Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Mannheimer Frigyes’

Áldás az uralkodóra.

A hitközség első, de még sikertelen iskolaalapítási kísérlete 1845-ben történt. 1851-ig magániskolákban, chéderekben tanultak a gyerekek. Ebben az évben a hitközség az egyik chédert saját kezelésbe vette. Ennek működése 1852-ben nyert biztosabb alapot, amikor a király előző évi pécsi látogatása emlékére gyűjtést indítanak az iskola céljára, amely kiegészítette az országos iskolaalap Pécsre jutó összegét. Így nyílt meg a Francz Josef Lehranstalt, a hitközség első hivatalos tanintézménye, amely az első tanévben négy tanítóval működött.
Mannheimer
Frigyes igazgató távozása után Götzl Salamon személyében egy egészen kivételes tanítóegyéniség került Pécsre. Elméleti pedagógiai munkásságának része a zsidó iskolák héber oktatásáról írt tanulmánya.
A pécsi zsidó tanítóság első nemzedékéhez tartozik a cecei születésű Goldberger József   (1818-1882), az első magyar nyelvű héber társalgási nyelvkönyv  szerzője. Műve 1869-ben jelent meg Pozsonyban az alábbi címen: “Lásón m’ darebeth, gyakorlati héber nyelvtan.  Áhn F. új tanmódja szerint a magyar nyelvhez alkalmaztatva, tanodai és magán használatra.” Goldberger 1851 és 1854 között volt a tantestület tagja, ezt követően nagy köztiszteletben álló magántanítóként élt a városban.  Ő az egyik nagyatyja Fejér Lipótnak (1880-1959), a világhírű pécsi származású matematikusnak.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 57. oldal

Read Full Post »

A 19. század közepén több hazai hitközségben “a kor kívánalmainak megfelelő” istentisztelet bevezetésére került sor. Ezek a törekvések Pécsett is érvényre jutottak:
A hagyományos berendezésű zsinagógában a tóraolvasó asztal a templom közepére épített  emelvényen (bima) áll.  A modern berendezésű templomokban a bima a frigyszekrény elé kerül. Pécsett ezt az átalakítást 1851-ben végzik el. Ezt követően megállapítják megállapítják a templomi magaviselet követelményeit. Ennek megszegői első esetben pénzbüntetéssel sújthatók, a legszigorúbb esetben pedig akár el is tilthatók a templom látogatásától.
1852-ben 23 tag azt kívánja, hogy kísérje kórus a kántor énekét és a prédikáció németül hangozzék el. Így kerül még abban évben Csáktornyáról (Cakovec, Horvátország) Pécsre mint német nyelvű hitszónok és iskolaigazgató Mannheimer Frigyes, aki rabbidiplomával is rendelkezik. A rabbi tisztséggel járó összes funkciók – a német hitszónoklat kivételével – továbbra is Lőw Izraelt illették.
A modern istentiszteleti formák kialakításán Kornitzer főkántor buzgólkodott. A kórus a hitközségi iskola növendékeiből állt, és egyenruhát viseltek, amit “Chor-Garderobe”-nak hívtak.
1853-tól az esketéseket már kizárólag a templomban tartják, és nem mint régebben, a szabad ég alatt.
Míg korábban csak a bekebelezett tagokat illette meg a Tóra elé járulás és  egyéb hitéleti funkciók ellátása, 1856-ban ezeket a jogokat valamennyi hitközségi tagra, még  a nőtlenekre is kiterjesztették.
Ezek az újító kívánalmak, ill. változások igen megterhelhették a mai fogalmaink szerint ortodox Lőw rabbi és a gyülekezete közti viszonyt. Mint a arról korábban már szót ejtettünk, vélhetőleg ezek vihették a rabbit arra a döntésre, hogy 1857-ben önként nyugalomba vonul és elhagyja Pécsett.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története,
Budapest, 1996, 50-51. oldal

Read Full Post »