Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘deportálás’

KK-gerinc70 éve július 25-én a deportált pécsi zsidók egy része már nem élt. Az auschwitzi első szelektáláskor vagy túl idősnek, vagy túl fiatalnak bizonyultak, vagy annyira legyengültek és kimerültek a gettólét, de főként a három napos vagon-nyomor következtében, hogy rögtön az “Endlösung” lett az osztályrészük. Akik ekkor ezt elkerülték, azok  közül idővel különböző okokból ugyancsak sokan meghaltak.
A pécsi zsidó közösség a Soá után fontosnak tartotta az áldozatok emlékének a megőrzését, neveinek megörökítését. Ennek a törekvésnek az eredménye a fekete bőrkötéses, kézzel írt, azaz inkább festett és rajzolt “Könnyek Könyve.” Ez betűrend szerint tartalmazza a Pécsi Zsidó Hitközség áldozatainak neveit. Vélhetően nem csak pécsiek kerültek be a listába, hanem a pécsi megmaradt zsidók más illetékességű rokonai közül is többen. Összesen 3022 nevet tartalmaz a könyv, amelynek adatgyűjtését 1949-ben végezték, a könyv pedig 1950-ben készült el.
Ettől az évtől a megemlékező gyászistentiszteleteken a megmaradtak ebből olvasták fel az “elveszett” hozzátartozók és hittestvérek neveit. Korunkban csak a bevezető szöveget olvassák fel a zsinagógában a július eleji évfordulós rendezvényen. A pécsi és baranyai zsidó áldozatok neveit egy tavaszi megemlékezésen olvassák fel a hitközség mai tagjai, így évente minden ismert áldozat neve egyszer elhangzik a közösség előtt.
A könyv borítóját művészi igénnyel domborított vékony fémlapok teszi egyedivé, és a könyv gerincét  (lásd balra) ugyancsak egy ilyen alkotás díszíti. Minden oldalon a zsidósággal kapcsolatos szimbólumok rajzai láthatók. Minden oldal első szavának kezdőbetűje iniciálészerűen nagyobb, mint a többi betű és vagy kék, vagy piros színű.
A pécsi  Jelenkor Kiadó 2004-ben megjelentette a Könnyek Könyve nyomdai változatának facsimile kiadást, amely megjelenésében már nem olyan reprezentatív, mint a kézzel rajzolt-festett első változat. De nem is ez volt a cél, hanem a nevek megőrzése…

kkborító

kk-belso

IMG_2171

IMG_2172

IMG_2173

IMG_2174

IMG_2175

Read Full Post »

A pécsi zsidó közösség történetének megközelítőleg időrendben haladó bemutatását a mai bejegyzésben egy aktuális és szomorú évforduló miatt megszakítom:
A pécsi zsidók deportálására 1944. július 4-én, kedden, délután került sor. A Magyar Királyi Csendőrség, a német rendőrség és Waffen-SS kijelölt egységeinek felügyelete mellett 75 fős csoportokban terelték be őket a helyi iparvágányon álló szerelvénybe.
A pécsi gettóban nem csak pécsi lakosok voltak, és nem csak olyanok, akik az izraelita hitfelekezethez tartoztak, ill. magukat zsidónak tartották. Bár kétség kívül ők voltak túlnyomó többségben. A városi hatóságok azokat kényszerítették a “zsidók számára kijelölt városrészbe”, akik a törvény szerint “zsidó fajúnak” minősültek, és semmilyen okból nem kaptak mentességet a zsidókra vonatkozó korlátozó intézkedések alól.
A bevagonírozásra nem közvetlenül a vasút közvetlen közelében kijelölt gettóból került sor, hanem a kb. egy kilométerre lévő “Lakits” laktanyából.  Ide 1944. június 28-án és 29-én két részletben hajtották át a gettó lakóit. Előtte azonban megfosztották őket utolsó értékeiktől, és a személyazonosságukat igazoló hivatalos irataiktól. A családokat már itt szétszedték: a nőket és a gyerekeket az istállókban – lóállásonként hetesével-nyolcasával – helyezték el, a férfiakat a lovardában. Két nap múlva ugyanebbe a laktanyába zsúfolták a pécsi járás törvény szerint zsidónak minősülő lakosait is. A körülményekről mindennél többet elárul, hogy itt pár nap alatt 17-en követtek el öngyilkosságot.
Körülbelül 3.400 és 3.600 közé tehető azoknak a száma, akiket július 4-én Pécsről Auschwitzba deportáltak.
A megüresedett laktanyába szállítottak át a mohácsi gettóból 1.170 és a bonyhádi gettóból 1.180 személyt. Velük 1944 július 6-án indult Pécsről a szerelvény az “Endlösung”, a vég(ső megoldás) felé.
Többségüknek senkije sem maradt, aki haláluk évfordulóján, “jorcájt”-kor, értük kaddist mondjon, és emlékmécsest gyújtson.
Ez a bejegyzés sem tehet többet, mint hogy az ártatlan embertestvéreink mérhetetlen szenvedésére és mártíromságára emlékeztet.

Forrás: Krassó Sándor: Kötéltánc. Adalékok a pécsi zsidóság és Pécs 20. századi történetéhez, Pécs, 2011, 111.-138. old.

A pécsi zsidó temetőben 1948-ban felállított mártíremlékmű déli oldalának szövege.

Read Full Post »