Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘I. Ferenc József’

Ebben a bejegyzésben tovább folytatom jánosi Engel Adolf sokoldalú tevékenységét megörökítő dokumentumok bemutatását. Ő az, aki Pécsett nem méltó arra, hogy visszakapja az 1958-ban megváltoztatott utcanevét – függetlenül attól, hogy 1990-től melyik pártzászló alatt tömörülnek többen a Pécs történetéről mondhatni nulla tudással rendelkező önkormányzati képviselők.
Az előző bejegyzésben közöltem annak a veretes szövegű oklevélnek az első részét, amelyben I. Ferenc József 1886. március 29-én Engel Adolfnak és leszármazottainak magyar nemesi címet adományozott. Alább a nemesi címer és annak leírása ismerhető meg.

Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a nemesi oklevél fotóit.

A képek kattintással nagyíthatók.

wappen

urk1

urk2

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben tovább folytatom jánosi Engel Adolf sokoldalú tevékenységét megörökítő dokumentumok bemutatását. Ő az, aki Pécsett nem méltó arra, hogy visszakapja az 1958-ban megváltoztatott utcanevét – függetlenül attól, hogy 1990-től melyik pártzászló alatt tömörülnek többen a Pécs történetéről mondhatni nulla tudással rendelkező önkormányzati képviselők.
Az előző bejegyzésekben ismertettem jánosi Engel Adolf legjelentősebb kezdeményezéseit, amelyek a köz javát szolgálták, kiváltva a városvezetés, a püspök, a magyar és a közös minisztériumok elismerését, írásbeli köszönetét.
Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy I. Ferenc József 1886. március 29-én Engel Adolfnak és leszármazottainak nemesi címet adományozott. Alább olvasható az igen veretes szövegű nemesi oklevél első fele, amely összefoglalja azokat a kimagasló érdemeket, amelyek Engel Adolfot méltóvá tették erre a kitüntetésre. Az oklevél második felét a családi címer leírásával a következő bejegyzésben közlöm – ha kitart addig az időm.

Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta az itt közölt dokumentumot.

A képek kattintással nagyíthatók.

nemesi1

 

nemesi2

 

nemesi3

Read Full Post »

Dr. jánosi Engel Róbertné Baiersdorf Erna mellszobra a főrabbiról.

Perls Ármin 1889. szeptember 17-én foglalta el Pécsett a hivatalát. Az első ténykedései közé tartozott a Talmud Tóra megalapítása, hogy megfelelő kereteket biztosítson a fiatalok számára a zsidó vallás  ismereteinek elsajátításához. Ebben maga is aktívan részt vett, az első évfolyamban tanított.
Tagja volt az izraelita elemi iskola iskolaszékének. Az oktatás fontosságát felismerve az országban elsőként vetette fel egy zsidó gimnázium szükségességét.
Aktív szerepet vállalt Pécs közéletében is: tagja a városi törvényhatósági bizottságnak, a Pécsi Nemzeti Kaszinónak, jótékonysági és kulturális rendezvények közreműködője.
Amikor 1891. júniusában I. Ferenc József király Pécsre látogatott, a pécsi hitközség is bejelentette, hogy a vallásfelekezetek sorában tisztelegni kíván. De mivel az izraelita vallás még nem tartozott a bevett vallások közé, az udvar illetékesei a zsidó közösség tisztelgését az uralkodó előtt az utolsó előtti helyre sorolták.
Ez mélyen sértette a hitközség vezetését, ezért Perls Árminnal az élen a belügyminiszterhez utaztak, hogy tiltakozásuknak kifejezést adjanak. A főrabbi elmondta, hogy amennyiben a zsidóság nem kapja meg az eseményen az őt megillető helyet, tisztelgésük elmarad. Az uralkodó tervezett zsinagóga-látogatására utalva pedig kijelentette, hogy “a jelzett körülmények között nem óhajtunk a kitüntetésben részesülni.” A határozott fellépés eredménnyel járt, a belügyminiszter előrébb sorolta a 80 fős zsidó küldöttséget, amely immár nem csak a pécsi, hanem a jelentősebb dél-dunántúli hitközségek képviselőiből is állt.
1897-ben, az emancipáció 30. évfordulóján keserűen állapította meg egyik szónoklatában: “Izrael szabadsága, teljes egyenlősége, méltósága nem vált még a zárkózó társadalom köztudatává, vérévé.” Rámutatott az antiszemitizmus hol nyílt, hol burkolt erőinek a megjelenésére is:  ” … a fáraók sötét szelleme nemcsak a líbiai óriás kőemlékekben él, hanem lappanghat a jelen társadalom szívében, intézményeiben, irodalmában és közfelfogásában.”
Perls gróf Zichy János kultuszminiszter mellett tanácsadó szerepet vállalt a napirenden lévő zsidó felekezeti ügyek megoldásában. E ténykedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy addigi munkásságát a Ferenc József Rend lovagkeresztjével ismerték el, melyet 1911. december 27-én Visy László, Baranya vármegye főispánja, ünnepélyes keretek között nyújtott át neki.

Forrás: Radnóti Ilona: Perls Ármin pécsi főrabbi. In: Pécsi Szemle, 2001. tél, 106-112 oldal.

Read Full Post »

Kohut Sándor dr. (1842. jún. 11. Kiskunfélegyháza – 1894. május 25. New York): főrabbi. Az akkor 32 éves, de már országos tekintélynek örvendő főrabbit Engel Adolf ajánlására Szé- kesfehérvárról hívta meg a pécsi izraelita hitközség 1874 szeptembe- rében.
Az országos hírű rabbi kitűnő szónok volt és jeles vallástudós. Középiskoláit Budapesten végezte, majd a breslaui Jüdisch Theologisches Seminar tanulója volt. 1864-ben bölcsészdok- tori diplomát szerzett Leibnitzben, 1867-ben avatták rabbivá.
1868-ban az Országos Zsidó Kongresszus jegyzője volt, ezután báró Eötvös József kultuszminiszter a Fejér megyei összes zsidó iskola igazgatójává nevezte ki.
Pécsi székfoglalójában azt vallotta, hogy ő a harmonikus kiegyenlítődés híve. “A jelennek vívmánya csak az ókor öröksége mellett üdvös és áldásos.” Azonban “… nem minden mi régi, egyszersmind égi” is. Az istentiszteletről: legyen az formájában “az uralkodó század nézpont magaslatáról” tekintve  esztétikus, de tartalmában “atyáink  szertartása szerinti”.
1878-1892 között jelent meg 9 kötetes, Pécsnek is világhírnevet szerző főműve, az Áruch Completum, szótár és enciklopédia a talmudi és midrási irodalomhoz. A művet Dulánszky Nándor pécsi püspök jelentős összeggel támogatta. I. Ferenc József pécsi látogatásakor (1880) programon kívül ellátogatott a zsinagógába, ahol Engel Józseffel együtt fogadták.
Jeles hittanár volt, az izraelita elemi iskola igazgatója.
Nagyváradra hívták (1882), ahonnan családjával New Yorkba költözött (1884). Ott a Jewish Theological Seminary egyik alapítója és vallástanára lett.
Kossuth Lajos halálhírére őt betegágyán érte. De elment a templomba, hogy gyászbeszédet tartson – a szószéken érte a halál.
A pécsi közösségben az emléke sokáig fennmaradt. Halála évfordulóján, jorcájtkor, a Chevra Kadisa emlékére mécsest gyújtott.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 70-75. oldal

kohutemlekmecses

“Oberrabbiner Dr. Alexander Kohut” pécsi búcsúbeszédének címlapja

Read Full Post »

A ma is működő zsinagóga  – melynek felépítéséhez I. Ferenc József az izraelita iskolai alapból 30 000 Forint kölcsönnel, Pécs városa pedig 200 000 db téglával járult hozzá – a Kossuth tér felé téglalábazatos vaskerítéssel, a Tímár és Goldmark utcák felé téglafallal övezett kertben szabadon álló, romantikus stílusú épület.
Főhomlokzata 1+3+1 tengelyes,  a félköríves oromzatában óra, körülötte héber felirat: „Imaháznak fog neveztetni mind a népek számára” (Ézsaiás 56:7).  A betűkkel jelzett évszám 628, ami  1868-nak, az építkezés befejezési évszámának felel meg.  Az oromíven a két törvénytábla áll.
A középrész három árkádíves bejáratát féloszlopok választják el egymástól, az emelet ablakai ezt a tagolást megismétlik. Az ablakok felett terrakotta díszítőelemek, előttük áttört mellvédek. A két szélső falmezőt a női karzatokra vezető lépcsőházak bejáratai.  ill. ablakai törik át. A kis kiülésű sarokrizalitokat tagoló pilaszterek tengelyében a főpárkányzatot kis gömbkupolák díszítik, előttük terrakotta  pártázatos dísz.
Az oldalhomlokzatok 1+5+1 tengelyesek.  Az északi oldal keleti végén a kóruskarzatra, a déli oldal keleti végén az orgonakarzatra  vezető lépcsőházak ötszögletes, félgömbkupával zárt toldalékai ugranak ki a falsíkból.

A zsinagóga délnyugati irányból.

 Forrás: Pécs Lexikon II. Kötet, “Zsinagóga” szócikk, Mendöl Zsuzsa leírása alapján. (Pécs, 2010, 426-427. oldal)

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben jánosi Engel Adolf (Pécs, 1820. febr. 6. –  Bécs, 1903. jan. 10.), ipari vállalkozó életpályáját vázolom fel.  Apja, Engel Péter, az egyik első Pécsre betelepülő zsidó, Bonyhádról érkezett 1791-ben. Utóbb feleségül vette az egyik Pécsre betelepült első zsidó családfő, Fuchs Salamon, özvegyét. Második felesége, a németbólyi özv. Schwabachné szül. Szüszkind Mária volt Engel Adolf és Simon édesanyja, aki férje halála után feleségül ment Stern Jakabhoz. Engel Péter a napóleoni háborúk idején szerzett vagyonát később elvesztette, családjára nagy szegénységet hagyott.
Adolf szerény körülmények között nevelkedett, tizenévesként már önmagáról kellett gondoskodnia. Megtakarításaiból folyamatosan fej- lesztette Lyceum utcai üzletét, ahol kezdetben bútorok és különböző fatermékek forgalmazásával foglal- kozott. Kereskedelmi tőkéjéből ipari vállalkozásokba fogott. A Monarchia egyik legnagyobb faipari termeléssel és kereskedelmével foglakozó vállalko- zójává vált, termékei eljutottak Németországba, Franciaországba és Svájcba is. Pécsett a vasút mellett parkettagyárat hozott létre, ahova külön iparvágányt építtetett, 1892-ben. Más vidéki városokban (Szigetvár, Szentlőrinc, Barcs) is kiépített faipari érdekeltségeket. Különböző hazai és nemzetközi kiállításokon számos díjat nyert, az 1878. évi párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. 1876 után addigi egyéni vállalkozását átalakította, fiait bevonta az üzletvitelbe, a pécsi cég neve Engel Adolf és Fiai lett. 1880-ban megvette Montenuovo Alfréd herceg mecsekjánosi birtokát, 1884-ben a Baravitzka-féle parkettagyárat Ober-Döblingben Sándor fia és 1885-ben az ócsárd-pázdányi birtokot Gyula fia részére. Nevéhez kötődik a komlói szénkitermelés elindítása és a bányaüzem fejlesztése. Pécsett számos ingatlant vásárolt vagy hozott létre. Ő építette a Széchenyi tér 3. sz. alatti bérpalotát (Loránt-palota), áldozott a Balokány kiépítésére, övé volt a mai Rákóczi úton volt hajdani gőzfürdő, a Czindery kert, a vasút melletti ipartelep. A pécsi közgyűlés virilis tagja volt 1872-1881 és 1884-1886 között.

Emléktábla a Pécs, Rákóczi u. 54. sz. ház falán.

Meghatározó szerepet játszott az izraelita hitközség kiépülésben, működésében. Már 1844-ben az izraelita hitközség egyik elöljárója volt. 1848-ban belépett a nemzetőrségbe, emellett 12 társával „újító egylet”  megalakítását kezdeményezte az izraelita vallási élet reformálására, magyarítására. 1874-1875-ben a hitközség elnökeként sikeresen megakadá- lyozta a Monarchia minden területéről érkező, különböző hitelveket képviselő tagok közötti közösségi szakadást. Vagyonából rendszeresen áldozott a hitközség céljaira. Tevékenyen részt vett a gyülekezet iskolaalapításaiban, s mindkét zsinagóga létrehozásában.  1887. május 5-én I.  Ferenc József „jánosi” előnévvel nemességet adományozott neki, és leszármazottainak. 1910-ben a város utcát nevezett el róla (1958-tól Goldmark Károly utca). 2010-ben avatták fel emléktábláját a Rákóczi utca 54. számú épület falán. 

Forrás: Pécs Lexikon I. Kötet, 199. oldal, “Engel Adolf ” szócikk
Szerzők: Kaposi Zoltán, Vörös István Károly

Read Full Post »