Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Israel Löw’

szinesablakIsrael Löw Baranya vármegye főrabbijának 1857 februárjában történt nyugdíjba vonulása miatt gondoskodni kellett az utódjáról. Ennek elvileg két útja volt: a közvetlen meghívás a rabbiszékbe, vagy a nyílt pályáztatás. A baranyai zsidó közösségek ez utóbbi mellett döntöttek. A pécsi község a korábbi évek álláskiírásait – tanári, iskolaigazgatói, sakteri, hitszónoki, kórusvezetői állásokról volt szó – több újságban is megjelentette. Vélhetően a pécsi rabbiállásról is ezekben jelent meg a kiírás, melyre 25 rabbi jelentkezett. A megküldött bizonyítványaik alapján előzetes válogatás történt köztük. A baranyai zsidó hitközségek képviselői a négy legjobbnak tartott pályázót kívánták személyesen is megismerni és hitszónoklatát meghallgatni. Az alábbi forrásközlés erről szól.
Ebben a költségekre vonatkozó szakasznál az áll, hogy annak felét a “rendes fizetés arányai szerint” osztják szét a hét baranyai járás zsidósága között. Ez alatt vélelmezhetően a nyugdíjba vonult megyés főrabbinak fizetendő hozzájárulás arányait kell érteni.

Az eredeti jegyzőkönyvi határozat megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában. A saját fordításomban közlöm.

“A Baranya vármegyei izraelita hitközségek elöljáróságainak ma, 1857. március 17-én, megtartott ülésén a rabbi megválasztásával kapcsolatban az alábbiakról határoztak:

A következő urakat hívják meg próba-hitszónoklatra

1., Dr. Hirschfeld urat Szenicéről, aki 50 forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 2., M. Singer urat N[euan?]ból, aki szintén 50 Forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 3., J. Popper urat Hohenemsből, 50 Forint átalánnyal; 4., Dr. Dreifuss urat [Volldorfból] 100 Forint átalánnyal. E rabbi urak egymás után történendő meghívásával a Pécsi Hitközség Tekintetes Elöljárósága lett megbízva.
Ezen urak mindegyikének válaszát az itteni megjelenésükről a Pécsi Hitközség Elöljárósága köteles az összes járási elöljáróságnak kellő időben tudtára hozni, hogy ők a próba-hitszónoklatokon jelen lehessenek. A kiválasztott rabbi ezt követő felvételének ugyancsak  Baranya vármegye összes elöljáróságának részvételével kell megtörténnie.
A pályázók fent jóváhagyott utazási költségátalányát a pécsi és a Baranya vármegyei községeknek együttesen kell kifizetni. Az utazási költségek szétosztása a következő módon történik: a Pécsi Község fizeti a költségek felét, a másik felét a vármegye 7 járása a rendes fizetés arányai szerint. E négy jelölt 25 pályázó közül lett kiválasztva. Ha az egyikük, vagy esetleg akár mindegyikük elvárás alatt teljesítene, úgy Jakob Oberdorf urat Wendsbukból és H. Reichmann urat Mecklenburg Strelitzből kell meghívni.
Ezzel a jegyzőkönyvet lezárják és aláírják. Pécsett, 1857. március 17-én.

A Pécs város községe részéről Gabriel Reich elöljáró sk., Schapringer sk., Sigm. Grün sk., L. Justus sk., A. Reinfeld sk., Mor. Fuchs sk., Jos. Rothmüller sk.; Coromme Frank cs. k. vármegyei biztos sk.; a Siklósi járás részéről Adolf Schulhof sk., Jakob Deutsch sk.; a Sásdi járás részéről J. Mautner sk.; a Mohácsi járás részéről Jakob Münster sk.; a Pécsi járás részéről David Lang sk., Ig. Walter sk.; a Szentlőrinci járás részéről Jakob Pfeffermann sk., Ig. Deutsch sk.; a Pécsváradi járás részéről David Schwarz sk., Peter Armuth sk.; Wilh. Singer sk.; a Dárdai járás részéről M. Cohn sk.”

A baranya vármegyei izraelita hitközségek üléséről készült jegyzőkönyv részlete. (Kattintással nagyítható.)

Reklámok

Read Full Post »

szinesablakE bejegyzés főszereplője Moses Waiszmaier, a Pécsre 1786-ban elsőként betelepedési engedélyt kapó zsidó család 1781-ben született gyermeke. A családnév különböző írásmódokban maradt fenn: Waiszmayer, Waiszmair, Waiszmaier, Waiszmeyer, Weiszmeyer, Weiszmayer, Weissmayer… Melyik változat a “helyes”? Mindegyik, maga a név viselője sem írta csak egyféleképp. Ezért itt alább röviden “W.”-ként említem őt.
A fennmaradt dokumentumok azt mutatják, hogy “több lábon állva” próbált megélni. 1836-ban már bizonyosan volt egy pár lova, egy kocsija és egy keresztény alkalmazottja, így szállítmányozást vállalt – Pécsen kívül is. Emellett használt ruhák árusításával is foglalkozott. 1841-ben a városi hatóság a kereskedése után a 2. adófizetői osztályba sorolta, amit W. magasnak tartott. Kérte, hogy a 3. adóosztályba tegyék, de a város nem változtatott a besoroláson. Már az 1830-as évek második felében a Rácvárosban (ma Pécs része, akkor kb. 5 km-re nyugatra önálló község) egy városi tulajdonú házat bérelt és zsidó konyhát működtetett, ahol az izraelita átutazók kóser ételhez és borhoz juthattak. Ezt idővel tovább bérelte Löbl Fürst bonyhádi zsidónak, aki odaköltözött. A tanácsi iratok között lévő levelei arról tanúskodnak, hogy 30-40 Forintnyi összegeket is kölcsönzött zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt az akkor törvényben megszabott 6%-os éves kamatra.
Egy 1840-ből származó városi zsidó-összeírásból tudjuk, hogy ekkor már özvegyen élt két fiával és két lányával. A háztartásában még négy szolga és egy szolgálólány státuszú személyt jegyeztek fel.

Mos. Waiszmaier, Toleranz(tax) Einklauber zu 5Kirchen

“Mos. Waiszmaier, k. Tol(e)ranz(tax) Einklauber in 5kirchen.” (1836 november)

Moses W. 1835. január 1. és 1841. november 4. között a Pécsi Zsidó Község (kehile) első elöljárója (rásekol). Ebben a minőségében Pécsett az  izraelitáktól ő szedte be a “királyi türedelemadót”, valamint a város számára a katonaállítási adót is.
Mintegy jelezve, hogy ő “hivatalos személy” és az általa írt levél, igazolás, stb. nem csupán magántermészetű, pecsétnyomót készíttetett magának. Ez kör alakú volt, mintázata egyszerű, sűrű vékony diagonális rács. A vízszintes középső sima mezőben az “M. Weiszmaier” név áll – ahogyan ő csak ritkán írta a nevét.

Pecsétlenyomat 1836-ból.

Pecsétlenyomat 1836-ból: “M. Weiszmaier”

Az elöljárói posztért nem járt fizetés, az megtiszteltetésnek számított, akárcsak a bizottsági és választmányi tagság, vagy a jótékony szervezetekben való hivatalviselés.

Moses Weiszmaier, Tolerenz Tax Einklauber. Aláírás: 1840 február

“Moses Weiszmaier, k. Tol(e)ranz  Tax  Einklauber.”  (1840 február)

Ha valamiért nem használta a pecsétet, akkor a neve alá – németül – odaírta: “a k.(irályi) türelmi adó beszedője”, vagy a zsinagóga kialakítására megvásárolt lakóház adásvételi szerződésén: “a Zsidó Község elöljárója”. Tekintélye az ekkor még szerény létszámú izraelita közösségen belül egyrészt bizonyára abból fakadt, hogy a legrégebbi pécsi zsidó család sarja volt, másrészt pedig már túl volt az 50. életévén, és így kellően tapasztalt férfinak számított a község képviseletére, az ügyes-bajos dolgok intézésére. Harmadrészt pedig a Pécsett lakó tolerált, vagy komoráns izraelita férfiak között ekkor még a vagyonosabbak közé számított.

Mweiszm-4

“Moses Weiszmaier” (1840)

1840-ben már egy másik pecsétnyomót használt. A változás az előzőhöz képest annyi, hogy a középső sima felületet egy vízszintes “gyöngysor” két részre osztja. A felsőben két kicsi hatágú csillag között a “Moses” név áll, az alsóban pedig a családnév. A teljes név kiírása miatt a betűméret az előző pecsétéhez képest kisebb lett.
1841 novemberében Moritz Fuchs kereskedő vette át tőle az elöljárói feladatkört. A váltás okát nem ismerjük. Fuchs a másik legrégebbi pécsi zsidó családból származott, aki az adólisták szerint ekkor az izraelita közösség legtehetősebbje. W. azonban továbbra is elismert tagja maradt a községnek: 1842-ben beválasztották az alapszabályt “a kor követelményeihez” igazító bizottságba. Ez már csak azért sem tudott hatékonyan dolgozni, mivel Israel Löw megyés főrabbi, aki hivatalból szintén a bizottság tagja volt, az ortodox álláspontot képviselte, és bizonyára nem látta különösebben szükségesnek a ceremónia megváltoztatását, “kiigazítását”. A bizottság még 1844-ben is e kérdésekkel vajúdott…

Mweiszm-5

“M. Waiszmair” ( 1842 január)

Az 1842-es türelmi adó kirovásához az elöljáróság a Pécsi Izraelita Község bekebelezett tagjait négy csoportra osztotta. W. a második adóosztályba került, 4 Váltóforintot és 16 Krajcárt fizetett. (Moritz Fuchs az első adóosztályban ennek a kétszeresét.) Úgy tűnik, a következő években nem változott jelentősen az anyagi helyzete, mivel az 1843. és 1844. évi türelmi adó együttes szétosztásakor 8 Forintot kellett fizetnie. A hat adófizetői csoportra osztott községben a negyedikbe került, mivel a nála tehetősebb zsidók felvételével vagyoni tekintetben ő jelentősen hátrébb sorolódott. (A Pécsre költöző szegény zsidók száma ugyan a vagyonosokénál jóval erősebben emelkedett, de mivel ők nem tudták megfizetni a bekebeleztetés díját, ezért nem számítottak be a községbe.)
Ettől a “lecsúszástól” függetlenül W. továbbra is részt vett a különböző eseti bizottságok munkájában, lett légyen az a községi alkalmazott (mesubed) felvétele, a hentes eligazítása, az egyes adóosztályok méltányos megállapítása, vagy a korábbi évek pénzügyi elszámolásainak ellenőrzése.

Waiszmair - vereins vorsteher. - 1848

“Waiszmair, vereins vorsteher.” (1848 július)

1847 őszén nyilvános árverésen egy évre – 1847 novemberétől 1848 novemberéig – mint legtöbbet kínáló 45 Forintért megkapta a kóser bor árendáját.
1848 júliusában a Beteggondozó Egyesület (Rófé Cholim) elnökeként egy évre szerződést kötött dr. Marcus Waiszmair orvossal – a fiával – a beteg pécsi izraeliták megvizsgálásáról és a szükséges receptek felírásáról. (Nem tudható, mennyi ideig látta el ezt az elnöki tisztséget, de 1845-ben még nem ő az elnök.) Hohó! – mondhatnánk – ez aztán a családi “összefonódás”! Ebben az ügyben azonban nem volt alternatíva, mivel ekkor nem élt más izraelita orvos Pécsett.
A községi jegyzőkönyvből tudjuk, hogy Joachim Rothmüller, a húskrajcár bérlője, 1851 őszén bepanaszolta W.-t, hogy ő a szárnyasokat már hónapok óta otthon maga vágja és nem fizeti be a bérlőnek az esedékes díjakat (Briefelgeld). Az elöljáróság meghallgatta W.-t, aki ezt elismerte. Ezért a kihágásért 12 Forint büntetés megfizetésére kötelezték. (A 12 Forint jelentős összegnek számított, az 1840-es években átlag  ennyi volt a községbe történő felvétel díja, azaz a “belépési taksa”.)
W. 71 évesen 1852. szeptemberében megvette M. Abelesnak a férfi zsinagógában lévő 27-es számú ülőhelyét. Jó okkal feltételezhető, hogy nem ez volt az egyetlen tulajdonában lévő zsinagógai ülőhely.
Az utolsó jegyzőkönyvi említés Moses W.-ről 1854 decemberéből való, amikor a fia – “dr. Weissmeyer” – bemutatta az elöljáróságnak az atyja ugyanazon év áprilisában kelt eredeti végrendeletét, amely alapján a zsinagógában lévő 17-es számú férfi ülőhelyet örökségként átírták a nevére.

A bejegyzéshez felhasznált dokumentumok megtalálhatók a Pécsi Zsidó Hitközség Levéltárában és a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Read Full Post »

mezu1Ebben a bejegyzésben az előző posztban felsorolt izraelita tulajdonban lévő ingatlanok elhelyezkedését szemléltetem Pécs belvárosában. A topográfiához Madas Józsefnek (1905-1988) a pécsi belváros házairól és telkeiről megjelent adatgyűjteményét használtam fel. Sajnos nem sikerült minden név szerint ismert zsidó háztulajdonos akkori pontos lakhelyét meghatároznom. Talán a Siklósi-, vagy netán a Szigeti külvárosban lakhattak. Madas József e városrészekre vonatkozó kutatásainak rendszerezése és nyomdába adása előtt elhunyt.
Azonban időközben találtam pár, e korszakból való ide illő információt, így ezeket is feltüntettem az alábbi térképvázlaton.

A piros számok feloldása:

  1. Király u. 10., Gabriel Lederer, Vétel: 1852. V. 2., Ár: 14.600 Forint
  2. Felsőmalom u. 3., Joachim Schapringer nagykereskedő és neje Matild Leitner, Vétel 1848. X. 16., Ár: 14. 125 Forint
  3. Líceum u. 5., Adolph Engel kereskedő és neje Anna Justus, Vétel: 1856
  4. Munkácsy M. u. 9., Gabriel Reich és neje Barbara Blum, Vétel: 1850. VIII. 8., Ár: 3.800 Forint
  5. Irgalmasok utcája 6., Sigmund Grün vegyeskereskedő és neje Katharina Fuchs, Vétel: 1850. VIII. 1., Ár: 5.000 Forint
  6. Teréz u. 5., Marcus Goldstein és neje Johanna Sax, Vétel: 1853. VI. 23., Ár: 2.200 Forint
  7. Citrom u. 7., Israel Löw megyés főrabbi és neje Rosalia Hoffer, Vétel: 1856
  8. Citrom u. 9/1., Zsidó Község, zsinagóga, Vétel: 1841. VII. 4.,  Ár: 680 Forint
  9. Citrom u. 9/2., Zsidó Község, fürdőház (mikve), Vétel: 1856. (A községi jegyzőkönyv alapján ide vélelmezem.)
  10. Zrínyi u. 13., Salloman Kaufer és neje Karolin Goldstein, Vétel: 1850. VII. 25., Ár: 5.000 Forint
  11. Szent István tér 7., Andreas Schwarz, Vétel: 1852. XII. 19., Ár: 8.600 Forint
  12. Teréz u. 13., Simon Engel sapkakészítő és neje Barbara Rosenstock, Vétel: 1856
  13. Jókai u. 5-7, Zsidó Község községház és tanoda, Vétel: 1852. VIII. ?., Ár: 3.880 Forint

belvaros

Read Full Post »

blauesfensterAz izraeliták Magyarországon a 19. század közepéig nem voltak birtokképesek, azaz nem szerezhettek ingatlanokat. A lakásaikat, boltjaikat, vállalkozásaikat (szeszfőzde, kocsma, mészárszék, malom, halastó, stb.), közösségi tereiket (zsidó konyha, tanház, zsinagóga) bérelniük kellett az őket befogadó adott uradalomtól, vagy városok esetén a város hatóságától, esetleg keresztény természetes személyektől.
Pécsett csak a temető és egy zsinagóga céljára átalakított lakóház lehetett a község birtokában, amihez 1852-ben egy iskolaépület is társult.
Egy 1855-ből fennmaradt lista alapján tudjuk, kik voltak azok az izraeliták Pécsett, akiknek a nevén ingatlan volt. Az alábbi nevek mögötti számok a házak számát jelentik. Ekkor még nem utcák szerint számozták a házakat, hanem egy-egy városrész utcái alkottak önálló, és idővel nehezen kezelhető nyilvántartatási egységet – több száz házzal.
A listában szereplő személyek a városi gazdasági elithez és / vagy a hitközségi elithez tartoztak.

Gabriel Ledrer – ház No. 6; Gabriel Reich – ház No. 7 7/8; Adolf Engel – ház No. 29; Josef Engel – ház No. 81; Leopold Justus – ház No. 82; Israel Rosenstock – ház No. 100; Josef Rothmüller – ház No. 123; Israel Löw – ház, No. 124; Marcus Goldstein – ház No. 162;  Simon Engel – ház No. 166; Salloman Kaufer – ház No. 175; Sigmund Grün – ház No. 208; Joachim Schapringer – ház No. 257; Andreas Schwarz – ház No. 302; Leopold Hirschfeld – ház No. 328; izraelita községház – No. 592; Salloman Billitz szőlő, 5 egység, No. 1630-1631.

A forrásul szolgáló német nyelvű dokumentum megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

Read Full Post »