Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘gróf Széchenyi Ferenc’

szinesablakMoritz Fuchs 1812-ben született Pécsett Baruch Fuchs (?-1841) fiaként. Ő már harmadik generációs izraelita volt a városban, ugyanis nagyatyja, Salomon Fuchs, az 1780-as évek közepén gróf Széchényi Ferenc királyi biztos engedélyével letelepedési jogot kapott itt.
Fuchs 1827. február 1-től 1830. február 1-ig a Tolna megyei Bonyhádon S. David Adler textiláru-kereskedésében töltötte tanoncidejét, majd még fél évig – augusztus 1-ig – itt maradt segédként.
1830. október 1-től 1831. október 7-ig a dél-baranyai Dárdán B. Spiller textiláru-kereskedésében, majd 1833. április 1-ig az ugyancsak a baranyai Bólyban J. Löwy textiláru-kereskedésében dolgozott segédként. Ezzel a törvényben előírt tanonc- ill. vándoréveit maradéktalanul teljesítette. Élete következő három évéről nem találtam adatot.
1836. októberében ifj. Fábry Ferenc „ügyvédő” által házaló engedélyért folyamodott a pécsi városi tanácsnál. Fuchs a kérelméhez beszerezte Buda szabad királyi és főváros, ill. Pest szabad királyi város tanácsának igazolásait arról, hogy az ott élő tolerált és komoráns zsidók írásos engedélyükkel a keresztény ünnepek kivételével az egész évben házalhatnak. Emellett hivatkozott nagyatyjára is, akinek a Helytartótanács 1792. május 5-én kelt döntésével megengedte, hogy Pécsett boltot nyisson, amely 30 éven át működött. Arra is hivatkozott, hogy atyja már 50 éve adófizetője a városnak, ill. hogy ő a kincstárnak a türelmi adót és a városnak a katonaállítási adót rendben megfizette. Ez utóbbiakat Moses Weiszmayer az izraelita község első elöljárója és egyben adóbeszedője igazolta.

Az ügy iratai mellett megtalálható I. Ferencnek a házalást szabályozó rendelete is kézírásos másolatban.

A Kalmárok Társasága által megbízott ügyvéd kézírásos másolatban csatolta I. Ferencnek a házalást szabályozó német nyelvű rendeletét is.


A magisztrátus a folyamodvánnyal kapcsolatban kikérte a Kebelbéli Kalmárok Társaságának a véleményét, akik ügyvédjük megfogalmazásában az alábbi igen részletes választ adták:

Szabad Királyi Nemes Péts Várossa Tekéntetes Tanátsához nyújtandó alázatos felelte a Kebelbéli Kalmárok Társaságának Fux Moritz által bényújtott könyörgő levélre

Tekintetes Nemes Tanács!

Fux Moritz Kebelbéli Zsidónak abbéli vélünk felelet adás végett közölt könyörgő levelére, hogy néki általjában egész évben adasson jus s engedelem a házankénti butyoros kereskedés űzésére, azon tisztelettel, mellel tartozunk, következő alapos adatokban gyökerezzük feleletünket, Őt helytelen kérésétől elmozdíttatni alázatosan esedezvén:
1-ször: Az ide 1. és 2. szám alá kultsolt [csatolt] felsőbbi rendelések tartalmábul érthető: hogy a házankénti butyoros kereskedést tsak azoknak, akik hiteles passzussokkal [itt: illetőséget igazoló okmányokkal] vagynak ellátva, szabad űzni,
hogy azoknak vidékieknek kell lenni az említett parantsnak tartalmábul bizonyos lévén, minthogy azon rendelésbe gyökerezett engedelmet magára nem alkalmaztathatja. Azért a folyamodó a kívánt jussal élhet máshol, de nem e Szabad Királyi városban, mint lakóhelyén, – mellel ha élni néki szabad lenne, bizonyosan hasonló joggal többi hittársai, kebelbéli minden néven nevezendő módon lakosok – és mi is kiküldendő legényeink által űzhetnénk ezen kereskedés módját, mely valamint [miként] a folyamodónak, úgy számos társaságunk tagjainak tenkre jutását következtetné.
2-szor: a 2. alá kultsolt
mi módon űzendő Házankénti Kereskedésről szólló Vegyes Rendelésnek 9-ik §-ábul világosan felderül, mennyire kívántatnak minden visszaélések korlátoztatni – és mennyi kéméléssel [kímélettel – itt: odafigyeléssel] kelletik viseltetni a helyben letelepedett Kalmárok és adózók sorsa eránt. Ezen parants általjános az egész országra nézve, mennél szigorúbban kell tehát azt megtartani a Szabad Királyi Városban, ahol amúgy is úgy mint egész tájban [általában] oly tespedt állapotban lévő kereskedésünktől aránytalan nagy adót kénteleníttetünk fizetni. – ehhez járul
3-szor: hogy Társaságunk K.
[irályi] kiváltsággal /:Privilégiummal:/ vagyon ellátva; melynek ellenére még az törvény által el nem töröltetik, – valamint hogy minden czéhbeli így mi is mesterségünkből, melyet tanultunk, élni és hozzátartozóinkat eltartani köteleztetünk, úgy a kontár kereskedés és mesterség űzése is tiltva lévén, a mi kereskedésünk űzéséhez, vagy kedvezőbb alkalom ‘s gyakorlási mód senkinek, és így a folyamodónak se tulajdoníttathatik, nem lévén társaságunknak tagja; – annál pedig kevésbé
4-szer: Minthogy ezen szokás szabad királyi városunkban senki, és így a folyamodó se gyakorolta, most pedig annak béhozása se
[nem] szükséges, se [nem] kívánatos. Szükséges nem [sic!], mert a Pécsi Közönség elegendő és felesleg portékákkal láttatik el oly nagy számú mint városunk számlál kereskedők – és a vidéki butyoros kereskedők által; de kívánatos se e kérés elfogadása, mert azon számtalan vissza élések és tsalások melyeket a tapasztalás szerént ezen kereskedés űzése szül, ‘s mellyeknek megzabolázása a törvényhatóságok fő tiszti köréhez [fő feladatai közé] tartozik – korlátlanok maradnak – a szükséges felügyelés lehetetlenné tétetvén.
5-ször: A folyamodó felsőbb rendelésekből azt: hogy mint kebelbéli lakos is űzheti letelepedési helyén a házonkénti butyoros kereskedést, annál kevésbé, hogy azt egész év által űzhesse, következtetni és megbizonyítani képes nem lévén – minthogy folyamodásába előhordott okai kérése előmozdítását nem támogatnak
[sic!], és azért figyelembe sem vétetődhetne, megújjítván alázatos fentebbi kérésünket őt kérésétől elmozdíttatni alázatosan kérjük, ‘s az utolsó válaszadási just magunknak fenntartjuk; – mély tisztelettel maradván

A tekéntetes N[eme]s Tanátsnak

alázatos szolgái

A Kebelbéli Kereskedők Társasága”

Úgy látszik, a pécsi magisztrátus a precedensjogot alkalmazta, mivel a budai és a pesti magisztrátus döntéseire hivatkozva, továbbá arra, hogy a kérelmező képesített kereskedő, december 15-én megadta a házalási engedélyt Moritz Fuchsnak. A Fuchs és a helyi keresztény kereskedők további asszóiról egy következő bejegyzésben írok.

A pécsi magisztrátus ítéletének részlete.

A pécsi magisztrátus ítéletének részlete.

A felhasznált iratok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Read Full Post »

Ezt a blogot egykori kolléganőm, Radnóti Ilona, emlékének ajánlom. Kutatásai alapvető információkkal gazdagították a baranyai és a pécsi zsidóság történetéről való ismereteinket.  Az alábbi bejegyzésben olvasható információk túlnyomó részét is az ő egyik publikációjából kivonatoltam.

Jakovali Hasszán pasa dzsámija

Arról, hogy éltek-e zsidók Pécsett a középkorban, nem rendelkezünk megbízható adatokkal. Ha voltak is letelepedett zsidók az 1009 óta püspöki városban, a számuk nem volt olyan nagy, hogy szervezett közösségi életet élhettek volna. Az már  inkább valószínűsíthető, hogy a térség gazdasági centrumát jelentő Pécs vásárait látogatták.
II. Endre egy 1235-ben kelt rendeletében az egyházmegye terüle- tén lakó zsidókat a mezei termények után a pécsi püspök részére dézsma fizetésére kötelezi.
Evlia Cselebi török utazó 1663-ban Pécsett járt és arról számol be, hogy  a  “városban magyar, görög, örmény s frank nincs, de zsidó van”.
Ha el is fogadjuk ezt az állítást (Cselebi Péccsel kapcsolatos leírásában számos erős túlzás és tévedés van), bizonyára csupán néhány főről lehetett szó. Ugyanis a Zrínyi és Hohenlohe grófok által vezetett 1664-es januári-februári pécsi sikertelen ostromról szóló német nyelvű röplapok csak a mohamedán és a falakon kívül lakó keresztény lakosokat említik híradásukban.

1686 októberében a Ludwig Markgraf von Baden vezényelte osztrák császári seregek pár napos ostrom után elfoglalták Pécset.

1686-FÜNFFKIRCHEN

Az oszmán kézen lévő Pécs ostroma osztrák császári seregek által. Egy 1868-as német röplap részlete.

A török utáni első püspök, Radanay Mátyás Ignác (1687-1703), csak katolikusokat tűrt meg a városban. A más vallásúak vagy alávetették magukat annak, hogy megkeresztelje őket, vagy pár óra alatt el kellett hagyniuk a várost. A püspök esküt tetetett a polgárokkal, miszerint  ”…akár minémű néven nevezendő Római Apostoli szent hit ellen törekedőt és ellenkezőt állandó képpen közöttünk bé nem veszünk, és nem tartunk, és semmi képpen el nem szenvedjük.”

Ennek következménye, hogy csaknem  száz évig nem telepedhettek le Pécsett más vallásúak.

A Mária Terézia által adományozott városcímer.

Mária Terézia 1780-ban Pécset a szabad királyi városok sorába emelte, a lakosság megszabadult a püspöktől, mint földes-urától. A latin nyelvű oklevél 1780. január 21-én közzétett szövegének negyedik pontjában, egy hosszú bevételi listában az olvasható, hogy ezek „a városban vagy a város területén időző zsidók és más nem polgárok taxáinak hasznával” együtt átadat- nak Pécs szabad királyi város polgárainak.

Az oklevél 13. pontja ezt mondja: „Amint eddig minden nem igaz hithez tartozó ember a városban való letelepedéstől és polgárjog szerzéstől ki volt zárva, úgy a jövőben is érvényben marad a másvallásúaknak ez a kizárása.” Azaz a városban továbbra is csak katolikus vallásúak telepedhettek le.

Baranya vármegye címere 1694-ből

Baranya Vármegye szintén nem tűrte meg a zsidókat, csak a 18. század utolsó harmadában nyílt meg az ide betelepülni kívánók előtt. A vidéki földbirtokosok  külön ú.n. „védelmi pénz” fizetése ellenében ekkor már megen- ged(het)ték  zsidók letelepe- dését a saját falvaikban, ha érdekeiknek ez épp megfelelt. A Helytartótanács 1783-ban megjelentette II. József rendeletét, amely lehetővé tette a zsidók szabad költözését (a bányavárosok kivételével), megengedte számukra az iskolalapítást, fölszabadította előttük a céhek által makacsul őrzött foglalkozásokat és megszüntette a megalázó jelek viselésének kötelezettségét az öltözetükön.
A rendelet megjelenése után rövidesen Jacob Mózes kért letelepedési engedélyt Pécsett. A város ezt – kell-e mondani – természetesen elutasította. 1785-ben Bachrach Lázár dohánykereskedő Hidasról nyújtott be letelepedési kérelmet. A városi tanács az ő beköltözéséhez sem járult hozzá, noha a pécsi királyi biztos, gróf Széchényi Ferenc, Bachrach beadványát támogatólag küldte tovább a városhoz.
Széchényi megelégelte az uralkodó rendeletének ellenszegülő döntéseket, és a következő két kérelmezőnek, Weiszmayer Márknak és Fuchs Salamonnak a városi hatóság megkerülésével maga adott engedélyt a letelepedésre, rövid úton elutasítva a város utólagos tiltakozását.

Ezt követően majd két évtizedig nem költözött újabb zsidó a városba. 1807-ben már maga a város juttatta önszántából türelmi engedélyhez Lőwy Izraelt, aki vállalta, hogy cserébe katonai szolgálatot vállal a városért és  szükség esetén hadba vonul. A város tehát képes volt megfeledkezni a sokat és sokáig emlegetett esküjéről, ha érdeke épp összecsenget a zsidóéval. A “tolerált”  (megtűrt) státus egyébként igen becses volt a zsidók körében, mivel nemcsak végleges, hanem a fiú utódra átörökíthető volt. Pécsett az özvegyen maradt feleséget is tolerált személynek kezelték, amíg új házasságot nem kötött. Így Fuchs özvegye maradhatott a városban, míg Lőwy özvegyét és annak új férjét, miután a magisztrátus felszólítása ellenére nem hagyták el a várost, karhatalommal távolították el.

Forrás: Radnóti Ilona: A Pécsi zsidók története I.
In.: Pécsi Szemle, 1999. nyár, 11-19. oldal

Read Full Post »