagyobb részét e’ városban eltöltvén,
Minthogy a’ kóborlókat e’ városban megszenvedni a’ jó rend ellenére lenne; azért meghagyatik a’ 3 Zsidónak, hogy a’ jövő Mártius hónap végéig e’ várost okvetlen hadgyák el, különben fenyíték alá vétetnek.”

Read Full Post »

A pécsi zsidó közösség történetének megközelítőleg időrendben haladó bemutatását a mai bejegyzésben egy aktuális és szomorú évforduló miatt megszakítom:
A pécsi zsidók deportálására 1944. július 4-én, kedden, délután került sor. A Magyar Királyi Csendőrség, a német rendőrség és Waffen-SS kijelölt egységeinek felügyelete mellett 75 fős csoportokban terelték be őket a helyi iparvágányon álló szerelvénybe.
A pécsi gettóban nem csak pécsi lakosok voltak, és nem csak olyanok, akik az izraelita hitfelekezethez tartoztak, ill. magukat zsidónak tartották. Bár kétség kívül ők voltak túlnyomó többségben. A városi hatóságok azokat kényszerítették a “zsidók számára kijelölt városrészbe”, akik a törvény szerint “zsidó fajúnak” minősültek, és semmilyen okból nem kaptak mentességet a zsidókra vonatkozó korlátozó intézkedések alól.
A bevagonírozásra nem közvetlenül a vasút közvetlen közelében kijelölt gettóból került sor, hanem a kb. egy kilométerre lévő “Lakits” laktanyából.  Ide 1944. június 28-án és 29-én két részletben hajtották át a gettó lakóit. Előtte azonban megfosztották őket utolsó értékeiktől, és a személyazonosságukat igazoló hivatalos irataiktól. A családokat már itt szétszedték: a nőket és a gyerekeket az istállókban – lóállásonként hetesével-nyolcasával – helyezték el, a férfiakat a lovardában. Két nap múlva ugyanebbe a laktanyába zsúfolták a pécsi járás törvény szerint zsidónak minősülő lakosait is. A körülményekről mindennél többet elárul, hogy itt pár nap alatt 17-en követtek el öngyilkosságot.
Körülbelül 3.400 és 3.600 közé tehető azoknak a száma, akiket július 4-én Pécsről Auschwitzba deportáltak.
A megüresedett laktanyába szállítottak át a mohácsi gettóból 1.170 és a bonyhádi gettóból 1.180 személyt. Velük 1944 július 6-án indult Pécsről a szerelvény az “Endlösung”, a vég(ső megoldás) felé.
Többségüknek senkije sem maradt, aki haláluk évfordulóján, “jorcájt”-kor, értük kaddist mondjon, és emlékmécsest gyújtson.
Ez a bejegyzés sem tehet többet, mint hogy az ártatlan embertestvéreink mérhetetlen szenvedésére és mártíromságára emlékeztet.

Forrás: Krassó Sándor: Kötéltánc. Adalékok a pécsi zsidóság és Pécs 20. századi történetéhez, Pécs, 2011, 111.-138. old.

A pécsi zsidó temetőben 1948-ban felállított mártíremlékmű déli oldalának szövege.

Read Full Post »