Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Grün’

???????????????????????????????

A pécsi főrabbinátus pecsétje. (1850)

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását.
Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.

“Ugyanebben az évben (1870) megvettem Somssich Pál őfőméltóságától simonfai családi birtokát, amelyet politikai okok miatt nem akart tovább megtartani. és a lakását a kastélyban felhagyta. Somssich Simonfán egy pompás szőlőskertet létesített, melyben a legnemesebb francia szőlőfajtákat gondozták. A bort hektoliterenként 35 Forintért adtam el von Flandorfer lovagnak  Sopronba.
1872-ben üzlettársként csatlakoztam a hidasi széntársulathoz, melyet ipari vállalkozásokkal akartam fejleszteni. – Építettem is ott egy mész- és téglaégetőt, amelyek révén a társulat szép jövedelemhez jutott.  Azonban egyes üzlettársak irigysége nem engedte, hogy a várható megtérüléshez jussak,  így a mészégetőt visszaadtam a társulatnak, amelynél ez a szép reményekre jogosító vállalkozás tönkrement, emiatt 8000 Forintot  vesztettem.
Ugyanebben az évben Riegel, Zsolnay és Grün urakkal együtt 50 éves időtartamra bérbe vettük a püspöki szénbányákat évi 4200 Forintért. Ezek a szénbányák korábban a püspöki uradalomnak semmilyen jövedelmet nem hoztak. Ez arra  indította F. M. urat, akinek Kapronca közelében szénbányái voltak, hogy a következő ajánlatot tegye nekem: több gazdag polgár meg akarja venni a bányáit, és azokból egy részvénytársaságot kíván létrehozni, ám ők azt a feltételt szabták, hogy ebben én is vegyek részt. F. úr 10.000 Forint honoráriumot kínált nekem, ha csupán a nevemet adom, különben egy Krajcárral sem kell hozzájárulnom.
Az ajánlatot azonban visszautasítottam, mivel az üzletet nem ismertem, és nem akarom, hogy a polgártársaim, akik bíznak bennem, közreműködésemben csalatkozzanak és a pénzüket elveszítsék, ha a vállalkozás kedvezőtlenül alakulna. Ilyesmit semmi pénzért nem teszek.  Az üzlet el is maradt, és amint az később kiderült, az itteni polgárok javára.”

Read Full Post »

Pécsett a takarékpénztárak mellett néhány zsidó kézben lévő magánbankház – Schapringer, Ullmann, Krausz, Grün, Tausz – próbálta finanszírozni a létszámában nem túl jelentős vállalkozói réteget. A következő bejegyzésekben ezekkel ismerkedünk meg röviden.
Csepregi Schapringer Joachim életpályáját e blogban korábban már vázoltam. Ő 1840-ben Nagykanizsáról települt Pécsre mint termény- és sertészsír kereskedő. 1862-ben Grün Zsigmonddal társulva nyitotta meg “Bank és Váltóüzletét”, majd 1869-ben önállósult. 1876-ban Móric és Ignác fiát társul fogadta az üzletbe. 1896-ban bekövetkezett halála után legkisebbik fia, Gusztáv, vette át a banküzlet irányítását. Csepregi Schapringer Gusztáv tagja volt a Pécsi Törvényhatósági Bizottságnak, de a pécsi Kereskedelmi és Iparkamara és a OMB pécsi fiókja alelnöki, továbbá az 1907-es pécsi országos kiállítás főszervezői posztját is betöltötte. A bankház 1903-ban Kaposvárott is fiókot nyitott, amit négy év múlva bezárt.
A cégtulajdonos 1907-ben bekövetkezett halála előtt üzlettársává fogadta Fürst Gyula cégvezetőt. Ezzel az volt a célja, hogy a cég fennmaradásához szükséges szakértelmet biztosítsa. Fürst tehát 1907-től tulajdonosként vitte tovább a bankházat, amelynek minden bizonnyal nem tett jót a Schapringer családdal való évtizedes huzavona. A cég helyzete csak az első háború és a szerb megszállás (1918-1921) után konszolidálódott ismét, immár Fürst Gyula leszármazottainak tulajdonában.
A gazdasági világválság okozta nehézségek hatására a Schapringer-bankház 1929-ben szűnt meg, mivel Fürst Ervin akkori cégtulajdonosnak nem sikerült csődön kívüli egyezséget  kötnie az ügyfeleivel. A cég ellen a betétesek még 1931 után is “csalárd bukás”  bűntette miatt tettek feljelentést.
Forrás: Gál Zoltán: A pécsi magánbankárok felemelkedése és bukása. In: Mozaikok Pécs és Baranya gazdaságtörténetéből. Pécs, 2005, 39-41. oldal.

Forrás: Pécs szab. kir. város és Baranya vármegye Címtára, Pécs, 1909.

Read Full Post »