Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Lőw Izrael főrabbi’

szinesablakIsrael Löw Baranya vármegye főrabbijának 1857 februárjában történt nyugdíjba vonulása miatt gondoskodni kellett az utódjáról. Ennek elvileg két útja volt: a közvetlen meghívás a rabbiszékbe, vagy a nyílt pályáztatás. A baranyai zsidó közösségek ez utóbbi mellett döntöttek. A pécsi község a korábbi évek álláskiírásait – tanári, iskolaigazgatói, sakteri, hitszónoki, kórusvezetői állásokról volt szó – több újságban is megjelentette. Vélhetően a pécsi rabbiállásról is ezekben jelent meg a kiírás, melyre 25 rabbi jelentkezett. A megküldött bizonyítványaik alapján előzetes válogatás történt köztük. A baranyai zsidó hitközségek képviselői a négy legjobbnak tartott pályázót kívánták személyesen is megismerni és hitszónoklatát meghallgatni. Az alábbi forrásközlés erről szól.
Ebben a költségekre vonatkozó szakasznál az áll, hogy annak felét a “rendes fizetés arányai szerint” osztják szét a hét baranyai járás zsidósága között. Ez alatt vélelmezhetően a nyugdíjba vonult megyés főrabbinak fizetendő hozzájárulás arányait kell érteni.

Az eredeti jegyzőkönyvi határozat megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában. A saját fordításomban közlöm.

“A Baranya vármegyei izraelita hitközségek elöljáróságainak ma, 1857. március 17-én, megtartott ülésén a rabbi megválasztásával kapcsolatban az alábbiakról határoztak:

A következő urakat hívják meg próba-hitszónoklatra

1., Dr. Hirschfeld urat Szenicéről, aki 50 forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 2., M. Singer urat N[euan?]ból, aki szintén 50 Forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 3., J. Popper urat Hohenemsből, 50 Forint átalánnyal; 4., Dr. Dreifuss urat [Volldorfból] 100 Forint átalánnyal. E rabbi urak egymás után történendő meghívásával a Pécsi Hitközség Tekintetes Elöljárósága lett megbízva.
Ezen urak mindegyikének válaszát az itteni megjelenésükről a Pécsi Hitközség Elöljárósága köteles az összes járási elöljáróságnak kellő időben tudtára hozni, hogy ők a próba-hitszónoklatokon jelen lehessenek. A kiválasztott rabbi ezt követő felvételének ugyancsak  Baranya vármegye összes elöljáróságának részvételével kell megtörténnie.
A pályázók fent jóváhagyott utazási költségátalányát a pécsi és a Baranya vármegyei községeknek együttesen kell kifizetni. Az utazási költségek szétosztása a következő módon történik: a Pécsi Község fizeti a költségek felét, a másik felét a vármegye 7 járása a rendes fizetés arányai szerint. E négy jelölt 25 pályázó közül lett kiválasztva. Ha az egyikük, vagy esetleg akár mindegyikük elvárás alatt teljesítene, úgy Jakob Oberdorf urat Wendsbukból és H. Reichmann urat Mecklenburg Strelitzből kell meghívni.
Ezzel a jegyzőkönyvet lezárják és aláírják. Pécsett, 1857. március 17-én.

A Pécs város községe részéről Gabriel Reich elöljáró sk., Schapringer sk., Sigm. Grün sk., L. Justus sk., A. Reinfeld sk., Mor. Fuchs sk., Jos. Rothmüller sk.; Coromme Frank cs. k. vármegyei biztos sk.; a Siklósi járás részéről Adolf Schulhof sk., Jakob Deutsch sk.; a Sásdi járás részéről J. Mautner sk.; a Mohácsi járás részéről Jakob Münster sk.; a Pécsi járás részéről David Lang sk., Ig. Walter sk.; a Szentlőrinci járás részéről Jakob Pfeffermann sk., Ig. Deutsch sk.; a Pécsváradi járás részéről David Schwarz sk., Peter Armuth sk.; Wilh. Singer sk.; a Dárdai járás részéről M. Cohn sk.”

A baranya vármegyei izraelita hitközségek üléséről készült jegyzőkönyv részlete. (Kattintással nagyítható.)

Reklámok

Read Full Post »

SmEgy bolygatatlan padlás ládái, dobozai tartogatnak néha meglepetéseket. Egy ilyen padláson járt egy szakember bő tíz éve, ahol zsidó vonatkozású anyagot talált. Ezt magával vitte és biztonságba helyezte, hátha egyszer csak beázik a padlás, vagy egerek küzdik fel magukat a szédítő magasságba. Az aki ezt az anyagot megmentette, sajnos már évek óta nincs közöttünk. Bízom benne, támogatná szándékomat, hogy a mostani helyéről további megőrzésre mindent elvigyek a Pécsi Zsidó Hitközségnek. Remélem, erre hamarosan sor kerülhet.

Wien - Bécs

Wien – Bécs

A “padláskincsek” esetünkben 33 vallási publikációt jelentenek. A többségük 1830-as, 1840-es években jelent meg Prágában és Bécsben, de van köztük egy lembergi is. Koruk alapján akár Pécs és Baranya első főrabbijának, Lőw Izraelnek, a könyvtárában is lehettek volna. Ezt persze biztosan nem tudhatjuk. A könyvek a ki tudja hány évtizedes padlás-lét ellenére általában jó állapotúak. A borítókat esetenként vékony por- és penészréteg fedi. A legtöbb kötetnek jó a tartása, nem esnek ívekre, még ha részben, vagy egészben hiányzik is a gerincük. Többségük belül is tisztának mondható, de legalább is koruknak megfelelő állapotban vannak, a szövegek jól olvashatók.

Prag - Prága

Prag – Prága

Több könyv belső borítóját egy-egy kép díszíti. A finom domború mintás, esetenként aranyozott, vagy színezett bőrkötések még megkopottságukban is szépek és egykori készítőjük szakértelméről tanúskodnak. Imhol az első válogatás a padláskincsekből.

alle

Padláskincsek. (A kép kattintással nagyítható.)

A lembergi kiadás belső címoldala.

A lembergi kiadvány belső címoldala.

Palme

Prag1

sechsgespann

umschlagseite

thilim

wien1

Moses Mendelson (1729-1786) portréja  az egyik belső borítón.

Moses Mendelssohn (1729-1786) portréja az egyik belső borítón.

buch6

buch7

Read Full Post »

"Löv Izsrael a Héber vallás főrabbija"

“Löv Izsrael a’ Héber Valásnak Fő Rabija”

A 18. század végén a magyarországi zsidóság nagy része földesúri birtokokon élt, mivel a polgárság által irányí- tott városokban általában nem engedélyezték letelepedésüket. Így volt ez Pécs esetében is, amint erről e blog első bejegyzéseiben már szót ejtettem. Az emancipáció felé való első lépésnek az 1840. évi XXIX. törvénycikk tekinthető, amely a felvidéki bányavárosok kivételével szabad letelepedést engedélyezett a zsidóknak az ország területén. Ennek hatására a vidékről megindult a beáramlás a városokba, melyekben hamarosan hivatalosan megalakultak a városi hitközségek.
A haszkala, a zsidó felvilágosodás hatására az addig egységesnek ható zsidó hagyomány falán már a reformkorban megjelentek az első repedések. Új igények jelentkeztek az oktatás, a világi műveltség szükségességének és hasznának kérdésben, de sokaknak a gazdasági életbe történt sikeres bekapcsolódása révén is, amely vagyoni téren polarizálni kezdte a hazai zsidóságot. Általánosságban az mondató, hogy a vagyonossá váló nagyvárosi zsidók inkább az átfogó hitéleti reformok bevezetését támogatták, semmint a hagyományos zsidó életmód és rítusok megőrzését.
Ebben a bejegyzésben egy a szombattartás kötelezettsége kapcsán Pécsett kipattant feszültséget mutatok be, amely a fentebb említett “repedések” egy újabb fázisát szemlélteti. Ez a kérdés nem csak Pécsett feszélyezte a kedélyeket, és annyira általános problémává vált, hogy az 1868-as országos zsidó kongresszuson az ortodox tábor kérésére egy különbizottság tárgyalta a szombat megszentségtelenítésének ügyét. A városi és falusi hetivásárok szombatra estek, ezért még az is felmerült, hogy megkérik a kormányt, jelöljön ki más napot a vásárokra. A szombat iránti tisztelet hanyatlása mindannyiukat aggasztotta, mivel belátták, ha a hitközség tagjai számára a szombat hétköznappá válik, akkor ezzel megszűnik a vallási vezetők munkájának eszmei alapja. 

1842-ben általános felháborodást keltett a pécsi zsidók soraiban, hogy Grünwald Miksafőtéren bérelt “A pécsi püspökhöz” címzett boltjából a hetivásáros szombatokon félig nyitott ajtók mellett árulta portékáit. Lőw Izrael főrabbi rendre utasította a renitenskedő hitsorsost, aki erre cédulákat nyomtatott és osztogatott, melyen arról értesítette a nagyra becsült vásárló közönséget, hogy szombatonként az utcai zárt ajtók ellenére a hátsó udvari ajtón át mindenki továbbra is teljes kiszolgálásban részesül.
Egy ilyen cédula a hitközség elöljárósága kezébe is eljutott, melyet Lőw főrabbi levélben küldött el a városi magisztrátusnak. Egyben azt is kérte, hogy az intse meg Grünwald Miksát és tiltsa el a hitközség békéjét felforgató tevékenység további gyakorlásától. (A bejegyzés elején lévő kép Löw e levelén lévő aláírását mutatja.) A városi tanács mielőtt erről határozott volna, annak bizonyítását kérte a hitközségtől, hogy a zsidóknak sehol sincs engedélyezve a szombati árusítás. (folyt. köv.)

Forrás: Jákov Katz: Végzetes szakadás. Múlt és Jövő Kiadó, 1999
Cserkúti Adolf: Az első pécsi zsidók, Pécs,  1914, Wessely és Horváth Könyvnyomdája, 24-25. oldal

Read Full Post »