Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Fuchs Salamon’

szinesablakE bejegyzésben Stern Jakab (1782-18??) két 1841-es, a Városi Tanácshoz benyújtott kérelmét teszem közzé. De hogyan jutott be Pécs szabad királyi városba ez a rohonci (Rechnitz, Burgenland, Ausztria) zsidó? Ehhez a 18. század végéig, az első zsidó betelepedőkig, a Weiszmayer és Fuchs családokig pillantunk vissza: Fuchs Salamon 1790-ben elhunyt. Mivel fiai atyjuk után örökölték a tolerált státuszt, a városnak továbbra is el kellett tűrni a pécsi jelenlétüket. Az özvegy, „Fuchs Liza” nem tudván magát és a gyermekeket egyedül eltartani, 1791-ben újra férjhez ment a bonyhádi Engel Péterhez, akit a helyhatóság mint a Fuchs-árvák nevelőapját megtűrt Pécsett. “Engel Liza” – vélhetően – 1818 elején elhunyt, Engel Péter 1819. február 21-én Németbólyban (ma: Bóly, Baranya megye) feleségül vette özv. Schwabachné született Szüszkind Máriát, akivel Pécsre költözött.
A történet pikantériája, hogy erre pont a Weiszmayer és Fuchs családok nyújtottak be kérvényt a magisztrátusnál ellenük. Ebben kifejtették, hogy Engel – aki nem volt tolerált zsidó, hanem csupán egy tolerált zsidó özvegyét vette el – jogtalanul tartózkodik a városban, és új házasságával egy újabb zsidó családot kíván Pécsre „becsempészni”. Kérték az Engel-házaspár kiutasítását. A magisztrátus 1820 szeptemberében azonban másként döntött: Engelék maradhadtak. Ebből a frigyből született 1820. augusztus 6-án Engel Adolf, a későbbi pécsi nagyiparos, és 1822-ben testvére, Simon, aki sapkakészítő lett.
Engel Péter 1823. augusztus 22-én elhunyt. Özvegye 1824 szeptember elején – a gyászév elteltével – bejelentette a magisztrátusnál, hogy gyemekeit egyedül nem tudja felnevelni, ezért újra férjhez szeretne menni. Egyben kérte, hogy a hatóság járuljon kegyesen hozzá ahhoz, hogy a család még két évig Pécsett élhessen. (Engel özvegye nem volt tolerált zsidó, csak a fiai.) Özv. Engel Péterné 1824. december 13-án ment férjhez a rohonci származású Stern Jakabhoz, az alábbi két dokumentum benyújtójához.
Ezek előtt még egy utolsó megjegyzés: Engel Adolf önéletírásában megemlékezik atyjáról, akiről igencsak halvány emlékei lehettek, hiszen 3 éves volt annak halálakor. Azonban anyja második házasságát, és így Stern Jakabot, mint nevelőatyját, nem túl elegánsan elhallgatja: “a jó Édesanyám két kis fiával özvegyen maradt”. Ugyanakkor Stern Jakab Engel Adolfot és Simont mint fiait említi.

A magisztrátus az 1841. október 23-i ülésén tárgyalta Stern alábbi, az iraton név szerint nem szereplő helyi ügyvéd által írt kérelmét:

Tekéntetes Nemes Tanáts!

Nagy alázatossággal folyamadom a’ Tekéntetes Nemes Tanáts kegyes színe elibe evégett: minthogy én 59-ik esztendőmben vagyok, és meg öregedtem, amellett pedig beteges is vagyok, és annyit mint annak előtte az öregségem miatt nem kereshetek, a Nemes Tanátsnak pedig 7 pengő forint és 15 Krajcárokat kell [mint] adót fizetnem, a mely nékem nehezen esik, mivel az öregségem miatt a kereskedés után nem mehetek, amellett pedig a két fiam is mindenik külön fizeti az adót.
Azért mélyalázatosan kérem Tekéntetes Nemes Tanátsot, hogy méltóztassék irántam oly kegyességgel öreg napjaimban lenni, és a jövendőben az adóból legalább elengedni, hogy annyi adót nem fizessek, mivel a betegségem miatt keveset kereshetek, a mélyalázatos kérésemet megújítván és nagy mélyalázatossággal vagyok

A Tekéntetes Nemes Tanátsnak

alázatos könyörgő Szolgája
Stern Jakab
kebelbéli lakos”

A kérelmet a magisztrátus elutasította.

Stern a második kérvényét „Dr. Nyers advocatus” révén nyújtotta be. A kézírás alapján az előző kérvényt nem ő írta. Az első bekezdésben a Dr. Nyers tévedésből kettő helyett három Engel-gyermek felneveléséről ír. Az ügyvéd úr magyar szókincséból mintha hiányoztak volna bizonyos szavak, ezért kerülhetett az iratba a német „Kreisler” ill. annak címoldalára a „Tandl” szó.

"avít vasak árulhatása végett neki Tandl (helyesen: Tändl) boltot kinyitani"

“…avít vasak árulhatása végett Tandl (helyesen: Tändl) boltot kinyitani…”

“Tekintetes Városi Tanács!

Minekutána 26 esztendeje miolta eme Szabad Királyi Város Pécs városába költözvén, Engl özvegyének férjhez vételével hütvösömet 3 árvákkal házalásból felnevelvén, azon idő alatt nem csak hogy magamat böcsületesen viseltem, hanem azon föllül mind [a] Városi, mind pedig [a] Tolerantialis [türelmi] adómat pontosan lefizettem.
Azonban idővel görnyed [az] emberkor is, és így lábaim gyöngesége miatt a’ házalás is terhesnek válik, mellyett könnyebb élet keresettel felcserélni óhajtnók.
Minthogy pedig jelenleg eme Sz.[abad] Királyi Pécs Városának Törvényhatósága alatt avít vasak árulásinak hely (Pest és más városok példáján) nem lenne, a’ mellyeket kótyavetyéken megvásárolván szegényebb sorsú embereknek eladás véget kitétethetnék, mely a’ N[emes]s Városnak kétszeres hasznot hajtana. Annál fogva
Alázatosan megkérem a’ Tekitetes Tanácsot, méltóztatna nekem meg engedni azt, hogy fent említett avít vasak. ú.m.: lánczok, hintóvasak, stb. árulhatása végett magamnak Kreisler boltot kinyithassak, melyre eső adómat ezennel pontosan megfizetni ezennel nyilatkozok.

Egyéb aránt tisztelettel maradván

Tekintetes Tanácsnak

alázatos Szolgája
Stern Jakab
kebelbéli lakos”

A magisztrátus, mivel a kérelem a keresztény céhek és kereskedők érdekeit nem zavarta, az ócskavasbolt megnyitásához hozzájárult.

Az e bejegyzéshez felhasznált dokumentumok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. A bevezetőben említett adatok forrása: Cserkúti Adolf „Az első pécsi zsidók” c. tanulmánya (Pécs, 1914).

Reklámok

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben jánosi Engel Adolf (Pécs, 1820. febr. 6. –  Bécs, 1903. jan. 10.), ipari vállalkozó életpályáját vázolom fel.  Apja, Engel Péter, az egyik első Pécsre betelepülő zsidó, Bonyhádról érkezett 1791-ben. Utóbb feleségül vette az egyik Pécsre betelepült első zsidó családfő, Fuchs Salamon, özvegyét. Második felesége, a németbólyi özv. Schwabachné szül. Szüszkind Mária volt Engel Adolf és Simon édesanyja, aki férje halála után feleségül ment Stern Jakabhoz. Engel Péter a napóleoni háborúk idején szerzett vagyonát később elvesztette, családjára nagy szegénységet hagyott.
Adolf szerény körülmények között nevelkedett, tizenévesként már önmagáról kellett gondoskodnia. Megtakarításaiból folyamatosan fej- lesztette Lyceum utcai üzletét, ahol kezdetben bútorok és különböző fatermékek forgalmazásával foglal- kozott. Kereskedelmi tőkéjéből ipari vállalkozásokba fogott. A Monarchia egyik legnagyobb faipari termeléssel és kereskedelmével foglakozó vállalko- zójává vált, termékei eljutottak Németországba, Franciaországba és Svájcba is. Pécsett a vasút mellett parkettagyárat hozott létre, ahova külön iparvágányt építtetett, 1892-ben. Más vidéki városokban (Szigetvár, Szentlőrinc, Barcs) is kiépített faipari érdekeltségeket. Különböző hazai és nemzetközi kiállításokon számos díjat nyert, az 1878. évi párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. 1876 után addigi egyéni vállalkozását átalakította, fiait bevonta az üzletvitelbe, a pécsi cég neve Engel Adolf és Fiai lett. 1880-ban megvette Montenuovo Alfréd herceg mecsekjánosi birtokát, 1884-ben a Baravitzka-féle parkettagyárat Ober-Döblingben Sándor fia és 1885-ben az ócsárd-pázdányi birtokot Gyula fia részére. Nevéhez kötődik a komlói szénkitermelés elindítása és a bányaüzem fejlesztése. Pécsett számos ingatlant vásárolt vagy hozott létre. Ő építette a Széchenyi tér 3. sz. alatti bérpalotát (Loránt-palota), áldozott a Balokány kiépítésére, övé volt a mai Rákóczi úton volt hajdani gőzfürdő, a Czindery kert, a vasút melletti ipartelep. A pécsi közgyűlés virilis tagja volt 1872-1881 és 1884-1886 között.

Emléktábla a Pécs, Rákóczi u. 54. sz. ház falán.

Meghatározó szerepet játszott az izraelita hitközség kiépülésben, működésében. Már 1844-ben az izraelita hitközség egyik elöljárója volt. 1848-ban belépett a nemzetőrségbe, emellett 12 társával „újító egylet”  megalakítását kezdeményezte az izraelita vallási élet reformálására, magyarítására. 1874-1875-ben a hitközség elnökeként sikeresen megakadá- lyozta a Monarchia minden területéről érkező, különböző hitelveket képviselő tagok közötti közösségi szakadást. Vagyonából rendszeresen áldozott a hitközség céljaira. Tevékenyen részt vett a gyülekezet iskolaalapításaiban, s mindkét zsinagóga létrehozásában.  1887. május 5-én I.  Ferenc József „jánosi” előnévvel nemességet adományozott neki, és leszármazottainak. 1910-ben a város utcát nevezett el róla (1958-tól Goldmark Károly utca). 2010-ben avatták fel emléktábláját a Rákóczi utca 54. számú épület falán. 

Forrás: Pécs Lexikon I. Kötet, 199. oldal, “Engel Adolf ” szócikk
Szerzők: Kaposi Zoltán, Vörös István Károly

Read Full Post »

Weiszmayer Márk 1804-ben saját házában berendezendő zsinagóga létesítésre kért engedélyt a városi tanácstól. A kérelmét elutasították. Közben elhunyt Pécs ugyancsak a 18. sz. végén türelmi jogot kapott másik zsidó lakosa, Fuchs Salamon. Az árvák felnevelése érdekében Pécsre telepedett a bonyhádi származású Engel Péter, és elvette Fuchs özvegyét. (Ezzel azonban maga nem nyert türelmi jogot.)  Engel megszerezte a mai Zrínyi u. 12.  sz. alatti telken lévő házat, és 1825-től ennek egyik szobájában gyűltek össze a pécsi zsidók istentisztelet tartására. A lakás eme hitéleti funkciója egészen 1843-ig, az első zsinagóga felavatásáig fennállt.
1820 és 1840 között a magát vicerabbinak nevező Szommer József a zsidó közösség egyetlen vallási funkcionáriusa. A rituális és liturgikus feladatok ellátása mellett ő vezette a születési és halálozási bejegyzéseket. A rendezett hitközég megalapítására 1840-ben került sor. Ebből az évből származik az első Chevra  Kadisa alapszabály, és ekkor kezdi meg pécsi  működését a korábban már bemutatott Lőw Izrael, Baranya Vármegye főrabbija.
A hitközség tagjainak buzgóságát jól jellemzi, hogy három év működés után már saját zsinagógával rendelkeztek. A közösség 1841. júliusában megvette Vitéz Ferenc Citrom utcai telkét és a rajta lévő házat zsinagóga céljára átalakították. Az avatási ünnepségre 5603. év Elul havának 20. napján (1843. szeptember 15-én), a szokásos péntek esti istentisztelet előtt került sor.
Az avatási ünnepségre Lőw főrabbi alkalmi imádságos könyvet  jelentett meg, amely 9 oldalon német, 6 oldalon héber szöveget tartalmazott. Ez a pécsi Lyceum Nyomdának az első és talán egyetlen héber nyelvű terméke.
A Zrínyi utcai imaházból baldachin alatt átvitték a Tórákat az új templom kapuja elé, közben a 122., 127., 132. és 134. zsoltárt énekelték. Az új templom kapujához érve a 24. zsoltárt énekelték el. Ezután körmenet alakult a rabbival, a kántorral és a hitközség vezetőivel, akik kezükben a tórákkal háromszor körbejárták a tórafelolvasó emelvényt, miközben a 30., 90. és 91 zsoltárból énekelték a kiválasztott részleteket. A reggeli imádság hálaadó részének elimádkozása után a szokásos liturgia mellett elhelyezték a Tórákat a frigyszekrényben, majd megtartották a délutáni imádságot. Ennek végeztével mondta el Löw rabbi a templom avatására biblikus héberséggel szerkesztett imádságát, melynek befejező szakasza magyar fordításban így szól:
“Jákob ivadéka pedig találjon tetszést és jóakaratot az emberek szemében, Királyunknak, hatalmasainak és tanácsosainak szíve legyen irgalmas irántuk, hogy jót cselekedjenek még továbbra is az olyannyira megtiport Izraellel, hadd lássák mind a népek, hogy néped iránti szeretetedből igazságos embereket engedsz felettük uralkodni s tégy jót azokkal, akik velünk jót tesznek. Izrael pedig hadd éljen biztonságban és nyugalomban lakozásának földjén, a Messiásnak még napjainkban való eljöveteléig, Ámen.”

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története,
Budapest, 1996, 23-37. oldal

Read Full Post »

Ablakrács részlete.

A pécsi zsidó családok többsége Baranya falvaiból (az első rabbi, Lőw Izrael, Dárdáról) és a tolnai Völgység zsidócentrumából, Bonyhádról költözött a városba.
A 18. század végén az első betelepülők egyike sem volt kereskedő. Az első részben említett Fuchs Salamon szűcs volt, de mivel abból megélni nem tudott, boltnyitási engedélyt kért a városi hatóságtól. Mikor ehhez majd fél év múlva hozzájárultak, az engedélyt polgárság tiltakozása miatt alig két hét múlva visszavonták. A Fuchs-szal együtt betelepedő Weiszmayer Márk a város nyilvános árverésén árendában elnyerte a zsidó konyha működtetését. Ez volt az első zsidó intézmény a városban, a család évtizedekig ragaszkodott a bérleményhez.
A 1840-re már változott a foglakozási helyzetkép: a tizenkét családfőből öt a kereskedelem valamilyen formájából élt, egy fő a zsidó konyha bérlője, és két főt iparosként jegyeztek be.
1848-ban a 45 háztartásfő közel 60 %-a kereskedelem valamilyen formájával foglalkozott (vásározók, házalók, használtruha kereskedők, terménykereskedők) és emelkedett a mesterségeket űzők aránya. A legnépszerűbb szakma a szabó volt, de akadt köztük sapkakészítő, szobafestő, címfestő, pálinkafőző, mész- és szénégető is. A zsidó értelmiséget a rabbival együtt egy tanító és egy szépírástanító képviselte.

Ablakrács a belvárosban.

Az 1840-es évek elején alakultak ki a pécsi zsidó közösség szerveződésének feltételei. A zsidó lakosok azzal fordultak a „Tekintetes Tanács”-hoz, hogy az nevezzen ki közülük egy elöljárót. Ezt a tanács nem tette meg, de megnevezett három türelmi joggal bíró személyt, akik közül maguk választhattak.
A nős férfiak vehettek csak részt a procedúrán, akik végül Fuchs Mórt választották meg. Ez volt az első lépés a szervezett hitközség megalakulásához.
1842-ben a városi tanács hozzájárult az imaház létesítéséhez, így a pécsi zsidók a Citrom utcában erre a célra telket és házat vásároltak. A templom felavatására 1843. szeptember 15-én került sor, melyen megjelentek a város más vallású tekintélyes polgárai is.

(Forrás: Radnóti Ilona: A Pécsi zsidók története I. In.: Pécsi Szemle, 1999. nyár, 11-19. oldal)

Read Full Post »