Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Moritz Fuchs’

Pacht Contract

Pacht Contract

A zsidó közösségek működési költségeik fedezésére – mint amilyen az alkalmazottak fizetése, az intézmények fenntartása – az évenként személyenként megállapított községi adón kívül közvetett adókat is beszedtek a tagjaiktól, ill. a szolgáltatásokat igénybe vevő más zsidóktól. Ezeket az adott szolgáltatás bérlőjének fizették be, aki pedig a szerződésben vállalt díjat – rendszerint havi, vagy negyed éves előre fizetéssel adta át a község pénztárosának. A községek ilyen bevételi forrásai közé tartozott például az ún. zsidó konyha, a kóser borkimérés, a rituális fürdő, vagy a hús- és a vágási Krajcár bérbeadása. Ezek fogyasztási adónak tekinthetők, melyekre az elöljáróságok nyilvános árveréseket hirdettek a kebelbeli tagok számára. Az árendát a legtöbbet kínáló személy nyerte el egy, vagy több évre. Ennek tényét általában az elöljárósági határozatokat tartalmazó jegyzőkönyvben rögzítették. A részletes szerződések közül Pécsett azonban csak néhány maradt fenn. Alább az 1845-ös hús- és vágási Krajcár bérbeadási feltételeit közlöm saját fordításomban. Az eredeti dokumentum megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

“Bérleti Szerződés

az alul írott napon egyrészt a helyi Izraelita Elöljáróság mint bérbeadó, másrészt Raphail Schwarz úr mint bérbevevő nyilvános árverésen az alábbi szerződést kötötte a következő megmásíthatatlan feltételekkel:

1-ször A község Elöljárósága átengedi a fent nevezett Schwarz úrnak a szokásos hús- és vágási Krajcár adójából folyó bevételeket. Ő egy éves időtartamra – 1846 január 1-től ugyanezen év december végéig – mint a legtöbbet kínáló jogosult ennek a meghatározott tarifa szerinti beszedésére az itt élő izraelitáktól épp úgy, mint az idegenektől 510 Forint, szóban: ötszáztíz Forint éves bérleti díj ellenében.

A szerződés részlete. (Kattintással nagyítható.)

A szerződés részlete. (Kattintással nagyítható.)

2-szor Eme adó alól azonban kivévételt képeznek a) a helyi rabbi és a község alkalmazásában álló személyek, azaz a szolgák, akiknek az általános otthoni szükségletük erejéig a húsért és a szárnyasokért járó adót nem kell megfizetniük; valamint b) a húskrajcár  [] Jam Kipurkor a saktereket illeti meg bevételként.

3-szor Ha a Község Elöljárósága a saktereket a saját, azaz a község költségére, a bérlőhöz irányítja, úgy neki őket, anélkül, hogy ez ellen bármilyen kifogással élne, kizárólagosan ki kell szolgálnia.

4-szer A helyi bekebelezett izraeliták, akik részesednek a községi létből, kötelesek a máshonnan hozott húsért és a levágott szárnyasokért a díjszabás szerinti járulékot a bérlőnek annál is inkább 24 órán belül megfizetni, mert ennek minden elmaradása, vagy eltitkolása esetén az érintett személyt arra fogják kötelezni, hogy a bélőnek 12 Forint, azaz tizenkettő Forint büntetést fizessen.1 Ennek beszedéséhez kellő bizonyítékok esetén a Község segítséget fog nyújtani.

5-ször A bérlő kötelezi magát, hogy minden itt lakó izraelita számára minden időben kellő mennyiségű kóser marha-, borjú- és birkahúst biztosít a Tekintetes Vármegye által meghatározott hatósági árakon egy helyi polgári hentesmester által oly módon, hogy hetente legkevesebb háromszor frissen vágott marhát egy nem messze lévő, de különálló mészárszékben vágnak le, és soha nem dolgozzák fel jobban, mint félig.

6-szor A bérlő a szerződés aláírásával kötelezi magát, hogy 10% előleget, 51 Forintot, azaz ötvenegy Forintot, azonnal, és a bérlés megkezdését követően havonta minden hónap elsején 42 ½ Forintot, azaz negyvenkettő és fél Forintot előre befizet a község pénztárába, az előleget viszont az év utolsó két hónapjában levonja.2

7-szer Nem megengedett a sakteroknak, hogy cédula, vagy a bérlő előzetes tudta nélkül kóser húst adassanak ki, és hozott szárnyast, vagy kis jószágot sem szabad levágniuk.

8-szor Végül a bérlő megígéri az összes ezennel elfogadott kötelezettségének a pontos betartását, és ellenkező esetben elismeri az Izraelita Község Elnökségének azt a jogát, hogy a neki járó bérösszeget épp úgy, mint minden neki okozott kárt, vagy költséget gyorsított eljárásban szóbeli perben szabályos végrehajtás útján kifizettetheti, sőt a jövedelmet a bérlő kockázatára árverésre bocsájthatja és e második árverésből őt kizárhatja.

A tarifa bécsi pénzben

a beszedenedő vágási Krajcár

minden font marha-, borjú és birkahúsért két Krajcár….2x3

csibe és kacsa minden darabjáért két Krajcár………………..2x
liba és indiáner4 darabjáért nyolc Krajcár……………………….8x
egy bárány János napig tizenkét Krajcár……………………….12x
ugyanaz János nap után tizennyolc Krajcár………………….18x
borjú huszonnégy Krajcár……………………………………………….24x

Minden díj bécsi pénzben értendő.

Pécs, 1845. decemberében5

moritzfskMoritz Fuchs
elöljáró

Kiegészítés a 2. ponthoz: A községszolgák általános házi szükséglete hetente 7 font hús és 1 liba. Minden ezt túllépő fogyasztás esetén a megállapított díjakat azonnal meg kell fizetniük a bérlőnek. Kelt mint fent.”

——————————————————————–

1 Később úgy szabályozták a kérdést, hogy azoknak a tagoknak, akik nem a bérlőtől vásároltak húst, az elöljáróság által meghatározott, a közvetett adójukat kiváltó pénzösszeget kellett a község pénztárába befizetni.

2  Azaz novemberben csak 34 Forint 30 Krajcárt fizet, a maradék novemberi és a teljes decemberben bérleti díjat pedig így teljesen fedezi az előlegként lerótt 51 Forint maradéka.

3 A Krajcárt számok után x-szel jelölték, ezt meghagytam a fordításban.

4 Gyaníthatóan a pulykát hívták ekkor indiánernak.

5 A nap hiányzik a dátumból. A községi jegyzőkönyv 1845 decemberi határozatai közt nem szerepel ez az árverés, vélhetően a hónap végén került rá sor.

Reklámok

Read Full Post »

szinesablakA baranyai járások zsidó hitközségeinek képviselői a pécsi elöljárósággal egyeztetve a 25 jelölt közül négyet hívtak meg Pécsre próba-hitszónoklatra. A pécsi jegyzőkönyvekben fennmaradt levélmásolatokból kiderül, hogy a pécsi elöljáróság favoritja kezdetben nem a későbbi főrabbi, dr. Jakob Heinrich Hirschfeld, volt.
A megyés főrabbi éves fix keresetét 1000 Váltóforintban határozták meg, melynek egyik felét a pécsiek, másik felét a baranyai járások hitközségei biztosították. Ezen kívül a főrabbi különböző szolgáltatásokért további díjazásra volt jogosult. Ennek mértékéről az alábbiak szerint döntöttek.
A jegyzőkönyvi részleteket saját fordításomban közlöm, a szögletes zárójelben a saját kiegészítéseim vannak. Az eredeti dokumentumok megtalálhatók a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

“Jegyzőkönyv. Felvéve 1857. december 24-én a Baranya Vármegyei hitközségek elöljáróságainak általános ülésén.

Tárgy: A jóváhagyandó bevételek és díjak a hivatalba lépő vármegyei főrabbi úr számára.

a) (Kabale) A sakteri hivatal ellátására való alkalmasságot tanúsító bizonyítvány szárnyasra 2 váltóforint, baromra 4 váltóforint
b) (Get) válólevél házasoknak, az elnöklésért 10 tíz váltóforint
c) (Halica) elnöklésért 10 tíz váltóforint
d) Morenu talmudtudósi bizonyítvány 10 tíz váltóforint
e) Vallási funkciók, amelyekhez a járásokban élő magánszemélyek hívják, az útiköltségen kívül napi 5 öt váltóforint.

David Lang sk. a Pécsi járás részéről; L. Roth sk. és J.[akob]  Münster sk. a Mohácsi járás részéről; Ferdinand Füchsel sk. [?]; Adolf Schulhof sk. [a Siklósi járás részéről]; David Schwarz sk. [?]; H. Rosenbaum sk. [?]; Jakob Deutsch sk. [?]; M. Kohn sk. [?]; J.[akob]  Pfeffermann sk. [a Szentlőrinci járás részéről].”

A pécsi stóladíjakról majd’ egy hónap múlva született döntés, amely nem tért el a megyei díjaktól, ugyanakkor részletesebb:

“Általános ülés 1858. január 20-án.

Jelen vannak az aláírók.

Tárgy: A helyi hitközség megállapítja a jövedelmeket a hivatalba lépő vármegyei és helyi főrabbi úr, dr. I. H. Hirschfeld számára, aki jelenleg Szenicén rabbi.  

Határozat:

a: esketés: egy arany dukát
b: Hóver (megtisztelő cím): 4 négy váltóforint
c: Morenú (vallástudósi oklevél):  10 tíz váltóforint
d: születés anyakönyvezése: 24 Krajcár
e: kérésre temetési beszéd 4 négy váltóforint
f: bármilyen bizonyítvány kiállítása: 1 egy váltóforint
g: gyászmenet vezetése ornátusban: 1 egy váltóforint
h: vallási bizonyítvány kiállítása tanoncoknak,
gimnáziumi és reáliskolai tanulóknak 2 két váltóforint.
A vallásismeretről és más iskolai tárgyakról szóló bizonyítványok másodaláírásáért nem jár díjazás.
i: elnöklés válás lebonyolításánál, vagy a halica szertartása esetén: 10 tíz váltóforint
h: egy kabale sakter oklevél szárnyasra: 2 két váltóforint
sakteroklevél baromra: 4 négy váltóforint 

Gab.[riel] Reich sk. elöljáró, S.[igmund]  Grün, sk. L.[eopold]  Justus sk. A.[lexander]  Reinfeld sk., Herm.[ann]  Blau sk., And.[reas]  Schwarz sk., Moritz Fuchs sk., J.[ochaim]  Trenschiner sk., J.[oachim]  Rothmüller sk.”

A pécsi stóladíjakról szóló határozat részlete.

A pécsi stóladíjakról szóló határozat részlete. Kattintással nagyítható.

Az új rabbival kapcsolatos dokumentumok közül a pécsi érkezésének előkészítéséről szólót teszem még itt közzé. Ebből kiderül, hogy a pécsi és a baranyai izraeliták miként adták meg a módját a tisztes fogadásának.

“Levél dr. H. J.  Hirschfeld rabbi úrnak Szenicére

Tisztelendőséged!

Megtisztelő számunkra Tisztelendőségeddel azt az örömteli hírt közölhetni, hogy e hó 6-án 6586 számon megérkezett hozzánk a Magas cs. k. Helytartóság Soproni Kerületének megerősítése az Ön körünkben történő hivatalba lépéséről. Ehhez hozzáfűzhetjük azt az örömhírt is, amely Tisztelendőségedet nem kevésbé fogja meglepni, és amely számunkra az Ön sikeres hivatalviselésének kedvező előjele, nevezetesen, hogy megérkezett egyúttal az a Magas rendelet is, amely az iskolánkat a Soproni Kerület mintatanodájává emeli. Mivel a tisztelendő Rabbi Úr az e hó 13-án kelt utolsó levelében olyan udvarias volt, hogy tisztelt ideérkezése napjának pontos meghatározását ránk hagyta, így ezennel tájékoztatjuk Tisztelendőségedet, hogy megérkezése napjának a következő hónap 4-ét határoztuk meg, és e döntésünk után a járási hitközségek elöljáróit is meghívtuk, mivel a tisztelt leveléből úgy értettük, hogy Tisztelendőségednek is ez az időpont a legmegfelelőbb. Ezt követően az a döntést hoztuk, hogy a helyi hitközség elöljárósága, melyhez a Dárdai és a Mohácsi járás hitközségeinek elöljáróságai is csatlakoznak, Tisztelendőségedet jövő hó 3-án, hétfőn, a gőzhajó megérkezésekor Mohácson fogadja, ahol Ön és tisztelt családja éjszakázni fog. Jövő hó 4-én, kedden, reggel 8 órakor Tisztelendőséged Mohácsról a fent említett testületek kíséretében útnak indul ide. Útközben a Nomyo[1] faluban lévő köztes állomáson a Siklósi, a Pécsváradi és a Pécsi járás hitközségi elöljáróságai várják Tisztelendőségedet. A Szentlőrinci és a Sásdi járás hitközségi elöljáróságai, továbbá a helyi hitközség több tekintélyes tagja az üszögi parkerdőnél fogják Tisztelendőségedet fogadni. És mivel itt az a hagyomány[2] a lelkészek számára, hogy egy új községbe érkezéskor legelőször az Isten házába térnek be, ezért a bevonulást majd úgy vezetjük, hogy az délután 2, vagy 3 óra felé ide érkezzen a templom elé. Itt a tantestület, a tanulóifjúság és a helyi község minden tagja fogja várni. Majd betérünk a templomba, ahol a kórus a Mincha-imát[3] fogja előadni. Ennek befejeztével várjuk Tisztelendőséged első köszöntőbeszédét. Adja a Mindenható, hogy a szent és jámbor célunk érdekében hozott rendelkezéseket semmilyen váratlan akadály ne zavarja meg, hogy vallási vezetőnk a tisztelt családjával szerencsésen és áldással érkezzen meg ide. Ezt kívánja leghőbb módon

Tisztelettel az izraelita hitközség elöljárósága. G. Reich sk.

Pécs, 1858. április 18.”

Ezeket a rendelkezéseket meghívó formájában elküldték a  vármegye hét járása elöljáróságainak. A szövegben lévő “Dárdai járás” a térképen a “Baranyavári”.

Dr. Hirschfeld főrabbi baranyai útja: 1) Mohács; 2) Nyomja; 3) Üszög; 4) Pécs. A kép kattintással nagyítható.

Dr. Hirschfeld főrabbi baranyai útjának állomásai: 1) Mohács; 2) Nyomja; 3) Üszög; 4) Pécs. A kép kattintással nagyítható.

[1] Nyomja – ma Szederkény (Baranya m.) község része. A Pécs és Mohács közötti kb. 40 km-es út megközelítőleg felénél, a Karasica vízfolyás jobb partján.

[2] Érdekes a helyi hagyományra – a minhagra – való hivatkozás, mivel az Pécsett és Baranyában e vonatkozásban tulajdonképpen még nem létezett. Esteleg Lőw Izrael megyés főrabbi Pécsre költözésekor elsőnek a mai Zrínyi utcában fennállt közösségi imaszobát kereste fel, és ez volt a hivatkozás alapja.

[3] A Mincha-ima a délután folyamán elmondandó ima.

Read Full Post »

szinesablakIsrael Löw Baranya vármegye főrabbijának 1857 februárjában történt nyugdíjba vonulása miatt gondoskodni kellett az utódjáról. Ennek elvileg két útja volt: a közvetlen meghívás a rabbiszékbe, vagy a nyílt pályáztatás. A baranyai zsidó közösségek ez utóbbi mellett döntöttek. A pécsi község a korábbi évek álláskiírásait – tanári, iskolaigazgatói, sakteri, hitszónoki, kórusvezetői állásokról volt szó – több újságban is megjelentette. Vélhetően a pécsi rabbiállásról is ezekben jelent meg a kiírás, melyre 25 rabbi jelentkezett. A megküldött bizonyítványaik alapján előzetes válogatás történt köztük. A baranyai zsidó hitközségek képviselői a négy legjobbnak tartott pályázót kívánták személyesen is megismerni és hitszónoklatát meghallgatni. Az alábbi forrásközlés erről szól.
Ebben a költségekre vonatkozó szakasznál az áll, hogy annak felét a “rendes fizetés arányai szerint” osztják szét a hét baranyai járás zsidósága között. Ez alatt vélelmezhetően a nyugdíjba vonult megyés főrabbinak fizetendő hozzájárulás arányait kell érteni.

Az eredeti jegyzőkönyvi határozat megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában. A saját fordításomban közlöm.

“A Baranya vármegyei izraelita hitközségek elöljáróságainak ma, 1857. március 17-én, megtartott ülésén a rabbi megválasztásával kapcsolatban az alábbiakról határoztak:

A következő urakat hívják meg próba-hitszónoklatra

1., Dr. Hirschfeld urat Szenicéről, aki 50 forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 2., M. Singer urat N[euan?]ból, aki szintén 50 Forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 3., J. Popper urat Hohenemsből, 50 Forint átalánnyal; 4., Dr. Dreifuss urat [Volldorfból] 100 Forint átalánnyal. E rabbi urak egymás után történendő meghívásával a Pécsi Hitközség Tekintetes Elöljárósága lett megbízva.
Ezen urak mindegyikének válaszát az itteni megjelenésükről a Pécsi Hitközség Elöljárósága köteles az összes járási elöljáróságnak kellő időben tudtára hozni, hogy ők a próba-hitszónoklatokon jelen lehessenek. A kiválasztott rabbi ezt követő felvételének ugyancsak  Baranya vármegye összes elöljáróságának részvételével kell megtörténnie.
A pályázók fent jóváhagyott utazási költségátalányát a pécsi és a Baranya vármegyei községeknek együttesen kell kifizetni. Az utazási költségek szétosztása a következő módon történik: a Pécsi Község fizeti a költségek felét, a másik felét a vármegye 7 járása a rendes fizetés arányai szerint. E négy jelölt 25 pályázó közül lett kiválasztva. Ha az egyikük, vagy esetleg akár mindegyikük elvárás alatt teljesítene, úgy Jakob Oberdorf urat Wendsbukból és H. Reichmann urat Mecklenburg Strelitzből kell meghívni.
Ezzel a jegyzőkönyvet lezárják és aláírják. Pécsett, 1857. március 17-én.

A Pécs város községe részéről Gabriel Reich elöljáró sk., Schapringer sk., Sigm. Grün sk., L. Justus sk., A. Reinfeld sk., Mor. Fuchs sk., Jos. Rothmüller sk.; Coromme Frank cs. k. vármegyei biztos sk.; a Siklósi járás részéről Adolf Schulhof sk., Jakob Deutsch sk.; a Sásdi járás részéről J. Mautner sk.; a Mohácsi járás részéről Jakob Münster sk.; a Pécsi járás részéről David Lang sk., Ig. Walter sk.; a Szentlőrinci járás részéről Jakob Pfeffermann sk., Ig. Deutsch sk.; a Pécsváradi járás részéről David Schwarz sk., Peter Armuth sk.; Wilh. Singer sk.; a Dárdai járás részéről M. Cohn sk.”

A baranya vármegyei izraelita hitközségek üléséről készült jegyzőkönyv részlete. (Kattintással nagyítható.)

Read Full Post »

szinesablakEgyszer azt olvastam valahol, hogy a héber eredetű „mószerol” hajdani jelentése: zsidó zsidót nem zsidó hatóságnak átad. Mára közkeletűbb a „beárul, befeketít, bemárt, megfúr valakit” jelentés. Alább egy ilyen értelmű pécsi mószerolás részletei ismerhetők meg.
E bejegyzés főszereplői – Löbl Fürst és Moritz Fuchs – a blog hűséges olvasói számára nem ismeretlenek: a bonyhádi Fürst az 1830-as évek második felében éveken át “lappangott” a Pécshez tartozó Rácvárosban (akkori hivatalos nevén Németürögben), ahol Moses Weiszmayertől bérelte a zsidó konyhát, és emellett kereskedéssel és hitelezéssel is foglalkozott. További adatok Fürstről a végrendeletében találhatók, amely elolvasható itt.
A pécsi Moritz Fuchs – az előző három bejegyzés hőse – hosszú küzdelmek után házalóból (1836) nyilvános boltban árusító „kalmár” (1840) lett. Ő mószerolt.
De nézzük meg részletesebben, mi is történt 176 éve. Löbl az 1840. XXIX. törvény elfogadása után úgy gondolta, eljött az idő, hogy hivatalosan is letelepedési engedélyt kérjen Pécsett, ahonnan korábban először a városkapitány, majd a tanács is kitiltotta. Ezért egy helyi ügyvéd megfogalmazásában az alábbi kérelmet nyújtotta be a városvezetéshez. (A korabeli „helyesírást” jórészt változatlanul hagytam. A szögletes zárójelekben a saját kiegészítéseim állnak. A kor levelezésben a ·/. a mellékletet jelentette.)

Tekintetes Nemes Tanáts!

Szeretett Magyar Hazánk országosan öszvegyűlt Képviselői a Hon és a Nemzet jóllétét és boldogságát bölcsen eszközlendők rólunk is intészkedtek midőn a 29. törvényczikkelyt alkodták, amely szerint minden az országban született Izraelita az egész országban a törvényben ki vett városokat ki vévén szabadon lakhat. Ha t.i. józan maga viseletét és becsületes élte módját hiteles bizonyítványokkal be mutatandja. Én is ezen Törvény jótékonyságával élni kívánván ·/. alatt másolatban ide mellékelvén magam viseletéről szólló bizonyítványokat, melyek eredetben a Tettes [Tekintetes] Jegyzői Hivatalnál le vagynak téve, ezennel a Tettes Tanátshoz, mind azon törvényhozó Test egyik ki egészítő részéhez és Bíróhatósághoz [fordulok], hogy ezen bizonyítványaim meg szemlélése után, nékem, ki vagyon beli értékemet mintegy 1000 pengő forintokra becsülöm, a városban lakási just kegyesen meg engedni méltóztatnának.

Ki egyébaránt midőn eddig viselt becsületes élet módomat itten is foltatni ígérvén a Tettes Tanátsnak kegyeibe ajánlott[an] maradok

A Tettes Tanáts

alázatos Szolgája
Löbl Fürst
Ráczvárosi Izraelita”

Fürst folyamodványa mellett az alábbi igazolások másolatai találhatók: 1.) A rácvárosi bíró és esküdtek igazolása arról, hogy Fürst évek óta ott lakik és kereskedik, de lopott portékát sohasem árult és ő „semmi szégyen gyalázatott nem szenvedett”. 2.) Baranya vármegye “al-adószedőjének” levele arról, hogy Fürstöt már öt éve olyannak ismeri, mint amilyennek „egy szorgalmatos és betsületes Embernek lenni kelletik”. 3.) Egy pécsi polgár levele arról, hogy Fürst üzleti partnerként vele éveken át „emberséges ember mógyára viselte magát”. 4.) Moses Weiszmayer német nyelvű igazolása arról, hogy Fürst, aki a Rácvárosban már évek óta a „bérlője”, mindig tisztességesen viselkedett. 5.) A Bonyhádi Izraelita Község német nyelvű igazolása arról, hogy „Leopold” Fürst ott született, mindig tisztességesen és erkölcsösen viselte magát, továbbá, hogy éveken át egy helyi textilárú-kereskedőnél tanulta ki a szakmát és lett maga is kereskedő. Ezt a dokumentumot Perczel Gyula, Tolna vármegye szolgabírája pecsétjével és aláírásával hitelesítette.
A pécsi magisztrátus a szokásokhoz híven természetesen kikérte a helyi kalmártestület állásfoglalását is, aki több indokot is talált arra, miért ne adjon helyt a hatóság Fürst kérelmének.

A pécsi Kalmárok Tásasága válaszának részlete. (Kattintással nagyítató.)

A pécsi Kalmárok Tásasága válaszának részlete. (Kattintással nagyítató.)

Számunkra azonban most Moritz Fuchs véleménye érdekesebb, aki megtudta, hogy egy másik zsidó kalmár is le akar telepedni a városban, ahol addig ő volt az első és egyetlen. Ebben az ügyben, mint alább olvasható, részéről szó sem volt izrealita szolidaritásról, hanem „összezárt” a keresztény konkurenseivel a közös konkurens ellen. Íme Fuchs levele, amelyet a saját fordításomban közlök. A jiddis hatása, hogy a Fürst családnév nála „First” lett. A “nemes Tschoko úr”-ként említett személy Csóka Imre, a Pécsi Székeskáptalan nyugalmazott ispánja volt.

Pécs Szabad Királyi Város Tekintetes Tanácsának

Alulírott a legalázatosabban kéréssel fordul a Tekintetes Tanácshoz, mivel néhány idegen zsidó bejött a városba letelepedési engedélyt kérni, s közöttük az egyik Löbl First, aki nem él erkölcsös módon. Ezt bizonyítja elsőként, hogy évekkel ezelőtt a nemes Tschoko úr fiát rábírta egy cselekedetre, ami a következő: két kisasszonynak a nemes Tschoko úrnál volt a pihenő szállása, és ezért nála volt egy ruhásládájuk, hogy ha ideérkeznek, ebből öltözködjenek. A fiú azonban kivette a ruhákat és eladta ezeket Löbl Firstnek, és ón, vörösréz és ezüst dolgokat is. Ezekért több száz Forintot kellett kapniuk, ami a Nagyságos Bosck városkapitány úr számára is ismert.

Fuchs mószeroló levelének részlete. (Kattintással nagyítható.)

Fuchs mószeroló levelének részlete. (Kattintással nagyítható.)

Másodszor: a megboldogult Furtinÿ városkapitány úr életében, amikor egyre gyakrabban történtek lopások a városomban, a nevezett városkapitány úr mindig Löbl Firstnél tartott házkutatást. Történt egy nap, hogy L. First a sógoromnál, Salamon Kaufernál, és Mosis Weissmajernél járt, hogy menjenek vele a Városkapitány Úrhoz, és kérdezzék meg, miért éppen mindig nála tart házkutatást. Így tehát elmentek vele és tisztelettel érdeklődtek, hogy a Városkapitány Úr miért éppen mindig nála kutat. Ő erre azt válaszolta nekik, hogy Löbl First nem tisztességes ember, mivel őt rossz házakban látják, és ő már eleget hallott a hasonló, ellene szóló panaszokból, ezért inkább ne is mondjanak semmit, mivel már túl sokat tud Löbl Firstről. Így ők szó nélkül távoztak.

Ezért a legalázatosabban kérem a Tekintetes Városi Tanácsot, hogy utasítsa el Löbl First kérelmét. Ő inkább ott folyamodjon letelepedési engedélyért, ahol a jó bizonyítványait beszerezte.

Maradok a Tekintetes Városi Tanács legalázatosabb szolgája

Moritz Fuchs kalmár és kereskedő”

"Moritz Fuchs Kauf & Handelsmann"

“dem Löbl. Magistrats ergebenster Diner Moritz Fuchs Kauf & Handelsmann”

Fürst azért kérte Weiszmayer és Kaufer segítségét, mivel az előbbi volt a helyi zsidó község elöljárója, Kaufer pedig vélhetően az egyik elöljárósági tag. Talán szerette volna, hogy tanúk legyenek vele a beszélgetésen. A városi tanács a felek írásos indoklásait mérlegelve meghozta döntését, amelyet korábban – még nem ismerve ezeket az iratokat – már közzé tettem itt.

Az e bejegyzéshez felhasznált dokumentumok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Read Full Post »

Moritz Fuchs (1841)

Moritz Fuchs (1840. augusztus 2.)

Ebben a bejegyzésben zárom az ez előző két posztban indított történetet arról, milyen „csörtéi” voltak Moritz Fuchsnak a Pécsi Kalmárok Társaságával.
Fuchs 1840 tavaszán kérte a városi tanácsot, hogy engedélyezze számára az üzletnyitást, tehát hogy ne csak a lakásán árulhasson, mint eddig. Azt már 1836-ban, a házalási engedély igénylésekor, igazolta, hogy rendelkezik a törvényileg előírt szükséges képzettséggel és gyakorlattal. A tanács ezzel kapcsolatban természetesen újra kikérte a helyi kalmárok véleményét. Ezzel megint beindult a kontra-rekontra-szubkontra levélváltás, amivel mindkét fél természetesen ügyvédet bízott meg. Végül a Tanács elfogadta a keresztény kalmárok feltételét, hogy Fuchsnak legalább 16 ezer Váltóforint vagyont kell  igazolnia, az előírt képzettség és gyakorlat önmagában nem elégséges feltétel. Ez bizony igen jelentős tétel volt. Nyilván nem véletlenül húzták meg ilyen magasan az összeghatárt. Abban bízhattak, hogy Fuchs ezen elbukik.
1840. május 23-án Spiesz János és Hauer Dániel tanácsnokok részletesen felmérték kérelmező vagyoni helyzetét, amely megállapításuk szerint 16.048 Váltóforintot és 14 Krajcárt tett ki. Ebből 1.407 Váltóforint 30 krajcár „előmutatott kész pénz”, 2.410 Váltóforint 47 Krajcár értékű követelés és váltólevél, a többi pedig a „portékák” értéke.
Mivel ez a feltétel is teljesült, a magisztrátus az 1840. június 6-án kelt végzésével megengedte Moritz Fuchsnak a boltból való nyílt árusítást, és egyben megbízta a Számvevői Hivatalt, hogy állapítsa meg ez időtől Fuchs „kalmári adóját”. (1840-ben a kalmárok által fejenként fizetendő katonai adó 7 Váltóforint 47 Krajcár volt, a „házi adó” pedig 15 Váltóforint 36 Krajcár. Sütkey János számvevő kiszámolta, hogy ebből az összegből a folyó évben Fuchsra már kirótt kereskedői adó öt havi részének levonása után mennyi adókötelezettsége marad mint kalmár. A kalmár alatt bolttulajdonost értettek, a kereskedő pedig nagy tételben üzletelt, jellemzően mezőgazdasági terményekben, bőrben, prémben, gubcsban, stb. “utazott”.)
Fuchs a döntés nyomán joggal írhatta úgy alá a nevét, ahogy a fenti kép is mutatja: “hiesiger Käuf & Handlsmann”, azaz “helyi kalmár és kereskedő”.
Úgy tűnik, mintha a Pécsi Kalmárok Társasága meglepődött volna az előírt vagyonminimum meglétén. Talán valami trükköt gyanított a kimutatásban? Így amikor 1841-ben Joachim Schapringer (épp) Szigetvárról és Max Grünwald Bonyhádról pécsi betelepedési és üzletnyitási engedélyért folyamodott a M. Kir. Helytartótanácshoz, ahonnan a kérelmüket elbírálásra Pécsre küldték, a pécsi kalmárok levelet írtak a városvezetésnek, melyben előzetes értesítést kértek az izraelita kérelmezők vagyonfelmérésről, mivel az okirataik érvényességének eldöntésekor szerették volna a véleményüket hallatni.
Befejezésül vessünk egy pillantást a vonatkozó statisztikára: felsőbb rendelkezésre Hauer tanácsnok összeírta a városban lévő keresztény és zsidó kalmárokat. Eszerint 1840-ben Pécsett a keresztény kalmárok száma 33 volt.
Morfux
A bejegyzéshez felhasznált iratok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Read Full Post »

szinesablakFolytatom Moritz Fuchs kebelbéli pécsi zsidó történetét. Az előző bejegyzésben elolvasható, miként véleményezték a helyi keresztény kereskedők az ő házalási engedély iránti kérelmét. Ezzel azonban nem zárult le a történet. A házalási engedélyt kapott Fuchs idővel a lakásán is árulta portékáit. Ennek természetesen híre ment, és a helyi Kalmárok Társasága azt kérte a város hatóságától, hogy ezt tiltsa meg neki. Ez meg is történt. Erre Fuchs ifj. Fábrÿ Ferenc ügyvéd által, aki őt a házalási engedély ügyében már sikerrel képviselte, az alábbi – ahogy akkor hívták – „könyörgő levelet” nyújtotta be. Ennek mellékleteihez tartozott Buda és Pest tanácsának igazolása arról, hogy városaikban a letelepedési engedéllyel rendelkező házaló zsidók az otthonukban árulhatnak is. A folyamodvány szövege így szólt:

Tekéntetes Nemes Tanáts!

Az A. alatt ide mellékelt határozat szerént az Tekéntetes Tanáts kegyessen megengedni méltóztatott, hogy e városban, mint szülött helyemen (Sic!) az házaló kereskedést egész esztendő által űzhessem, melly ekkép nyert kegyes engedelem következésében kereskedésemet mái napig is űzöm. – De minthogy az B. és C. alatt ide zárt Bizonyítványok szerént Buda és Pest szabad Királyi Városokban tűrt Zsidók, kiknek az házaló kereskedés egész esztendő által megengedve vagyon, az magok lakásokon azt alatomban, az az vagy Bolt felnyitása nélkül, vagy pedig czímerek kifüggesztése nélkül szabadon űzhetnék, magamat is Pest és Buda Városokban tűrt Zsidókkal egyenlőnek vélvén, kereskedésemet máiglan lakásomon is fenn ki tett [a fent leírt] módon alatomban űztem. Történt azonban, hogy a’ napokban T.[ekintetes] Hauer Tanácsbéli Úr által az lakásomon Portékáim eladásátul letiltattam.
Tekéntetes Nemes Tanáts! Az kereskedés egyetlen mesterségem, mellyet tanultam, és egyetlen ág, mellyel előremenetelemet és életmódomat eszközölhetem, mert tsupán az házaló kereskedéssel, mellyet az esztendőnek nagyobb részében kellemetlen és zivataros ideje miatt portékáim elromlásával félben hagyni és otthon henyélni kéntelen lévén, az végső ínségre jutnom kelletik, ha az lakásomon való kereskedés űzésétől megfosztatom. Mellynél fogva kérem alázatosan nékem az B. és C. alatti Bizonyító levelek szerént Pest és Buda Szabad Királyi Városok példájára lakásomon is az portékáimmal való kereskedést kegyesen megengedni. Ki malasztiba [kegyelmükbe]ajánlott mélly tisztelettel maradok

Tekéntetes Nemes Tanátsnak

legalázatosabb szolgája
Fux Moritz
kebelbéli tűrt Zsidó”

Pest szabad királyi város Moritz Fuchsnak írt igazolása arról, hogy náluk a házaló tolerált és kommoráns zsidók otthonukban is árulhatnak. Részlet. Kattintással nagyítható.

Pest szabad királyi város Moritz Fuchsnak írt igazolása arról, hogy náluk a házalásból élő tolerált és kommoráns zsidók otthonukban is árulhatnak. Részlet. Kattintással nagyítható.

Más iratokból tudjuk, hogy a kérelmezőt valójában nem fenyegette az a veszély, hogy „végső ínségre” jusson. Ez itt egyelőre csak egy elővételezett megállapítás. Vagyonáról a következő bejegyzésben lesz konkrét és „megnyugtató” adat.
Most csak annyit a vagyoni helyzetéről, hogy 1836-ban sógorával, 
Salamon Kauferral, végrehajtást kért a saját apja ellen, mivel Baruch Fuchs a kettejük által nyújtott mintegy 17.000 Váltóforint hitelt a megállapodásuk ellenére nem fizette vissza.
(Mellékesen: érdekes lenne tudni, honnan tudott a két fiatal ember ilyen jelentős kölcsönt adni. A pénzromlást nem számítva, pusztán a nominális összevetésből is látható, hogy mekkora összeg is volt ez: 1841-ben a zsidó község a belvárosban zsinagóga céljára 680 Váltóforintért vett meg egy – bizonyára nem új és nem is túl nagy – házat telekkel együtt. 1850-ben a hitközségi iskola tanárainak éves fizetése 400 Váltóforint volt, az igazgatóé 600 Váltóforint, 1858-ban 
dr. Hirschfeld főrabbi éves fix jövedelme 1000 Váltóforint.)
Fuchs és Kaufer kényszerűen belátták, hogy Baruch ingó vagyonából árverés útján sem tudják a pénzüket visszaszerezni, így anyagilag nagyot buknának. Ez pedig nem volt cél. Ezért inkább megállapodtak nekik fizetendő éves törlesztőrátában – Baruch mindenkori bevételének egy harmad részében -, így a végrehajtás végül elmaradt.
E kitérő után vessünk még egy pillantást az ügyre. Mivel nem csak Moritz Fuchs mérte jogait a budai és pesti zsidókéhoz, hanem a pécsi magisztrátus is a maga döntéseit a hivatkozott két szabad királyi város tanácsainak döntéséhez, így az 1839. augusztus 31–én tartott tanácsülésen a kérelemről az alábbi végzés született: 
A minden czímer és kitétel nélkül lévő árulás más városokban a’ Zsidóknak lakásaikban megengedve lévén; Fux Moritznak is az őtet megkeresőknek portékái árulása ezennel megengedtetik.”

Buda szabad királyi és főváros Moritz Fuchsnak írt igazolása arról, hogy náluk a házaló tolerált és kommoráns zsidók otthonukban is árulhatnak. Részlet. Kattintással nagyítható.

Buda szabad királyi és főváros Moritz Fuchsnak írt igazolása arról, hogy náluk a házalásból élő tolerált és kommoráns zsidók otthonukban is árulhatnak. Részlet. Kattintással nagyítható.

A bejegyzéshez felhasznált iratok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Read Full Post »

szinesablakMoritz Fuchs 1812-ben született Pécsett Baruch Fuchs (?-1841) fiaként. Ő már harmadik generációs izraelita volt a városban, ugyanis nagyatyja, Salomon Fuchs, az 1780-as évek közepén gróf Széchényi Ferenc királyi biztos engedélyével letelepedési jogot kapott itt.
Fuchs 1827. február 1-től 1830. február 1-ig a Tolna megyei Bonyhádon S. David Adler textiláru-kereskedésében töltötte tanoncidejét, majd még fél évig – augusztus 1-ig – itt maradt segédként.
1830. október 1-től 1831. október 7-ig a dél-baranyai Dárdán B. Spiller textiláru-kereskedésében, majd 1833. április 1-ig az ugyancsak a baranyai Bólyban J. Löwy textiláru-kereskedésében dolgozott segédként. Ezzel a törvényben előírt tanonc- ill. vándoréveit maradéktalanul teljesítette. Élete következő három évéről nem találtam adatot.
1836. októberében ifj. Fábry Ferenc „ügyvédő” által házaló engedélyért folyamodott a pécsi városi tanácsnál. Fuchs a kérelméhez beszerezte Buda szabad királyi és főváros, ill. Pest szabad királyi város tanácsának igazolásait arról, hogy az ott élő tolerált és komoráns zsidók írásos engedélyükkel a keresztény ünnepek kivételével az egész évben házalhatnak. Emellett hivatkozott nagyatyjára is, akinek a Helytartótanács 1792. május 5-én kelt döntésével megengedte, hogy Pécsett boltot nyisson, amely 30 éven át működött. Arra is hivatkozott, hogy atyja már 50 éve adófizetője a városnak, ill. hogy ő a kincstárnak a türelmi adót és a városnak a katonaállítási adót rendben megfizette. Ez utóbbiakat Moses Weiszmayer az izraelita község első elöljárója és egyben adóbeszedője igazolta.

Az ügy iratai mellett megtalálható I. Ferencnek a házalást szabályozó rendelete is kézírásos másolatban.

A Kalmárok Társasága által megbízott ügyvéd kézírásos másolatban csatolta I. Ferencnek a házalást szabályozó német nyelvű rendeletét is.


A magisztrátus a folyamodvánnyal kapcsolatban kikérte a Kebelbéli Kalmárok Társaságának a véleményét, akik ügyvédjük megfogalmazásában az alábbi igen részletes választ adták:

Szabad Királyi Nemes Péts Várossa Tekéntetes Tanátsához nyújtandó alázatos felelte a Kebelbéli Kalmárok Társaságának Fux Moritz által bényújtott könyörgő levélre

Tekintetes Nemes Tanács!

Fux Moritz Kebelbéli Zsidónak abbéli vélünk felelet adás végett közölt könyörgő levelére, hogy néki általjában egész évben adasson jus s engedelem a házankénti butyoros kereskedés űzésére, azon tisztelettel, mellel tartozunk, következő alapos adatokban gyökerezzük feleletünket, Őt helytelen kérésétől elmozdíttatni alázatosan esedezvén:
1-ször: Az ide 1. és 2. szám alá kultsolt [csatolt] felsőbbi rendelések tartalmábul érthető: hogy a házankénti butyoros kereskedést tsak azoknak, akik hiteles passzussokkal [itt: illetőséget igazoló okmányokkal] vagynak ellátva, szabad űzni,
hogy azoknak vidékieknek kell lenni az említett parantsnak tartalmábul bizonyos lévén, minthogy azon rendelésbe gyökerezett engedelmet magára nem alkalmaztathatja. Azért a folyamodó a kívánt jussal élhet máshol, de nem e Szabad Királyi városban, mint lakóhelyén, – mellel ha élni néki szabad lenne, bizonyosan hasonló joggal többi hittársai, kebelbéli minden néven nevezendő módon lakosok – és mi is kiküldendő legényeink által űzhetnénk ezen kereskedés módját, mely valamint [miként] a folyamodónak, úgy számos társaságunk tagjainak tenkre jutását következtetné.
2-szor: a 2. alá kultsolt
mi módon űzendő Házankénti Kereskedésről szólló Vegyes Rendelésnek 9-ik §-ábul világosan felderül, mennyire kívántatnak minden visszaélések korlátoztatni – és mennyi kéméléssel [kímélettel – itt: odafigyeléssel] kelletik viseltetni a helyben letelepedett Kalmárok és adózók sorsa eránt. Ezen parants általjános az egész országra nézve, mennél szigorúbban kell tehát azt megtartani a Szabad Királyi Városban, ahol amúgy is úgy mint egész tájban [általában] oly tespedt állapotban lévő kereskedésünktől aránytalan nagy adót kénteleníttetünk fizetni. – ehhez járul
3-szor: hogy Társaságunk K.
[irályi] kiváltsággal /:Privilégiummal:/ vagyon ellátva; melynek ellenére még az törvény által el nem töröltetik, – valamint hogy minden czéhbeli így mi is mesterségünkből, melyet tanultunk, élni és hozzátartozóinkat eltartani köteleztetünk, úgy a kontár kereskedés és mesterség űzése is tiltva lévén, a mi kereskedésünk űzéséhez, vagy kedvezőbb alkalom ‘s gyakorlási mód senkinek, és így a folyamodónak se tulajdoníttathatik, nem lévén társaságunknak tagja; – annál pedig kevésbé
4-szer: Minthogy ezen szokás szabad királyi városunkban senki, és így a folyamodó se gyakorolta, most pedig annak béhozása se
[nem] szükséges, se [nem] kívánatos. Szükséges nem [sic!], mert a Pécsi Közönség elegendő és felesleg portékákkal láttatik el oly nagy számú mint városunk számlál kereskedők – és a vidéki butyoros kereskedők által; de kívánatos se e kérés elfogadása, mert azon számtalan vissza élések és tsalások melyeket a tapasztalás szerént ezen kereskedés űzése szül, ‘s mellyeknek megzabolázása a törvényhatóságok fő tiszti köréhez [fő feladatai közé] tartozik – korlátlanok maradnak – a szükséges felügyelés lehetetlenné tétetvén.
5-ször: A folyamodó felsőbb rendelésekből azt: hogy mint kebelbéli lakos is űzheti letelepedési helyén a házonkénti butyoros kereskedést, annál kevésbé, hogy azt egész év által űzhesse, következtetni és megbizonyítani képes nem lévén – minthogy folyamodásába előhordott okai kérése előmozdítását nem támogatnak
[sic!], és azért figyelembe sem vétetődhetne, megújjítván alázatos fentebbi kérésünket őt kérésétől elmozdíttatni alázatosan kérjük, ‘s az utolsó válaszadási just magunknak fenntartjuk; – mély tisztelettel maradván

A tekéntetes N[eme]s Tanátsnak

alázatos szolgái

A Kebelbéli Kereskedők Társasága”

Úgy látszik, a pécsi magisztrátus a precedensjogot alkalmazta, mivel a budai és a pesti magisztrátus döntéseire hivatkozva, továbbá arra, hogy a kérelmező képesített kereskedő, december 15-én megadta a házalási engedélyt Moritz Fuchsnak. A Fuchs és a helyi keresztény kereskedők további asszóiról egy következő bejegyzésben írok.

A pécsi magisztrátus ítéletének részlete.

A pécsi magisztrátus ítéletének részlete.

A felhasznált iratok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Read Full Post »

Older Posts »