Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Ehrlich Ede’

Imák németül és héberül.

Esti ima németül és héberül. A kép kattintással nagyítható.

Haász Mihály (1810-1862) a 19. század közepén a pécsi belvárosi római katolikus templom plébánosa, a pécsi Lyceum hittudományi és történelem professzora volt. Az 1845-ben megjelent “Baranya. Földirati, statisticai és történeti tekintetben”  c. művében azt írja “a zsidók ugyan tudnak magyarul; de magok közt mégis rossz német nyelven beszélnek.” Haász a jiddist tartotta „rossz német” nyelvnek.

A jiddis az askenáz zsidók “anyanyelve” volt a 19. században. A középkortól terjedt el “Askenáz” Németországgal való azonosítása. A német nyelvterületről keletre vándorló zsidók vitték el az ottani rítust Lengyelországba, Cseh- és Morvaországba, Magyarországra.
Az 1852-ben megnyitott zsidó iskola, a Franz Josef Lehranstalt német oktatási nyelvű volt. (Pécs német származású polgárai is ekkor még német tannyelvű iskolába íratták gyermekeiket.) 1861-től egyre nagyobb teret kapott a magyar nyelv és műveltség oktatása. Ebben Seligman Eleázár tanító járt az élen, aki egyben a “Magyarító Egylet” akkor alakult helyi csoportjának vezetője volt. 1863-ban a hatósági látogatók már elégedetten szóltak a zsidó iskola megmagyarosodásáról.
Ehrlich Ede, 1863 és 1874 között Pécs harmadik főrabbija, minden alkalmat felhasznált, hogy a haza nyelvén prédikáljon, így az ő nevéhez fűződik a pécsi szószék megmagyarítása. Az 1869. július 22-én, az új zsinagóga felavatásán is magyar beszédet mondott. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv használatát ennyire szívén viselte, hiszen az 1844-ben alapított és 12 év után újjáalakított “Magyar Egylet” egész gondolata az ő indítványára született.
Mivel a pécsi polgárság és köztük a zsidó közösség el-/megmagyarosodása nem máról holnapra történt, hanem a 19. sz. végéig tartó folyamat volt, a német nyelv még sokáig fontos szerepet játszott a helyi kommunikációban és a hitéletben egyaránt. Az 1870 és 1906 között kiadott Fünfkirchner Zeitung is “német nyelvű magyar újság” volt.
Az ebből a korszakból fennmaradt zsidó imakönyvek héber, ill. héber és német nyelvűek. Alább közlöm az előző bejegyzés végén látható imakönyv-illusztráció mellett lévő címoldalt. Ez az imakönyv a Tóra Örömünnepe  (Szimhat Tóra) imáit tartalmazza. Ekkor, Tisri hónap 22-23-án, olvassák fel a Tórából (Mózes öt könyve) az utolsó hetiszakaszt, ill. kezdik el újra olvasni a Tórát az első hetiszakasszal. (Ez a most folyó 5773. zsinagógai évben a keresztény naptárban 2012. október 8-9-re esett.)
A korábbi hetek bejegyzéseiben bemutatott jánosi Engel Adolf is ilyen könyvekből imádkozhatott.

A Tóra Örömünnepének imái.

A Záróünnep és Tóra Örömünnepének imái.

Reklámok

Read Full Post »

1861-ben az újra megalakult augsburgi hitköz- ség Dr. Jakob Heinrich Hirschfeld pécsi főrabbit hívta meg a rabbiszékbe. Utódaként a pesti rabbinátus ajánlatára Ehrlich Ede (1808-1882) került Pécsre. Ő 1863 Sovuausz ünnepén mondta el bemutatkozó beszédét és július 23-án elfoglalta hivatalát. Ehrlich mögött ekkor már két évtizedes rabbiműködés volt, melynek állomásai: Lengyeltóti (1843-1848), Somogyszil (1848-1853), és Debrecen (1856-1863).
Elődei az egész megye főrabbijaként működtek, ő kizárólag Pécsé. A Baranya területén élő, időközben megnövekedett létszámú zsidóság tanítását és lelki gondozását egy ember akkor már nem vállalhatta.
Ehrlich Ede minden alkalmat felhasznált, hogy a haza nyelvén prédikáljon, így az ő nevéhez fűződik a pécsi szószék megmagyarítása. Az 1869. július 22-én, az új zsinagóga felavatásán is magyar beszédet mondott. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv használatát ennyire szívén viselte, hiszen az 1844-ben alapított és 12 év után újjáalakított “Magyar Egylet” egész gondolata az ő indítványára született.
Bár a pécsi hitközség többsége a szigorú tradicionalizmustól ekkora már eltávolodott, de még voltak itt ennek hívei, akik Ehrlich egyik-másik prédikációjába beleszóltak, vele vitákat kezdeményeztek, kiváltva ezzel a hitközség megbotránkozását.
Ehrlich az elöljárósággal egyetértésben “Chinun Neorim” néven Talmud Tórát alapított, amely évi 800 Forint hitközségi támogatással hét éven át működött.
Kilenc nyelven beszélt és írt, bámulatos emlékezőtehetségének köszönhetően Dr. Kohut Sándor szerint, aki őt a pécsi rabbiszékben követte, “a szövevényes döntvényirodalom élő szótára volt.”
1874. augusztusában nyugdíjba vonult és családjával Nagyváradra költözött, ahol a Cion templomban rabbihelyettesként működött 1882. március 22-én – Eszter böjtjén – bekövetkezett haláláig.
A 2330 kötetes könyvtárát végrendeletében az Országos Rabbiképző Intézetre hagyta.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 55-56. oldal
Halmos Sándor: Elfelejtett debreceni rabbik 1840-1945

Read Full Post »

Már 1857-ben felmerült egy új zsinagóga építésének gondolata, de ez csak 1865-re ért meg.  A politikai nyomás enyhülése, a gazdasági körülmények javulása és a lélekszám szaporodása most már lehetővé tette egy reprezentatív nagy zsinagóga megépítést. Ekkor kb. 160 zsidó család élt Pécsett. (14 évvel korábban Lőw Izrael rabbi összeírása 93 családot mutatott ki.)
A város kereskedelmében és gazdaságában ekkor már egyre fontosabb szerepet játszó hitközségi tagok – pl.  Schapringer Joachim, Engel Adolf, Reinfeld Ábrahám, Krausz Ábrahám, a Justusok – nagyvonalú telekvásárlással teremtették meg az építkezés első feltételét. A zsinagóga a mai Kossuth tér keleti oldalán épült. Tervezői: Gerster Károly, Kauser Lipót és Frey Lajos pesti építészek. A munkálatokat Ivánkovics István pécsi építész vezette, a tervek felülvizsgálatát az ugyancsak pécsi Piacsek Antalra bízták.
Az avató szertartást Lőw Lipót szegedi, Dr. Jakob Henrik Hirschfeld augsburgi (korábban pécsi) és Ehrlich Ede pécsi főrabbik végezték.  Az ünnepi eseményre 1869. július 22-én / 5629. Áv 14-én került sor.
A következő bejegyzésekben a zsinagógát mutatom be részletesebben.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története,
Budapest, 1996, 51-52. oldal

Read Full Post »