Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Nagy Csaba’

Emléktábla a gettó főépületén.

Emléktábla az egykori

gettó  főépületén.

A Pécsi Zsidó Hitközség és Sant’ Egidio Közösség pécsi csoportja május 9-én nyolcadik alkalommal szervezett közösen megemlékezést az 1939-ben elfogadott “2. zsidótörvény” által zsidónak minősített pécsi emberek gettóba kényszerítése évfordulóján. Az emlékezők a Szent Ferenc templom előtt gyülekeztek, és 17 óra után pár perccel, egy rövid köszöntő és bevezető gondolatok elhangzása után elindultak a Ferenciek utcája – Jókai tér – Irgalmasok utcája – Kossuth tér útvonalon a zsinagógába.
Pécs Szab. Kir. Város Önkormányzatából Csizi Péter és Nagy Csaba alpolgármestereket, Erb Józsefet (mind FIDESZ-KDNP) láttam az első sorokban Schönberger András főrabbival. Velük volt Hoppál Péter pécsi parlamenti képviselő, újsütetű kormányszóvivő is. Emlékeim szerint ő rendszeres résztvevője ezeknek a megemlékezéseknek. Idén “emblematikus” helyi MSZP-képviselő nem ötlött szemembe – tavaly igen. Lehet, hogy ebben az időpontban mind a három – merthogy három a magyar igazság – épp más ügyben volt elfoglalt. Nem kizárt, hogy más, itt nem említett városanya és -atya is elvegyült a tavalyinál szerényebb méretű sokadalomban, de nem ismerem az egész képviselő testületet, így e helyi VIP-lista talán nem teljes.
Az “élbolyhoz” tartozott még a Sant’ Egidio Közösség budapesti vezetője, Szőke Péter, és a nemzetközi katolikus szervezet pécsi csoportjának két vezetője is, akik közül Nagy Jánost ismerem csak személyesen. A Jókai téren társult a menethez Konrád György, akivel a zsinagógában – több emlékbeszéd után – egy érdekes és számos megfontolandó életbölcsességgel tűzdelt beszélgetés zárta a hivatalos programot.
Az egyik helyi pécsi hírportál rövid tudósítása az eseményről itt olvasható.
Itt csak Hoppál Péterre reflektálok röviden: szerintem egy “normális”, ha úgy tetszik: józan beszédet mondott. Bár akadt benne egy-két, a pécsi zsidósággal kapcsolatos tárgyi tévedés, de nem ez a lényeg, hanem a beszéd szellemisége: alapvetően “történelmi távlatokban” is vállalható gondolatokat hallhattak tőle a jelenlévők .
Közben az jutott az eszembe, hogy milyen tág és “dialektikusan” működő egy mai politikus szíve. Ugyanis Hoppál Péter kezdeményezte volt intézményében, a Pécsi Református Gimnáziumban, emléktábla elhelyezést gróf Wass Albert tiszteletére, és szintén ő áll a mögött, hogy szűk egy éve immár Pécsett is van Wass Albert utca. Nála tehát egyszerre éljen gróf Wass Albert és éljenek a zsidók. Megjegyzem, erről a gróf úr annó teljesen mást gondolt (lásd ehhez a “Patkányok honfoglalása – tanmese felnőtteknek” című opusát), mint ahogy a Pécsi Zsidó Hitközség is mást gondolt a tervezett utcaátnevezéséről, mint Hoppál: Levélben kérte az önkormányzatot a szavazás előtt, hogy gondolja át még egyszer ezt az utcanév-változtatást, nem lenne-e más méltóbb utcanévadó. A helyi Fideszes “krém” nem talált más elporladt derék magyart méltóbbnak e célra, és innentől nem volt visszakozás.

Nem is hoztam volna fel mindezt, ha a rendezvény után az utcán a haza felé induló közönség pár tagja nem pont ezen értetlenkedett volna. Megütötte a fülemet, hogy egy Wass Albert-fan miért jön el a zsinagógába és beszél a holokauszt áldozatairól. Úgy látszik, ők nem gondoltak arra, hogy a politikát szavazatra játsszák, ezért egy politikus mindig pont olyan sapkát hord, mint amilyent a közönsége. Ezen a napon a kipa volt  soron.

zsin-ablak

Read Full Post »