Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Kultusgemeinde’

szinesablakA zsidó községek autonómiája a 18. század végétől – II. József rendeleteitől – folyamatosan csökkent, az államigazgatás egyre több területen kívánta szabályozni és befolyásolni az izraeliták életét. Ilyen volt pl. a katonaállítás, a házasságkötés közigazgatási hatóságok által történő engedélyeztetése, a kötelező anyakönyvvezetés, vagy az általános tankötelezettség bevezetése. A 19. század közepére a zsidó elöljáróságok illetékessége a vallási ügyek – a “kultusz” – területére és a közösség életének igazgatására korlátozódott. Így vált az izraelita község (kehilá) hitközséggé.
A pécsi község jegyzőkönyvi határozataiban 1851 augusztusában jelenik meg először a “Kultusgemeinde” (= hitközség) szó, majd egyre többször. Ezzel párhuzamosan és szembeszökő módon szorul vissza a “Gemeinde“(= község) szó használata.
Az elöljáróságok egyik  feladata maradt tehát a közösség belső rendjének és fegyelmének a fenntartása. Erre több eszköz is rendelkezésükre állt: a renitens tag szóbeli, vagy írásbeli figyelmeztetése, a nyilvános (zsinagógában történő) megrovás, megszégyenítés, a pénzbüntetés, a vallási élet szolgáltatásaiból való ideiglenes kizárás, a község alkalmazottai esetén a hivatalukból való azonnali felfüggesztés, a távozásukkor ajánló bizonyítvány kiadásának megtagadása. A legerőteljesebb fegyelmezési eszköz e korban az időleges, vagy végleges herem – a kiátkozás – volt.
A testi fenyítés, a börtön, vagy végletes esetben a halálos ítélet kiszabása és végrehajtása immár a polgári büntetőbíróság kizárólagos hatáskörébe tartozott. Ezeket természetesen csak a világi törvények, nem pedig a zsidó vallási törvények, vagy a közösségi élet rendjének megsértése miatt szabták ki.
Az alábbiakban Lőw Izrael főrabbi megsértésével kapcsolatos fegyelmi ügyeket mutatok be a község jegyzőkönyvéből. Az elöljáróság kemény büntetéssel próbálta elejét venni az ilyen esetek megismétlődésének. Az első forrásban lévő zárójeles szavak az eredeti német nyelvű szövegben is zárójelben szerepelnek, mint az előttük álló héber kifejezések német megfelelői.

“1844. január 24-én a teljes község ülésén szavazattöbbséggel a következő ítéletet hozták Moses Abraham Herman ellen, mivel Moses Abraham Herman 1844. január 23-án községünk főrabbi urát a község elöljárósága jelenlétében nyilvánosan megsértette. Ezért őt az alábbi büntetésekkel sújtják: 1.) A mai naptól egy évre megvonják tőle a B. B.-t[1] (szavazási jogosultságot), azaz a Beth HaKneszetben (zsinagógában) nem szabad őt felhívni a Tórahoz és a Beth HaKneszetben (zsinagógában) nem szabad számára MiSeberahot[2] sem mondani, továbbá a Beth HaKneszetben (zsinagógában) az ülőhelyén sem tartózkodhat, hanem csak a közös padban. 2.) Eltiltják a Khile Sauchettől (a községi saktertól), sem húst, sem vágott állatot nem kaphat, és őt idegennek tekintik, azaz a mai naptól nem fizethet hozzájárulást a Koholnak (a községnek).”

A büntetőhatározat részlete. A kép kattintással nagyítható.

A büntetőhatározat részlete. A kép kattintással nagyítható.

“Rendkívüli elöljárósági ülés 1853. február 15-én.

Jos. [sic!] Löw rabbi úr az alábbi panaszt teszi a Philipp Trebitsch és Mayer Stern urak részéről őt ért becsületsértések miatt:

Szombaton, e hó 12-én, miután ugyanezen rabbi írásos megkeresésére a Nagyságos Kormánybiztos úr megtiltotta az itteni és a környéken lakó zsidóknak, hogy Szombaton és más zsidó ünnepnapokon kinyissák boltjaikat, vagy más zajt keltő tevékenységet folytassanak, és a rabbi úr ennek be nem tartása miatt segítségért fordult a Tekintetes Városkapitánysághoz, Trebitsch úr őt a következő szavakkal merészelte inzultálni:
T.: Ön aztán egy különös ember!
R.: Miért? Indokolja meg!
T: Mivel Ön  Schapringer urat nem panaszolta be a Sabbat megszentségtelenítői között.
R: Először is a [kormánybiztosi] utasítás inkább magát az elöljáróságot szólítja fel ennek közzétételére, másodszor őt nem lehet a Sabbat nyilvános megszentségtelenítőjének bélyegezni. Trebitsch úr azonban megismételte az első sértő szavait azzal a kiegészítéssel: Én éppen olyan tisztességes zsidó vagyok, mint Ön.
Stern úr épp abban a pillanatban, amikor a rabbi e beszélgetés után innen továbbindult – hogy szemléltesse a Szombat megszentségtelenítést – a szivarfüstjét tudatosan a rabbi arcába fújta.
Határozat: A két bepanaszoltnak holnap, e hó 16-án, délután 15½ órakor az elöljáróság előtt kell viselkedéséről számot adnia.”

A főrabbi panaszára felvett jegyzőkönyv részlete.

A főrabbi panaszára felvett jegyzőkönyv részlete. Kattintással nagyítható.

“Rendkívüli elöljárósági ülés 1853. február 16-án.

Mindkét tegnap bepanaszolt, Ph. Trebitsch és Mayer Stern úr, az elnökség idézésére megjelenik. Az utóbbi a vád valódiságát teljes mértékben tagadja, előadva, hogy nem volt szándékában a személyes sértés, és bizonyára dohányzott a boltjában úgy a rabbi úr elhaladása előtt, mint az után, de semmi esetre sem kihívó módon inzultálva őt, tudatosan, ahogy mondják.
Ph. Trebitsch úr elismerve a panaszt előadja, hogy a rabbi úr őt e szavakkal: „egy eleve rossz ember” már több ízben megsértette.
A bepanaszoltak eltávoznak.
Határozat: Mivel ennek az ügynek az elintézése az elöljáróságra lett bízva, mindkét bepanaszolt személynek az az ítélet kézbesítendő, hogy nekik három napon belül a rabbit a lakásán személyesen meg kell követniük, ellenkező esetben ennek szombaton a zsinagógában nyilvánosan kell megtörténnie. – Erről a rabbi úr is értesítendő.”

És az utolsó adalék ehhez az ügyhöz:

“Az elnök úr arról tájékoztat, hogy Mayer Stern úr az elöljáróság rá vonatkozó 282. jegyzőkönyvi szám alatt hozott ítéletének nem tett eleget. Erre azt a határozatot hozták, hogy neki az alábbi szigorított utasítást küldik:

Ön az e hónap 17-én kézbesített, a vonatkozó ügyben az elöljáróságnak magasabb helyről adott felhatalmazás alapján hozott ítéletnek ismeretlen okból nem tett eleget. Időközben azonban e hó 18-án a Rabbi úrtól levelet kaptunk, amelyben nem csak azt jelenti ki, hogy a panasza valós, hanem az ítélettel kapcsolatban kifejezte még az elégedetlenségét[3] is. Ennek következtében az alulírott Elöljáróság egy szigorított intézkedés meghozatalára kényszerül. Önnek most már a község három tekintélyes tagja jelenlétében kell a panaszostól bocsánatot kérnie és ezen felül 18 Forint, tizennyolc Forint, pénzbüntetést kap, melyet a község iskolaalapjának javára kell befizetnie, mint a tiszteletlen viselkedésének következményét. Megjegyzés: ha a bocsánatkérésre e hét péntek estig a panaszos úr házában a fent leírt módon nem kerül sor, úgy azt Szombaton a zsinagógában nyilvánosság előtt kell megtennie.

Kelt, 1853. február 28-án.                                                               

az Elöljáróság
J. Schapringer sk.”

A szigorított ítélet részlete. Kattintással nagyítható.

A szigorított ítélet részlete. Kattintással nagyítható.

[1] B. B. = Bal Batim, azaz a bekebelezett tag jogosítványait

[2] „Aki megáldotta” – Ezek az első szavai annak az áldásnak, melyet Sabbatkor a szent gyülekezetre, a közösség ügyeivel önzetlenül foglalkozókra mondanak. A Tórához felhívottat is ezzel az imával áldják meg Sabbatkor és az ünnepnapokon a neki felolvasott szakasz befejezése után. Jólesz Károly: Zsidó hitéleti lexikon, Bp., 1987, 135.

[3] Israel Löw nyilván jól emlékezett arra, hogy kilenc évvel korábban az őt megsértő kebelbéli tagot az akkori elöljáróság egy évre mondhatni kiközösítette (nidduj). Az aktuális ügy érintettjeit csak bocsánatkérésére kötelezték.

Read Full Post »