Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘pécsi zsidó hitközség’

Az évfordulóról a Pécsi Zsidó Hitközség 2015. szeptember 6-án kulturális programmal emlékezett meg.
Az egybegyűlteket Goldmann Tamás hitközségi elnök, dr. Páva Zsolt polgármester és Schönberger András főrabbi köszöntötte. Az újraalakulásról a hitközség alelnöke, dr. Stark András, beszélt. Ezt követően Rubin Eszter “Barhesz” című könyvéből Csákányi Eszter olvasott fel részleteket. A szünetben a közönségnek módja nyílt megkóstolni Rubin Eszternek a délután Pécsett sütött barheszét. A rendezvény befejező részében Stark András Rubin Eszterrel beszélgetett az askenázi és az izraeli zsidó konyháról, a zsidó identitásról és ezek összefüggéseiről.

Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere

Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere

Schönberger András, főrabbi

Schönberger András, főrabbi

Dr. Stark András

Dr. Stark András

Rubin Eszter és Csákányi Eszter

A szerző és az előadóművész: Rubin Eszter és Csákányi Eszter

barchesz

Rubin Eszter és dr. Stark András

Rubin Eszter és dr. Stark András

Read Full Post »

dcsszPécs város hatósága a gettóbeli helyek kijelölését a Magyar Zsidók Központi Tanácsának pécsi szervezetére bízta. Ez a szervezet elsőként Budapesten alakult meg 1944. március 21-én Adolf Eichmann parancsára, majd létrejöttek a vidéki képviseletek. Ez utóbbiak jórészt a hitközségek elöljáróságának tagjaiból álltak, vezetőik a hitközségi elnökök lettek. Ez Pécsett is így történt. A helyi “Zsidó Tanács” elnöke Dr. Greiner József ügyvéd, hitközségi elnök lett. A 90 lakásos MÁV-bérházban és a környéken kiürített 50 családi házban kellett elhelyeznie a zsidókat és az annak tekintendőket. Az alábbi dokumentum a Pécsi Zsidó Hitközség archív irattárában található. Ez megközelítőleg betűrendben tartalmazza a gettóba kényszerített pécsiek neveit. Feltételezhető, hogy volt még egy kimutatás arról is, hogy egy-egy lakás, illetve családi ház szobáiba és egyéb helyiségeibe kiknek kellett beköltözniük. Ez a ma már nem található lista mutatná meg egyértelműen, micsoda óriási zsúfoltság uralkodott a “zsidók számára kijelölt városrészben”. A családneveket kitöröltem, de ha a “gettólista” tulajdonosa hozzájárul, közlöm változtatás nélkül. Emlékül az ártatlanok szenvedéseire.

(A képek kattintással nagyíthatók.)

getto1getto2getto3getto4

Read Full Post »

Emléktábla a gettó főépületén.

Emléktábla az egykori

gettó  főépületén.

A Pécsi Zsidó Hitközség és Sant’ Egidio Közösség pécsi csoportja május 9-én nyolcadik alkalommal szervezett közösen megemlékezést az 1939-ben elfogadott “2. zsidótörvény” által zsidónak minősített pécsi emberek gettóba kényszerítése évfordulóján. Az emlékezők a Szent Ferenc templom előtt gyülekeztek, és 17 óra után pár perccel, egy rövid köszöntő és bevezető gondolatok elhangzása után elindultak a Ferenciek utcája – Jókai tér – Irgalmasok utcája – Kossuth tér útvonalon a zsinagógába.
Pécs Szab. Kir. Város Önkormányzatából Csizi Péter és Nagy Csaba alpolgármestereket, Erb Józsefet (mind FIDESZ-KDNP) láttam az első sorokban Schönberger András főrabbival. Velük volt Hoppál Péter pécsi parlamenti képviselő, újsütetű kormányszóvivő is. Emlékeim szerint ő rendszeres résztvevője ezeknek a megemlékezéseknek. Idén “emblematikus” helyi MSZP-képviselő nem ötlött szemembe – tavaly igen. Lehet, hogy ebben az időpontban mind a három – merthogy három a magyar igazság – épp más ügyben volt elfoglalt. Nem kizárt, hogy más, itt nem említett városanya és -atya is elvegyült a tavalyinál szerényebb méretű sokadalomban, de nem ismerem az egész képviselő testületet, így e helyi VIP-lista talán nem teljes.
Az “élbolyhoz” tartozott még a Sant’ Egidio Közösség budapesti vezetője, Szőke Péter, és a nemzetközi katolikus szervezet pécsi csoportjának két vezetője is, akik közül Nagy Jánost ismerem csak személyesen. A Jókai téren társult a menethez Konrád György, akivel a zsinagógában – több emlékbeszéd után – egy érdekes és számos megfontolandó életbölcsességgel tűzdelt beszélgetés zárta a hivatalos programot.
Az egyik helyi pécsi hírportál rövid tudósítása az eseményről itt olvasható.
Itt csak Hoppál Péterre reflektálok röviden: szerintem egy “normális”, ha úgy tetszik: józan beszédet mondott. Bár akadt benne egy-két, a pécsi zsidósággal kapcsolatos tárgyi tévedés, de nem ez a lényeg, hanem a beszéd szellemisége: alapvetően “történelmi távlatokban” is vállalható gondolatokat hallhattak tőle a jelenlévők .
Közben az jutott az eszembe, hogy milyen tág és “dialektikusan” működő egy mai politikus szíve. Ugyanis Hoppál Péter kezdeményezte volt intézményében, a Pécsi Református Gimnáziumban, emléktábla elhelyezést gróf Wass Albert tiszteletére, és szintén ő áll a mögött, hogy szűk egy éve immár Pécsett is van Wass Albert utca. Nála tehát egyszerre éljen gróf Wass Albert és éljenek a zsidók. Megjegyzem, erről a gróf úr annó teljesen mást gondolt (lásd ehhez a “Patkányok honfoglalása – tanmese felnőtteknek” című opusát), mint ahogy a Pécsi Zsidó Hitközség is mást gondolt a tervezett utcaátnevezéséről, mint Hoppál: Levélben kérte az önkormányzatot a szavazás előtt, hogy gondolja át még egyszer ezt az utcanév-változtatást, nem lenne-e más méltóbb utcanévadó. A helyi Fideszes “krém” nem talált más elporladt derék magyart méltóbbnak e célra, és innentől nem volt visszakozás.

Nem is hoztam volna fel mindezt, ha a rendezvény után az utcán a haza felé induló közönség pár tagja nem pont ezen értetlenkedett volna. Megütötte a fülemet, hogy egy Wass Albert-fan miért jön el a zsinagógába és beszél a holokauszt áldozatairól. Úgy látszik, ők nem gondoltak arra, hogy a politikát szavazatra játsszák, ezért egy politikus mindig pont olyan sapkát hord, mint amilyent a közönsége. Ezen a napon a kipa volt  soron.

zsin-ablak

Read Full Post »

weisz-GáborA Pécsi Izraelita Hitközség előző bejegyzésben bemutatott titkára, Weisz Gábor, az adminisztratív  és oktatási teendői mellett a pécsi zsidó közösség történetével is foglalkozott. Ennek  eredménye A Pécsi Izr. Hitközség monográfiája, amely Pécsett jelent meg 1929-ben 72 oldalon. Ebben 19 fejezetre bontva bemutatta a pécsi zsidóság történelmét és jelenét, főrabbijait, az iskoláját, a nőegyletet, a Chevra Kadisát, az elöljáróság tagjait 1848-tól és az alapítványokat.
A hitközség elöljárósága a szerző tudtán kívül egy külön oldalt beköttetett a publikáció elejére, amelyen egy fényképet közölt róla és egyebek között így méltatta a személyét:
“Szerénysége kitért az ünneplés elől. Történetünkben is mindenkiről van elismerő szava. Csak a saját munkásságáról hallgat.
Beszéljünk hát helyette most mi. Negyven esztendő elegendő távlat emberek, eszmék, gondolatok megértékelésére. És ha azt kérdeznénk tőlünk, milyen legyen a zsidó egyházi élet funkcionáriusa, azt válaszolnánk: legyen ilyen kötelességtudó, legyen ilyen hűséges, legyen ilyen megbízható, mint Ő. Ha művészi palettát adnának a kezünkbe, hogy fessük meg a zsidó hitfelekezeti élet munkásának kívánatos portréját, akkor visszaadnánk az ecsetet. Kár az időért. Minek a fáradság?  Egyszerűen rámutatnánk – WEISZ GÁBOR-ra. Legyen ilyen etikás, legyen ilyen jellemes, legyen ilyen puritán. Egyenes. Őszinte. Készséges. Békeszerető. Higgadt. Ne szaporítsuk a szót: – legyen ilyen weiszgábori!”

Forrás:  A Pécsi Izr. Hitközség monográfiája,, Pécs, 1929, 3-4. old.

monografie

Read Full Post »