Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Pintér Mihály’

szinesablakAz 1840-es években a munkátlan, bevétel nélküli kóbor egyének – jellemzően férfiak – veszélyt jelentettek Pécs közbiztonságára. A városi tanács többször utasította a Kapitányi Hivatalt, hogy az idegen illetékességű kóborlókat távolítsa el a Pécsről. Pécs alatt nem csak a fallal övezett belvárost, és a három, akkor még szerény méretű külvárost értették, hanem a város teljes közigazgatási területét. Így például a központtól kb. 4 km-re lévő Rácváros (leánykori nevén Németürög) is Pécshez tartozott.
A „kujtorgók” több esetben lopásokból próbálták meg fenntartani magukat. Az elkövetők között zsidók is akadtak.
Ők nem lehetettek közömbösek a helyi megtűrt státuszú izraelita családoknak, hiszen a tolvaj hitsorsosoknak is „híre ment” a városban. Ez pedig a kebelbéli zsidók megítélésére is kihathatott, ami a katolikus lakosság részéről valójában soha sem volt pozitív. A község elöljárósága – mondhatni egyfajta önvédelemből – jegyzőkönyvi határozatokat is hozott az idegen zsidókra vonatkozó miheztartás végett. Ezekről egyszer talán még írok.
Az alábbiakban két zsidó tolvaj ügyét mutatom be, melyekből kiderül, hogyan folyt le egy ilyen eljárás. A könnyebb olvashatóság éredekében a helyesírást részben a mai szabályokhoz igazítottam, a saját kiegészítéseimet szögletes zárójelbe tettem. E változtatások ellenére is jól érzékelhető, hogy az alábbi dokumentumokat megfogalmazó városi hivatalnokok mennyire derekasan küzdöttek a magyar nyelvvel. Latinul biztos gördülékenyebben ment volna mindezek  megfogalmazása.

Az eredeti iratok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Polák Sámuel koborló Zsidónak, ki egyszersmind tolvajságot követett el, kivett önn vallása [vallomása].

1840-ik esztendei Július hó 23-án Szabad Királyi Pécs Városában következő önn vallás vétetett ki

1-ször: Mi a neved, hány esztendős, minő hitű, férfi állapota, és hová való vagy?
Az 1-re: Polák Sándor a’ nevem, 23 esztendős Izraelita, házas, Balássa Gyarmat, Nógrád vmgyei [vármegyei] lakos vagyok.

2-szor: Mi oka e’ befogatásodnak?
A’ 2-ikra: Én tegnapi nap délfelé a Nemzeti Cassino épületében jött-mentem kéregetés végett, ott egyik szobábul a’ másikba betekintgetvén senkit sem vettem észre, végtére [végül] egy hátul lévő szobába békerülvén. A tárva nyitva volt szoba, és az abban lévő láda, melly hasonlóan nyitva volt, alkalmat adott arra, hogy a ládábúl e’ ruhaszemeket [ruhadarabokat] kivévén azt eltolvajlottam, melly ruhaszemeknek feljegyzése Fiskális Úrnál vagyon – az ./. alatt ide csatoltatik.

3-szor: Ki volt tolvaj társad ’s mit akartál azon ellopott javakkal?
A’ 3-ikra: Én tsak egyedül magam voltam ’s azon javakat ell-adogattam volna, élelemre fordítani kívánván az abból béjövő pénzt.

4-szer: Mit keresel te itt Pétset, nem de mint kóborló tolvajlások ’s rablások elkövetése végett nem de jöttél ide?
A 4-ikre: Az édes anyám Nagy Szigethbe [Szigetváron] meg holt, e’ végett jöttem ide, haza tértemben erre vévén utamat.

5-ször: Minő jószágod vagyon?
Az 5-re: Egy üres pénztartóm, egyebem nints.

A jegyzőkönyv részlete.

A jegyzőkönyv részlete.

 6-szor: Voltál fogva?
A’ 6-ikra: Soha.

Költ mint fellebb Árvai alügyész által.

Sz.[abad]  K.[irályi]  Péts városának 1840. eszt. Július 23-án tartott ülésében Polák Sámuel ezen nékie felolvastatott szabad vallását megerősítette.

Pintér Mihály főjegyző”

A vallomásban hivatkozott becsatolt lista a következő ellopott javakat tartalmazza:
„3 pár asszonyi harisnya, 2 selyem keszkenyő, 1 pár(…) keszkenyő, 1 sál keszkenyő, 1 új vörös keszkenyő, 7 különbféle keszkenyő, 2 asszonyi laibli [mellény], 1 varró ládácska üvegbül, 2 törülköző kendő, 1 konyha kötény, 6 asszonyi üng (sic!), 1 pár új czipő, 1 sárga keszkenyő, melybe a’ lopott javakat bé pakolta.” A ruhaneműk becsült értéke 43 Ezüstforint 56 Krajcár volt. Az is kiderül, hogy a láda nem lehetett nyitva, mivel a lista utolsó tétele: „A láda lakat elrontása 30 Krajcár”. Tehát Polák a lakatot erőszakkal távolította el.

Az ellopott javak listájának fejléce.

Az ellopott javak listájának fejléce. (Kattintással nagyítható.)

A tolvajt a „város rendes sebésze”, Genderits András, megvizsgálta, és bár épnek, egészségesnek találta, „de melinek gyenge álapotya miat sullosabb testi büntetés terhe alá vonni” nem javasolta. A magisztrátus – tekintettel arra, hogy az ellopott értékek hiánytalanul megkerültek –  Polák Sámuelt 19 korbácsütésre ítélte és kiutasította a városból. Az ítélet végrahajtását a Kapitányi Hivatal írásban jelentette.
A másik bemutatandó történet kuszább: a lopás Pécsett történt, de a tettest az akkor Somogy megyéhez tartozó Szigetváron fogták el, majd Kaposvárott a vármegye börtönében tartották fogva. Onnan kísérték vissza Pécsre, ahol az ügyében ítélet született. Az, hogy az első és e második bűncselekmény elkövetője rokoni kapcsolatban állt-e egymással, nem zárható ki.

Polák Fülöp Somogy Vármegyébül ált kísértetett rab személynek Önn vallása

1840-ik Esztendő Octóber 28-án Szabad Királyi Pécs Városában következő Önn vallás vétetett ki

1-ször: Mi a neved, hány esztendős, minő hitű, sorsú életű (sic!), és hová való születés vagy?
Az 1-re: Polák Fülöp a nevem, 19 esztendős, nőtlen, izraelita, szolgálatbúl élek, Baláss Gyarmathi Ttts [Tekintetes] Neográd Vgyei [vármegyei] születés vagyok.

2-szor: Mikor és mi véget fogadtattál ell?
A 2-ra: Somogy Vármegyében fogadtattam ell Július hónap egyik napján, s mint rab a vármegye fogságába levén egész September 2-ig, a melly napon tudniillik ide Pétsre két pandúr által kísértettem.- Oka az elfogadtatásomnak volt az általam eltolvajlott hét ezüst kalány (sic!), mellyet Ttts Jeszenszkÿ [János] Feő Szolga Bíró Úr quartellyáról itt [Pécsett] elvittem.

3-szor?: Hogy fértél azon ezüstt kalanokhoz (sic!), beszéld ell környülállásosan [részletesen]?
A 3-ra: Én Bonyhádon az ispotályban feküdtem betegen, onéd kijövén éhes voltam, házrul házra kéregettem, a többi közt Ttts Jeszenszkÿ Úr quártéllyára is jöttem kéregetés végett, ott bemenvén a szobába senkit se találtam, egy almáriomnak a fiókja pedig nyitva állott, mellyben legalább 60, vagy 70 ezüst kalány volt, abul kivettem hét darabot, azokat Szigetben [Szigetváron] ellakarván adni, nyakon ragadtattam, s úgy a fogságba kerültem.

4-szer: Vagyon-e valami jószágod, vagy nyerendő örökséged?
A 4-re: Semim sints.

5-ször: Voltál-e valamikor fogva, vagy bűntetve?
Az 5-re: Soha sem.

Költ Pétset mint fellebb Árvai Ignátz alügyész.

Sz.[abad]  K.[irályi]  Péts városának 1840. E. Nov. 17-én tartott Tanács Ülésében Polák Fülöp rabszemély ezen nékie felolvastatott szabad vallását helyben hagyta, és meghitelesítette.

Pintér Mihály főjegyző”

Polák Bonyhádon vélhetően a helyi izraelita község kebelében működő Rofé Cholim (Beteggondozó Egylet) ispotályába került. Nem kutattam, hogy vajon volt-e ekkor ennek a kis tolnai mezővárosnak saját ispotálya, de ha volt is, akkor sem valószínű, hogy egy nincstelen kóbor izraelitát felvettek volna, mivel a felmerülő költségeket – orvos, gyógyszer, ellátás – a gondozottnak, vagy a családjának állnia kellett.
A pécsi vallomás előzménye: Somogy vármegye – ígérte ellenére – hetek múlva sem küldte el a Polák nyári kihallgatásával kapcsolatos nála lévő iratokat, csak magát a tettest „teleportálta” Pécsre, és kanalakat a jogos  tulajdonosának. Azért, hogy a rabtartás költségei a város pénztárát tovább ne terheljék, és az ügy előrébb jusson, a pécsi hatóság maga vett fel jegyzőkönyvet a tolvaj vallomásáról – a fentit.
Genderits doktor október 27-én Polák Fülöpöt is megvizsgálta, és „testi alkotására nézve épnek s’ egészségesnek lenni” találta. De mivel a „musculusok még tökitesten [? – tökéletesen?]  ki nem fejlőttek, inkább könnyebb vaggy vesző büntetés terhe alá vonni” javasolta. Úgy látszik, hogy Polák a városháza börtönében megbetegedett, mivel a magisztrátus három hét múlva az ítéletében a tolvaj beteges voltára, és arra is tekintettel, hogy az ellopott kanalak megkerültek, a három és fél hónap börtönben töltött idejét büntetésnek beszámította. Ezért szabadon engedte, és arra utasította, hogy térjen vissza a „szülött helyére”.

Reklámok

Read Full Post »

birtoklevelAz első pécsi zsinagógáról és felavatási ceremóniájáról egy korábbi bejegyzésben már olvashatók adatok. A Pécsi Zsidó Hitközség archív irattárában fennmaradt az első zsinagóga épületévé átalakított lakóház birtoklevele. Az alábbiakban ezt az 1841 nyarán keletkezett dokumentumot ismertetem.
Ennek egy nyomtatott általános bevezetője van, amely egy kézzel írt magyar nyelvű szövegben folytatódik.  (Lásd a bejegyzés végén.) Ebből kiderül, hogy Vitéz Ferenc a belvárosban lévő 84 négyszögöl nagyságú ingatlanát a Pécsi Zsidó Községnek “synagoga állítás végett” 680 Forintért eladta. A szomszédok: keletről Peck Mátyás, nyugatról Lachinger Mátyás, délről a városfal, északról az utca.
Ezt egy német nyelvű szöveg követi, ez gyakorlatilag az ide másolt adásvételi szerződés, amely öt pontban rögzíti a megállapodás részleteit, a felek kötelességeit. A hitközséget Moses Weiszmayer elöljáró, Moritz FuchsSigmund Grün és Salamon Kaufer képviselte. 1841. július 4-én a vevő 40 forint foglalót adott az eladónak.

contrait2

A szerződés német nyelvű részlete.

Az utolsó oldalon a szöveg ismét magyarra vált, talán mert az eladó nem értett (kellően jól?) németül. Elismerte, hogy július 9-én Spiesz János tanácsnok előtt átvette a vevőtől a még hiányzó 640 Pengőforintot, és ezzel “a’ Zsidó községet megnyugtatta”. A felek még aznap megjelentek Pintér Mihály főjegyző és két tanácsnok előtt és szóban is megerősítették a szerződésben foglaltakat. Ezt követően július 10-én Jellasits János aljegyző kiadta a város pecsétjével ellátott “Bizonyság és Birtok Levelet”. Miután a szomszédok sem tettek semmilyen ellenvetést az adásvétel ellen, a városi hatóság a Pécsi Zsidó Községet augusztus 18-án  a szokott módon “a birtokba bevezette”.

szerzodes

Kattintással nagyítható.

Read Full Post »

1848 márciusában és áprilisában az ország több városában  is történtek antiszemita megmozdulások.  Ezek sorát a pozsonyi zavargások nyitották meg, ahol március 19-én kezdtek tüntetni a zsidók ellen. A három napig tartó rendzavarás során megtámadták a zsidók házait, kifosztották üzleteiket, műhe- lyeiket. Hasonló atrocitásokra került sor pl. Székesfehérváron, Kassán, Pesten és néhány mezővárosban, pl. Szombat- helyen is. A megmozdulások célja a zsidók kiűzése volt.
Pécs város tanácsa március 21-én találta szembe magát a városban addig csak lappangó zsidóellenesség nyílt megnyilvánulásával: Szabó Péter ügyész a mai Széchenyi téren több ismert városi polgár jelenlétében kijelentette, hogy kétezer kebelbeli lakos élén a városban élő zsidókat kiűzi.
A városi tanács előtt ismert volt a közhangulat, a felizgatott kedélyeket azonban nem sikerült lecsillapítania. Március 27-én „…minden felszólítás, csillapítás hasztalan lévén, s ellentállásra erő nem lévén, nehogy a közrend megzavartassék,  a gyűlés kénytelenülve kimondotta, hogy a zsidóknak kiköltözni kell.”
A pécsi zsidók még aznap kérvénnyel fordultak a helyi hatalomhoz ezzel a megszólítással „Tekintetes Magisztrátus, a nagylelkű keresztény polgárok igen tisztelt közössége!” A városban kialakult közhangulatra jellemző volt, hogy nem a határozat visszavonását kérték, hanem csak a kiköltözési határidő meghosszabbítását.
A szorongatott helyzetben lévő zsidóság az antiszemita megmozdulások megfékezésére „Polgárok – Hazafiak!” megszólítással magyar és német nyelvű kiáltványt is szerkesztett, melyet  a Lyceum Nyomdában készítettek el március 28-án.
A tanácshoz és a lakossághoz forduló izraeliták azonban nem kaptak védelmet és megértést, ezért küldöttséget menesztettek Pozsonyba a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmányhoz (MOIB). A MOIB 30-án kelt erélyes hangú levelében megrótta a városi hatóságot, mert nem küldött hivatalos jelentést a törvénytelen mozgalmakról és határozott intézkedések megtételére köte- lezte. A leiratban egyebek közt az áll, hogy akik „a zsidók vagyonát és személyét megtámadják minden okozott kárért egész vagyonukkal felelnek.”
A MOIB utasítása megtette hatását. Pintér Mihály főbíró nemcsak a tanáccsal ismertette a leiratot, hanem nyomtatott hirdetményeken a lakosságot is tájékoztatta annak tartalmáról. A főbíró április 1-jén kelt jelentésében már arról számolt be, hogy a város a korábbi határozatát felülvizsgálva megsemmisítette és visszafogadja a kiutasított zsidókat.
Pécsett április elejére megszűntek a zsidók elleni nyílt tiltakozások, de az irántuk érzett ellenszenv és elutasító magatartás megmaradt. A pécsi zsidó közösség június 19-én felajánlotta szolgálatait és jelentkezett a nemzetőrségbe. A városi nemeztőr csapatok válasza azonban elutasító volt.
1848 novemberében az újoncozás idején a pécsi izraelita közösség önként megajánlott három újoncot, akik név szerint: Kohn Henrik, Strasser Jakab és Wellner Henrik. Wellner a harcokból rokkantként tért haza. A betelepülésről szóló bejegyzésekben már említett Honig Dávid a 8. honvédzászlóalj egyenruhájának kiszabását teljesen ingyen végezte.
1849 őszén a császári kormányzat véglegesítette a magyarországi zsidóság forradalom alatti “gyalázatos és törvényellenes” magaviselete miatt kirótt kollektív pénzbüntetést, amely 2.300.000 Ft-ra rúgott. A hadisarcot felosztották a hitközségek között, a pécsi zsidókra 5.000 Ft jutott.

Forrás: Radnóti Ilona: 1848 és a pécsi zsidók, In: Pécsi Szemle, 1999 ősz, 15-23. oldal

1848-level

Egy 1848 tavaszán kelt levél résztelete: “máskor többet / a zsidók Pécsett visszafogadtattak”

Read Full Post »