Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Engel Adolf’

kipa2Az 1840-es évek végére a magyarhoni izraelita községekben – a haszid közösségeket most nem ideszámítva – három egymástól erőteljesen elkülönülő irányzatot találunk: az ortodoxokat, a “haladókat”, és az újítókat, avagy reformereket. Ez utóbbiakkal a “haladók” sem vállaltak semmilyen közösséget, hiszen ők – saját értelmezésük szerint – a zsidó vallási hagyományok alapjait nem kérdőjelezték meg, csupán a rítust illető esztétikai változtatásokat kívánták bevezetni. Ezt persze a “hittörvényhű” ortodoxok teljesen másként ítélték meg. Számukra megengedhetetlen volt a hagyomány bármilyen indokkal való megváltoztatása, és így már a “haladók” is kiírták magukat Ábrahám szövetségéből.
A reformerek úgy vélték, hogy a vallási és a nyelvi “elkülönésük” megszüntetésével eltűnnek azok a gátak, amelyek zsidóság társadalmi integrálódásának és az emancipációjának az útjában állnak. Törekvéseiket helyi Izraelita Újító Egyletek létrehozásával próbálták meg képviselni és terjeszteni.
Pécsett 1848 november végén lépett színre egy ilyen – 11 fős – csoport. Vezetőjük, szószólójuk Engel Adolf volt. A városvezetéshez benyújtott kérelmük közlése előtt bemutatom az aradi Izraelita Hitújító Egylet felhívásának hat pontját, mivel ezek részletesebbek és “szókimondóbbak”, mint a pécsiek levele. A zsidó vallás megújtásáról vallott aradi elképzelések 1848. május 3-án a Pesti Hírlapban is megjelentek, és ezáltal széles körben ismertté válhattak és hathattak – talán Pécsett is.

Az aradi reformerek a következő lépésekben látták a zsidók iránti ellenszenv leépítésnek hatékony módját:

1.) A Sabbat/Szombat mint “nyugnap” vasárnapra helyezése.
2.) A “szerfölött célszerűtlen” étkezési előírások megszűntetése.
3.) Az ünnepek a legrövidebb időre való csökkentése, az ún. félünnepek és böjtnapok eltörlése.
4.) Az istentiszteletek imáinak élő nyelvekre történő átültetése, imádkozás lehetővé tétele “külső jelruhák” (tálisz, tfilin) nélkül és fedetlen fővel.
5.) A körülmetélésnek, mint a zsidó vallásba való felvétel feltételének a megszüntetése.
6.) A Tízparancsolaton kívül a Talmud, minden vallási szertartás, parancsolat és egyéb szokás érvénytelenítése.
Az aradi újítók “kölcsönös türlem” alapján megengedték volna, hogy akik továbbra is a régi hagyományok alapján szeretnének élni és imádkozni, azt megtehessék.

És most lássuk, ehhez képest mivel hozakodtak elő a pécsi újítók. A forrásszöveget a könnyebb olvashatóság érdekében sok helyen a mai helyesíráshoz igazítottam (pl. egybe- és különírás, hosszú-rövid mássalhangazók), de az eredeti szavakat meghagytam, hogy ne vesszen el a korbeli fogalmazás sava-borsa. A saját kiegészíteseim, értelmezéseim szögletes zárójelekben vannak.

“1848-ik évi november hó 26-án Pécs városában alakult Izraelita Újító Egylet jegyzőkönyvének

Kivonata

A’ hongyűlés [országgyűlés] azon nyilvánított akaratánál fogva, miszerint az Israel vallását követők vallásásos különckedéseikből kibontakozván simulni törekedjenek e’ hon egyéb vallás felekezetbelieihez – Pécs város kebelében lakó Israeliták néhányai átlátván hitünk szertartásaiban részerint szokásokból becsúszott visszaélésekhezi vak ragaszkodását leginkább agg férfiainak – egy vallásos szerkezetünket átalakítani törekvő egyletbe gyűltünk öszve, ‘s elhatároztuk alázattal megkérni a helybeli igen Tisztelt Tanácsot: hogy az eddigi szigorúan vallásunk ó, ‘s jelen korszakban meg nem állható [fenn nem tartható] rendszeréhez ragaszkodó Israelita községtüli elválasztásunkat – úgy [és] a következendő pontokban kitett saját költségünkön teljesítendő újításokat – megengedni méltóztassék.

1-ször: Az Újító Egylet irányul tűzi ki magának, a vallásunkban visszaélésbül becsúszott, ‘s nevetségig aljasuló [süllyedő] szertartásokat – úgy az emberiséggel öszve nem férhető azon imádságokat, melyeket egyéb újító egyletek is kihagytak – lassanként kiküszöbölni, a templomban tartandó imádságokat ‘s egyéb isteni szolgálatokat egy jól rendezendő éneklő kör által végeztetni, szóval magunkat a frissen alakult Israelita Újító Egylettel folytonos érintkezésbe tenni.
2-szor: Hogy a nagylelkű magyar nemzet meggyőződjék, miszerint az Újító Egylet tagjai méltókká óhajtják tenni magukat e hon hű fiainak neveztetni, fő föladata leend az egyletnek minden törekvéseit oda irányozni, hogy az imádság ‘s egyéb isteni szolgálatok mentül hamarébb magyar nyelven végeztessenek, ‘s mihelyt a jövedelem engedendi, egy magyar hitszónkot tartanak, hogy mi magunk, ‘s gyermekeink a magyar nyelv tökéletes birtokába jutván egyéb különc szokásinkban is mentől gyorsabban simulást eszközölhessünk. Azon fogunk működni, hogy egyházi törvényeink a magyar nemzet törvényei alá helyeztessenek, azaz, ha a’ szükség úgy kivánná, készek leendünk éltünket, vagyonunkat a’ haza oltárára felajánlani ünnepnapokon is, mint eddig vallássértés nélkül nem tehettünk – azon öntudattul boldogtva, miszerint hazafiúi kötelességünket híven teljesíttők. [sic!]
3-szor: Az Újító Egylet lemond minden jövedelmekről, melyeket az Israelita Község beszedett, de ellenben nem fizet az Újító Egylet az Israelita Község Rabbinusának és [a község] szolgáinak, mivel az újító egylet csak olyan szolgáinak fizetend, kik az újabb kor szellemében tesznek hasznos, elvünk szerinti szolgálatokat.

4-szer: Minthogy az Újító Egylet tagjai egyszersmind részvényesei is a templom- és Község házának, azokat mindaddig használandják, még [amíg] elegendő pénzerő gyűl öszve egy saját templom és egyletház építésére. Addig pedig ezen Újító Egylet tagjai a templomon a legkisebb változást sem kívánnak tétetni – ami továbbá a templom kijavítását, jó karban tartását ‘s kivilágítását illeti, azt az Újító Egylet aránylagosan tagjai számához viselendi.

"Engel Adolph, Tolvivő"

Engel Adolph, Tolvivő

5-ször: Az egylet jegyzőkönyve selyem zsinórral átfűzött – Paraphitt [sic!] – ‘s az egylet pötsétéjével megerősített teendhei[?]. Amíg az egylet tagjai a magyar nyelv birtokába bővebb avatottságot nem szereznek, a jegyzőkönyv német nyelven szerkesztendő leend.

“Engel Adolph
Tollvivő
[jegyzőkönyvvezető]”

A pécsi zsidó község Salloman Kaufer vezette elöljárósága előtt nem maradt rejtve a “reformerek” aktivitása, akik a zsinagógában “saját rítusú” istentiszteletet tartottak és gyakorlatilag a községtől való nyílt elszakadásukat kezdeményezték. Ez megbotránkoztatást váltott ki és a városi tanácsnak címzett panaszlevélre sarkallta az elöljáróságot. Eszerint Engel Adolf a “köz imaházba bémenni és ott a mostanitól eltérő szertartású vallásgyakorlatot elkezdeni nem átallot légyen”, miközben az általa kidolgozott “új hitforma” megtarthatóságát “közhatóságilag” még nem hagyták helyben. Engel Adolfot szervezkedése folytatásától eltiltották. Ezzel a pécsi újító egylet épp hogy csak felbukkanó napja le is áldozott, több híradás nem maradt fenn róla.

A bejegyzéshez felhasznált eredeti pécsi dokumentumok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. Az aradi Izraelita Hitújító Egylet felhívásának teljes szövege itt olvasható: http://www.hebraisztika.hu/szovgyujt/KG_chrest_113.pdf

Read Full Post »

EAesedez

alázatos esedezés

Engel Adolf pécsi kebelbéli zsidó 1841-ben egy helyi ügyvéden keresztül üzletnyitási kérelemet nyújtott be a magisztrátushoz használt bútor és használt ruha árulására. Az engedélyt megkapta. Ez volt az első nyilvános üzlete, amely 22 évig működött – önéletírása szerint – a Líceum épületében. A hivatkozott írásában tévesen 1838-ra teszi a boltnyitást. Egy korábbi bejegyzésben bemutattam, hogy a város piacterén (ma Széchenyi tér) sátrat bérelt és ott is árusított, ill. megpróbálta kijátszani a neki adott engedélyt, és új ruhák árusítását is „megszervezte” – még ha nem is a saját boltjában.
Önéletírásához hasonlóan az alábbi forrásban is a gondos felnevelését kizárólag özvegy édesanyja érdemeként állítja be. Arról, hogy az anyja újból férjhez ment és így Stern Jakab személyében egy mostohaapja is volt, aki a munkájával szintén hozzájárult a megélhetésükhöz, valamiért mélyen hallgat.
Figyelmre méltó, hogy az alábbi forrásközlésben a vélhetően német anyanyelvű ügyvéd milyen derekasan kűzd a magyar nyelvvel. Ennek ellenére sok mondat mintha elérte volna az érthetőség-érthetetlenség határát – talán nem csak 175 év távolából visszatekintve. A szövegben a „kótyavetyéltetés” elárvereztetést jelent. A „Tandler” jelentése „zsibárus, ócskás, ószeres”. A „Tandl Gewölb” jelentése „ószeres üzlet”. Az 5. pontban az 1840. évi országgűlésre való hivatkozás alatt a zsidókról szóló XXIX. törvénycikk éretendő.

“Tekintetes Városi Tanács!

Édes atyámnak korán elhunytával minekutána édes anyám özvegysége alatt annak szorgos gondviselésével felneveltetvén eme Szabad Királyi Városnak törvényhatósága alatt mit szülöt földemen szegénységem mellett, külömb féle élelmem keresését ekkoráig a’ Tekintetes Tanács megelégedésére folytattam. Magam józan viselte, édesanyám fedhetetlen élete bátorít arra, hogy lejjebb kitett okaimra [kifejtett indokaim alapján] a’ Tekintetes Tanácsot az iránt alázatosan megkérjem, méltóztatna nékem megengedni azt, hogy jövendőre megavult bútorok, valamint viselt öltözetek eladása tekintetéből (a’ mellyeket nyilvános kótyavetyéltetéseken megvásárolnék) raktárt (Tandler boltot) kinyithassak. Okaim pedig következendők:

1ször: tudva lészen a Tekintetes Tanács előtt, hogy boldog emlékezetű édes atyám is ez előtt 22 esztendőkkel illy nemű ruházatok raktárával eme Nemes Város Törvényhatóságában élvedezett, melly csak szerencsétlen megbukása által elenyészve lévén.

2szor: Minekutána eme Városban illy nemű raktár nem léteznék, már pediglen a’ szegényebb sorsú lakosok illy öltönyeket valamint bútorokat meg nem vásárolhatván, ily raktár felállításával nyernének.

3szor: Nyilvános kótyavetyéltetések, mellyek jelenleg a’ vevőknek hiánya miatt éppen nem, vagy igen csekély áron eladathatván, akkoron nagyob becsben lételek miatt az által a’ könzönségnek nagyobb hasznára esnék.

4szer: Minekutána úgy is már ekkoráig édes anyámmal az (Trandler) eladásoknak szokásában lévén csupán a’ raktárnak heányával voltunk, mellyrül jövendőben kivetendő adót készséggel megfizetni ajánlok. Végtére

5ször: Az múlt 1840. esz.[tendei] Ország gyűlés engedelme mellett minekutána más kereskedési módom nem lévén, mint kebelbéli születésű és lakos, kerekedésem űzésében jogosíthatnék.

Annál fogva
alázatosan megkérem a’ Tekintetes Tanácsot, méltóztatna megengedni azt, hogy a’ fent említett megavult bútorok és öltönyök eladása tekintetéből raktár Tandl Gewölb (mivel hogy más mesterségem nem lenne) eddigi józan viseletemért tarthatását megengedni kegyeskedne.

Egyébaránt tellyes tisztelettel maradok

A Tekintetes Tanácsnak

Alázatos szolgája
Engl Adolf
kebelbéli lakos”

A bemutatott dokumentum eredetije megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Read Full Post »

szinesablakE bejegyzésben Stern Jakab (1782-18??) két 1841-es, a Városi Tanácshoz benyújtott kérelmét teszem közzé. De hogyan jutott be Pécs szabad királyi városba ez a rohonci (Rechnitz, Burgenland, Ausztria) zsidó? Ehhez a 18. század végéig, az első zsidó betelepedőkig, a Weiszmayer és Fuchs családokig pillantunk vissza: Fuchs Salamon 1790-ben elhunyt. Mivel fiai atyjuk után örökölték a tolerált státuszt, a városnak továbbra is el kellett tűrni a pécsi jelenlétüket. Az özvegy, „Fuchs Liza” nem tudván magát és a gyermekeket egyedül eltartani, 1791-ben újra férjhez ment a bonyhádi Engel Péterhez, akit a helyhatóság mint a Fuchs-árvák nevelőapját megtűrt Pécsett. “Engel Liza” – vélhetően – 1818 elején elhunyt, Engel Péter 1819. február 21-én Németbólyban (ma: Bóly, Baranya megye) feleségül vette özv. Schwabachné született Szüszkind Máriát, akivel Pécsre költözött.
A történet pikantériája, hogy erre pont a Weiszmayer és Fuchs családok nyújtottak be kérvényt a magisztrátusnál ellenük. Ebben kifejtették, hogy Engel – aki nem volt tolerált zsidó, hanem csupán egy tolerált zsidó özvegyét vette el – jogtalanul tartózkodik a városban, és új házasságával egy újabb zsidó családot kíván Pécsre „becsempészni”. Kérték az Engel-házaspár kiutasítását. A magisztrátus 1820 szeptemberében azonban másként döntött: Engelék maradhadtak. Ebből a frigyből született 1820. augusztus 6-án Engel Adolf, a későbbi pécsi nagyiparos, és 1822-ben testvére, Simon, aki sapkakészítő lett.
Engel Péter 1823. augusztus 22-én elhunyt. Özvegye 1824 szeptember elején – a gyászév elteltével – bejelentette a magisztrátusnál, hogy gyemekeit egyedül nem tudja felnevelni, ezért újra férjhez szeretne menni. Egyben kérte, hogy a hatóság járuljon kegyesen hozzá ahhoz, hogy a család még két évig Pécsett élhessen. (Engel özvegye nem volt tolerált zsidó, csak a fiai.) Özv. Engel Péterné 1824. december 13-án ment férjhez a rohonci származású Stern Jakabhoz, az alábbi két dokumentum benyújtójához.
Ezek előtt még egy utolsó megjegyzés: Engel Adolf önéletírásában megemlékezik atyjáról, akiről igencsak halvány emlékei lehettek, hiszen 3 éves volt annak halálakor. Azonban anyja második házasságát, és így Stern Jakabot, mint nevelőatyját, nem túl elegánsan elhallgatja: “a jó Édesanyám két kis fiával özvegyen maradt”. Ugyanakkor Stern Jakab Engel Adolfot és Simont mint fiait említi.

A magisztrátus az 1841. október 23-i ülésén tárgyalta Stern alábbi, az iraton név szerint nem szereplő helyi ügyvéd által írt kérelmét:

Tekéntetes Nemes Tanáts!

Nagy alázatossággal folyamadom a’ Tekéntetes Nemes Tanáts kegyes színe elibe evégett: minthogy én 59-ik esztendőmben vagyok, és meg öregedtem, amellett pedig beteges is vagyok, és annyit mint annak előtte az öregségem miatt nem kereshetek, a Nemes Tanátsnak pedig 7 pengő forint és 15 Krajcárokat kell [mint] adót fizetnem, a mely nékem nehezen esik, mivel az öregségem miatt a kereskedés után nem mehetek, amellett pedig a két fiam is mindenik külön fizeti az adót.
Azért mélyalázatosan kérem Tekéntetes Nemes Tanátsot, hogy méltóztassék irántam oly kegyességgel öreg napjaimban lenni, és a jövendőben az adóból legalább elengedni, hogy annyi adót nem fizessek, mivel a betegségem miatt keveset kereshetek, a mélyalázatos kérésemet megújítván és nagy mélyalázatossággal vagyok

A Tekéntetes Nemes Tanátsnak

alázatos könyörgő Szolgája
Stern Jakab
kebelbéli lakos”

A kérelmet a magisztrátus elutasította.

Stern a második kérvényét „Dr. Nyers advocatus” révén nyújtotta be. A kézírás alapján az előző kérvényt nem ő írta. Az első bekezdésben a Dr. Nyers tévedésből kettő helyett három Engel-gyermek felneveléséről ír. Az ügyvéd úr magyar szókincséból mintha hiányoztak volna bizonyos szavak, ezért kerülhetett az iratba a német „Kreisler” ill. annak címoldalára a „Tandl” szó.

"avít vasak árulhatása végett neki Tandl (helyesen: Tändl) boltot kinyitani"

“…avít vasak árulhatása végett Tandl (helyesen: Tändl) boltot kinyitani…”

“Tekintetes Városi Tanács!

Minekutána 26 esztendeje miolta eme Szabad Királyi Város Pécs városába költözvén, Engl özvegyének férjhez vételével hütvösömet 3 árvákkal házalásból felnevelvén, azon idő alatt nem csak hogy magamat böcsületesen viseltem, hanem azon föllül mind [a] Városi, mind pedig [a] Tolerantialis [türelmi] adómat pontosan lefizettem.
Azonban idővel görnyed [az] emberkor is, és így lábaim gyöngesége miatt a’ házalás is terhesnek válik, mellyett könnyebb élet keresettel felcserélni óhajtnók.
Minthogy pedig jelenleg eme Sz.[abad] Királyi Pécs Városának Törvényhatósága alatt avít vasak árulásinak hely (Pest és más városok példáján) nem lenne, a’ mellyeket kótyavetyéken megvásárolván szegényebb sorsú embereknek eladás véget kitétethetnék, mely a’ N[emes]s Városnak kétszeres hasznot hajtana. Annál fogva
Alázatosan megkérem a’ Tekitetes Tanácsot, méltóztatna nekem meg engedni azt, hogy fent említett avít vasak. ú.m.: lánczok, hintóvasak, stb. árulhatása végett magamnak Kreisler boltot kinyithassak, melyre eső adómat ezennel pontosan megfizetni ezennel nyilatkozok.

Egyéb aránt tisztelettel maradván

Tekintetes Tanácsnak

alázatos Szolgája
Stern Jakab
kebelbéli lakos”

A magisztrátus, mivel a kérelem a keresztény céhek és kereskedők érdekeit nem zavarta, az ócskavasbolt megnyitásához hozzájárult.

Az e bejegyzéshez felhasznált dokumentumok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. A bevezetőben említett adatok forrása: Cserkúti Adolf „Az első pécsi zsidók” c. tanulmánya (Pécs, 1914).

Read Full Post »

IMG_1662A pécsi zsidó községben 1848-ra a hagyományokhoz hű és a kisebbségben lévő, de annál elszántabb újítani kívánó tagok között pattanásig gyűlt a feszültség. E bejegyzésben az ellentét szinte tettlegességig fajuló eszkalációja ismerhető meg. Az elöljáróság az alábbi levélben kért gyors segítséget a város hatóságától a község rendjének betartatásához. A szövegben szerepelő “9ber” november hónapot jelent. Az alább idézett irat megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

“Tisztelt Tanács!

Számtalan évek olta méltóztatott Pécs városa Tisztelt Tanácsának a’ pécsi Izraelitáknak vallásuk igazgatása és némely szertatásuk megtarthatása tekintetébül megengedni azt: hogy maguknak Elöljárókat választhassanak. – Eme határozat következtében, mult esztendőben Spies János helyettes kapitány és Pritzelmayer Antal az Urak jelenlétekben Előljáróknak megválasztatván, működéseinket megkezdtük. Történt azonban, hogy a’ midőn a folyó 1848-ik 9ber 1-től 1849-ik évi october 31-ik az ide :/: alatt foglalt 582 pengőben menő szükséges költségeknek fedezését az ide ://: alatti lajstrom szerént kidolgozva, hitsorsosainknak tartatott gyűlésünkben előmutattuk volna; akkoron az 32 személyzetbűl álo Izraeliták közül nyolcznak ellen mondásával  elfogatattott, és határozatban is ment. Eme határozat folytán most a’ midőn azt foganatban hozni kívánok, és a’ midőn a’ szolgálati személyzetett megfogadni ohajtnok, Engel Adolf, Fuchs MarkusFuchs Áron és Raich Gábor (kinek 3:/: alatti végzése szerént Pécsett a lakhatási jog megis tagatattott) f. hó 14-én tartatott tanáts ülésűnkben reánk rohanván leggyalázatosabb szidalmazások közt székeinket öszve tördezvén, ha midőn el nem távozunk, megverni kívántak. Tisztelt Tanáts! Ha nints rend – engedelmesség, ugy lehetetlen bár kinek is hivatatását legjobb szándoka melett is tellyesíthetni; Ugyan azért alázatosan megkérjük a’ Tisztelt városi Tanátsot méltóztatna meghatározni azt:  1-ször: Hogy a pécsi Izraeliták részérül, vallásukat érdeklő dolgokban tartani szokott gyűlések határozását, mely a’ töbség által elfogadtatott, gyöngéb rész is megtartani köteles légyen. 2-szor: Hogy a ://: alatt kivetett fizetéseket melyeket a’ nyakas fizetőktűl az előljáróság bénemszedhetene, az elöljáróságnak egyszeri bejelentése melett a városi Kapitányi hivatal azt azonnal […]hassa. Minthogy pedig eme kérelmünk hallogást azon okra nem szenvedhetne, mivelhogy szolgálatunkra levő személyzetünket jelenleg felfogadnunk kellene, legmélyeb alázatoságal folyamodunk: miszerént ezen panaszunkat szobeli uton mentén előb felvenni kegyeskedne.

– minden tisztelettel maradván

A Tisztelt Tanátsnak

alázatos szolgái:

Kaufer Salamon Viener Mayer Schvartz Rafael Preuss Josef elöljárók”

Az elöljáróság lerohanása

Az elöljáróság lerohanása.

Read Full Post »

ill-20151848 rendkívüli megpróbáltatásokat hozó év volt a pécsi zsidóság számára: tavasszal a keresztény lakosság bizonyos rétegeiben csapott oly magasra az ellenszenv lángja, hogy a városi tanács ennek engedve 48 órás határidőt szabott a zsidóknak Pécs elhagyására. Az indulatok lecsillapodása és az “önkéntes elköltözők” visszafogadása után pedig magában a zsidó községben tört felszínre a vallási újításokat kívánó – vélhetően fiatalabb – tagok, és az ősi hagyományokhoz ragaszkodó Löw Izrael Baranya vármegyei főrabbi és az őt támogató kebelbéli tagok konfliktusa. Ez annyira “kemény” helyzet volt, hogy a választott elöljáróság a tekintélyével már nem tudott rendet tenni a községen belül, ezért a város hatáságához fordult segítségért. Ezt eképpen örökítette meg a városi tanács jegyzőkönyve:
“A pécsi izraelita község azon panaszt terjesztvén elé: miszerint Engl Adolf többed magával a köz imaházba bémenni és ott a mostanitól eltérő szertartású vallásgyakorlatot elkezdeni nem általott légyen, ámbátor az általa kidolgozott új hitforma megtartásától – még az közhatóságilag helyben hagyattatni fog, – eltiltatott.” A tanács döntése: “Ezen botrányos lénynek megvizsgálására a kapitányi hivatal elutasíttatik.”
Ebből a bejegyzésből kiderül, hogy a vallási-ceremoniális újítást kívánók igencsak elszánt vezetője Engel Adolf volt. Ő az önéletírásában fontosnak tartotta megemlíteni gyermekeinek két rövid elnökségének fontos eredményét: mindkétszer sikerült megakadályoznia a közösség szakadását. Ebben nincs okunk kételkedni, de abban sem, amit nem írt le a visszaemlékezéseiben, hogy 1848-ban a pécsi zsidó község békéjére – mitöbb: egységére – az ő vallásmegújító törekvései jelentették a legnagyobb veszélyt.
Az idézett dokumentum megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Engel Adolf, a "botrányos lény"

A “botrányos tény” megvizsgáltatik.

Read Full Post »

belváros-keletA középkortól kezdve 1929-ig a mai Széchenyi tér szolgált Pécs nagy piacteréül. Felette magasodott a török időkben lebontott Szent Bertalan plébániatemplom, majd a 16. sz. közepétől a győzedelmes Kászim pasa dzsámija, és az ebből átalakított Gyertyaszentelő Nagyboldogasszony templom. A piaci rend betartását a városi tanács piacfelügyelővel ellenőriztette. A városi jegyzőkönyvek több jelentést is megörökítették, amelyből alább kettőt idézek.
Az egyik 1840-ből való: Zok Mihály h. Piacz Bíró úr jelenti, hogy a’ jelen országos vásáron Szaksz Salamon Hidasdi Zsidó hamis réffel árulta portékáját.”
A magisztrátus döntése: “Szaksz Salamon a’ hamis réffel való élés miatt 12 Vfban (váltóforintban) megbírságoltatik, melly sommának a beszedése  a Kapitányi hivatalra bizattatik.”

1841-ből való bejegyzés: “Zók Piacz biró ur jelenti, hogy a’ vásári sátorokban Singer Ignácz és Engl Adolf gyertyát égettek.”
A magisztrátus döntése: “Miért a’ két személy a’ gyertya szentelő B. Asszony Templom számára külön 6 v/f füzetésében megbüntessenek, melly pénzbeli büntetéseknek beszedése a Kapitányi hivatalra bizattatik.”
A Kapitányi Hivatal később jelentette, hogy a 12 váltóforintot a zsidóktól beszedte és a “Templom Gondviselő Úrnak” bevételezésre átadta. Úgy látszik, a piactéren tilos volt a nyílt láng használata, és e tűzvédelmi rendelet megszegése miatt járt a büntetés.
Amikor Pécs 1780-ban  szabad királyi város lett, egyben a korábbi jezsuita templomból plébániatemplommá előlépett templom kegyura lett. A piaci árusokra kirótt büntetéseket több esetben a templom fenntartására, vagy az orgona felújítására szedték be.

A piactéren 1717-től  állt Szentháromság-szobor. A jelenlegi a harmadik 1908-ból.  A háttérben a Gyertyszentelő Nagyboldogasszony templom, 1780-tól a város plébániatemploma.

A piactéren 1717-től állt Szentháromság-szobor. A jelenlegi a harmadik 1908-ból. A háttérben a Gyertyaszentelő Nagyboldogasszony templom, 1780-tól plébániatemplom.

Read Full Post »

1841A 19. századi Pécs zsidóságának ikonikus alakja Engel Adolf, aki mélyről indulva jutott magasra: gyufaárus félárvából lett nagyiparos, és eredményeiért “jánosi” előnévvel nemesi címet is kapott. E folyamat egyes állomásait megörökíti az “Életemből” című, gyermekeinek szánt írásában, melyet emlékül és okulásul szánt nekik.
E bejegyzésben egy újabb részlet ismerhető meg a vállalkozásának építéséből. 1841-ben még csak használt ruha kereskedése volt a Lyceum épületében – erre kapott engedélyt. Az önéletírásában büszkén számolt be arról, hogy ez az üzlete több mint 20 évig működött. Közben új áruval is szerette volna gazdagítani a kínálatát, ami mások érdekeit sértette. A részletekről lássuk a Pécsi Városi Tanács 1841-es jegyzőkönyveinek egyik bejegyzését:

A német szabómesterek panaszképpen előadják, hogy Engl Adolf izraelita Nürnberger Jakab szabómester neve alatt nyitott boltban új öltözeti ruhákat árul, az új ruhák árulásátul letiltani kérik, melly kérés iránt meghallgattatván Nürnberger Jakab szabómester azt adá elő, Engl Adolffal közös szerződés ereje mellett ő, azon anyagokkal, mellyeket néki Engl Adolf ád, készít ruhákat, melyeket az elárul.

A Városi Tanács döntése:
Minthogy Engl Adolf csak viselt ruháknak árulhatására nyert tanácsi engedelmet, az újruháknak árulásátul letiltatik, a’ nála már’ készen lévő ruhák elárulás végett egy hónapi határ adatván, Nürnberger Jakab pedig felnyitandó boltban szabó lévén maga készítményeit árulhatni. (sic!)

Enladolf

A történet kissé zavaros, hogy akkor most ki is árulja az új ruhákat, megnyílt-e Nürnberger Jakab boltja, avagy csak tervezi, és Engel mégis csak a saját boltjában árulja az új ruhákat. De itt nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a város keresztény kézművesei és nyilván kereskedői is nem örültek az izraelita konkurenciának, amit igyekeztek szemmel tartani. 1848 márciusában kirobbant a feszültség, és a tanács az izraelitákat a város elhagyására szólította fel.

Read Full Post »

Older Posts »