Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Fuchs Mór’

Az előcsarnokot és a zsinagógai teret egy üvegablakos fából készült szélfogó (“vindfang”) választja el. Ennek ajtaján belépve   a zsinagógai térbe rögtön a keleti fal előtti tóraemelvényre és  a mögötte magasodó, koronával díszített tóraszekrényre esik a pillantásunk.

A déli oldalon lévő adománygyűjtő.

Mielőtt azonban előremegyünk, érdemes megállni itt egy kis időre, hogy gyönyörködhessünk a karcsú vasoszlopok által tartott női karzatok és a színes stilizált-geometrikus motívumokkal festett kazettás mennyezet adta térélményben is. Miután hagytuk magunkra hatni a szép látványt, még mindig ne siessünk előre, hanem előbb nézzük meg a zsinagógai tér nyugati oldalánál elhelyezett nem hivalkodó, de mégis fontos berendezési tárgyakat. Most a két alamizs- nagyűjtőt  (mattan beszéter) mutatom be. Ezek a bejárati ajtó közelében – attól jobbra, ill. balra  – állnak. A zsinagóga fontos felszerelési tárgyai, mert az irgalom, a jótékonyság gyakorlása tórai parancs. Önmagában nem érdem, hanem kötelesség.
A déli adománygyűjtő jobb felében a szegény sorsú betegek gyógyítására lehetett adományozni a Rofé Cholim javára, a bal fele pedig az általános adományok (cdáká) célját szolgálta, amelyeket a hitközség vezetése általában a szegények anyagi megsegítésére használt fel.
Az északi adománygyűjtő belül szintén két részre osztott. A jobb fele  különösen a temetésekkor fontos szerepet játszó Chevra Kadisha (Szent Egylet) támogatását szolgálta. A bal felének felirata annyira lekopott az idők során, hogy sajnos nem lehet  már leolvasni, hogy az ide elhelyezett persely milyen célra gyűjtötte a pénzt.
Mint azt egy korábbi bejegyzésben már írtam, a rendezett hitközség megalapítására 1840-ben került sor, ebből az évből származik a Chevra Kadisha alapszabálya is. 1845-ben alakult meg a szegény betegek segélyezésére egy betegápoló egyesület Rofé Cholim (orvos, betegek) néven, Fuchs Mór elnökletével.

Az északi oldalon álló persely.

Ez  az önkéntes szervezet a rászorultaknak gyógyszer, élelem és pénzsegélyt nyújtott, sőt orvost is alkalmazott Dr. Weiszmayer személyében, aki 50 forint tiszteletdíj fejében gyógyította a város szegény zsidó betegeit. Az egylet rendszeres tagdíjakból, templomi gyűjtésekből, ill.  a Tóra előtti felajánlásokból fedezte kiadásait.
Jegyzőkönyveit, elszámolásait a főrabbi vizsgálta felül és hagyta  jóvá aláírásával. A déli oldalon lévő alamizsnagyűjtő perselybe lehetett tenni az 1868-as magyar  felirata sze- rint  a “Szegény betegek gyó- gyítására önkénti adományok”- at. A Rofé Cholim az 1944-es német megszállásig működött.
Köszönöm Mihály Amichay Éva segítségét a héber feliratok fordításában.

Forrás: Schweitzer József
A Pécsi Izraelita Hitközség története, Budapest, 1996, 25-26. oldal

Read Full Post »

Ablakrács részlete.

A pécsi zsidó családok többsége Baranya falvaiból (az első rabbi, Lőw Izrael, Dárdáról) és a tolnai Völgység zsidócentrumából, Bonyhádról költözött a városba.
A 18. század végén az első betelepülők egyike sem volt kereskedő. Az első részben említett Fuchs Salamon szűcs volt, de mivel abból megélni nem tudott, boltnyitási engedélyt kért a városi hatóságtól. Mikor ehhez majd fél év múlva hozzájárultak, az engedélyt polgárság tiltakozása miatt alig két hét múlva visszavonták. A Fuchs-szal együtt betelepedő Weiszmayer Márk a város nyilvános árverésén árendában elnyerte a zsidó konyha működtetését. Ez volt az első zsidó intézmény a városban, a család évtizedekig ragaszkodott a bérleményhez.
A 1840-re már változott a foglakozási helyzetkép: a tizenkét családfőből öt a kereskedelem valamilyen formájából élt, egy fő a zsidó konyha bérlője, és két főt iparosként jegyeztek be.
1848-ban a 45 háztartásfő közel 60 %-a kereskedelem valamilyen formájával foglalkozott (vásározók, házalók, használtruha kereskedők, terménykereskedők) és emelkedett a mesterségeket űzők aránya. A legnépszerűbb szakma a szabó volt, de akadt köztük sapkakészítő, szobafestő, címfestő, pálinkafőző, mész- és szénégető is. A zsidó értelmiséget a rabbival együtt egy tanító és egy szépírástanító képviselte.

Ablakrács a belvárosban.

Az 1840-es évek elején alakultak ki a pécsi zsidó közösség szerveződésének feltételei. A zsidó lakosok azzal fordultak a „Tekintetes Tanács”-hoz, hogy az nevezzen ki közülük egy elöljárót. Ezt a tanács nem tette meg, de megnevezett három türelmi joggal bíró személyt, akik közül maguk választhattak.
A nős férfiak vehettek csak részt a procedúrán, akik végül Fuchs Mórt választották meg. Ez volt az első lépés a szervezett hitközség megalakulásához.
1842-ben a városi tanács hozzájárult az imaház létesítéséhez, így a pécsi zsidók a Citrom utcában erre a célra telket és házat vásároltak. A templom felavatására 1843. szeptember 15-én került sor, melyen megjelentek a város más vallású tekintélyes polgárai is.

(Forrás: Radnóti Ilona: A Pécsi zsidók története I. In.: Pécsi Szemle, 1999. nyár, 11-19. oldal)

Read Full Post »