Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘pécsi gettó’

dcsszA Pécsi Zsidó Hitközség az állami támogatás igénybe vétele nélkül is méltóságteljes és magas színvonalú rendezvénysorozattal emlékezett meg a pécsi és Pécs környéki zsidóság deportálásának 70. évfordulójáról. A részletes programot korábban már bemutattam, és az egyik rendezvényről is beszámoltam. Most a július 6-i programokról írok röviden, ill. közlök három fotót.

A temetői megemlékezés a  hagyományoknak megfelelően zajlott. A zsidó részről megnyilatkozók után a városban élő más felekezetek közül a római katolikus, a református, az evangélikus egyház, a Hit Gyülezete és a városi önkormányzat képviselője mondott rövid emlékbeszédet. (Neveket azért nem írok itt, mert nem sikerült megszereznem a program részletes forgatókönyvét és nem mindenkit ismertem a beszélők közül.) A jeruzsálemi siratófal egy szakaszára emlékeztető emlékműnél a következő szervezetek és egyházak képviselői koszorúztak: Pécsi Zsidó Hitközség, Kaposvári Zsidó Hitközség, Pécsi Püspökség, Magyar Reformártus Egyház, Evangélikus Egyház, Hit Gyülekezete, Pécs M.J.V. Önkormányzata, a FIDESZ pécsi szervezete, az MSZP pécsi szervezete, a DK pécsi szervezete, Ausztria és az NSZK tiszteletbeli pécsi konzuljai. Talán még a Baptista Szeretetszolgálat is… Szükség esetén javítom, ill. kiegészítem a felsorolást. Nem jegyzeteltem a koszorúzók sorrendjét, mert reménykedtem a rendezvény részletes forgatókönyvének másolatában. (A kép kattintással nagyítható.)

emlékezés-2014

A koszorúzás után az emlékezők a RIF-szappanok sírjához vonultak, és ott is sor került egy rövid megemlékezésre. Mint már korábban írtam róla, a RIF-szappanok nem a koncentrációs táborokban meggyilkoltak testéből készültek. Ez a hiedelem 1945-től terjedt el, amikor a visszatérők a RIF feliratú szappanokat hoztak magukkal abban a hitben, hogy ezzel valamicskét hazahoznak elvesztett családtagjaikból, vagy hittestvéreikből is. Az, hogy a RIF szappanok meggyilkolt zsidókból főzött zsiradékból készültek, a tévedésen alapuló legendák közé tartozik.
A temetőből a megemlékezők az egykori gettó főépületéhez, a Mártírok útja 42-höz mentek, ahol a Pécs Zsidó Hitközség mellett szintén több szervezet és egyház koszorúzott  és hajtott fejet az 1944 májusában ide zsúfolt mintegy 2700 ember szenvedései előtt. Itt nem hangzottak el beszédek.

gettótábla-2014

Miután innen mindenki elindult a zsinagógához a délelőtti programot záró gyászistentiszteletre, én meg arra vártam, hogy jövő-menő emberek nélkül lefényképezhessem a volt gettó koszorúkkal borított falát, egy középkorú hölgy odament a koszorúkhoz és egy nagy kavicsot helyezett el mögéjük. Szép megnyilatkozása volt ez az egyéni megemlékezésnek. Talán hetven éve itt a gettóban halt meg a családja valamelyik felmenője…
kavics-2014

Read Full Post »

ZS1A “népfrontosnak” ítélt Pécsi Napló 1944. április 16-i hatósági megszüntetése után a Dunántúl maradt Pécs egyetlen napilapja. E bejegyzésben a lap május 6-i számában a pécsi gettóról megjelent cikket közlöm. Az ebben olvasható létszám – 3400 személy – téves. Az újság az 1941-es népszámlálás adatát vette alapul. A gettó létszáma a fennállása ideje alatt valójában 2700-2800 fő között mozgott.
Kik hiányoztak? Több száz férfi munkaszolgálatos volt, ill. 1941 óta többen elvesztek a keleti fronton. Mintegy 100 pécsi zsidót a helyi rendőrség és a Gestapo már a gettó felállítása előtt letartóztatott és internált – jórészt “hazafias” lakossági feljelentések alapján. A zsidóellenes rendeletek megjelenésekor többen öngyilkosságot követtek el – a gettóban is előfordultak ilyen esetek. Végül voltak olyan pécsiek, akik a zsidók helyközi utazási tilalmának bevezetésekor (1944. május 5.) nem Pécsett tartózkodtak, és nem utazhattak haza a családjukhoz.
(A  kép kattintással nagyítható.)

PN-G1

Read Full Post »

ZS1A következő bejegyzések témája a pécsi gettó lesz. A Budapesti Közlönyben 1944. április 28-án jelent meg az 1610/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában. Ennek 9. §-a kimondta: „(1) A törvényhatóság első tisztviselője a 8. § alá nem eső községekre valamint városokra vonatkozóan akként rendelkezhetik, hogy a zsidók a városnak ill. községnek csak meghatározott részeiben, illetőleg meghatározott utcákban, esetleg kijelölt házakban lakhatnak.[1]
(2) Az (1) bekezdésben említett esetben a zsidók elhelyezéséhez szükséges lakásokról a községekben a főszolgabíró, városokban a polgármester gondoskodik.”
A Dunántúl című helyi lap április 29-én a zsidókat sújtó rendeletek pécsi végrehajtásának kapcsán megjegyezte: „Még egy nagyfontosságú ügyben kell határozni, mégpedig rövidesen a város vezetőségének. Ez a zsidó lakosság külön helyre való kitelepítésének kérdése. A zárt helyre való kitelepítésre máris többféle terv merült fel. Végleges döntés azonban még nincs. A részletes tervezet egy hét múlva áll majd készen és annak végrehajtására még május első felében sor kerül.” A helyi lap május 5-én „Három terv készült a pécsi zsidók egyhelyre való telepítésére” címmel újabb írást közölt a témában. Az írásból megtudható, hogy valójában több terv is készült, „azonban mindössze hármat találtak olyannak, amely nagyobb zökkenő nélkül keresztül vihető.” A lap szerint vitéz Endre László belügyminisztériumi államtitkár hamarosan Pécsre érkezik, helyszíni szemlét tart és utána megtörténik a döntés. A döntésben az játszik szerepet, hogy minél kevesebb keresztény családot kelljen lakásából „kimozdítani”. Ebben a szociális érzékenységéről híres polgármester, Dr. Esztergár Lajos, szemlélete ismerhető fel. A kor “nemzeti érzelmű” hivatalnokától elvárható módon az érzékenysége “fajspecifikus” volt.
A város hatósága végül a „zsidók számára elkülönített városrész” számára egy a vasúthoz közel eső városszéli területet jelölt ki. Ennek határai: a báró Bánffy Dezső utcának (1945-től Mártírok útja) az Ispitaalja (2014-ben Semmelweis) utcától a Vas Gereben utcáig terjedő északi szakasza, a Kassa utcának az Ispitaalja utcától a Vas Gereben utcáig terjedő déli szakasza,  az Ispitalja utcának a báró Bánffy Dezső utca és a Kassa utca közé eső nyugati szakasza, és a Vas Gereben utcának a Kassa utca és a báró Bánffy Dezső utca közé eső keleti szakasza. Ide tartozott még a Tompa Mihály utca Szilágyi Dezső utca és Hetyei Sámuel (2014-ben Kandó ) utca Kassa és báró Bánffy Dezső utca közé eső szakasza. Ez 50 családi házat és a 90 lakásos MÁV-bérházat foglalta magába.

Az alábbi formanyomtatványt névre szólóan kitöltve a gettónak kijelölt területen lakó keresztények kapták meg Dr. Várnagy Elemér tanácsnoktól. Az eredeti dokumentum a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában található.

[1] A 8. § a tízezernél kisebb lélekszámú településekre vonatkozóan rendelkezik.

“Pécs szab. kir. város polgármesterétől

……………………………………………………………….Véghatározat

             Az 1610/1944.M.E. számú rendelet alapján a zsidóknak a meghatározott városrészbe telepítését elrendeltem.

            Szükségesnek mutatkozik tehát, a jelenleg ott lakó nem zsidó személyeknek a zsidók részére kijelölt városrészből való kiköltöztetése.
Megállapítottam, hogy ………………………………………………….. pécsi lakósnak ………………..………………….. u. ………sz. alatt lévő lakása a zsidó személyek részére kijelölt városrészbe esik.
Az 1610/1944.M.E. rendelet 10 §-ában foglalt felhatalmazás alapján kötelezem tehát nevezetett, hogy a meglévő lakásából 1944. évi május hó 15-ig bezárólag költözzön ki.
A kiköltöztetést szenvedő részére életviszonyának és keresetének megfelelő lakást bocsátok a rendelkezésére.
A bér nagyságára és a fizetés módozataira jelen véghatározatom kibocsátása után két héten belül intézkedni fogok.
Véghatározatommal egyidejűleg kötelezem a ház jelenlegi nem zsidó bérlőjét is a lakásuknak május hó 15-ig történő elhagyására.
Véghatározatomat az 1929. évi XXX. t.c. 56. §-ának b. pontjában foglaltak alapján közérdekből azonnal végrehajthatónak mondom ki.
Erről értesítem ……………………………………..  pécsi (………………………..u. ….  sz.) lakos háztulajdonost.

 Pécs, 1944. május 6-án.

………………………………………………………………………………A polgármester nevében:

 …………………………………………………………………………………….tanácsnok”

Read Full Post »

2010_07040056

Jelenlét hiány által.

A pécsi gettót 1944. június 29-én és 30-án számolták fel. A rendőrség, a városi forgalmi adóiroda és a pénzügyőrség közegei  az embereket mindenüktől megfosztották: a szemé- lyes okmányaiktól, a rádióik, kerékpárjaik, arany ékszereik, értékpapírjaik, betétkönyveik, hangszereik és esetleges műkincseik leadásakor kapott nyugták- tól, vagyonnyilatkozatuk másodpéldányától, maradék készpénzüktől és élelmiszereiktől. A házasoknak ekkor kellett leadni az egyetlen gettóba vihető ékszerüket, a gyűrűjüket.
Így hivatalos dokumentummal már senki sem tudta bizonyítani, hogy ki ő, hogy egyáltalán valaki, mi a neve, és hogy bármilyen tulajdona volt Pécsett.
A  legnagyobb megalázás a nőket érte: az egyetem szülészeti klinikájáról kirendelt tíz bába, ill. bábasegéd “testüregi motozásnak” vetette őket alá: hüvelyükben, végbelükben elrejtett értékek után kutattak. Ennek során több lányt “feltéptek”. A motozóknak összesen két pár gumikesztyűjük volt, és a “motozószobában”, melynek nyitott ajtaján az arra somfordáló rendőrök be-be lestek, nem állt rendelkezésre víz kezet, vagy kesztyűt mosni.
Dr. Németh László rendőrfogalmazót, a gettó parancsnokát, a népbírósági perében megkérdezte a bíró, hogy nem tűnt-e fel neki június 29-én és 30-án a sok síró zsidó nő? Németh azt válaszolta, hogy nem, mert ő feladatköréből fakadóan sokat tartózkodott a gettóban, és síró nők, síró férfiak látványa ott mindennapos volt.
A rendőrök a férfiakat csak külsőleg motozták meg.  A bábák és a rendőrök a  felelősségteljes fáradozásukért – a zsidó vagyon terhére – 50 Pengő napszámbért kaptak, melyet a város házipénztára fizetett ki nekik.
A teljesen kifosztott embereket százas csoportokban a kb. egy km-re lévő “Lakits” huszárlaktanyába terelték. A rendőrök félúton átadták foglyaikat a csendőröknek. A magatehetetlen aggokat, járásképtelen betegeket és haldoklókat utolsó csoportként stráfkocsikon vitték a Lakitsba. A nőket és gyerekeket a kiürített lóállásokba, a férfiakat a lovarda trágyás homokján helyezték el. A laktanyát, melyet a szakzsargon a “zsidók táborhelyének” nevezett,  csendőrök és SS fegyveresek őrizték.
Az MTI Házi Tájékoztató július 2-án azt közölte, hogy a pécsi gettót, melyben 2.612 zsidó volt elkülönítve, a rendőrség felszámolta, elszállításukra a vasúti szerelvény már az állomáson áll.
Június 29-én érkeztek ugyancsak Lakits laktanyába a mohácsi gettó zsidói, mintegy 1.100 fő, július 1-én és 2-án pedig a felszámolt bonyhádi gettóból átszállított zsidók – mintegy 1.180 fő. A zsúfoltság leírhatatlan, a higiénikus körülmények katasztrofálisak voltak.
Dr. Kiss László csendőr főhadnagy, táborparancsnok, a Lakitsban 18 halálesetről tett jelentést. A halál okát nem adta meg, de a szemtanúk öngyilkosságokról számoltak be.
A pécsi és Pécs járási zsidókat július 4-én erős fegyveres kíséret mellett az iparvágányok rámpájára terelték, és 75-ös csoportokban a marhavagonokba nyomorították és az “Endlösungba” hurcolták. A mohácsi és bonyhádi gettó lakói 6-án követték őket.

69 éve e napon hurcolták el Pécsnek az 1939. évi IV. tc. szerint zsidó fajúnak tekintendő izraelita és keresztény vallású lakóit Auschwitz-Birkenauba.

A Pécsi Zsidó Hitközség megemlékezésére július 7-én, vasárnap, kerül sor. A részletek a meghívóban, mely kattintással felnagyítható.

1944-2013

Read Full Post »