Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Dr. Kohut Sándor’

Dr. Perls Ármin főrabbi (1853-1914)

Dr. Kohut Sándor főrabbi Nagyváradra távozása után 1882 és 1889 között a pécsi rabbiszék betöltetlenül maradt.  Helyettesként Bach Jakab, Dr. Güns Áron és Weisz Gábor  működtek. Végül pályáztatás nélkül az első sorban szónoklatai révén akkor már országos hírű Dr. Perls Ármint hívták meg Kecskemétről a főrabbi tisztségbe.
Dr. Perls Ármin1853. november 1-jén a Szatmár megyei Nagykárolyban született. Világi és vallási iskoláztatása Nagykárolyban indult, a középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. A rabbi pályára készülő tehetséges fiatalember Berlinben folytatta tanulmányait. 1879-ben kötött házasságot unokahúgával Perls Etelkával. Négy gyermekük született: Miklós, Anna, Imre, Magdolna.
Az alig 26 éves rabbi első állomás helye Kassa volt. Három év múlva elfogadta kecskeméti hitközség meghívását, ahol 1882. augusztus 31-én iktatták be hivatalába. Hét évnyi munkálkodás után a kecskemétiek marasztaló kérése ellenére úgy döntött, elfogadja a pécsi hitközség meghívását. Új hivatalát 1889. szeptember 17-én foglalta el.
“Negyedszázados pécsi munkássága során csodálatos alkotóképességével élénk lendületet adott a hitéletnek és a hitközség minden intézményének.” – így értékeli őt Schweitzer József  főrabbi a pécsi hitközségről írt monográfiájában. Ténykedésének részletiről a következő bejegyzések szólnak bővebben.

"Perls főrabbi"

“Perls főrabbi”

Perls Ármin 1914. szeptember 14-én hunyt el Budapesten, de a pécsi zsidó temetőben nyugszik. Koporsójánál Dr. Flesch Ármin mohácsi, Dr. Junger Mózes siklósi, Dr. Roesenthal Tóbiás bonyhádi, Dr. Rubinstein Mátyás szekszárdi főrabbik, az emlékére szentelt gyászistentiszteleten Dr. Lőw Immánuel szegedi főrabbi emlékeztek meg az öröklétbe tért pályatársukról.
A Magyar Zsidó Szemlében Dr. Blau Lajos, a Rabbiképző rektora,  a Magyar Izraelben, a rabbikar folyóiratában, Dr. Neumann Ede nagykanizsai főrabbi, az Egyenlőségben, a legelterjedtebb felekezeti lapban Dr. Kiss Arnold budai főrabbi méltatták “a rabbikar, a zsidó tudomány, a magyar zsidóság gyászát, hitközségének rendkívüli vesztességét.” (Schweitzer József)

Forrás: Schweitzer József: A pécsi izraelita hitközség története, BP. 1966, 75-76. old.
Radnóti Ilona: Dr. Perls Ármin, pécsi főrabbi. In: Pécsi Szemle, 2001. tél p. 106-112. old.

Read Full Post »

Kohut Sándor dr. (1842. jún. 11. Kiskunfélegyháza – 1894. május 25. New York): főrabbi. Az akkor 32 éves, de már országos tekintélynek örvendő főrabbit Engel Adolf ajánlására Szé- kesfehérvárról hívta meg a pécsi izraelita hitközség 1874 szeptembe- rében.
Az országos hírű rabbi kitűnő szónok volt és jeles vallástudós. Középiskoláit Budapesten végezte, majd a breslaui Jüdisch Theologisches Seminar tanulója volt. 1864-ben bölcsészdok- tori diplomát szerzett Leibnitzben, 1867-ben avatták rabbivá.
1868-ban az Országos Zsidó Kongresszus jegyzője volt, ezután báró Eötvös József kultuszminiszter a Fejér megyei összes zsidó iskola igazgatójává nevezte ki.
Pécsi székfoglalójában azt vallotta, hogy ő a harmonikus kiegyenlítődés híve. “A jelennek vívmánya csak az ókor öröksége mellett üdvös és áldásos.” Azonban “… nem minden mi régi, egyszersmind égi” is. Az istentiszteletről: legyen az formájában “az uralkodó század nézpont magaslatáról” tekintve  esztétikus, de tartalmában “atyáink  szertartása szerinti”.
1878-1892 között jelent meg 9 kötetes, Pécsnek is világhírnevet szerző főműve, az Áruch Completum, szótár és enciklopédia a talmudi és midrási irodalomhoz. A művet Dulánszky Nándor pécsi püspök jelentős összeggel támogatta. I. Ferenc József pécsi látogatásakor (1880) programon kívül ellátogatott a zsinagógába, ahol Engel Józseffel együtt fogadták.
Jeles hittanár volt, az izraelita elemi iskola igazgatója.
Nagyváradra hívták (1882), ahonnan családjával New Yorkba költözött (1884). Ott a Jewish Theological Seminary egyik alapítója és vallástanára lett.
Kossuth Lajos halálhírére őt betegágyán érte. De elment a templomba, hogy gyászbeszédet tartson – a szószéken érte a halál.
A pécsi közösségben az emléke sokáig fennmaradt. Halála évfordulóján, jorcájtkor, a Chevra Kadisa emlékére mécsest gyújtott.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 70-75. oldal

kohutemlekmecses

“Oberrabbiner Dr. Alexander Kohut” pécsi búcsúbeszédének címlapja

Read Full Post »

1861-ben az újra megalakult augsburgi hitköz- ség Dr. Jakob Heinrich Hirschfeld pécsi főrabbit hívta meg a rabbiszékbe. Utódaként a pesti rabbinátus ajánlatára Ehrlich Ede (1808-1882) került Pécsre. Ő 1863 Sovuausz ünnepén mondta el bemutatkozó beszédét és július 23-án elfoglalta hivatalát. Ehrlich mögött ekkor már két évtizedes rabbiműködés volt, melynek állomásai: Lengyeltóti (1843-1848), Somogyszil (1848-1853), és Debrecen (1856-1863).
Elődei az egész megye főrabbijaként működtek, ő kizárólag Pécsé. A Baranya területén élő, időközben megnövekedett létszámú zsidóság tanítását és lelki gondozását egy ember akkor már nem vállalhatta.
Ehrlich Ede minden alkalmat felhasznált, hogy a haza nyelvén prédikáljon, így az ő nevéhez fűződik a pécsi szószék megmagyarítása. Az 1869. július 22-én, az új zsinagóga felavatásán is magyar beszédet mondott. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv használatát ennyire szívén viselte, hiszen az 1844-ben alapított és 12 év után újjáalakított “Magyar Egylet” egész gondolata az ő indítványára született.
Bár a pécsi hitközség többsége a szigorú tradicionalizmustól ekkora már eltávolodott, de még voltak itt ennek hívei, akik Ehrlich egyik-másik prédikációjába beleszóltak, vele vitákat kezdeményeztek, kiváltva ezzel a hitközség megbotránkozását.
Ehrlich az elöljárósággal egyetértésben “Chinun Neorim” néven Talmud Tórát alapított, amely évi 800 Forint hitközségi támogatással hét éven át működött.
Kilenc nyelven beszélt és írt, bámulatos emlékezőtehetségének köszönhetően Dr. Kohut Sándor szerint, aki őt a pécsi rabbiszékben követte, “a szövevényes döntvényirodalom élő szótára volt.”
1874. augusztusában nyugdíjba vonult és családjával Nagyváradra költözött, ahol a Cion templomban rabbihelyettesként működött 1882. március 22-én – Eszter böjtjén – bekövetkezett haláláig.
A 2330 kötetes könyvtárát végrendeletében az Országos Rabbiképző Intézetre hagyta.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 55-56. oldal
Halmos Sándor: Elfelejtett debreceni rabbik 1840-1945

Read Full Post »